-Hölgyem!Hölgyem!-résnyire nyitottam ki szemeimet,és ekkor megláttam a vállamat gyengéden rázogató férfit.Fehér köpönyegben volt,így gondoltam egy orvos lehet.Amikor teljesen kinyitottam a szememet,az erős fény ami beszűrődött a szobába,bántotta a szemem.Ahogy felálltam a székről,azonnal megéreztem a lüktető fájdalmat a hátamon.Fájdalmamban odakaptam a kezemet és alig hallhatóan felszisszentem.A szemem Clara ágyára,vagyis ágyának helyére szegeződött.Megdobbant a szívem,és félve az orvosra néztem.

-H-hol van Clara?-könnyimmel küzködtem.

-Sajnálattal kell közölnöm,de Clara-nak éjjel egy elég erős szívrohama volt.Azóta is folynak a vizsgálatok,hogy mitől történhetett,de ezt egyenlőre még nem tudtuk kideríteni.Az orvosok mindent megpróbáltak,de sajnos nem sikerült megmentenünk.-előtörtek belőlem a könnyek,sírtam,zokogtam,és nem akartam elhinni,hogy tényleg meghalt.Nem hittem el,pedig megmondták,képtelenségnek tartottam.Az ablakon kifelé bámúlva,könnyes szemmel néztem a borús felhőket.Az ablak előtti kis asztalra támaszkodtam,majd még lélegzeteket vettem.Úgy éreztem,minden pillanatban kiugorhat a szívem a helyéről.-Esetleg ön egy hozzátartozója?-kérdezte az orvos a legszörnyűbb pillanatban.

-N-n-nem.-ráztam a fejemet.-Csak egy barátja vagyok.

-Értem,és nem tudja esetleg kik lehetnek az igazi szülei,hozzátartozói?-lépett mellém az orvos,és vigasztalásom képpen megfogta a vállamat.

-Nem,nem tudom.Sajnálom.-ismételtem ráztam a fejemet.Fura,hogy még ennyi idő után sem tudtam semmit Clara szüleiről.Ő már rég ismerte a szüleimet,sőt volt olyan,hogy amikor anyuékkal beszéltem Skypon ő is ott volt.De ő soha nem mesélt a családjáról.

-Semmi baj.És részvétem a barátja haláláért,de nekem most mennem kell.Maga pedig,menjen haza és pihenjen.-mosolygott rám az orvos,mire bólintottam egyet.Csörögni kezdett a telefonom,de mire nagy nehezen előkotortam a táskámból már lerakták.Egy ismeretlen szám volt.Hireteln felindulásból megfordultam,de csak a folyosón futkozó orvosokat láttam.Homlokráncolva visszanéztem a telefonom kijelzőjére,és amikor ismét felipillantottam ugyan azt a fekete ruhás fazont láttam elmenni a szoba ajtaja előtt.Felkaptam a táskámat és a kabátomat,majd követni kezdtem.Próbáltam a lehető legnagyobb távolságot megtartani mögötte,hogy ne tűnjön fel.Egyre több kanyart vetettünk be,mikor a folyosó végén megláttam egy kisajtót.A fekete ruhás bement rajta.Gondolkodás nélkül követni kezdtem.Teljesen sötét volt odabenn,csak amikor már megtettem pár lépést akkor szűrődtek fények valahonnan.A fény irányába mentem,és kiderült hogy az a kis fény egy ajtón szűrődött ki.Az ajtó közepén egy ablak tátongott,amin pontosa be lehetett látni a helyiségbe.Mikor jobban szemügyre tudtam venni,ráeszméltem,hogy ez a hullaház.Verni kezdett a szívem.Közelebb mentem az ablakhoz.A fekete ruhás alak ott állt és az egyik hullának a fejét simogatta.Nyeltem egy nagyot,majd amikor megláttam,hogy ki is az a hulla majdnem megfulladtam.Futni kezdtem kifelé az ajtón,majd sorra bevettem a megtett kanyarokat,és amikor már a recepció előtt álltam elkezdtem ki-be fújni a levegőt.A szívem nagyon gyorsan vert,és arra tudtam gondolni,hogy ki akarok jutni innen.Friss levegő kell!Futottam a kórház bejárati ajtójáig,és amikor kiértem annyira elszédültem,hogy muszály volt leülnöm az egyik lépcsőfokra.Clara.Clara holtteste volt az.Ahogy rágondoltam már a hányinger is kerülgetett.Szükségem volt valakire,akivel lehetek.Nem tudtam visszamenni abba a szobába ahol meghalt a barátnőm.Képtelen lettem volna oda vissza menni.És mivel Dereck dolgozott,ezért csak is egy ember jöhetett szóba.Tárcsázni kezdtem és két csöngés után már fel is vette.

-Szia.-köszönt bele meglepődötten a telefonba Harry.

