Sikítoztam amikor az ölébe huppanttam,és annyira nagy lendülettel estem rá,hogy a padlón kötöttünk ki,és én Harry-n feküdtem.Már egyikünk sem nevetett.Harry a tekintetét az enyémbe fúrta,és közeledni kezdett.Nagy vágyat éreztem az után,hogy megízleljem ajkait,és amikor ez megtörténhetett volna,kinyillódott az ajtó.Azt éreztem menten elásom magam.Becsuktam a szememet,majd kinyitottam,de ez kibaszottul nem egy álom volt,a valóság volt,és a valóságban én Harry-n feküdtem,miközben Dereck megsemmisülve nézett minket az ajtóból.

-Dereck!-lemásztam Harry-ről,aki utána a földön feküdve tovább,kívjában a hajába túrt.

-Ne fáradj!-rázta a fejét Dereck.-Már...itt sem vagyok!-hozám vágta a kulcsot,amit adtam neki a lakásomhoz,és azonnal el is viharzott.Kimentem a folyósóra,hogy megnézzem még itt van-e,de éppen akkor kanyarodott ki a parkolóból,és az életemből.Azt hiszem ez volt az a pillanat,amikor most láttam utóljára Dereck-et.

-Argggg!-egy morgás kíséretében léptem be a lakásba,és becsaptam  magam után az ajtót.Harry a konyhapulton könyökölt.El kell mondanom,hogy ő sem nézett ki jobban mint én.A kulcsot ledobtam a konyhapultra,majd fogalmam sem volt,hogy most mihez kezdjek,így belevertem egyet a konyhaszekrénybe.

-Héé.-megkerülte Harry a pultot,és magával szembe fordított.Követelte hogy a szemébe nézzek az eleredő könnyimtől nem tudtam,és nem is akartam,ezért a kezét az államhoz érintette,és a fejemet az övével szembe fordította.Letörölte a könnyimet,majd magához ölelt.Már magam sem tudtam,hogy egyeltalán szeretném-e megölelni Harry-t,de ellenállni nem volt erőm,túlságosan elvoltam foglalva a gondolattal,amikor mindig eszembe jutott,ahogy kikanyarodik a kocsijáva és elhajt.Harry pólóját szorítottam a kezeim közé.Mikor elengedett,a kanapéhoz mentem és lehuppantam rá.Harry odanyújtott egy zsepit-amit el is fogadtam-aztán leült mellém,és a térdén könyökölt.

-Oké....akkor most már elmondod,hogy mi volt ez az egész?-váltotta komolyra a szót.

-Sajnálom Harry.-suttogtam bűnbánóan.-Tegnap De-dereck-kel szakítottunk.De nem vitt rá a lélek,hogy elmondjam,mert...mert nem tudtam mit is érzek valójában.-tartottam egy kis szünetet.-De ma.....eldöntöttem,mit is érzek.Mikor Dereck elhajtotta a kocsival,nem azon voltam kiborulva,hogy elhagyott mint a pasim,hanem úgy gondoltam rá,hogy elhagyott mint a barátom.-mondatom végénél,befejeztem a sírást.Harry hátra nézett rám.

-Soha nem szeretted úgy,igazán?-érdekes kérdés volt,mert abban a pillanatban el kellett gondolkodnom rajta.Végig pörgettem az agyamban,az elmúlt hónapokat,és rá kellett jönnöm,hogy Harry tökéletesen válaszolt a kérdésére.

-Az elején igen,akkor tényleg éreztem közöttünk a vonzalmat,de később amikor te is beléptél a képbe,hogy ismét barátok leszünk,kezdve azzal,hogy megjelentél Londonban,azóta a sok veszekedés hatására csak is barátként tudtam tekinteni Dereck-re.Nagyon szeretem őt,de csak a barátomként,és lehet éppen ezért volt olyan nehéz szakítanom vele.-készítettem teát,amit odadtam Harry-nek,és én is beleittam.

-Most mondanám azt,hogy ezt nagyon sajnálom,de....túlságosan örülök neki,hogy szabad vagy.-villantotta meg az 1000 wattos mosolyát.Próbáltam komoly maradni,de muszáj volt elröhögnöm magamat.

-Mu-muszáj mindent elviccelned?-kérdeztem nevetve.

