*David szemszöge*

Mikor Mrs.Anderson felhívott,tudtam,hogy Tara-ról lehet szó.Nagyon reméltem,hogy valami jó hírt közölnek velünk,ahhoz képest amilyet először kaptam.Nem szerettem volna Harry-nek elmondani,sem felidegesíteni,és mivel én magam sem akartam erről hallani így magamban tartottam.Mrs. Anderson az első telefonálásnál közölte velem,hogy Tara meghalt.Meg sem akartam hallani.Egyrészről Harry belerokkanna ha ez megtörténne,másrészről én is,mert nem szeretném úgy látni Harry-t.A legjobb haverom,bármit megtennék érte,olyan mintha a testvérem lenne.

Egészen Londonig meg sem álltunk,Harry végig nyomta a gázt.Meg kell mondjam,ez az eddigi legkomolyabb ügyünk,ilyenben még nem volt részem,és bár Tara-ról volt szó,mégis izgalmasnak találtam,hogy egy ilyenbe lehet részem.A rendőr meló gáz,bármelyik pillanatban egy olyan sérülésed lehet-vagy meglőnek-hogy az halálhoz vezet.De olyan régóta csinálom,hogy megszoktam és most már nem tudnám elképzelni az életem enélkül.Sok mindent köszönhetek ennek a munkának,köztük azt is hogy Harry legjobb haverja lehetek.Ezért is mindenben mellette álltam,tudtam,hogy ez neki egy élet-halál történés,ezért még azt elnéztem,hogy majdnem egyszer kinyírt minket.Vagyis kétszer....háromszor?Mindegy is.

Mikor odaértünk a kikötőbe,hogy a komppal átkeljünk Angliába,Harry idegesen dobolni kezdett a kormányon.Én is ugyan azt éreztem mint ő.A győzelmet.Ebben a pár hétben most éreztük először azt,hogy talán győzhetünk és végre elkaphatjuk Eva-t.Több éve körözzük őt,de mindig eltűnt.Most viszont elképzeltem,ahogy letartóztatjuk,lehervad az arcáról az ördögi mosoly,és keserűség váltja fel.Mindig is erre a percre vártam.Nem kívánnék ilyet senkinek,de ez a nő nem normális.

Bambulásomból a telefonom pittyegése szakított ki.Harry odakapta a fejét,és mielőtt megnéztem volna rápillantottam.Beütöttem a jelkódot és bementem az üzenetbe.Mr.Anderson üzent.

"Nincs idő,hogy visszagyertek az őrsre!Most kell indulnunk!Csak ti maradtatok hátra,menjetek a Heathrow repülőtérre,ott vár titeket a magán repülő,szálljatok fel,a repülő Vancouver-be száll le,ott hívjatok fel és megadjuk a pontos címet,természetesen kocsit is találtok majd a reptéren."

Az üzenet elolvasása után a kompokat néztem,és észre vettem az egyiket ami éppen készült indulni.

-Menj ahhoz a komphoz,most!!Sietnünk kell!-sürgettem.Beindította a motort,átszáguldozott a kocsik között.A komp ajtaja készült felemelkedni,ekkor Harry a lehető leggyorsabban kezdett vezetni.Tudtam,hogy megcsinálja.A lukon amin még éppen befért a kocsi beugratott.Nagyokat lélegeztünk mire felfogtuk,hogy mi is történt,aztán mind a ketten el kezdtünk nevetni.A nevetésen kívül mindenről elfeledkeztünk,ezért mindketten a kocsi tetejébe vágtuk a fejünket ijedtünkbe,mikor bekopogtak az ablaküvegen.A fejünket fogva néztünk az ablak irányába.Egy "enyhén" dühös férfi nézett vissza ránk,annyira piros volt a feje,hogy azt hittem itt nyomban el fog ájulni.Lehúztam az ablakot.

-Segíthetek valamiben uram?-kérdeztem udvariasan,közben még mindig a fejemet fájlaltam.

-Hogy képzelik ezt?Csak így beugratnak ide mint a szuperman,és összetörik a kocsimat!!!!-most már nem a fejemmel foglalkoztam,sajnáltam szegényt,és minket is.Ha ezt Mr.Anderson megtudja,akkor hatalmas kárt kell fizetnünk,ebben a hónapban ez az 5. kocsi amibe sikeresen kárt tettünk.Harry kidülledt szemekkel nézett rám vissza.

