Sziasztook!

Gondoltam,most megleplek titeket és ezért itt is van az 5. rész :) Remélem tetszeni fog nektek,ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után ;)

Puszii

-Mit akarsz megbeszélni?-kérdeztem séta közben Harry-től,aki mellettem zsebre dugott kézzel kullogott.Nem szívesen sétáltam,és nem csak a komorom sötét miatt,hanem azért is mert nagyon hideg volt.November vége van,és már olyan mintha tél lenne.Szeretem a telet,de a hideg az nem az én asztalom,ezért úgy döntöttem inkább összehúzom a kabátomat.

-Ami ma történt.Én csak bocsánatot szerettem volna kérni.Hiba volt úgy kiakadnom,végülis nem vagyunk együtt,és.....el kell fogadnom,hogy tovább léptél.Bár mennyire fáj is.-az utolsó mondatot csak halkan jegyezte meg,de így is tökéletesen hallottam.-Valamint szerettem volna megköszönni,hogy megvédtél.-oldalasan rám nézett.Nem néztem rá.

-Harry.....én nem azért védtelek meg,amire gondolsz.Csak Dereck-nek nem volt igaza,ez nem rád tartozott,hanem rám és Dereck-re.-Harry bólintott egyet.Most már ránéztem,és egy pillantra ő is rám,de aztán visszfordította tekintetét a kivilágított utcára.Ahogyan nézett előre,kisebb csalódottságot fedeztem fel tettében.

-Dereck egy mocskos szemétláda.A családomat is tönkreteszi,és még azt a lányt is elveszi tőlem akit szeretek.-kínjában felnevetett.

-Mindannyian tudjuk,hogy ezt nem Dereck szúrta el.-utaltam,arra hogy Dereck elvett engem tőle.

-Hidd el,én el akartam mondani,csak........

-Csak mi, Harry?Nem volt elég bátorságod?-vágtam a szavába,azt hiszem jogosan.

-Nem erről van szó....

-Akkor miről?-ismét megtettem amit az előbb.

-Nem akartalak elveszíteni!-mondta kicsit ingerülten.-Attól féltem ha elmondom,akkor az lesz,hogy azt fogod hinni,csak azért voltam veled mert muszály volt.De nem!Beléd szerettem,és azt akarták,hogy valaki más végezze el a munkát helyettem.Ez meg is történt,de egy percig sem akartam távol lenni tőled.Bizotnságban akartalak tudni,és nem is tudom mi történt volna,ha nem vagy mellettem.Így is elkaptak,az én hibámból,nem szabadott volna azon az estén magadra hagynom téged.-megállt velem szembe.-Sajnálom!-nézte a cipője orrát.Harry egész végig magát hibáztatta?Mindenért magát hibáztatta?A szülei,Fredie,és még én is?Nem akartam meghallani ahogy ezeket a szavakat kiejti.

-Nem a te hibád.Nem tudhattad.-hevesen rázta a fejét.

-Tudnom kellett volna.-nézett mélyen a szemembe.

-Semmi sem a te hibád.-szótagoltam a szavakat,annak reményében talán így jobban megérti.Egymást bámulva álltunk az utca halovány fényében,aztán Harry egyre közelebb lépett hozzám.Végén már csak pár miliméternyire voltunk egymástól,amikor kezei közé vette az arcomat,és megint közelebb hajolt hozzám.Abban a pillanatban el kellett döntenem mit akarok.Megcsalni Dereck-et,vagy csalódást okozni Harry-nek,vagy egyszerre mind a kettő.Egyrészem meg akarta csókolni Harry-t,de a másik felem azt súgta ez nem lenne helyes.Éppen ezért mielőtt megcsókolhatott volna,kezemet neki támasztottam mellkasának.

-Sajnálom Harry,de......nem lehet.-ráztam a fejemet,kezei között.Megszorúlt a szívem,ahogyan láttam könnyezni.Nekem előjöttek a könnyeim,és most már ketten sírtunk.De tudtam,hogy helyesen cselekedtem.Harry kezeit lecsúsztattam az arcomról,majd mielőtt ott hagytam,adtam egy puszit az arcára.Úton haza felé többször is vissznéztem rá,és akárhányszor ezt tettem még mindig csak ott állt.Erős volt a kísértés,hogy vissza menjek,de ha ezt tettem volna,biztosan olyat tettem volna,amit később megbánok.

