*Tara szemszöge*

A fény elvakított.Nem láttam,csak mindössze egy fehér foltot.Egyedül voltam,és fáztam.Mindenem fájt.A vas íze a számban még az ájulásom után sem múlt el.Egy valami igazán boldogított,hogy a számat végre ki tudtam nyitni,de nagyon fájt.A kezeim és lábaim is ki voltak kötve.Elkezdtem előre hátra tologatni a fejem,hogy végre lássak valamit.Szerencsére nem valami erősen kötötték meg.Körül néztem ezen a helyen,de persze csak a fejemet tudtam mozgatni.Egy éles tárgyat kerestem,amit még talán el is tudok érni.De akkor már nem kerestem tovább,mikor ráeszméltem,hogy egy fa asztalon fekszem.Ha elkezdem húzogatni,akkor talán ki tudom a kezemet szabadítani.Annyira gyenge voltam,hogy nem volt elég erőm hozzá.A kezeim teljesen átfagytak,és már nem is éreztem őket,nem hogy meg tudtam volna mozdítani.Megpróbáltam,de amilyen erősen tudtam csinálni annyi nem volt elég ahhoz,hogy ki tudjam szabadítani magam.Aztán ajtó csapódást halottam.A szemfedőt nem volt elég időm visszavenni,így azt szimuláltam,hogy még ájult vagyok.

-Itt is van a szépségem!-undorító.-Bad add oda azt a kést!-istenem.Segítség!Teljesen elfogott az önmarcangolás.Mi van ha ezek az utolsó napjaim és soha többé nem látom Harry-t?Bele sem merek gondolni,hogy akkor mi fog történni.Na jó!Tara össze kell szedned magad!Fogod látni Harry-t.Nem fogok úgy meghalni,hogy őt nem látom még egyszer,sőt meghalni sem fogok.Tudom,hogy eljön értem,együtt átvészeljük,és minden teljesen meg fog változni.

- Na jó ribanc!Vége a kis szimulációdnak.-végig simított az arcomon a késsel.

Nem kellett erőt vennem ahhoz,hogy kinyissam a szemem.Végülis,ha jobban bele gondolunk,biztosan nem a semmiért zaklatott hónapokon át.Van valami oka,és pontosan ezért nem fog megölni.Csukott szemmel felé fordítottam a fejem,és csak azután nyitottam ki a szemem.Gúnyosan mosolygott,mire én összehúzott szemmel néztem rá.

-Helyes!-majd visszafordult a "késes" asztalhoz.

-Mit akarsz tőlem?-csak most jöttem rá,mennyire ki vagyok száradva.Nem tudom hány napja nem ihattam,de a nyelvem már hólyagos volt.

-Mindennek eljön az ideje édesem.-hányni tudnék.

-Kaphatnék vizet?-gondoltam megkockáztatom,mert most ennek jött el az ideje.

-Ó persze!Fiúk!-intett a fejével.Felsóhajtottam,és csukott szemmel vártam a vizemet.Kicsivel később kinyitottam,de bár ne tettem volna.A két férfi itt állt előttem egy vizes hordóval kezükben.Felsikoltottam mikor a testemet érte a jéghideg víz.

-Így szórakozz velem!!-kiabálta.Kifelé a két férfi is követte,de mielőtt el ment volna visszafordult és a kezében tartott kést,felém dobta.Kihagyott a szívem egy ütemet,amikor épphogy csak a derekamat súrolta.Ha egy mm-el is odébb megy a kés,a méhembe fúródik.Hevesen vettem a levegőt.A mellkasom folyamatosan fel és le mozgott.

Kidüllesztettem a szemeim,és a késre néztem.Azt még nem találtam,ki hogy hogyan fogom onnan kihúzni,és elvágni a kötelet.Sokáig gondolkodtam,aztán felültem,ahogy engedték a csontjaim.Ropogtak,de ez most nem érdekelt.A számmal bekaptam a késnek a nyelét,majd egy kis próbálkozás után sikerült kihúznom.Lengetni kezdtem a kötél fölött,olyan gyorsan csináltam ahogy csak tudtam.Ismét lépések hangját hallottam ezért mellém raktam a kést,hogy úgy tűnjön eldőlt,és visszafeküdtem.

Szerencsémre csak az egyik őr volt,akit nem nagyon érdekelt mit csinálok.

*Harry szemszöge*

-Rendben srácok,mindenki értette?!-néztem a rendőr társaimra.

-Igen!

-Nagyszerű,akkor mindenkinek sor szerencsét!-csaptam össze a tenyereimet,és beültem a Range Rover-be,ahová David követett.Izgultam,hogy mi vár ránk.Azt hiszem az eddigi legnagyobb munka lesz.David és én több éjjelen át nyomoztunk,de annyira reménytelen volt a helyzet,hogy nem maradt ás választás,minthogy a csapat két részre oszoljon.Én,David,Mrs.Anderson,és pár segédjével indultunk útnak Moszkvába,a csapat többi része pedig,London és Amerika összes szegletét átfésülik.Bármi is lesz,akkor is meg fogom találni őt.

-Harry tudom,hogy már párszor megkérdeztem,de szerinted ez biztos jó ötlet??-David kiakasztott a kérdésével,már vagy 100-szor megkérdezte,mindig ugyan az volt a válaszom és az is marad.