-Csak a számomra fontos dolgokat.-rámnézve mosolygott,és csak akkor vette le rólam a szemét,mikor beivott a teájába.A teámat nézve elmosolyodtam.Annyira sok érzés kavargott bennem.Majdnem elolvadtam,amikor Harry kimondta ezeket a szavakat,de közben ott volt Dereck is.Mi van ha soha többé nem látom?Ha ennyi volt a barátságunknak?A legeslegjobban azt bánom,hogy nem tudtam neki elmondani,azokat a dolgokat amiket Harry-nek.Megérdemelte volna,hogy tudja.De erre talán már nem lesz lehetőségem.Látni sem akar.

szombat reggel 8:00

Készítettem magamnak reggelit,de ezúttal nem palacsintát.Nem akartam ismét majdnem felgyújtani a lakást.Így hát készítettem egy szendvicset,közben pedig a telefonomon megnéztem mi újság mostanság a twitteren.Már vagy negyed órája azt nézegettem,mikor kopogtak.Meglepődve nyitottam ki az ajtót,és egy postással találtam szembe magam.

-Jó reggelt aszzonyom!

-Jó reggelt!-átvettem tőle a csomagot.

-Itt kérem aláírni.-mutatott a lapra..

-Köszönöm,viszlát!-indult el a lépcsőn lefelé,amikor én visszatartottam.Kíváncsian fordult vissza.

-Megtudná nekem mondani,hogy ki küldte ezt a csomagot?-néztem állandóan a dobozt.

-Elnézést hölgyem,de nem szokták elmondani ki küldi a csomagokat,én csak szállítom.Ne haragudjon!De nem tudok segíteni.

-Semmi gond,köszönöm!-emeltem kicsit feljebb a dobozt,hogy arra értettem a "köszönömöt".Biccentett egyet a fejével,majd tovább ment a dolgára,én meg olyan gyorsan mentem be a lakásba ahogy csak lehetett.Az asztalra raktam a dobozt,és egy olló segítségével kinyitottam.Hungarocell darabokkal volt tele,ezért gondoltam,hogy az alján lehet,amit keresek.Mikor kihúztam a dobozból,egy vudu baba volt a kezemben,még hozzá Dereck-et ábrázolta.

-Bassza meg!A francba!-visszavágtam a dobozba a babát,majd leültem a székre.Már a sírás határán voltam,amikor eszembe jutott hogy ebbe a dobozba más is lehet.Kiborítottam a doboz tartalmát,és a hungarocell darabok szanaszét szálltak.Viszont a doboz tartalma nem csak a babával volt tele,hanem legalább 200 fényképpel amiken én szerepeltem és Dereck.Már éppen készültem széttépni a képket,amikor eszembe jutott,hogy talán többre mennék vele,ha megtartanám.A lakásban volt egy kihasználatlan szoba,így bevittem minden olyan cuccot,amit az elmúlt hónapokban kaptam.A falra ragasztottam a képeket,aamikkel szinte betelt a fal,még az ablakot is a képek borították el.A táskámból behoztam a kitépett könydarabot,és az orosz nyelven lévő jegyet,mind a Macbookom kíséretében.Mivel semmi asztal vagy szék nem volt a szobában,így letelepedtem a földre.

Pár évig az általános iskolában tanultam oroszt,de annyira utáltam,hogy semmi nem ragadt meg belőle.Kivéve a "da".Szóval a könyvrészlet fordításánál nem vettem nagy hasznát az orosz szókincsemnek.Próbáltam a saját tudásommal lefordítani de két óra után képtelen voltam feladni,és inkább segítségül kértem a Google fordítót.Beírtam az első kettő mondatot,de annyira össze-visszaságot adott ki,hogy még csak ki sem tudtam következtetni.Hát a könyvet félre dobtam,és a kezembe vettem a jegyet.Ezzel sem jártam nagyobb sikerrel.Szétterültem a földön,és már azt hittem nincsen megoldás amikor beugrott,hogy már valahol láttam hasonlóan kinéző táblát.Rá meresztettem a szemeimet a jegyre,koncentráltam hogy eszembe jusson.

