1 nap 2 óra,45 perc után úgy szálltam ki a repülőről mint aki most lenne először a földön.Sok mindent ki kellett bírnom már de a repülést soha nem fogom tudni.Egy valami azonban mégis megnyugtató volt számomra.Nem a semmiért ültem és utaztam ennyit.Valahogy kezdtem érezni,hogy közel vagyok Tara-hoz és már csak egy igen kicsi választ el minket egymástól.Legalább is nagyon reméltem.Ebben az egy napban a srácok tartották bennem a lelket,leginkább David,hisz ő ismer a legjobban,de be kell,hogy valljam a többiek is jó arcok.Az elején nem tudtam megbékélni a gondolattal,hogy velük kell dolgoznom,de aztán ahogy kezdett összeállni a csapat,egyre gyorsabban ment a munka,ennek eredménye képen összehoztunk egy atombiztos tervet.A terv eltervezése közben,Mr.Anderson elküldte a címet,hogy hol rejtőzhetnek Eva-ék.Ekkor indultam csak be igazán,és innentől csak áradtak belőlem az ötletek.A legjobb az egészben,hogy még aludni is maradt időnk,bár nem igazán tudtam,de a több napnyi fáradságot el tudtam űzni a szememből pár óra alvással.

Beszívtam a friss decemberi levegőt mielőtt beléptünk volna a nagy zsúfoltságba.David mosolyogva várt be,míg a csapat többi tagja Martin-t követte,a csomagjaink miatt.

-Hé,Hősszerelmes!Ideje indulni!-röhögve futottam oda hozzá,majd adtunk egymásnak egy ötöst és követtük a többieket.Miután Martin utolsóként nekem is átadta a csomagomat-ami csak egy kisebb cucctáskából állt-megölelt,és a fülembe súgta:

-Vigyázz magadra!-megveregette a hátam,én pedig mosolyogva bólintottam.Martin olyan volt mint a második apukám,bár........az apám,nem igazán az apa szerepét tölti be az életembe.Vele soha nem tudtam úgy beszélni mint Martin-nal.Olyan őszintén.Ezért is szeretem Martin-t ennyire,mert apám helyett apám,és vele bármit meg tudok beszélni.

Elköszöntünk Martin-tól,majd a Mr.Anderson adta utasításokat követve megkerestük a kocsit amit számunkra hagyott itt.Mivel egy kocsira számítottam,meglepődtem mikor három állt a repülőtér eldugott bugyrában.Nem is nagyon figyeltem,hogy milyen márkájú kocsik,csak akkor figyeltem fel rá mikor David elkezdett úgy sikoltozni mint egy lány.

-Bakker!Lamborghini!!!-mikor meghallottam a kocsi márkáját én is elkezdtem futni a kocsi irányába.Hozzá sem mertem érni,annyira szép volt.Mindig is ilyet akartam vezetni,de valahogy soha nem volt rá alkalmam.David-el fülig ért a szánk a kocsi láttán.Egyértelműen mi választottuk ezt.Elbűvölt a fehér és az arany keveréke.A dísztárcsák szintén aranyból voltak,a kocsi ajtaja pedig felfelé nyílódott.A miénk mellett még egy Ferrari-amit Niall és Louis választott-és egy fekete matt színű Porsche állt,ezt Liam és Zayn választotta.

Sokáig veszekedtünk David-el mire eldöntöttük ki fog elsőnek vezetni.Természetesen én nyertem,mert már évek óta ezt a kocsit tanulmányoztam és szóról-szóra,lépésről-lépésre tudom,hogy hogyan kell vezetni.Ez nem csak egy sima autó,érzéssel kell vezetni és élvezni minden egyes kis km-t.De ennek nem most volt itt az ideje.Rányomtam a gázra,majd elindultam,és a többiek követtek.

Lassan megtaláltuk a helyszínt ahova Mr.Anderson adta a parancsolt,hogy menjünk.Legalább tíz emeletes volt az épület,ennek mi az alaksorába mentünk,ahol a parkolók voltak.A főnök egy fekete Range Rover-rel volt,ezért odamentünk hozzá.Mindannyian kiszálltunk a kocsiból.

-Hogy utaztatok?-nézett a kocsikra.Komolyan?Nem érdekel az utazás!Itt vagyunk,itt,ilyen közel Tara-hoz!!Kurvára nem érdekel az utazás!

