-Tökéletes,fel vagy véve!

-Nagyon szépen köszönöm úram!-először éreztem valami sikert,amióta itt vagyok.Vagyis igazából másodszorra.Még pedig van állásom!Izgulok az első nap miatt.De azt tudom,hogy szeretni fogom.MIndig is arról álmodtam,hogy egyszer egy kávézóban fogok dolgozni.

A főnököm kikísért az ajtón,ahol már egy kedves lány állt velem szemben.Rám mosolygott és kinyújtotta a kezét.

-Szia,Thea vagyok.-kedvesen vissza mosolyogtam rá.

-Én Tara.

-Üdvözöllek a Holly's-ban!Én leszek az oktatód,vagy mi?-nevettem megjegyzésén.-Igaz,még nem vagyunk nyitva,de kérsz egy kávét?-értünk ki a pulthoz.

-Igen,köszönöm.-leraktam a táskámat és a kabátomat,majd vissza mentem Thea-hez,és addig még a kávémat elkészítette a pulton könyökölve néztem körbe a helyiségbe.Mikor Thea oda adta a kávémat,felült a pultra,pont velem szembe,törökülésbe.A pulton lévő kiskosárból kivett egy cukrot,majd egy laza mozdulattal a kukába dobta a papírt.

-Ez szép volt.-jegyeztem meg az előbbit.

-Köszi.-lepacsiztunk.-Várom,hogy együtt dolgozzunk.Nagyon király lesz!Eddig csak mindig nálam idősebb nők,vagy férfik voltak,akikkel dolgoztam.Nem volt valami élvezetes.De annyira jó,hogy végre egy velem egykorúval dolgozhatok majd együtt.Ez sors.-"csak nehogy a sors visszacsapjon"-gondoltam magamban.Valóban jó hogy Thea-val fogok dolgozni,végülis nagyon aranyos lány.De az utóbbi időben megutáltam a sors szót.Bár lehetne azt is mondani,hogy az összes szót ami ahhoz a könyvhöz köthető.Pár perc hatás szünet után válaszoltam Thea-nak.

-Igen,én is izgatott vagyok.Mindig is ilyen helyen akartam dolgozni.-kortyoltam bele a kávémba.

-Hidd el,én is ezt akartam,de ha sok évig ezt csinálod már unalmas.-kapott be még egy cukrot a szájába.-Jól fizet,de inkább egy jól fizető izgalmas meló,mint egy jól fizető de unalmas.De ez most másképp lesz.-nevetett fel.-Holnap mindent megtanítok neked.Alig várom!-ugrált örömében.

-Én is!De most mennem kell.Holnap találkozunk.-felvettem a kabátomat,és vissza mentem a pulton hagyott kávémért.

-Oké,szia!-integetett boldogan.-Tara!-visszafordultam felé.

-Igen?

-NIncs kedved ma délután valamikor meginni egy kávét?-ugrott le a pultról.-Csak hogy meg tudjunk ismerkedni.-a kezébe fogott egy papírtörlőt egy egy ablak pucolót,majd elkezte törölgetni az asztalokat.

-De,szívesen!Majd beszélünk.-és kiléptem a végtelen esős London utcájára.Átmentem a túloldalon lévő sulimba,és miután a srácokkal a becsengő előtt bandáztunk,elmentem órára.Hannah még ma sem tudta rólam levenni a szemét.Még mindig gyötört a bűntudat,hogy igaza volt.Igaza volt,de nem szabadott elmondanom akármennyire is szerettem volna.Nem akartam belekeverni őket,főleg miután hallottam a legendáról.

Egészen hamar véget értek az óráim,így elmentem a lakásomhoz,és kicsit felmértem a terepet.Hivatalosan is kilenethettem,hogy ez a lakás lett a második szerelmem.Elővettem a telefonomat,és lefényképeztem a helyiségeket,majd bezártam gondosan az ajtót,és elindultam,hogy keressek egy bútor boltot.Mivel úgy terveztem,egy daravbig nem fogok kilépni a kolesz falai közül,bútoraim sincsenek.Apuék küldtek egy is pénzt,hogy legyen mit tennem a lakásba.Péntek van.Ami azt jelenti,hogy Dereck dolgozik,és a srácok pedig elmentek egyet "inni"(náluk ez azt jelenti,hogy a fúk jól a berúgnak,a lányok pedig elvannak a kólájukkal,kivéve Hannah-t.).Nem volt kedvem egyedül bejárni a boltokat,de mivel Thea dolgozott,és nem hiszem,hogy a legjobb ismerkedés az ha elrángatom bútor boltba,így csak egy lehetőségem maradt.Ami egyben a legkellemetlenebb is.