-Haver!Baszki,ez egy Ferrari!-meg kellett támasztamon a fejemet nehogy lessen a fáradtságtól,és a sokktól ami most ért.

-Ki vagyunk rúgva!-néztem Harry-re,mire elkezdett vigyorogni.

-Ezt elintézem,addg te mond meg annak a kibaszott hajó vezetőnek vagy akárminek,hogy siessünk!-bevágta maga mögött a kocsiajtót,majd a férfit a vállánál átkarolta,ez nevetésre késztetett.Ilyenkor mindig eszembe jut,hogy mennyire őrült tud lenni.A kezembe fogtam a jelvényemet és a vaslépcsőket megmászva elértem az irányító fülkéhez.Bekopogtam az üvegajtón,az úr a fejével intett,hogy bemehetek.

-Elnézést uram,de nem lehetne,hogy gyorsabban menjünk?Tudja elég sürgős dolgom van.

-Higgye el nekem is lenne jobb dolgom,és nincs kedvem az ilyen kérdésekhez,mint a magáé.-nem elég hogy fáradt is voltam,de még belém kötött ez a seggfej is.Nem szoktam erőszakhoz folyamodni de most annyira elegem lett,hogy késztetést éreztem rá.Megragadtam a férfit a pólójánál fogva a falhoz löktem.

-Nekem meg magához nincs kedvem,szóval vagy begyorsít,vagy esküszöm megbánja,hogy nem teljesítette a kérésemet!!-lassan kicsúsztattam a zsebemből a jelvényen,és alaposan az orra alá dugtam.Felhúzott szemmel néztem a férfit és vártam a válaszát.

-I-igen is uram!-elengedtem,majd megvártam még én magam is meggyőződhetek róla,hogy felgyorsítja ezt a szart.

-Én is így gondoltam.-bólintottam.Távozásom jelképeként egy aprócskát bevágtam az ajtót.Ezután minden emeleten ellenőriztem,hogy ott van-e Harry.Mivel nem láttam,ezért visszamentem a kocsihoz.Egyből mosolyogni kezdtem mikor megláttam,hogy még mindig azzal a faszival beszélget.

-Köszönöm szépen uram,öröm volt magával üzletelni.-kezet fogtak egymással.Csak ezt az egy mondatot hallottam a beszélgetésből,mivel pont akkor értem oda mikor befejezték.A férfi láthatólag boldogan ült be a több ezer dolláros autójába,Harry pedig elnevette magát.

-Mit műveltél?-odamentem a kocsinak arra az oldalára,ahol ő állt,s mind a ketten neki támaszkodtunk a kocsi oldalának.

-Pénze sok de esze az nincs.-röhögött.-Azt mondtam,hogy autószerelő vagyok,és ha elhozza a "műhelyembe" akkor majd megjavítom neki.Aztán megkérdezte mennyibe kerülne,1000 dollárt mondtam,mire a nagy semmire odaadott 2000 dollárt a kedvességemért.-elővette a kötegpénzt és átnyújtotta nekem.

-Te teljesen hülye vagy?!Rendőrök vagyunk,nem szabadna ilyet csinálnunk,Harry vissza kell adnod a pénzt!-vissza is adtam neki a pénzt és a kocsi felé intettem a fejemmel,hogy most adja vissza.

-Oké...mit csináltál?-felhúzott szemöldökkel nézett rám.

-Miből gondolod,hogy csináltam valamit?-adtam ki.

-Akkor vagy olyan mintha az anyám lennél és valami rosszat csináltam.-vigyorgott.

-Jó!-morogtam.-Talán kicsit megfenyegettem.-vakartam a tarkómat.-De!Ez akkor sem helyes,add vissza.-megint ráparancsoltam.Morgott egyet,majd amíg ő ezt elintézte én visszaültem a kocsiba,most viszont én akartam vezetni,hogy Harry is tudjon kicsit pihenni.Mire Harry lerendezte az Úrral,addigra már át is értünk Angliába,és amint a hajó megállt,legelsőként hajtottam ki a hajóból,majd a reptér fele vettem az irányt.

*Harry szemszöge*

Miközben a reptér felé haladtunk,David elmagyarázta,hogy hova megyünk.Olyan abszurdnak tűnt az egész.Semmi sem köthető a nyomok alapján Vancouver-hez.De számomra már csak a remény maradt,így úgy voltam vele,hogy csináljuk!Nem számít,hogyan csak végre tarthassam a karjaim között.És amikor ez bekövetkezik,soha többet nem fogom elengedni.Csakis erre tudtam gondolni.