-A legkevésbé ez érdekel!Belevághatunk végre?!-a többiek már meg sem lepődtek a kirohanásaimon.Mr.Andersonpedig csak bólintott,adott fegyvert,és mind vettünk fel egy golyóálló mellényt is.A kedvenc fegyveremet fogtam a kezembe,és kibiztosítottam.

-Oké,mivel az épület nagy,ezért szét kell válnunk.-nézett végig rajtunk Mr.Anderson.-Harry te Niall-el mész.Ti két vezető egyéniség vagytok,meglesztek egymással.-bólintottunk,és Niall odajött mellém.Kifújva a lebegőt,vártam,hogy ki kivel lesz,de igazán már semmit nem hallottam a fülemben zúgó vér miatt.Túl akartam lenni rajta,és csakis vele akartam lenni.

-Ha bármelyikőtök észlel valamit,azonnal értesítse a többieket!De ne feledjétek,semmi feltűnés!-Mr.Anderson eltűnt körünkből a csapatával.

-Mintha a kocsikkal nem lennénk elég feltűnőek.-felhúzott szemöldökkel sóhajtottam,és a fegyveremmel babráltam.

-Ki hogy nézi.-nevetett fel Niall.Én is nevettem egyet.

-Hajrá srácok!-ezzel a mondattal mindenki elvált a társával együtt a körből.Niall és én a lépcsők irányába mentünk.Mielőtt elkezdtünk volna felfelé szelni a fokokat,felnéztem mégis mennyi emelet van.Innen lentről valami elképesztően soknak tűnt.

-Először nézzük meg az első emeletet.-mondtam,majd felfutottunk a lépcsőn.Itt is kettéváltunk,de mivel egyikünk sem talált semmit így mentünk a következő emeletre.Már az 5. emeletnél jártunk,de az ég adta világon itt sem találtunk semmit.De nem adhattam fel,ezért akkor is tovább mentem.Az utolsó emeletre érve,olyan volt mint az Isten csapása.Sokkal modernebb volt,mint a többi szint.Hatalmas ablakok,amit a kocsiból nem is lehetett látni.A padlón elegáns,vörös szőnyeg díszelgett,a falak bézs színben pompáztak,egy arany mintázatú tapétával kiegészítve.Annyira el voltam foglalva a látvánnyal,hogy észre sem vettem,hogy Niall nincsen mögöttem.Pedig teljesen biztos vagyok benne,hogy velem együtt jött fel.Az egész emeletet átfésültem Niall-t keresve de nem találtam.Majd amikor elkezdtem hallgatózni,nyögéseket hallottam.Erősen koncentráltam a hangra,és annak az irányába mentem.Végül a folyosó végén egy ajtó ékeskedett.Határozottan indultam meg az arany ajtó felé.Ezúttal elővettem a fegyverem,és elengedtem a biztonsági zárat.Nem volt más választásom,ezért messzebb mentem és nekifutásból berúgtam az ajtót.Feltartottam a fegyveremet,és éppen időben ahhoz,hogy lelőjem a két férfit akik engem akartak lelőni.A kezdeti sokk elmúlt mikor megláttam a gonoszan vigyorgó Eva-t az asztalánál ülve.Leengedtem a fegyveremet de bármikor készen álltam arra,hogy használjam.

-Jó újra látni!-de leütném azzal az idegesítő mosolyával együtt.Nem igazán figyeltem mit is akar,inkább Tara-t kerestem a szememmel.-Már vártalak.-ribanc!Na jó talán figyeltem!De csak azért mert kurvára idegesített,azonban még így is folyamatosan Tara-t kerestem.Viszont azzal,hogy nem láttam,a terv is fuccsba dőlt.Erre nem számítottunk,hogy tudja,hogy jönni fogunk.

-Kit keresel?-kérdezte a levakarhatatlan mosolyával.Erre már kiakadtam.

-Tudod te pontosan kit keresek!-odarontottam az asztalához és rátámaszkodva a szemébe néztem,valósággal az arcába köpködtem a szavakat.-Hol van??!!-kiabáltam.Lassan felállt a székéből,majd elindult az ablak felé.Összehúzott szemmel néztem mit akar csinálni.Mikor az ablakhoz lépett,nézte az elé táruló tájat és ezt mondta:

-Te is tudod,hogy ez nem ilyen egyszerű.-halál nyugodtan mondta.