Alig vártam,hogy végre vissza érjek a koleszhoz,mert úgy éreztem bármelyik pillanatban ketté fagyhatok.Szétfagyott remegő ujjaimmal nyitottam ki a főbejárati ajtót,majd a lépcsőket kettesével szelve futottam fel az új szobatársamhoz.Tudtam,hogy Izzy mindig nyitva hagyja az ajtót-amit igazából nem is értettem,bár ezzel csak a betörők járnak jól-ezért berontottam a szobába,és azonnal megéreztem a meleg levegőt ami a szobában terjengett.Izzy és Hannah furcsán néztek rám.Legyintettem egyet,és levettem a kabátomat és a nagyon vékony sálamat is.

-Mit csináltok?-kérdeztem homlok ráncolva,mert idétlen képet vágtak.

-Áá semmit.-rázta a fejét Izzy.Elég ideje ismertem ahhoz Izzy-t,hogy tudjam, hazudik.Bár ha nem ismerném akkor is tudnám,mert szörnyen csinálja,akárcsak én.

-Izzyyy.-nyújtottam meg az y-t,mikor kimontam a nevét.

-Anyukád hívott.Mondta,hogy mondjam meg neked,hívd vissza mert valami fontosat akar mondani.Nem kötötte az orrunkra.-nézte tovább a Macbookja képernyőjét.Mikor levettem a kabátomat,biztosan kiesett a telefonom,mert most Hannah nyújtotta nekem.Lassan elvettem tőle,és a fürdőszoba felé indultam.Feloldáskor láttam,hogy anyu hívott kétszer is,ezért gyorsan visszahívtam.

-Szia anyu!Hogy vagytok?-szóltam bele izgatottan a telefonba.

-Szia édesem,mi jól vagyunk.Élvezed London-t?-megnyugtató volt anyu hangját hallani egy ilyen nap után.Ha vele beszéltem mindig megnyugodtam,nem számított hol voltam.

-Nem lehet nem élvezni.-kuncogtam a telefonba.Anyu is hasonló képpen tett.

-Apáddal sokat töltöttünk azzal,hogy megkeressük számodra a megfelelő lakást.Tudom,hogy nagyon nem volt időd nézegetni,mert biztosan nagyon sok a tanulni valód,éppen ezért mi utána jártunk a dolgoknak.Azt hiszem megtaláltuk számodra a megfelelőt.-mondta anyu izgatott hangnemben.Az utolsó mondatnál lefagytam.El sem tudom hinni.Tényleg meg van a saját lakásom?Belesikítottam a telefonba.-Nézd meg az E-mailjeidet.-nevetett anyu.Kifutottam a fürdőszobából,és turkálni kezdtem a laptopom után.

-Hol van a Macbookom?-kérdeztem sietősen Izzy-től és Hannah-tól.Hannah felsóhajtott,és kihúzta az ágy alól(?) a Macbookom-at.

-Miért van az,hogy te mindig mindent elhagysz?-nyújtotta a laptopot,mire felröhögve elvettem tőle.Hannah-nak általában csak szarkasztikus kérdési,mondatai voltak,de egyiket sem kellett komolyan venni.Mások megilyedtek tőle,de mi már csak röhögtünk rajta.

Leültem a telefonnal a kezemben a gépem elé,és amint bekacsolt már mentem rá az E-mailekre.Szegény gépemnek még ideje sem volt betölteni,de aztán hosszú percek után,betöltötte,és rámentem az első bejövő levelemre.Rámentem a csatolt képekre,ésa mint megjelentek,el állt a lélegzetem.Gyönyörű volt,és egyértelműen az én stílusom.Egy konyha volt,ami egybe volt kötve a nappalival,csak egy átadó fal volt a két helyiség között.A hálószoba normál méretű volt,de még a képről is tágasnak tűnt.A halóból nyílott a fürdőszoba ajtaja,aminek a folyosó felöli oldalon is volt egy ajtója.A hálószoba mellett,pedig egy kisebb vendégszoba nyílt.Nagyon tetszett.El voltam ájulva tőle.Bár kicsit rossz is volt,mert végülis én szerettem volna lakásba költözni,és nekem kellett volna keresnem,ennek ellnére is tudtam,hogy anyuék szívesen segítenek,de ez mégis csak az én dolgom lett volna.

