Visszaérve Clara-t találtam az ágyán sírva.Azonnal eldobtam minden cuccomat és leültem mellé.Kérdezgettem mi a baja,mikor elkezdett levegő után kapkodni,és kinyújtotta lábait,így megláttam a véres testét.A takaró alatta,hamarosan véres lett,Clara pedig már az ájulás szélén volt.Sürgős tempóban futkoráztam a szobában a telefonom után.Végül meg is találtam,és hívtam a mentőket.Azt mondták hamarosan itt lesznek de addig is próbáljam meg ébren tartani.A telefonomat visszadobtam a táskámba,és Clara ágya felé futottam.Az arca elsápadt,és annyra küzdött már a fájdalom ellen,hogy verejtékezni kezdett.

-Kérlek tarts ki!Túl kell élned,érted?Erős vagy Clara,túl fogod élni!-suggaltam neki a nyugtató szavakat.-Mindjárt itt vannak a mentők!-fogtam az egyik pólómat a hasához.Kopogásra lettem figyelmes,és gyorsan felpattantam az ágyról,ajtót nyitva pedig a mentősőkkel találtam szembe magam.-Jöjjenek!-engedtem be őket,és ahogy meglátták Clara-t,két mentős odarohant.Megnézték van-e pulzusa,és többi orvosi dologot,nem igazán értek ezekhez.Majd az egyik felvette az ölébe,és már vitték is le.Mindent bedobáltam a táskámba,és a mentősők után rohantam.Aki vezette a mentőskocsit becsukta a hátsóajtókat,és felém fordult.

-Szeretne jönni?-kérdezte sietősen.Bólintottam,majd beszálltam mellé.Alig vártam,hogy oda érjünk a kórházba.Útközben is csak Clara sikítását lehetett hallani hátulról,és egyre jobban izgultam érte.Mikor odaértünk,jó néhány ember idejött hozzánk,és Clara-t felrakva egy ágyra,elvitték őrült tempóban a műtő felé.Könnybe lábadtak a szemeim Clara élettelen testét látva,és a véres takaró láttán.Erős "de javu" érzés fogott el,miközben néztem hogyan tólják be őt a műtőbe.Halvány emlékeim voltak aznapról,egészen a mai napig.De mára már egyre több emléket sikerült felidéznem.Legfőképpen Harry arcát,ahogy az utolsó pillanatig is szorítja a kezemet,közben pedig könnyek borítják el az arcát.

Észre sem vettem,de könyek százai lepték el az arcomat.Fájdalmas emlékeim felidézése közben leültem egy székre.A táskámból kivettem a telefonomat,amin 3 nem fogadott hívásom volt Dereck-től.Gondolkodtam,hogy talán visszakéne hívnom,de nem hívtam.Nem volt kedvem beszélgetni,inkább elraktam a telefonomat is és letöröltem a könnyeimet.Ez emlékeimről jutott eszembe,hogy mennyi mindent nem tud az életemről Dereck.Egyik kórházba kerülésemről sem tud,nem is sejti.Igaz ezek nem olyan dolgok amik rólam,a személyiségemről szólnak,de hozzám tartoznak az életemhez.Ez olyan,mintha egy részem teljesen titok lenne számára.Az egyetlen aki végig járta velem a poklok poklát,és ott volt velem az Harry.Nem akartam elhinni,hogy ennyi idő után is eszembe tud jutni.De hiányzott,ez az igazság.Hónapokig csak a búcsúzásunk járt a fejemben.De jött Dereck,és ezt egy kis időre el tudtam felejteni.Viszont ezzel a mai estével teljesen olyan mintha minden kezdődne előről.