-Bingó!-beírtam a keresőbe London leghíresebb bálját,amit mindenévben megrendeznek.Leo Tolstoy's tiszteletére rendezik meg a bált.Az ezt ábrázoló képen Leo herceg felkéri Natalia Rostov-át.Találnak egy labdát ami később a háború és béke szimbóluma lesz.Ennek a labda megtalálására rendezik meg ebben az évben is a hírhedt War and Peace Ball bálját,ami nem mellesleg nem csak az angalok tiszteletére de az oroszok tiszteletére is lett rendezve.Sokat hallottam már róla.A papám mindig ezt a bált emlegette kiskoromban,de akkor még inkább a barbijaim érdekeltek.A lényeg az,hogy most kaptam egy meghívót a bálra.Azt írják,hogy a 18.században élt nők és férfiak öltözékében kell megjelenni.

Be kell,hogy valljam kicsit büszke voltam magamra,hogy legalább ezt ki tudtam deríteni,de valamilyenszinten rossz volt,hisz el kellett mennem erre a rendezvényre.Féltem tőle.Bármi történhet ezek után.Dereck-ket nagyon féltem,mi lesz ha ez tényleg nem játék.De ha üzzenék is neki,akkor sem hinne nekem.

Most már csak azon kellett gondolkoznom,hogy honnan szerzek egy ilyen ruhát,ami már vagy ezer éve kiment a divatból.De előtte a könyvvel kapcsolatban eszembe jutott,hogy talán azért egy valaki mégis segíthetne.Felkaptam a telefont és tárcsázni kezdtem a számát.Nagyon remélltem,hogy felveszi,és segít nekem.Amikor már azt hittem nem veszi fel,akkor mégis beleszólt a telefonba,és azt hallottam meglepődött.

-Szia Tara.köszönt Lisa.

-Szia Lisa.-köszöntem vissza.-Nem zavarlak?

-Nem.-egyszerű válasz,mégis nehéz megfejteni mit takar.

-Ugye a papád félig orosz volt?-emlékszem,hogy egyszer mesélt a papájáról,hogy Oroszországban élt,és sokszor ment nyáron oda,hogy meglátogassa,így Lisa is elég jól tud oroszul.Hogy ez eddig nem jutott eszembe?

-Igen,de Tara mire akarsz ezzel kijukadni?

-Kaptam...egy házit amibe egy orosz szöveget kell lefordítani,próbálkoztam vele,de nem mentem semmire.Tudnál segíteni?-magamban imádkoztam,hogy igent mondjon.

-Hm..jó,rendben!

-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-hadartam egymás után.Negyed órával később már majdnem az egész oldal le volt fordítva.Már csak az utolsó két mondat  maradt.Kétségkívül ez lehetett a legérdekesebb.Mikor felolvastam,Lisa egy pillanatra nem szólt bele a telefonba.

-Tara,ezt biztos házi feladatként kaptad?-kérdezte furán.Nem tudtam mit jelenthet,de a hangjából valami nagyon rosszat sejtettem.A legrosszabbat.

-Igen.-bólintottam,aztán réjöttem,hogy úgy sem látja.-Kérlek Lisa,mit jelent?

-Fekete,bíbor,vörös és fehér a gyász könnye elér.Ha lemegy a hold,köddé válik a jó,s rossz lelkek égetik tested,míg el nem hullajtod véredet.Vörös és fehér a kezed elég,mint por hull a csillogó kékre,így ég el a tested vére.-csak néztem magam elé,teljesen megsemmisülve.A könnyeim eláztatták az arcomat,de egy csöpp hangot sem adtam ki,nehogy gyanús legyen.-Tara,nekem most mennem kell!-elfojtottam az újból kitörő könnyimet.

-Rendben,nagyon köszönöm Lisa!Hálás vagyok!-nem köszönt el csak lerakta a telefont és amikor ezt megtette azonnal Dereck-et hívtam.Ahogy sejtettem nem vette fel,de megvártam a sípszót és egy üzenetet hagytam neki.

-Dereck,én vagyok az Tara!Kérlek,hallgass rám,és tünj el a városból!Kérlek!-mondtam zokogva a telefonba,majd kinyomtam.NAgyon remélltem,hogy lehallgatja az üzenetem és holnap már nem lesz itt.Ha ezek a sorok igazak,és az a bábú sem vicc akkor nagy veszélyben van,és nem akarom még egyszer átélni ugyan azt,mint Claire-nél.