-Hogy tetszik?-szólt bele újból a telefonba valaki,de ezúttal nem anyu,hanem apu.

-Nagyon szép.Köszönöm!Köszönöm!Köszönöm!-néztem a képeket újból és újból.-Kicsit rosszul érzem magam,hogy az én dolgomat ti végeztétek el.-bevallottam.Soha nem szerettem anyuéknak hazudni,akármilyen dologról is legyen szó.Pár évvel ezelőtt ezt még nem így gondoltam,de miután visszatérhettem az életembe,mindent átértékeltem.Azóta mindent elmondok nekik,mert tudom,hogy sok olyan dolog van amit elcsesztem,legfőképpen a hazugségaim miatt,és próbálom őket helyre hozni.

-Nem kell kincsem,tudod,hogy szívesen tettük.-hallottam meg anyu hangját kicsit távolabbról.Gondolom ki voltam hangosítva.

-Igen tudom.-ebben a pillanatban jöttem rá,hogy soha nem fogom tudni helyre hozni azokat a dolgokat.Hihetetlen,hogy menniyre szeretem őket.Bármit megtennének értem,hogy boldog legyek,és ezt mind önzetlenül teszik.Nem tudom,hogy hogyan hálájam meg nekik azt a sok jót,amit kaptam tőlük.A legjobb szülők az egész világon!

-Ja és még valami!-figyelmeztetett apu.-Holnap mehetsz megnézni délután 4 órakor,és ha tetszik,akkor le tudod foglalni.De el ne felejtsd!-tipikus apu,tudja hogy képes vagyok elfelejteni dolgokat.De ez csak mostanában van így,mióta megint kezd minden zavarossá válni körülöttem.Kuncogtam egyet a telefonba,majd megksözöntem még századjára is,és mielőtt elmondtam volna nekik,hogy ki követ mostanában inkább leraktam.Ebben az egyben muszály volt hazudnom.Ha elmondanám,túlságosan aggódnának,és azt nem akarom.Bárki is ő,hamarosan kiderítem.De addig is,nem mondok semmit anyuéknak.Még egypárszor megnéztem a képeket,és aztán lecsuktam a gépem tetejét.Hátra dőltem a székbe kényelmesen,aztán Izzy és Hannah egyből mellettem termettek.Vigyorogtak,mint tejbe tök.

-Naaaa,mit mondtak?-ugrándozott Izzy a választ várva.

-Azt hiszem meg van a lakás.-vigyorogtam most már én is.Felpattantam a székből és mind a ketten a nyakamba borulva megöleltek.Hatalmas szükségem volt rájuk.

Ölelkezésünk végén,felkaptam a pizsamámat az ágyamról és a fürdő felé indultam ismét,hogy lezuhanyozzak.A teelfonomat is magammal vittem,mert láttam,hogy villogott a Macbookom mellett.De mielőtt bementem volna,a fejemet kidugtam a fürdőből.

-Mellesleg,tudom,hogy anyuék beleavattak titeket.-mondtam vigyorogva,aztán láttam,hogy Izzy megdermedt.Röhögve becsuktam az ajtót,és kicsit hallgatózva annyit hallottam,hogy Hannah lecseszi Izzy-t amiért ilyen szörnyen hazudik.Vigyorogva dogtam bele ruháimat a szennyesbe,majd magamra terítettem a törülközőt és megnéztem az SMS-t amit kaptam.Az SMS Derecktől jött.

"Sajnálom!Szeretlek <3"-halványan elmosolyodtam,és boldogan pötyögtem be a válaszomat.

"Én is szeretlek! <3"-elküldtem,majd beálltam a zuhany alá,és végre a hosszú napom után felfrissülhettem.