Újra a szobámban voltam. Mi történt? Már tudom. Megölt az a lény.
-Egy Krasue. - súgta egy monoton hang a fejemben.
-Ki az?- kérdeztem ilyedten. A monoton hang mintha meg sem hallotta volna, mondta tovább.
-A krasue egy olyan japán mitológiai lény, aki eredetileg egy hölgy volt. Boszorkánysággal vádolták, és máglyára ítélték. Ám ez egy hamis vád volt. Nem ő volt boszorkány, hanem a férje. A férfi szerette az asszonyt, így mikor megtudta hogy mi a vád ellene, azonnal olyan varázslatot küldött az asszonyra, amitől halhatatlanná válik, a tűz se fog rajta. De a varázsló elkésett. Amikor a varázslat hatott, az asszony már a máglyán égett. A testéről leégett a bőr, egyedül a belső szervei és a feje maradt ép. Nem mondhatjuk azonban hogy a varázslat sikertelen volt, ugyanis innentől csakugyan nem ártott neki a tűz. A varázslat mellékhatásaként azonban falánk lett, embereket kezdett enni. A bőrt széttépte az arcán, hogy nagyobb legyen a szája. Van is egy japán közmondás, akkor használják ha valaki nagyon gyorsan eszik.: -Falánk vagy mint egy Krasue. - A krasue ellől nem igazán lehet elmenekülni. Két lehetőséged van: elfutsz, vagy elrejtőzöl. Ez utóbbi nehéz vállalkozás, ritka hogy ne venne észre, vagy ne szagolna ki. Azonban a legtöbb ajtót nem tudja kinyitni, így ha bezárkózol, lehet hogy elmegy.

Na jó. Ezt most ki mondta, miért, és hogyan? Mintha csak valaki a wikipédiát olvasta volna föl. Olyan volt, mintha egy emlék, amit a fejembe ültettek. Ironikus. A nevem se tudom, de a krasue történelmet igen.