Az egész könyvrészletet beírtam a Word-be,de valahogy most már elment a kedvem tőle,hogy bármit is kezdjek vele.Elmentettem a jegyzetet,és lecsuktam a laptopom fedelét,de mielőtt kimentem volna a könyvrészletet és a jegyet is a falra ragasztottam.A jegyen bekarikáztam a dátumot.Már csak a gondolatára is remegni kezdtem.Épp hogy csak három napom volt a bálig.Még ruhám se volt,és azt se tudtam mi fog történni,hogyan kéne felkészülnöm,akár a lehető legrosszabbra is.De mára elfáradtam,és már a könnycsatornáim is kiszáradtak a sok sírástól.Lekapcsoltam a laptopomat,és az ajtót bezárva kimentem a konyhába.A laptopot a nappaliba leraktam az íróasztalra a laptopot.Azt éreztem menten elájulok,ezért készítettem magamnak egy kávét.Amikor beleihattam volna,mára már másodszor kopogtak az ajtón.Kinyitottam,és Harry állt előttem hatalmas mosollyal az arcán.Azonnal jobb kedvem lett,és hireteln el is felejtettem,hogy mi történt a múlt órákban.Mosollyal az arcomon öleltem magamhoz.

-Szia.-suttogta a fülembe.

-Szia.-kuncogva visszasuttogtam.Végig a vállába fúrtam a fejem,de amikor felemeltem a válla fölött elnézve megláttam a szüleimet.-Anyu,apu!-boldogan elengedtem Harry-t,és a szüleim karjába ugrottam.Anyu illatát mélyen beszívtam.Már nem is emlékeztem rá,milyen finom illata van,egészen mostanáig.Feltöltődtem attól hogy láttam őket,ilyen hosszú idő után.Rettentően hiányoztak.Mikor elengedtem őket,a kezemet a szám elé raktam,és így néztem vissza Harry-re.Még mindig mosolygott,majd az egyik karjával átölelt,amikor leesett mi is folyik itt.

-Teee.....te kis!Te tudtál erről az egészről!-karba tett kézzel álltam Harry előtt,de ő csak nevetett.Persze,hogyne,nagyon vices röhögni valakin,aki nem tudott semmit.Ch,szép!Egy erőset a karjába boxoltam,mire odakapta a kezét,és egy kislányos sikoly szakadt fel torkából.Ezúttal én nevettem rajta,majd még egyszer megöleltem.Anyuék csak vigyorogva néztek minket,majd kinyújtottam feléjük a kezem,és egy családi ölelést tartottunk,aztán meghallottam egy krákogást mögölünk.Harry elkezdett nevetni,Ismét nem értettem semmit.

-Én már nem is hiányzok!-úramistentejóégezAubreeeyyy!Elszakadtam a többiektől,és a nyakába ugrottam.-Na ez már valami.-együtt nevettünk és sírtunk,mint a régi szép időkben.

-Annyira örülök nektek!-néztem a csalásom tagjaira.

-Szeretünk kicsim!-mondták egyszerre anyuék.Még egyszer megöleltem őket,majd beinvitáltam őket a lakásba.Anyuék nagyon büszkék voltak arra,amit összehoztunk Harry-vel és Dereck-kel.Aztán kérdeztek Dereck-ről is,de nem igazán szeretettem volna erről beszélni,így inkább azt mondtam,hogy majd később mindent megbeszélünk.Harry egy biztató mosolyt küldött felém,amikor Dereck-et emlegették,én pedig viszonoztam neki.Csináltam egy finom vacsorát anyuéknek,amiben Harry és Aubrey is segítettek nekem.Nagyon jól szórakoztunk közben.Sokat nevettünk,és tényleg úgy éreztem magam,mint egy évvel ezelőtt.Boldog voltam,hogy itt vannak,és most jelenleg ez az egy dolog érdekelt.

Halihóóó!:) Remélem tetszett a rész:) A következő részben inkább a szülőkön és Aubrey-n lesz a hangsúj.Nem egy olyan rész lesz mint ez,hanem inkább most Tara egyik boldog napját szeretném bemutatni,de aztán utána ismételtem beindulnak az események:)Köszönöm a sok követőt,szavazatot,és megtekintéseket,imádlak benneteket!Puszi nektek!:) <3