Friss levegő, a madarak csicsergése és az őszi falevelek lehullva.Ezek szinte mind idegenek voltak számomra.Az egy és fél év alatt egyszer sem voltam kint a friss levegőn.Nagyon hiányoztak ezek az apróságoknak tűnő dolgok de mégis nekem most a legnagyobb dolgot jelentették.Ahogy a fákat néztem mosolyogtam és arra gondoltam,hogy most kezdődik az új kezdet.Az aszfalton egy ugróiskola volt felrajzolva,és arra gondoltam miért ne?Leraktam a cucctáskámat és elkezdtem ugrálni.Annyira élveztem,egy pillanatra visszacseppentem a gyerekkoromba.Ám az utolsó lépésnél megbotlottam,de egy erős kar elkapott én pedig a mellkasának ütköztem.Lassan néztem fel,mire megláttam a rám mosolygó göndör hajú zöld szemű adoniszt.Egy perc se kellett azonnal megöleltem,és elsírtam magam.Olyan szorosan szorított ahogyan én őt.Elengedtem egy pillanatra és a szemébe néztem,majd a telt ajkaira és megcsókoltam.Forgott velem az egész világ,mindegy egyes másodpercben megállt a szívem és ismét megdobbant a csóktól.A gyomromban pedig egy millió lepke röpködött.Nem volt már levegőm,de nem akartam elengedni,soha,többé!!De sajnos el kellett mert belemosolygott a csókunkba,és levegőért követelőzött.

-Lehet mégis hálát kell adnom ezért a kezelésért?Egy vadóc lettél.-elkezdte harapdálni azokat a telt ajkait,amit úgy imádtam.Soha nem tudtam ellen állni,amikor ezt csinálta.

-A felét sem láttad.-kacsintottam,mire elkezdett nevetni.

-Hiányoztál!-megpuszilt.

-Te is,annyira hogy már fájt!-még egyszer megcsókoltam.

-Gyere.-miután felkapta a táskámat a földről,átkarolt a vállamnál és elindultunk a kocsihoz.

-Harry mégis miért körözöl már fél órája az utcában?-már legalább 20-szor elmentünk a  ház előtt,de még egyszer sem állt meg.

-Meeeeert.........mindennek tökéletesnek kell lennie.-megfogtam a sebességváltón lévő kezét,és ránéztem.Felsóhajtott és VÉGRE megállt a ház előtt.Felé fordultam és így szóltam.

-Már így is tökéletes volt minden,tudom,hogy mindent jól akarsz csinálni,mert én is,de emberek vagyunk és megesik hogy hibázunk,de most már minden másképp lesz.Harry nem kell,hogy mindig mindent jól csinálj,egyszerűen csak légy mellettem,legyünk egymás mellett,és a többi nem számít.-bólintott,majd egy édes csókot adott a számra.Kezdtünk bele mélyedni,de Harry elhúzódott tőlem.

-Menjünk mielőtt még letépek rólad mindent és itt helyben leteperlek.-elkezdtem nevetni.Mindketten kiszálltunk a kocsiból,és a ház felé indultunk amit már egy és fél éve nem láttam.Igazából semmit sem változott,ami boldoggá tett,mert így kicsit olyan mintha semmiről nem maradtam volna le,de mikor beléptem a házba rájöttem,hogy igenis sok minden volt amiről lemaradtam.És hogy ez elszomorít-e?Nem,mindig kell lennie az ember életében valaminek ami új.

-Édeseeem!-anyu eszeveszett gyorsasággal rohant hozzám.Még sem ölelt de elkezdtem sírni.Annyira hiányzott,és apu is.Mikor ő is megölelt,végre azt érzetem a teljes lényem egy egész lett,eddig csak fél volt.Attól a pillanattól kezdve mikor beléptem a klinikára.De most boldogabb sem lehetnék.

