Újra az ágyamban. Per pillanat legjobb célnak a ház többi részének felfedezését tartottam. Kinyitottam a szekrényeket, de most csak egy zsákot találtam. Úgy látszik mindig máshová kerülnek. Kiléptem az ajtón, és ezúttal az óra felé indultam, a földszint fölfedezésére. Összesen négy helyiség volt: egy kis takarítószertár, egy nagy nappali, egy konyha, és egy étkező. Az étkezőben egy zongora is volt, ami ugyan azt a dallamot játszotta mint amit Heee énekelt. A konyhában nagy rendetlenség uralkodott. Egy szemen és pár zsákon kívül nem találtam semmit. Megnéztem a szemet: Heee éppen a pincében volt. Szóval még van időm. Átmentem a szemben lévő nappaliba. Lehet hogy valamikor otthonosnak számított, de most már inkább kísértetiesnek. A mennyezet magas volt, oszlopok tartották, a földön szobanövények voltak, (persze, azok is fakó szürkék) valamint egy kanapé is volt a szobában. Ahogy közelebb sétáltam a falhoz, egy kis zaj ütötte meg a fülemet. Olyan vékony volt a fal, hogy hallottam a folyosón lévő kakukkos óra kattogását. Azonban valami más is megütötte a fülemet. Heee. Semmi gond, nincs ok a pánikra. Végülis a szobákba nem tud bejönni. Ugye? Mindenesetre ilyedten néztem az ajtó felé. Volt is rá okom, ugyanis az ajtó kinyílt, és Heee tekergőzött be rajta. Hiába bújtam az oszlopok mögé, kiszúrt, és már meg is jelent a fejemben a felirat: Fuss! Úgy döntöttem megfogadom a tanácsot, de az oszlopok közt szlalomozó Heeetől ezúttal sem tudtam elmenekülni.