-Mit akarsz?-valójában a baj az volt,hogy a lelkem mélyén sejtettem mit akar.

-Azt akarom,hogy szenvedj!Úgy ahogy apám tette,mikor te megölted!-most már indulatos volt a hangja,de még mindig csak ott állt.

-Ehhez miért Tara-t kell felhasználnod?De tudod mit nem is vagyok kíváncsi rá!Mert pontosan tudom az okát.Az egész a hülye szakításunk miatt van.Nem tudtad felfogni,hogy szerettelek,mert te csak apád és a hülye eszmecseréi után mentél,és ahogy látom sikeresen meglett az eredménye is.Azért raboltad el,mert fáj!És azt akartad,hogy ne csak én hanem Tara is szenvedjen,mert azáltal,hogy te őt kínzod engem is kínzol!Belátom okos gondolkodás,de nem fogod megkapni amit akarsz.Most pedig szépen mutasd meg hol van Tara!-reméltem,hogy felfogja amit mondtam.

-Ő volt nekem az egyetlen!De őt is elvesztettem.......-már majd nem sírt a hangjából ítélve.-de most megfizetsz!-villám gyorsan fordult meg,előrántotta a fegyverét és egy percig sem habozva meghúzta a ravaszt.Hirtelen lelassult minden még a golyó is.De aztán hamar magamhoz tértem,és reflexszerűen kitértem a golyó elől.Tudtam,hogy nem próbálhatok meg rálőni,Chad-et sem szabadott volna,de megtettem,nem bántam meg,de most nem az én érdekemet kell néznem.

Folyamatosan lőtte rám a golyókat,azt hittem egy örökké valóságig tartó folyamat.Nem tudtam már hova lépjek,minden összetört a folyamatosan lövöldözés során.A szememmel valami ajtót kerestem vagy bármit.De állandóan rá kellett figyelnem,mikor lő ismét.Hamar elegem lett belőle,és egy lövést mértem a lábára.A golyó a bokáját súrolta amitől egyet nyögött,majd megfogta a sebet,ahol vérzett a lába.Felmordult eldobta a fegyvert és felém közelített.

-Rendezzük le normális módon.-megállt tőlem egy méterre.Összeszűkített szemekkel néztem rá,nem tudtam mire gondol pontosan,csak akkor jöttem rá,mikor az állam eszeveszettül fájni kezdett.Hogy a francba van ekkora ereje?

-Na mi van üss meg!-ökölbe szorította a kezeit.Eszembe se volt megütni.Még akkor sem ha baromi jól esett volna,de tisztelem a nőket,és még ebben a helyzetben sem akartam megütni.Pedig a csaj tiszta elmebeteg,amiről nem ő tehet.Az apja az oka mindennek.

Valami okosabb megoldást találtam ki.Mikor jobban körül tudtam nézni a szobában a szemem ügyébe került még egy ajtó.Pontosan az az ajtó,ahonnan a nyögések jöttek.Felálltam az asztalra,amikor nekifutásból ő is az asztalon kötött ki velem szembe.Kitértem az összes ütése elől.Vettem az akadályokat még akkor is amikor a lábával akart kigáncsolni,de gyorsan felugrottam és ezzel visszaérkeztem a padlóra.Az ajtó irányába futottam,de utolért ,és belerúgott a hátamba,amitől térdre ereszkedtem.Ebben a pozicióban a hátamra ugrott,és az államnál ragadta meg a fejem.Hirtelen az alkonyatba éreztem magam,mikor leakarják tépni a vámpír fejét.Vele együtt felemelkedtem a földről,már csak az ajtó lebegett a szemem előtt,ezért gyorsan cselekedtem,a kezeit ledobtam a vállamról,ennek következtében a lábával sem kapaszkodott már az én lábamba.Biztos voltam benne,hogy talpra áll,ezért ököllel az arcára ütöttem,amitől elterült a földön.Odafutottam az ajtóhoz,és amikor kinyitottam Niall-el találtam szembe magam.

-Ó baszki!-letéptem a szájáról a szikszalagot,a kezét kikötöztem,majd felsegítettem.

-Kösz Harry.-sűrűn vette a levegőt.

