*Harry szemszöge*

Egész éjjel fent voltunk David-el és Tara megtalálásán dolgoztunk.A szerencsénk az volt,hogy rendőri készségemhez híven,mikor Eva felhívott bekapcsoltam a rögzítést.Hozzá kell tenni,hogy Eva-ban nagyot csalódtam.Több esze van mint azt hinnénk,de sajnos még ő sem tud túljárni a rendőrségeszközeinek eszén.Ezek az eszközök sokkal okosabb mint Eva,vagy bármelyikünk,és most az egyszer meghajoltam volna előttük.

A telefonomat rádugtuk a gépre és lejátszottuk a beszélgetésünket Eva-val.A technológia segítségével kitudtuk szűrni a beszélgetésből a háttérben hallatszódó hangokat.Mikor Tara sikolyát meghallottam,majd megszakadt a szívem.David együtt érzően nézett rám,és egy halvány mosoly is jelent meg arcán.Felsóhajtottam,és most már le kellett ülnöm.Beletúrtam a hajamba,és a térdemre támaszkodtam.

-Harry ne idegeskedj!Egészen jó nyomon haladunk.

-Igen,csodálatos nyom,hogy kiderült még meg is kínozzák!-hátra vágtam magam a székbe.Nem bírtam már csak a gondolatát sem,hogy most mit művelhetnek vele.A legrosszabb,hogy ez az egész az én hibám.

-Ezzel nem jutunk előbbre!-emelte fel a hangját.Igaza volt.Le kellett nyugodnom,különben egyre később találjuk meg Tara-t.Most minden egyes perc számított.

-Ha Eva hangja alapján be tudom mérni a kordinátákat,akkor kiadja,hogy most hol tartózkodik.És ahol ő van ott van Tara is.

-David,egyel talán értesz ehhez?-csúnyán meresztette rám a szemeit.-Mármint nem kételkedem benned,de ezt még a nagyfőnök sem tudja.-nevetett.

-Én még a régi főnök idején kezdtem ezt a pályát,ő mindenre megtanított.Ezért lettem segéd.Mellesleg Mr.Anderson-nál még egy féreg is okosabb.Nem tudja használni a fegyvert.-David elkezdett hadonászni,és utánozni Mr.Anderson-t ahogy a fegyvert használja.Ezt nem bírtam megállni nevetés nélkül.

Amíg David az új cuccal próbálta megtalálni Tara-t,addig elmentem kávéért.Mindketten kimerültek voltunk és szükségünk volt valami doppingolóra.Nem mentem messze,az épületen volt egy büfé,ott vettem két kávét teljesen feketén.Felrohantam a lépcsőkön és David-hez mentem,majd leraktam elé a kávét.

-Találtál valamit?-ittam bele a kávémba.

-A kordinátákat sikerült beütnöm,de a helyet nem adja ki.Biztos vagyok benne,hogy így kell csinálni,nem most először csinálom.Még egyszer hallgassuk meg az Eva-val folytatott beszélgetést.-gondoltam amíg David ezen dolgozik én is hasznossá tettem magam.Elvettem az asztalról David kulcsait,és ismét az aktákhoz mentem.Átkutattam az egészet.Az első amit megtaláltam az Tara aktája volt,aztán Chad és Eva aktáját is a kezembe fogtam,majd visszamentem David-hez.

-Harry?-szólított David.

-Hmm?-felnéztem,és azonnal megijedtem a attól ahogyan rám nézett.

-Azt hiszem megtaláltam.-mutatott a képernyőre.Kidülledtek a szemeim mikor megláttam.

-Oroszország!-kiabáltam.Kifújtam a bent tartott levegőt,majd leültem.

-Nos,szóval Tara-t Oroszországba vitte.Ez egyrészről nagyon is lehetséges,mert két nap telt el,ezalatt odaérhettek,azonban!Az is lehet,hogy egy csapda.Oké,most nézzük meg még egyszer az időpontot,mikor hívott Eva?-David gyorsan bepötyögött valamit.

-21:35-kor.

-Thea azt mondta nem ment be dolgozni.Mindennap 4-kor megy dolgozni.Ki kell deríteni,hogy volt-e iskolába.

-Harry ez minek fontos?