-Tara.-kitárta karjait előttem David,és azonnal megöleltem őt.Majd pedig sorba Niall-t,Liam-t,Louis-t,Zayn-t.

-Srácok el sem hiszem,hogy itt vagytok!!-vigyorogtam mint egy tejbe tök.

-Ki nem hagytuk volna a nagy visszatérős bulidat!

-Gyökerek!-elkezdtem nevetni.

-Kicsim!-kiáltott Harry,és azonnal megfordultam.

-Mindjárt jövök srácok.-rájuk mosolyogtam,aztán Harry felé igyekeztem.Mielőtt bármit mondott volna adott egy puszit,amibe szerintem enyhén belepirultam,majd a hátamat fogva a........ó istenem!A szülei felé fordított.Nem is kérdés,hogy lemaradtam mindenről.Nem tudtam kinyögni semmit a meglepődöttségtől.

-Elnézést.-kínosan elkezdtem szabadkozni.-Üdv,örülök,hogy itt vannak.-mosolyogtam.Őszintén szólva nem tudom mit kellett volna tennem.De szerencsére volt mellettem valaki aki támogatott,és egy erőseb öleléssel nyugtatott,hogy jól csináltam.

-Örülünk neki,hogy jól vagy.Harry mesélte nekünk mi történt,de most a lényeg,hogy itt vagy.-mosolygott Harry anyja.-És köszönjük amit a fiainkért tettél.És főleg amit Harry-ért tettél.Sajnáljuk,hogy először nem láttuk mennyire szeretitek egymást,és hogy így viselkedtünk.De most már tudjuk,hogy a fiúnknak te vagy a legfontosabb,és szeretnénk,ha egy hétvégét eltöltenétek nálunk Miamiba,hogy kicsit jobban megismerjük egymást.

-Mindenképpen.Nekem is a maguk fia  a legfontosabb az egész világon,és ha ő nem lenne akkor most én sem lennék itt.Nagyon köszönjük a meghívást.-átöleltem Harry-t,ő pedig adott egy puszit a homlokomra.

-Emberek,gyertek enni!!-kiáltotta anyu,mire mindenki leült az asztalhoz,és elkezdtünk enni,majd segítettem anyunak mindent elpakolni,és ezután a hatalmas társasunk elkezdett beszélgetni.Ebben csak az volt a legrosszabb,hogy mindenki mással beszélgetett,és ebből nagy káosz lett.Harry Niall-ékkel beszélgetett,de konkrétan a szoba egyik végéből a másikba üvöltöztek,anyuék hangosan nevettek Harry szüleivel együtt.Mivel én még elpakoltam a maradék tányért,később csatlakoztam hozzájuk.Harry-hez ültem le aki az ölébe húzott,és egyfolytában puszilgatott.Annyira édes volt.Többször is csókolóztunk,de mielőtt tényleg elfajult volna a dolog itt mindenki előtt,befejeztük.De ilyenkor természetesen mindenki minket nézett,mert Louis és a többiek elkezdtek fúj-olni.Csak nevettünk rajta.

***

2 hetet töltöttünk anyuéknál.Sajnálom,hogy nem maradhattunk tovább,de muszáj volt visszamennünk Londonba.Mivel Londonba mindenki tudta mi történt velem,ezért nem térhettem úgy vissza,mintha mindig is itt lettem volna.Az emberek megbámultak,de nem érdekelt.Mert csakis a barátaimnak volt joguk tudni,hogy pontosan mi történt.szerencse az itt lakók csak a felét tudják a történetnek.Mikor visszatértünk,egyből Izzy-ékkel találkoztam,akikkel egy csodás napot el is töltöttünk,természetesen Harry is jött velünk.Paintball-oztunk és beültün enni utána valamit.Csodás volt.D ami az egészben a legjobb volt,hogy Harry és én összeköltöztünk.Boldogabbak vagyunk mint valaha,és most minden erőnkkel a kapcsolatunkra és egymásra összpontosítunk.Soha többé nem lesz olyan ami szét választ minket.Ja és ami az egyetemet érinti,hát sajnos újból kell járnom.Túl sokat maradtam ki ahhoz,hogy tudjam onnan folytatni ahonnan befejeztem.De Izzy és a többiek segítenek,amiért hálás vagyok nekik.