Arra vártam,hogy egy orvos megkeres,de még egy és fél óra múlva sem történt meg.Így úgy gondoltam elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem,és talán jobban leszek.Felvettem a kabátomat,a vállamra akasztottam a táskámat,és a csípős hideg miatt beledugtam kezeimet a kabátom zsebébe.Nagyon sötét volt,de most még ez sem érdekelt,főleg úgy hogy az utcák ki voltak világítva,és szerencsére már éltem itt elég ideje,hogy ezt a környéket ismertem így kevés esélyét láttam annak,hogy eltévedjek.Már egy ideje sétáltam,mikor a hátam mögül egy faág reccsenését hallottam meg.Ösztönösen gyorsabbra vettem a lépteimet,amikor már lépteket is hallottam.Hirtelen megfordult a fejemben,hogy talán...talán a támadóm lehet az,de nem lehetett!Ő börtönben van.Nyugtattam magam.Aztán lelassítottam,mert megszüntek a hangok.Bizonytalanul megálltam,és körbe néztem.Az utcában egyedül én voltam.A hátam mögött senki nem volt,se előttem.De amikor megláttam az út túloldalán egy fekete kabátos Nőt!?,nem tudtam pontosan kivenni a sötétben,de a pánikom így is a húsz szeresére növekedett.Megvártam még bizotsan nem tud a hátam mögé lopózni újból,és akkor elindultam.Találtam egy kávézót ami még fél egykor is nyitva volt,ráadásul elég sok vendéggel együtt.Mielőtt bementem volna még egyszer körbe néztem de nem volt senki aki be is tudott volna követni,így bementem.Egy sarokban lévő asztalhoz ültem.Nem sokára egy pincér jelent meg előttem.

-Jó estét!Mivel szolgálhatok?-kérdezte kedvesen.

-Egy......capuccino-t kérek,köszönöm.-halványan elmosolyodtam.

-Rendben,hozom.-mosolygott,majd elment felvenni egy másik asztal rendelését is.Az agyam csak az előző jeleneten járt.A szemem előtt folyamatosan azt a fekete kabátos embert láttam,ahogy zsebre dugott kézzel,lehajtott fejjel megy az utcán.Aztán valami beugrott.Ha ez az ember nő volt,akkor..........akkor valószínűleg...vagyis.......csakis Eva lehetett.Erős előérzetem van rá,hogy biztosan Eva volt az.Elővettem a telefonomat a táskámból,és egyből a galériát nyitottam meg.Emlékeztem rá,hogy amit Eva küldött rajzot,elmentettem.Megnyitottam a képet,és erőteljesen elkezdtem vizsgálgatni.Valószínűleg nagyon el lehettem ezzel,mert csak annyit hallottam,hogy a pincér "hahózik" nekem.Majd kizökkentem a bambulásból.

-Ó bocsi..és köszi.-mutattam a kávéra.

-Semmi baj.-vigyorgott.-Szívesen,hozhatok még valamit?-kérdezte majd láttam,hogy a szeme a telefonomra téved.Én is odanéztem és aztán vettem csak észre,hogy elfelejtettem lezárni a telefonomat.

-Wow,évek óta nem láttam ezt a rajzot.Honnan szerezted?-kérdezte még mindig a képet nézve.Homlok ráncolva kezdtem el dadogni,mert semmit nem értettem az egészből.

-Ö...hát....nekem is csak úgy....csak úgy küldték.....miért...mit tudsz róla?-reméltem,hogy valami használhatót mond,mert tuti ha egy hétig nézem akkor sem fogom tudni,hogy mi a fenét akar jelenteni ez a rajz.