-Szia.-köszöntem vissza.-Nem akarlak zavarni vagy ilyesmi.....csak itt vagyok a kórháznál,és nem tudom hová mehetnék.Clara.....Clara...-nem jöttek ki a szavak a számból.

-Máris megyek!Ne mozdulj!-ezzel lerakta a telefont.Elég gyors volt,mert még öt percet sem kellett várnom,már megláttam bekanyarodni a Range Rover-t.A kórház előtt megállt,és Harry azonnal kipattant belőle.Odarohant hozzám,és szorosan magához ölelt.Nem kérdezősködött,egyszerűen csak ott volt.Ez nekem mindennél többet jelentett.Apró puszikat hintett a fejem bubjára,majd mind a ketten beszálltunk a kocsiba.Pár perccel később egy gyönyörű szép háznál álltunk meg.Nem volt nagy,de nem is volt kicsi,tökéletes volt.Nem is tudtam volna ennél másabbat elképzelni Harry-hez.Az ő stílusa volt.Kiszálltam a kocsiból,majd Harry illedelmesen előre engedett mindenhol,és akkor ért a legnagyobb meglepetés amikor beértünk a házba.Hirtelen megnyugvást éreztem,a házban a fekete és a barna minden árnyalata megtalálható volt.Egy hosszú folyosó vezetett a nappaliba,ami össze volt kötve a konyhával.A házon hatalmas ablakok voltak,és ezért ha a nappaliba ha a konyhába leültél mindenhol láthattad az elég táruló gyönyörű kilátást.Az ablakon keresztül dombságokat,és a közelben lévő hegyet amelyet már a hó fedte be.Nem bírtam betelni a látvánnyal.

-Hogy tetszik?-lépett mellém Harry.közben pedig mosolygott.

-Imádom!-bólintottam elismerően.

-Gyere mutatni akarok valamit!-fogta meg a kezemet-mire elöntött a pír-majd odaadta a kabátomat.Felvettem vele együtt,majd ismét megfogta a kezemet és kivezetett hátra a kertbe.A kert közepén egy kiülűt láttam meg,amitől elöntöttek az emlékek.Fedett volt,pont mint otthon és a kis asztalon két csésze tea gőzőlgött.Az asztal körül egy félkör ívben helyezkedett el,olyasvalami mint a kanapé,csak ez éppen kinti volt.Mosolyogva közeledtem a meghitt helyhez,Harry pedig egséz végig az arcomat fűrkészte,és mosolygott.Mielőtt leültünk volna felé fordultam és rámosolyogtam.Eközben el is felejtettem,hogy még mindig fogom a kezét,erről pedig eszembe jutott Dereck,és hogy járunk.Elengedtem Harry kezét,mire meglepődött fejet vágott.Még egyszer rámosolyogtam,hogy ezzel eltereljem a témát,és inkább leültem.Harry is hasonlóan tett,majd mind a ketten belekortyoltunk a teánkba.

-Szóval.....-kezdtem.-Hogyan is kerültél ide?És mi ez a gyönyörű ház?Egyeltalán mikor érkeztél?-tettem fel sorra a kérdéseket.

-Azt hittem,hogy talán majd Fredie......szóval igen ő.-tudtam mire gondol és nem is kellett kimondania.Mellé ültem és felhúzva a lábamat a vállára döntöttem a fejemet.-Reménykedtem benne,hogy megtudom beszélni a szüleimmel,de anyám nem akart róla beszélni és azt mondta,hogy ennek az időszaknak nem erről kéne szólnia,hanem Fredie-ről.Ez róla szólt,azért akartam megbeszélni,mert azt akartam hogy Fredie büszke legyen rám.A betegsége alatt is mondta,hogy béküljek ki velük,de nem tettem......-elcsuklott a hangja.

-Harry!Nem muszály beszélned róla.-néztem a szemébe.

-Szeretnék!-lehajtotta a fejét,én pedig vissza helyeztem a fejemet a vállára.

-Bánom!Bánom,hogy akkor nem tettem meg.Fredie nem ezt érdemelte!Ő sokkal jobb családot érdemelt!Kis korában elköltöztem,az anyám és az apám egy cseppet sem foglalkoztak vele.Egyedül kellett megtanulnia mindent!Ott kellett volna lennem vele.

-Harry ne ostromold magad!Te is tudod,hogy ez nem így van.Fredie nagyon szeretett téged,és még mindig szeret és szeretni is fog!A szüleid azt sem érdemelték meg,hogy két ilyen csodás gyerekük szülessen.Harry te nem tehetsz semmiről.Te voltál az Fredie számára,aki az életét jelentette.Téged tekintett a családjának,nem mást!-simogattam a hátát.

-Köszönöm!-mosolygott rám.

-Nincs mit!-vissza mosolyogtam.