***

-Harry tudod hogy utálom a meglepetéseket!-Harry a kezével eltakarta a szemeimet.

-Nem igaz!Tudom,hogy szereted,és ezt kifejezetten fogod.-kuncogott.Lassan elkezdett vezetni.Nem láttam semmit és még a házat sem ismertem annyira,hogy tudjam hova megyünk.Hát egész biztosan nem ki az udvarra,szóval megnyugodtam.

-Itt vagyunk.Kész vagy?-kérdezte.

-Harry kérlek ne szórakozz!-na jó szeretem a meglepetéseket.Pontosan tudta.Ilyenkor szoktam türelmetlenül visszaszólni neki.Mikor elvette  a kezét a szemem elől,ámulatba estem.Harry hálószobája volt,de teljesen máshogy nézett ki.A falak fehéren pompáztak,a szoba közepén a falhoz tolva volt egy hatalmas ágy,amin őszi falevelek voltak,Harry éjjeli szekrényén a kedvenc fahéjas almás teám illatozott,és az egész falat a közös képeink és emlékeink borították.Imádtam az őszt.És most ide varázsolt nekem egy őszi szobát.Istenem.Annyira szerettem,hogy nem voltunk átlagosak,más pasi rózsaszirmokat rakott volna az ágyra,de ő nem!Mert túlságosan nagy múltunk van.És imádtam,hogy mi nem az az átlagos pár vagyunk.Könnyes szemekkel fordultam Harry felé,aki szintén könnyes szemekkel,mosolygott rám.Amilyen erővel csak tudtam,úgy szorítottam magamhoz,ő pedig szorosan magához húzott,és megpörgetett.A lábamat a derekán átkulcsoltam és most kis majmot játszottam.Ágy felé sétált,és lefektetett arra.Mielőtt bármibe is belekezdtünk volna,ezt mondta:

-Szeretlek!Örökké!

-Szeretlek!Örökké!

Sziasztok drágák! :)

Hát.....szörnyű érzés,hogy vége.Annyira szerettem írni ezt történetet,és ez volt eddig az egyedüli amit be is fejeztem,ezért áll olyan közel hozzám.Hihetetlen,hogy tényleg vége.Pedig ahogy elterveztem,sokkal többnek,és hosszabbnak tűnt.De persze nélkületek nem ment volna ez az egész.Ha ti nem szavaztok és commenteltek.Nagyon köszönöm a kedves szavaitokat,nagyon aranyosak voltak amiket írtatok és nagyon jól estek,hihetetlen sok ihletet kaptam tőlük,és persze erőt is.Azt mondtam,hogy 500-600 szavas epilógus lesz csak,de majdnem 900 lett,nem így terveztem,de így jobb is.Úgy érzem így tényleg jól le lett zárva a történet.Remélem ti is annyira élveztétek olvasni,mint én írni.Ebben a történetben találtam meg magam a leginkább,örülök,hogy elkezdtem.Arra gondoltam,hogy nem kéne itt vége lenni mindennek,mert talán kezdhetnék egy új történetet(ezt nem folytatnám,akkor már nem lenne ugyan az).Már vannak is elképzeléseim.Minél előbb szeretném megvalósítani.Most egy darabig biztosan nem fogom tudni kirakni akár a prológust vagy az első részét a másik történetnek,mert még nem állt össze teljesen a fejembe,de dolgozok rajta 😉

Nagyon nagyon köszönöm szépen,hogy velem tartottatok mind a két évadba,sok sok puszi nektek,és várom a válaszaitokat. :)

Bia