-Ha már reggel rabolták el,akkor ennek semmi értelme nem lenne.Moszkva 32 órára van Londontól,a géppel nem mehettek mert az túl feltűnő lett volna.Tehát,akkor vagy előbb vitték el,vagy el sem vitték,és ez csak egy elterelés.-bevallom kicsit éreztem a sikerélményt.Talán most már végre van honnan kiindulnunk.

-Akkor menjünk suliba.-vigyorgott David.Felkaptam az asztalról a kocsikulcsomat és amilyen gyorsan lehetett,elmentünk Tara iskolájába.A tanítás már elkezdődött,de ahogy láttam most éppen szünet volt.A folyosó végén megláttam Tara barátait,és egyből feléjük vettem az irányt.Miközben közeledtem feléjük,felém fordultak,így egyből tudtam,hogy felismertek.

-Sziasztok!-köszöntem.Csak bólintottak.-Szeretnék kérdezni tőletek valamit.Tara-ról lenne szó.-egyből rám figyeltek.-Tegnap előtt volt iskolában?

-Igen.-válaszolt egy lány.Azt hiszem Lisa-nak hívták.David-el egymásra néztünk.

-Kösz.-bólintottak.-Sziasztok.-köszöntünk együtt David-el.Kinyitottam a kaput,és először David ment ki rajta.Aztán amikor már majdnem becsuktam a kaput,a lány utánunk futott.

-Várjatok!-intett,hogy ne csukjuk be.David azonnal visszafordult.Egymásra néztünk és megvontuk a vállunkat.

-Miért kérdeztétek?Valami történt Tara-val?-több éve voltam a szakmában,és jól tudtam hazudni az ilyen helyzetekben,de most nem bírtam megszólalni.Ezt David is észrevette és inkább ő válaszolt helyettem.

-Nem,csak Harry aggódott érte.Összevesztek és szeretné jóvátenni.-persze,jobbat nem tudott kitalálni.-Tara azt mondta neki,hogy beteg,csak meg akart róla bizonyosodni,hogy tényleg így volt,vagy csak nem akart találkozni vele.-ki fogom nyírni.Csendben álltam,amikor bevillant egy kérdés,és muszáj volt,hogy ezúttal megszólaljak.

-Miért?-meghökkentette a válaszom,de úgy láttam elgondolkodott.

-Aggódom Tara miatt.-ez kezd érdekessé válni.-Pár héttel ezelőtt felhívott.Azt kérdezte,hogy segítenék-e neki lefordítani egy szöveget,valami házi feladathoz kellett neki.Természetesen igent mondtam.Nagyon fura volt.-emlékezett vissza.-Oroszul volt a szöveg.-elkezdett kutatni a táskájában.Azt éreztem itt sokkal többről lehet szó.Nagy segítségünkre lehet még ez a lány.-Itt is van.-átnyújtotta a papírt,amire a szöveget írta le.-Már későn kezdtem el leírni,és csak az utolsó két mondatot sikerült.-megsemmisülve néztem a papírfecnit.

-Le tudnád nekünk írni oroszul is?-kérdezte David,átvéve tőlem a papírt.Lisa bólintott és a falat használva írásra,elkezdett körmölni.Gyorsan leírta,majd visszaadta a papírt.Tovább nézegettem,és a szöveget olvastam újra és újra.

-Miért írtad le?-David feltette a következő kérdését.

-Ez túl furcsa volt ahhoz,hogy csak egy házi feladat legyen.Na meg senki nem kapott ilyen házit.-már nem tudtam mit gondoljak.

-Köszönjük...

-Lisa.-mosolyogva kezet fogott velünk.

-Köszönjük Lisa!-én akartam megköszönni.-Lehetne,hogy ez hármónk között marad?-utaltam az információra amit tőle kaptunk.

-Persze.-bólintott.

-Egyébként honnan tudsz oroszul?-ezt muszáj volt megkérdeznem.Még szükségünk lehet rá.

-Nagyapám Oroszországban él,sokszor voltam nála,így megtanultam.-ekkor becsöngettek,elköszöntünk egymástól és mi is elindultunk.David-nek dobtam a kocsikulcsot,hogy ő vezessen.Egy hatalmas sóhaj kíséretében beültem az anyósülésre.Nem tudtam nem a szöveget nézni.Akárhányszor elolvastam kirázott a hideg.Annyi kérdés kavargott bennem,de csak egy volt amit értelmesen meg tudtam fogalmazni.Mi ez Tara?

-Hé,jól vagy öreg?-felváltva nézett rám és az útra.