-Igen!-határozottan bólintottam.-Miért be vagy szarva?-röhögve kérdeztem.

-Basszad meg!-boxolt a vállamba,közben nevetett.

-David,szeretnék végre biztos lenni a dolgomba,és ehhez arra van szükségem,hogy támogass és ne kételkedj bennem.

-Harry te vagy az egyik legjobb rendőr,nem kételkedem benned!

-Hogy érted,hogy az EGYIK legjobb?-erélyesebben mondtam az egyik szót.-A legjobb vagyok!-nevettem.Valami színt kellett vinni az utazásba.

-Fejezd be mert esküszöm,hogy leütlek a szerénységeddel együtt.-emelte fel a kezét mint aki meg akar ütni,persze ököllel.Elkezdtem nevetni,mert tudtam,hogy úgy sem teszi meg,de amikor majd szét hasadt a kezem a fájdalomtól amit a kezemre mért,meglepődtem,és egyben be is szartam a fájdalomtól.

-Baszki Haver!Ez kurvára fááj!-szenvedtem a volán mögül.Röhögőgörcsöt kapott,de ezzel nem segített semmit,mert jobban nem lettem.

-Oké,oké befejeztem.Bocs.-boci szemekkel bámult rám.

-Ha odaérünk megöllek!-vicsorogtam.

*32 óra elteltével*

Hajnali három óra volt,mikor egy benzinkútra kanyarodtunk be.Tankolnunk kellett,és amíg ezt David elintézte addig én bementem,hogy vegyek egy város térképet.Hosszas tanakodás után,azt a térképet vettem meg amin rajta voltak a helyi éttermek.Nos,fontos,hogy szeressük pocakot.Gyorsan kifizettem a tankolást és a térképet,majd visszamentem a kocsihoz.Megbeszéltük,hogy most David vezet,én kissé kimerültem ettől a hosszú úttól.

-Oké,te nézed a térképet én vezetek.Merre induljunk?-indította be a kocsit.A térkép akkora volt,hogy az egész kocsit ki lehetett volna plakátolni vele.

-Most ez komoly?Nem tudtál volna olyan térképet venni amin nem az éttermek vannak?-fáradtam dőlt hátra az ülésen.

-Hé,ha legalább ezt nézem nem vagyok annyira éhes,így meg tudom állni,hogy ne vesztegessük a kajával az időnket.-ha nem lennék ilyen fáradt valószínű én is lefáradnék attól amit most mondtam.

-Most beszólnék,de túl fáradt vagyok hozzá.-szinte már csukott szemmel formálta a szavakat.

-David most nem szabad aludni!Gyerünk!Indulj.....északkelet felé.Ott vannak régi raktárok.

-O-k-é!-mondta sóhajtozva.

David jó tájékozódási érzékének köszönhetően egészen hamar odaértünk az első raktárhoz.Nem találtunk senkit és semmit,még egy halvány nyomot sem,így mentünk a következőhöz.Sok-sok óra elteltével sem találtunk semmit.Minden raktár üres volt,minden sikátor,épület,és az összes többi szarság is üres volt.Utálom Oroszországot de most még több okot adott rá,hogy az utálat megmaradjon bennem.David-del úgy döntöttünk pár órát alszunk.Pénzt nem akartunk költeni a szállásra,így a kocsit választottuk.Egész kényelmes volt.Én még a kocsiban feküdtem félálomba,mikor David becsapta a kocsiajtót.A kezében telefon volt,felültem,hogy megkérdezzem kivel beszélt.

-Kivel beszéltél?-beletúrtam a dús,göndör hajamba.

-A főnök hívott.Találtak kisebb-nagyobb nyomokat,visszamentek az őrsre és most megpróbálják kideríteni,hogy hol lehet Tara.-végre valami jó hír.Előre másztam az ülésre,majd a térképet David kezébe nyomtam,hogy mondja merre menjünk tovább.

-Harry,nem gondolod,hogy vissza kéne menünk Londonba?

-Nem!Még nem derült ki,hogy hol van,lehet hogy itt,addig nem mozdulok innen sehova!-szorítottam a kormányt.

-Oké..-sóhajtotta.-Menj balra!-nézte a térképet.

Több órája kocsikáztunk és még egy olyan helyet sem találtunk ami olyan búvóhelyes lenne.Kezdtem megőrülni,és elveszteni az önkontrolt.

-Harry,állj meg!Ennek nincs értelme,hogy csak körözünk össze-vissza!-rányomtam a fékre,és abban a pillanatban megálltunk.Be sem állt a szánk csak veszekedtünk és veszekedtünk.David-nek már vörös volt a feje,de valószínű nekem is az lehetett a kiabálástól.

-Shhh,shh!-csitított.Mikor csendben maradtam,hallottam a telefonja csörgését.Ránézett a képernyőre,majd rám,és kiszállt a kocsiból.Biztos,hogy elkezdtem volna kiabálni,de kiszáradt a torkom,és fáztam.Nem csoda,hisz december volt.Arra gondolva,hogy hamarosan 24.-e lesz,összeszorul a gyomrom.Mi lesz ha addig nem találom meg?

David visszaszállt az autóba,ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Most azonnal el kell indulnod!Megtalálták!-nem kérdeztem többet,beindítottam a kocsit,és ráléptem a gázpedálra.