-Aztán eljöttem,mert nem bírtam tovább ott maradni.Sokáig gondolkodtam azon hogy talán Californiába kéne vissza mennem,de aztán kaptam egy jó állás lehetőséget Londonba,és hát ide költöztem.Egy hónapja.A házat a saját pénzemből vettem,amiket a nehéz időkre raktam félre.-nézett rám,ezzel jelezte,hogy végzett a meséléssel.Egy ideje csak néztük egymást,majd megcsörrent a telefonom.Harry ránézett a kijelzőre,amin Dereck képe jelent meg,és hirtelen felállt.Utána néztem,majd felvettem a telefonomat.

-Hol vagy?És mi a fenéért nem hívtál vissza?Tudod mennyit hívtalak?!-kezdte Dereck idegesen hadarni.

-Ne aggódj jól vagyok!Majd mindent elmesélek amint haza értem.-mondtam nyugodtan.

-Miért,hol vagy?-tette fel a következő kérdését.

-A......-Harry-re tévedt a tekintetem.-hamarosan haza érek,szia.-és gyorsan kinyomtam a telefont.Harry jelent meg előttem,az arca most sokkal mérgesebb volt mint valaha is.

-Gyere,haza viszlek.-megfordult és a kocsija felé indult el.Mire én feltápászkodtam már a kocsiban ült,én pedig rohantam nehogy itt hagyjon a nagy sietségében.Mikor beszálltam,rálépett a gázra és azt hittem,hogy ki esek a kocsiból.

-Mi a bajod?-kérdeztem kissé felháborodottan.Keserűen felnevetett,majd a figyelmét az útra szegezte.Megállt a sulim előtt,és ahelyett,hogy rohantam volna-úgyanis elfelejtettem,hogy ma suli van,már réges régen bent kellene lennem-Harry-hez fordultam.

-Azt kérdeztem,mi a bajod?!-kérdeztem sietősen.

-Mégis mikor akartad elmondani?!-csattant fel.

-Nincs mit megmagyaráznom,Harry!Már nem vagyunk együtt,és igen együtt vagyok Dereck-kel!Tud meg,hogy nagyon jó vele,és szeretném ha felfognád!Mert szeretem őt!-vágtam Harry fejéhez a szavakat.Az arcizmai megfeszültek,de nem foglalkoztam vele.Nem tartoztam neki magyarázattal,azzal vagyok együtt akivel akarok!Köszönés nélkül szálltam ki a kocsiból,majd becsaptam az ajtót,és berohantam a suliba.Egyenesen a termünk felé rohantam,és hatalmas szerencsém volt,mert csak az első óráról maradtam le.Bár,így sem tudom,hogy hogyan fogom kimagyarázni.Bekopogtam az ajtón,majd benyitottam.A tanár homlokráncolva nézett rám.Motyogtam egy "elnézés" félét,majd a helyemre ültem ami pontosan Izzy mellett volt.A srácok egyként kapták rám a fejüket és tátogták,hogy "hol a fenében voltam?".Elkezdtem visszatátogni,hogy majd elmesélem,de a tanár közbe szólt.

-Lennének szívesek rám figyelni?!-nézett minket.Mindnyájan bólintottunk,majd az óra többi részében a tanárra figyeltünk.

Óra után a többiek odajöttek hozzám,majd elmeséltem nekik az egsézet,hogy miért késtem,persze Harry-t kihagytam a story-ból.Mindannyian teljesen le voltak döbbenve,Izzy még el is sírta magát.Hannah az eddiginél is sápadtabb lett,Cyrus és Chris pedig a fejüket fogták.Ben és Lisa annyira kiborultak,hogy leültek a folyosón lévő székre.Izzy nagyon aranyos volt,mert engedte,hogy nála aludjak.Eszméletlen hálás voltam neki,amiért nem kellett ott aludnom.Hosszas beszélgetés és elhotározás után,eldöntöttem,hogy keresnem kéne egy kis lakást magamnak.Nem tudnám le élni itt az életemet,mikor tudom,hogy itt halt meg Clara.Ráadásul nem tudnék úgy elalduni,hogy nem gondolok arra ami itt volt,ami a kórházban és ami a hullaházban történt volna.Izzy támogatta az ötletemet,és már csak azért is mert azt mondta,akkor majd sokszor tarthatunk pizsibulit.Elhatározásom után anyuékat is felhívtam a hírrel.Mindent a történtek elmesélésével kezdtem,majd elmondtam azt amiről döntöttem.Elmondhatom,hogy a világ legeslegjobb szülei az enyémek.Támogattak,benne,és azt mondták,hogy szívesen megveszik nekem,de abba már nem egyeztem bele,hogy a lakbért is fizessék egy darabig.Ezzel együtt munkát is szeretnék majd vállalni valami kis kávézóban,és természetesen a lakás árát is teljesen vissza szeretném fizetni anyuéknak.Támogatták az ötletemet,de azt mondták,hogy a legfontosabb,hogy boldog legyek.