David befarolt az egyik parkoló helyre,ami a legközelebb volt a repülőhöz,majd az összes cuccunkat felkapva futottunk a repülőhöz.Mikor leakartunk ülni,akkor a függöny mögül négy velünk egy idős fiúk jelentek meg.Mi a fasz?Ezek meg kik?Beszarok ha Mr.Anderson valami majmokat hívott a segítségünkre.David-del összenéztünk,majd felálltunk,ami nekem eléggé nehezemre esett.Majd ekkor kilépett Martin a repülő vezetője.

-Harry,David jó újra látni titeket!Őket még bizonyára nem ismeritek,hadd mutassam be,Niall-t,Liam-t,Zayn-t és Louis-t.Mr.Anderson gondoskodott arról,hogy ne legyetek kevesen,ezért ők is részt vesznek majd Tara megtalálásában.A Washingtoni FBI legjobban kiképzett emberei.-na baszki.Velem és David-el is kezet fogott,majd megkezdtük a felszállást.A repülő közepén egy hatalmas asztal volt,körülötte székekkel.Mind leültünk köré.A repülő úgy volt kiépítve,hogy nem éreztünk semmit a felszállásból,kivéve,hogy egy kicsit bedugult a fülem,de hamar elmúlt.Mikor elértük a megfelelő magasságot,David-re néztem nem valami bizalomgerjesztő arccal.Vállat vonva alig láthatóan rázta a fejét.

Néma beszélgetésünk közepette fel állt az egyik srác,a szőke,azt hiszem Niall-nek hívják.A stílusa más volt mint az enyém,ugyanakkor mégis az ő személyiségét tükrözte,ebből már egész jó benyomásom volt róla.Jó fejnek tűnt,de amilyen kemény képet vágott nem vennék rá mérget.A kezét nyújtotta,mire mind a ketten felálltunk és kezet fogtunk vele,eközbe a többiek is felálltak,és velük is elismételtük ezt.Ebből azonnal rájöttem,hogy Niall lehet közölük a főnök.Egyértelműen ő irányítja a csapatot.Csakhogy erről a szerepről most le kell mondania.David és én leszünk a főnökök,mi dolgozunk régebb óta az ügyön.Jézusom!Tényleg nagyon fáradt lehetek,mióta lettem ilyen irányítás mániás,ha kialudt lennék bizonyára nem érdekelne,hogy mit akar.

Liam-el mikor kezet fogtam rám mosolygott,én is viszonoztam a gesztusát.Ő sokkal közvetlenebb volt,tipikusan olyan embernek tűnik aki mindenkivel kijön,és nem lehet nem kedvelni.Louis a banda lelke,de kinézetéből ítélve helyzethez mérve a legkeményebb tud lenni.Zayn a csendes.Szelíd öltözéke mindent elárul.Csak akkor beszél ha igazán muszáj,de az agya az vág.

-Mr.Anderson tájékoztatott minket,hogy ti vagytok a legjobb emberei.Szeretné ha együtt működnénk.-nem hagyhattam szó nélkül.

-Nem fogok muszájból együtt működni!Nincs szükségünk segítségre.-a térdemen támaszkodtam.

-Mi sem örültünk mikor megtudtuk,egyértelmű,hogy ti is és mi is összeszoktunk már,de Eva-t régóta üldözzük,és most itt az esély,hogy börtönbe juttassuk.Ennek a csajnak több priusza van mint az összes bűnözőnek együtt véve.

-Jó!De van egy feltétel!-állt fel David az üléséből.Bármennyire is akartam ellenkezni,már nem volt min erőlködni.Inkább kívácsian hátra dőltem az ülésben,és vártam mit fog mondani David.

-Nem lesz főnök.Együtt működünk mint egy normális csapat,és ha elvégeztük a dolgunkat mindenki mehet amerre lát.-a srácok egyszerre bólintottak,aztán azt éreztem rajtam a sor így felálltam.

-Egy mindenkiért,mindenki egyért!-a kezeimet a magasba emeltem,a többiek felálltak és mindenkitől kaptam egy ötöst.Ezután leültünk az asztalhoz és neki láttunk a terv kidolgozásához.

Sziasztoook :))) Remélem tetszett a rész ;)