-Szia.....Harry!-köszöntem a kelleténél vékonyabb hangon.

-Szia Tara,örülök,hogy hívtál!-kuncogott aranyosan.Aranyosan?Sűrgősen emlékeztetnem kell magam,hogy nem VELE JÁROK!!!

-Tényleg?-kérdeztem furán.Nem azért mert mondta,hanem mert egyfolytában kuncogott közben.

-Igen!Mi újság?

-Öö...semmi..és veled?-egyre lassabbra vettem a beszédemet.Kiakartam deríteni,mégis miért van ennyire jó kedve Harry-nek.-Figyelj csak!Nem régen vette m egy lakást,és anyu küldtek egy kis pénzt,hogy vegyek pár holmit.Esetleg nem lenne kedved velem eljönni?Kellene valakinek a véleménye.-hadartam.

-Ne haragudj,de most nem igazán alkalmas.Talán majd máskor,most...mennem kell,szia Tara.-meg sem várta a válaszomat és már lerakta a telefont.

-Szia.-suttogtam magamnak,és visszaraktam a zsebembe a telefont.

Pár utcányira volt csak az Oxfort Street,ezért úgy döntöttem,hogy ott járok a legnagyobb szerencsével.Meg is találtam a megfelelő boltot,és nagy mosollyal az arcomon léptem be az üzletbe,de amint eltölthettem volna életem legjobb délutánját,megcsörrent a telefonom.Ezúttal bosszúsan vettem ki a táskámból,és amikor egy szm jelent meg a kijelzőn,egy ütemet kihagyott a szívem.Magamban azon drukkoltam,csak ne az a nő legyen,aki követ engem,de valamilyen szinten örültem volna.Végre megtudhattam volna,ki is ő.

-Szia,Tara te vagy az,Claire anyukája vagyok.-szólt bele az kedves női hang.Egyből megismertem.

-Jó napot!-mondtam boldogan,és ha valaki nem hallotta volna,hatalmas kő esett le a szívemről.

-Csak szerettem volna megköszönni hogy a barátaiddal eljötettek a temetésre,szörnyen sokat jelentett nekünk.Nem volt alkalmam megköszönni,olyan gyorsan eltűntél.

-Igen és nagyon sajnálom.Megtiszteltetés volt rajta részt venni,de bárcsak ne ő lett volna.

-Igen.....a barátaidnak is kérlek köszönd meg.Sajnos nem tudom személyesen,a férjemmel elköltöztünk,Canadába,ha egyszer van kedved látogass meg minket,szívesen látunk.

-Istenem,köszönöm szépen!Átadom,és nagyon örülök hogy új életet kezdenek.-mondtam mosolyogva.

-Nagyon aranyos vagy Tara,mi is örülünk,hogy nem merültél a gyászba,hiszen te még láttad is őt......De most menjél,biztos van jobb dolgod is mint velem beszélgetni,légy jó!-Én is elköszöntem tőle,majd mosolyogva raktam le a telefont,és elkezdtem vásárolni.

Miután pár dolgot(vagy egy tucatot)vettem,annyira elszállt az idő,hogy már mennem kellett dolgozni,ezért gyorsan leraktam a cuccaimat az új lakásba,és már futnom is kellett.Mivel a város másik felébe voltam nehéz lett volna odaérnem időbe,így fogtam egy taxit.Első munkanapomon pontosan értem be,sőt még időben is voltam.5 perccel.Thea annak örömében,hogy meglátott megölelt,aztán leraktam a táskámat,és beálltam a pulthoz Thea mellé.Azonban nem maradtam túl sokáig ott,mert a hátsó sarokban ott ültek a barátaim és nem bírtam ki,hogy ne menjek oda.

-Egy pillanat és jövök.-mondtam Thea-nak,és már oda is siettem.A srácok mikor megláttak elkezdtek hangoskodni,és mindenki ránk nézett,de engem nem zavart,csak oda mentem és megöleltem mindannyiukat.

-Hát ti mit kerestek itt?-kérdeztem éppen Cyrus-t ölelve.Adott egy puszit az arcomra,majd visszaült a helyére és beleivott a kólájába.

-CSak gondoltuk jól esne,ha támogatnánk az első munkanapodon.-közölte unottan Hannah.Válaszára a számat kezdtem harapdálni.Tudtam,hogy ő sejti nincsen semmi rendben az életemben.Lehajtottam a fejemet és a cipőmet pásztáztam.

