Már csak egy kérdésem volt. Föltámadtam, vagy mi? Mert az a cukimuki krasue megölt. És újra itt fekszem az ágyon. Mintha valaki egy gonosz játékot űzne velem. Nem tudom mi ez, de elhatároztam hogy ki fogok innen jutni. Felpattantam az ágyról, és elkezdtem nyitogatni a szekrényeket. Két zsákot is találtam, és egy kulcsot. Ahogy közelebbről megnéztem bele volt vésve, hogy ez a pince kulcsa. Zsebrevágtam a szerzeményeimet és kirohantam a szobából. Elhatároztam hogy ezúttal mindenáron kijutok. Most a lefelé vezető lépcsőt választottam, mivel a pince normális esetben lefelé van. Félve mentem le a lépcsőn, elvégre ki tudja mit találok ott. És csakugyan igazam lett. Ezúttal a hangot lentről hallottam. Már nem volt időm elfutni, de a lépcső alatt láttam egy bemélyedést ahova gyorsan beugrottam. Előttem egy nagy kupac sóder volt, onnan kukucskáltam ki. A lény egyre közeledett felém. Azonban nem állt meg nállam, hanem fölment a lépcsőn. Sikerült. Bár csak elbújni. Kijutni még korán sem. Elindultam a pincében. Jó sok, vagy tíz zsákot összeszedtem, és fél percenként szívinfarktust kaptam az innen-onnan előbukkanó patkányoktól. Egyszer egy rácsos ajtóhoz léptem, ami zárva volt. Elővettem a kulcsom és kinyitottam. Bent egy apró kamra volt, két zsákkal. Összeszedtem őket, ám akkor meghallottam a hangot. Oké, kezdtem már unni hogy mindig így utalgatok rá. A krasue. Megérdemli hogy nevet kapjon, ha már itt boldogítjuk egymást egy idejig. A hangja meg olyan volt mint egy ásítás. A csodálatos inspirációmnak köszönhetően elneveztem Heeenek. Csodás név, mi? Szóval Heee egyre csak közeledett. Gyorsan magamra húztam a pinceajtót. Még éppen időben, ugyanis megláttam Heee fejét a rácsokon keresztül. A fejemben egyszer csak megjelent egy felirat, vörösen izzva, mintha csak valaki odavetítené. Fuss! Fussak, fussak, na jó de hova? Zsákutcába kerültem. Heee olyan közel jött a rácshoz amennyire csak tudott, és ott tekergett, énekelt, és próbált meg elérni, sikertelenül.

Már több órája ülök itt, de Heee még mindig nem adta föl. Nem ülhetek itt örökké. Hiába van már vagy tizennégy zsákom, innen csak egy kiút van. Ha kimegyek, megöletem magam, és újrakezdem. Megadóan sóhajtottam egyet, és kiléptem az ajtón. Egyenesen Heee fogai közé.