-Régen egy híres festő festette ezt a jelet.Abban az időben nagyon sok legenda terjengett Londonba,de ez mindidők legfélelmetesebb legendája volt.Amit ezzel kapcsolatban az emberek hallottak,mind bekövetkezett,ezeknek a 70%-a mind halállal végződött.Persze ez még a 80-as években lehetett,azóta már ennek is hűlt helye van az irodalmunkban.A festő neve Alexander Present volt.Sokan még ma is a legendának élnek,de egyértelműen nincs mitől tartani.Ez csak egy ugyan olyan legenda mint a többi.-nem akartam hinni a fülemnek.Hirtelen erősen kezdtem kételkedni abban,hogy ez a legenda már régen nem létezik.-Hát...akkor kellemes estét!-mosolygott a pincér majd elment.Tovább vizsgálgattam a képet,mire rájöttem,hogy ha ez egy legenda volt avagy még máig is létezik akkor bizotsan kell valami írás,könyv ami erről tanúskodik.Talán holnap meg is tudom nézni a suli könyvtárában.Annyira megörültem az információnak,hogy már most elmentem volna,de eszembe jutott,hogy már bizotsan nincs nyitva a könyvtár,és vissza kéne mennem a kórházba.Megittam a maradék kávémat,majd a telefonomat nézve mentem az ajtó felé.Még mindig a képet néztem,mikor valakibe beleütköztem.Majdnem hátra estem,de erős karjaival megtartott és a telefonomat is elkapta.Mikor kinyitottam a szememet,Harry gyönyörű zöld szemeivel találtam szembe magam.Annyira meglepődtem,és annyira megörültem hogy örömömben,legszívesebben megcsókoltam volna.De nem lehet,nekem ott van Dereck!És szeretem őt!

-Harry!Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepődötten.A telefonom még mindig a kezében volt,lezáratlanul,ezért gyorsan kikaptam a kezéből és lezárva elraktam a táskámba.Harry mosolyogva követte a mozdulataimat,és mikor ezt észre vettem,furcsán néztem rá.-Miért mosolyogsz?!-kérdeztem felháborodottan.

-Jó újra látni.-mondta azon az édes rekedtes hangján.Az a helyzet,hogy őt is jó volt látni,sőt!Több mint jó,a legjobb.Elmosolyodtam a mondatán.

-Téged is!-még mindig mosolyogtam.

-Khm..-hallatszódott mögölünk.-Beengednének?-kérdezte egy öreg néni,aki már egy ideje ott kint állhatott.

-Ó,persze,elnézést,bocsánat!-mondtuk teljesen egyszerre Harry-vel.Ezután mind a ketten elnevettük magunkat.Jó volt újra azt érezni,hogy itt van velem,még ha nem is az én oldalamon.Az első találkozásunkat teljesen máshogy képzeltem el,azt hittem sokkal jobban látszani fog rajta,ami vele történt,vagyis a családjával,de nem.Viszont elég ideje ismertem ahhoz,hogy tudjam egy kicsit sincs túl rajta,de nem szereti kimutatni,ha valami fáj neki.Nem szereti ha gyengének érzi magát.Főleg nem ha Fredie-ről van szó.Istenem.Fredie.Én magam sem tudom elhinni ami történt.Mit érezhet Harry?Azt éreztem,hogy most bármilyen dolgok is történtek közöttünk,mellé kell állnom,és támogatnom kell.

-Csak egy káváért jöttem,ha megvársz,akkor szívesen haza viszlek.-bólintottam,és pár perccel később már együtt mentünk ki a kávézóból,Harry kocsijához.Fura,de még az autó is hiányzott,főleg azaz illat amit akkor éreztem meg mikor beültem.Szívtam belőle egy jó nagyot,és akkor ült be Harry.

-Hova lesz?-kérdezte,közben beindította a kocsit.

-A kórházba.-homlok ráncolva nézett rám,és szemeiben aggódást véltem felfedezni.-Az egyik barátnőm van bent,vagyis ma vitték be,én hívtam a mentőket....de biztosan jobban van már.-ezzel nem csak Harry-t de magamat is próbáltam nyugtatni.Nagyon remélltem,hogy Clara jól van és nem esett semmi baja.Harry leparkolt a kórház előtt,majd még egy órát beszélgetéssel töltöttünk el.Elmeséltem,hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban,és én is azt hogy velem mi történt.Kicsit korainak tartottam még elmondani Dereck-et.Mikor ránéztem az órára már jócskán elmúlt éjjel kettő,úgy hogy elköszöntem Harry-től és mikor már beértem a kórházba Clara fogadó képes volt,bár még az altatás hatása alatt állt.Megfogtam a kezét,majd éreztem,hogy a szemeim lecsukódnak.