-Nagyon aranyosak vagytok,köszönöm!-mosolyogtam rájuk.Csak Hannah tekintetét kerültem.

-Ó szívesen!Most hozz egy kólát!-csettintgetett Chris.Felnevettünk,és én a kezemmel egy tisztelegjet mutattam feléje.

-Hozom is uram!-adtam neki egy ötöst,majd visszamentem a pulthoz és kivettem egy kólát a hűtőből,majd levettem a kupakot és raktam bele Chris-nek egy rózsaszín szívószálat.Mindig is azt mondogatta ő rózsaszín szívószálat kér,hát most megkapja.Örülök,hogy nem más adta nki,hanem én.Ezzel a szívószállal most megmutathatja,hogy mekkora vezető.Bár szerintem a többiek szemében egy töketlen marad.A mi kis töketlen,örült Chris-ünk.

Mosolyogtam ahogyan a pulton láttam a rózsaszín szívószálas kólát,közben pedig a többiek nagy nevetésbe kezdtek.Megfogtam a kezembe a kólát és már akartam vinni Chris-nek amikor az ajtó kinyillódott és egy igen ismerős férfi lépett be rajta,egy nővel az oldalán.Lefagytam.A legszomorúbb az volt az egészben,hogy még csak észre sem vett ahogy elment mellettem.Végig néztem a csajon,és csak ennyi futott ki a számon:

-Picsa!-mondtam undorodva a látványtól.Végig néztem,ahogy illedelmesen kihúzza neki a széket,és leülteti az asztalhoz.Le sem veszi róla a szemét.Legszívesebben felforrtam volna a látványtól,ahogy Harry és ez a ribanc egymást falják.

-Ki a picsa?-kérdezte szórakozottan a melletem álló Thea.Baszki!

-Ööö....senki,senki,csak...mennem kell!-mutattam fela kezemben lévő kólás üveget.

-Nehogy ráburítsd!-szólt utánam Thea,és amikor hátra fordultam észrevettem,hogy nevet.Ekkor jöttem rá,hogy pontosan tudta,kire mondtam.Jó tudni,hogy egész végig ott állt mellettem.Felnevettem halkan,majd teljes fapofával elsétáltam az asztaluk előtt.Miután Chris-nek odaadtam a kólát,bocsánatot kértem tőlük,hogy nem tudok maradni,majd vissza akartam menni,de valaki megragadta a csuklómat és visszarántott.Hannah volt az.

-Hadd gratuláljak!-tette keresztbe a karjait.-Ismételten nem mondod el,mi folyik körülötted,pedig megigérted!-felemelte a hangját.Ránk nézett mindenki,és ezúttal ő is.-Idefigyelj Tara,és nem leszek a cuki kis barátnőd,aki veled együtt fog hazudni csak hogy ne legyen semmi kibaszott gond!Nem vagyok a legjobbarátnőd,és nem is leszek!Én egy normális,őszinte barátot akarok!-kiabált.-Gyertek srácok,húzzunk innen!-szemét az enyémbe fúrta és amíg a többiek nem indultak el a kijárat felé.Az egész egy végtelenségig tartó óráig tartott.Hannah a többiek után ment.A sort Izzy zárta,aki viszafordult hozzám.

-Mi folyik itt Tara?-könnybe borultak a szemeim.Nem tudtam válaszolni.De már késő volt.Elvesztettem őket,és ha el is mondtam volna akkor is ez lett volna.Csak akkor nem ők hagytak volna el,hanem én őket.Mindennél fontosabb az ő biztonságuk,ha ebbe belekeverem őket,akkor már ők is veszélybe lesznek.De mármennyire is fáj bevallanom,Hannah-nak igaza van!

Megsemmisűlve álltam a vendégek előtt,akik mind engem néztek.Éreztem,hogy a könnyeim elhagyják a szemem környékét,és eláztatják az egész arcomat.A tekintetem találkozott Harry-vel,aki értetlenül nézett rám,és tátogva azt kérdezte "ez mi?".Letöröltem a könnyeimet,mikor mellém lépett Thea.

-Elnézést a hangzavarért!Nyugodtan érezzék jól magukat továbbra is.-átkarolta a vállamat,és a pulthoz vezetett.A pultnak háttal állított,és elém állt.Odanyújtott egy zsepit,amit el is fogadtam.Nem kívántam Tha-vel sem megosztani,hogy mi történik velem.De tudtam,hogy magyarázatra vár,én viszont nem tudtam megadni neki.Se most,se máskor.Soha!Az egyetlen aki megértené,az Harry.Viszont úgy tűnik ő már túlépett rajtam.Elment az eszem?Dereck-kel járok!