-Nem tudom.-ráztam a fejem.

-Nem kéne pihenned?

-Nem,nem akarok!-nem tudnék aludni,szóval édes mindegy,hogy otthon vagy éppen az őrsön vagyok.

David az aluljáróban parkolt le,majd lifttel mentünk fel.Mikor az asztalunkhoz értünk megittam a megmaradt kávémat és elmerültem az akták világában.Chad-nek sok áldozata volt,de mégis Tara volt az egyetlen aki a legfontosabb volt számára.Az összes lány közül akiket megtaláltak,csak Tara nem volt itt.De miért?Miért volt neki ilyen fontos?Aztán ott volt a másik gondolat,hogy mégis mikor bízhatta meg a lányát,mikor jóval előtte megöltem.Talán Eva megtudta,hogy az apja mit művel,és amikor Tara-ról tudomást szerzett akkor ő követelte az apját hadd szálljon be.Chad biztos említett neki,ezért ez az egyetlen ésszerű magyarázat.

Több óra gondolkodás után kimerültem,de tudtam,hogy nem szabad most abba hagynom.Muszáj,hogy megtaláljam Tara-t.Mégis olyan mérges voltam magamra,hogy eldobtam a tollat,ami Mr.Anderson üvegirodájának falán landolt.Pár másodperccel később már meg is jelent.

-Harry minek köszönhetem,hogy ez a toll az irodám előtt landolt?-felmutatta a tollat.

-Elnézést uram.-mondtam halkan.Letette az asztalomra a tollat,és David helyére ült le.Megköszörülte a torkát,mire felé fordultam.

-Tudom,hogy ez nehéz neked Harry,de Tara érdekében meg kell tartanod a hidegvéredet.-nem mondja!Na jó,Harry le kell nyugodnod.-Mi lenne ha minket is beleavatnál,és talán előbb megtaláljuk?

-Ez nem ilyen egyszerű.-komótosan beszéltem.-Sok nyomot találtunk David-el,de egyik sincs összefüggésben a másikkal.Azt hittem tudom honnan kell kiindulni,de most már látom,hogy nem.

-Próbálkozz meg Tara fejével gondolkodni,hogy ő mit tenne.Hisz te ismered a legjobban.-majd felállt,vállon veregetett és visszament az irodájába.Talán most az egyszer hasznomra voltak a szavai.

Nem kellett sokáig Tara fejével gondolkodnom,hogy megtaláljam a megoldást.Rájöttem,hogyha használható nyomot akarok találni,akkor a mélyére kell ásni a dolgoknak.Nem Chad-ben és nem is Eva-ban rejlenek a válaszok,hanem csakis Tara-ban.A kezembe fogtam az aktákat és a kocsikulcsot,majd egyből Tara lakásához hajtottam.Útközben felhívtam David-et.A másik csöngés után felvette.

-Hol vagy,kerestelek az őrsön?

-Azonnal gyere Tara lakásához!-a mondatom után le is raktam a telefont.Minél kevesebb a rizsa annál több időnk van nyomokat szerezni.

Gyorsan odaértem Tara-hoz de úgy döntöttem megvárom David-et.A kocsimnak dőlve vártam,nem sokkal később pedig meg is érkezett.Kérdőn nézett rám,mire csak ennyit mondtam:

-Csak gyere!-beléptünk a kerítés kapuján,majd felfutottunk a második emeletre.Most kellett visszaemlékeznem,hogy Tara hova tette a pótkulcsot.Aztán eszembe jutott amikor Aubrey-t hoztam haza,és akkor mondta,hogy egyértelműen a szőnyeg alatt van a pótkulcs.Felemeltem a szőnyeget,de a kulcs nem volt ott,már pedig biztos voltam benne,hogy ott van így csak egy lehetőség maradt.David-re néztem,bólintottunk,hogy kész vagyunk,és közös erővel berúgtuk az ajtót.Szerencsére nem esett ki a helyéről,így ezt megúsztuk.Becsuktuk magunk után az ajtót.

-Oké,az már biztos,hogy ide nem jöttek el.-nézett körbe David.Egyetértően bólintottam.

-Tehát,akkor nem is itt rabolták el.-most David bólintott.

-Miért jöttünk ide?

-Ahhoz,hogy megtaláljuk,vele együtt kell gondolkodnunk.

-Nos,akkor nézzünk körbe.