Az ajtóhoz sétáltam hogy elhagyjam a szobát. Meglöktem, mire az nagy nyikorgással kitárult. Egy folyosóra léptem ki. Balra egy kakukkos óra ketyegett vészjóslóan, jobbra pedig egy lépcsőt láttam ami felfelé, és egyet ami lefelé vezet. Szemben a szürke falon képek voltak amik régi fekete-fehér portrékat ábrázoltak. Némi tanakodás után a lépcsők felé vettem az irányt. Már éppen elindultam volna fölfelé, mikor megláttam a falon egy vörössel odafestett szemet. A tanács járt a fejemben. Nem volt jobb ötletem, ígyhát megérintettem. Az agyam hirtelen transzba esve reagált. Valamiféle látomást láttam, amelyben minden hullámzott, néha kékben vagy rózsaszínben vibrált, minimum mint ha részeg lettem volna. Mintha valaki szemszögéből látnám a világot. Valakiéből, akinek a mozgása kígyószerű, és éppen a lépcsőn tart lefelé. Magában a látvány nem volt elég, közben zörgő hangokat hallottam, csörömpölést, mintha minden remegne, amerre járt. A zörgés pedig csak alapzaj volt. Közben a lény énekelt. Egy bús, gyönyörű moll dallamot, ami egyszerre halálosan rémisztő volt. Magát a dallamot inkább egy H- val kezdődő sikoltásnak mondanám. De a hang nem volt sikolyszerűen magas, sőt, inkább mély. Baljós, és nagyon határozott. Mi- fá, mi- ri, mi- dó- ti.... ti- dó, ti- ta, ti- szó- fi....  Kirázott tőle a hideg, közben mégis gyönyörű volt. Megbabonázva hallgattam. A lény leért a lépcsőről, láttam a szobám ajtaját, a képeket, az órát, mindent, de volt valami ami nagyon nyugtalanított. Én nem álltam ott. Ahol éppen voltam, teljes üresség volt. Ennek ellenére a lény éppen arra tartott.

A látomásom hirtelen véget ért, azonban a hang nem maradt abba. Felnéztem a lépcsőre. A vér is megfagyott az ereimben. Velem szemben egy test nélküli fej repült le a lépcsőről, a levegőben kígyózva. Egy hölgy feje volt, hosszú, fekete hajjal. Bár teste nem volt, a belső szervei megmaradtak, a hajával együtt kígyóztak utána. Az arca fehér volt, az szája fel volt szakítva egészen az állkapcsa végéig, és tűhegyes fehér fogak villantak ki belőle. Az egész szeme fekete volt, körülötte véres nyomokkal. A szemöldöke bezzeg ki volt szedve, de a vért lemosni már nem tudta. Persze a legkritikusabb helyzetekben is csak ilyen hülyeségekre tudtam gondolni. De mint montam a fej határozottan felém tartott. Az arcom felé. Hatalmasra tátotta a száját, és akkor...