-Nincs mit,na gyere!-rámosolyogtam.Elkezdtük lefelé szedni a lépcső fokokat.Az alaksorba vártak a többiek,akik nagyon meglepődtek azon ahogy kipurcanva futottunk lefelé.

-Harry,mi történt?-aggódva lépett közelebb David.

-Megtaláltam Eva-t.A legfelső szintre mentünk Niall-el,nem vettem észre,mikor Niall eltűnt.Eva irodájában volt eldugva,most egy kis időre sikerült kiütnöm Eva-t,de nem hiszem,hogy sokáig fog tartani.

-És Tara?-kérdezte Liam.

-Ő nem volt ott.-ráztam a fejem csalódottan.Körbenéztem a csapatok de valaki hiányzott.-Srácok,hol van Louis?-mindenki körbe-körbe nézegetett.Beletúrtam a hajamba.Remek,még egy valakit elvesztettünk!

-Nézzétek ott van!-mutatott Zayn Louis irányába,ahogyan felénk futott.Kicsit megkönnyebűlve kifújtam a levegőt.

Kimerülve futott felénk,és egyenese hozzám jött.

-Megtaláltam Tara-t.-halványan mosolygott.Nem hittem el,hogy tényleg megtalálta.Ennyi heti nyomozás után szinte lehetetlennek tűnt.

-Gyerünk srácok!-olyan gyorsan szedtem a lábamat,hogy alig bírtak velem lépést tartani.Louis felvezetett egy lépcsőn,ott átmentünk egy ajtón,e ajtó mögött egy folyosó lapult,ami összekötötte ezt az épületet egy másikkal.De ez az épület csak egy szobából állt.Be akartam lépni,már meg is markoltam a kilincset,de Louis visszarántott.

-Várj!-suttogta.-Van bent két férfi!-mikor ezt kimondta az ajtón belülről egy halk de az én fülemnek mégis hangos sikoltás hallatszódott.A srácok látták,hogy kezdtem beleőrülni a várakozásba.

-Bízzátok ide!-tört előre Liam.Mégis mi a szart csinál.Elővette a fegyverét és az ajtón lévő kulcslyuk réshez rakta.Mind kíváncsiak voltunk,hogy mire készül,vagyis igazából csak mi David-el,a többiek már mosolyogtak.Egy pillanatig tartott az egész,és két lövéssel az ajtó kidőlt a helyéről,mire beléptünk a két őr már a földön hevert.Ezt biztosan meghálálom majd Liam-nek,de most azon voltam,hogy a többieken átvágva maga eljussak az egyetlen életemért.Egy faasztalon feküdt,a kezei a lábai ki voltak kötve.Éreztem pár könnycseppet leperegni az arcomon a látványára.Be voltak csukva a szemei,megérintettem az arcát,és a nevén szólítgattam.Nem szólt semmit.Aztán körülnéztem az asztalon,és a keze mellett ott hevert egy tű.Még volt benne ilyen lötty,ami belé akartak fecskendezni,de már csak éppen hogy.Elkezdtem kikötözni a kezeit és a lábait,David egyből a segítségemre sietett,együtt gyorsan végeztünk.A kezembe vettem mint a menyasszonyokat,és a többiekkel együtt elindultunk kifelé.Mr.Anderson kint várt minket a Ranger Rover-el,a fiúk közül néhányan beszálltak a kocsiba,de David és Liam velem jött.Beakartam rakni Tara-t a kocsiba,hogy végre eltudjunk indulni a kórházba,Niall-ék már készen álltak rá,hogy kísérjenek minket a kocsikkal,de David közbe vágott.

-Harry,azt nézd!-felmutatott az épület tetejére.

-A kurva életbe!-Eva az ablakban állt,amit már a fegyverével kilőtt,így egy hatalmas lyuk keletkezett rajta,és éppen készült rajta kiugrani.

-Majd mi elintézzük,menj!!-hálásan néztem David-re.Tara-val együtt beültem a kocsiba,majd Mr.Anderson rálépett a gázra.Tara sebes testét néztem,a kórházig végig az arcát simogattam,és mondogattam.

"Ne hagyj egyedül"

SZIASZTOOK!!😘REMÉLEM TETSZETT A RÉSZ,NOS VAN EGY KIS BEJELENTENI VALÓM,EZEN A RÉSZEN KÍVÜL MÁR CSAK 3 RÉSZ MARADT HÁTRA ÉS EGY EPILÓGUS.
XX