-Tara,nyugodj meg,oké?Semmi baj!-ölelt meg Thea.-De szeretném ha nem lenne több ilyen.Most szerencséd volt,nem volt itt a főnök.

-Oké,igér.......-mikor felpillantottam,a bolt előtt egy fekete ruhás ember állt egész közel a járda széléhez.Láttam,hogy nagy sebsséggel érkezik egy autó,éppen amikor a fekete ruhás lelépett az útra,és lassan sétálva indult el.A kocsi nem tudott fékezni,pár miliméteren múlt az élete annak az embernek.Az autós megállt,és levegő után kapkodott.Nyeltem egy hatalmasat,majd Thea-t nem figyelembe véve,kifutottam a kávézó elé.A környéket körbe pásztáztam,hogy itt van-e még,de sehol nem láttam.Pánikom csak akkor növekedett igazán,amikor megláttam a kávézó előtt lévő táblát.Az a könyv részlet volt felrajzolva rá,amit kitéptem az orosz könyvből.Legugoltam a táblához és végig simítottam rajta az egyik ujjamat.Gyorsan kezdtem venni a levegőt,és keserves sírásom közepette a kezemmel töröltem le a táblátA tenyeremmel belevertem a táblába,és nem bírtam tovább,leültem a járdára és a bolt falának támasztottam a hátamat.Most már nem érdekelt mit szólnak  a mellettem elhaladó emberek,csak egyedül akartam lenni.Félre fordítottam a fejemet,és akkor megláttam a tábla hátulján egy jegynek kinéző cetlit.Oroszul volt,így nem érttem,de nem is akartam.Összegyűrtem és elraktam a hátsó zsebembe.Még több könnny öntötte el az arcomat.Nem tudtam hány perce ülhetek itt,és síratok,amikor egy kéz megragadott egy felhúzott a földről.A szemembe nézett és szorosan magához húzott.

-Semmi baj!-simogatta a hajamat Harry.Mikor szétváltunk,elakartam menni,de vissza tartott.-Tara mond el,hogy mi folyik itt.-nézett a szemembe.

-Nincsen semmi.-ráztam a fejemet.-Hadd menjek!-próbáltam kirángatni a kezemet szorításából,de amint eszembe jutott,hogy zsaru,tudtam,hogy nem fog menni.

-Ha elmondod mi folyik körülötted!

-Engedj el Harry!Hagyjál békén!-sikerült kiszabadítanom a kezemet.

-Harry.-odakaptam a fejemet a vinnyogó hang irányába.Összeszorítottam a fogamat,majd egy felmosolyt erőltetve Harry felé fordultam.

-Inkább fogalalkozz hamupipőkével!-majd ezzel a mondattal el is húztam a csíkot.Visszamentem a Thea-hez,és beálltam a pultba.Thea rámmosolygott.

-Ugye nem gondolod,hogy ilyen állapotban itt maradsz?Menj haza,és pihenj!-nyújtotta át a kabátomat.

-Nem...én szere.....-nem tudtam befejezni a monfódatomat.

-Ez egy remek ötlet,haza viszlek!-támaszkodott a pulton Harry.Olyan idegesító volt,ahogy a gödröcskéivel mosolygot rám.Legszívesebben lecsaptam volna.

-Ó tényleg?Hol hagytad Miss Magassarkot?-követtem a lépéseit.

-Nagyon vicces!Na gyere házisárkány!-segített rámadni a kabátomat majd a kezébe fogta a táskámat és átkarolta a vállamat.Amint ezt megtette,megfogtam a kezét és levettem magamról,majd megfogtam a táskámat és beültem a Rang Rover-be.Nem sokkal később Harry házánál parkoltunk le.Az ajtónál álltam és már be akartam menni a házba,mikor egy SMS-em jött Dereck-től.

"Szia<3Ráérsz?Lenne itt valami amit megakarok mutatni."Egy nagy sóhaj kíséretében bepötyögtem a választ.

"Szia.Sajnálom,de nem megy.Hosszú napom volt,és fáradt vagyok,majd holnap,szeretlek!<3"

Sziasztok:)) KIcsit hosszabb rész lett,mint amilyet akartam,de remélem nem bánjátok.Nos hogy tetszett a rész?:)