*Harry szemszöge*

Tara munkahelyére tartottam,hogy megbeszéljem vele,ami törtènt közöttünk.Szörnyen hiányzott.Azon a napon mikor megint összevesztünk,és Brithanyt odahívtam a házamban,hatalmas hiba volt.Olyan bonyolult a kapcsolatunk.Mindketten érezzük a közöttünk levő vonzalmat,de mégis az egész kapcsolatunk egy brutális nagy hazugság.Egyikünk sem őszinte a másikkal,de azért tesszük mert meg akarjuk védeni egymást.Totálisan össze vagyok zavarodva.Viszont 100%-ig biztos vagyok benne,hogy a világon mindenkinél jobban szeretem és vissza fogom szerezni.Minden rendbe lesz és meg fogjuk oldani együtt.

Beléptem a kávézóba,ahol a pultban Thea állt és éppen valakit kiszolgált.Nagy mosollyal fogadott,majd visszafordult a vendég felé.

-Szia Thea!Itt van Tara?-kérdeztem,miután elment a vendég.Nagyon izgatott voltam.Alig vártam,hogy végre lássam.

-Sajnálom Harry,de nincs itt.Be sem jött dolgozni,és hogy őszinte legyek aggódom.-lesúlytottak rám a szavak.Egy pillanatra megállt a szívem.Olyan rossz dolgok kavarogtak a fejem.Azonnal tárcsázni kezdtem Mrs. Hemilton nyomozót.Californiában megmaradtak a kapcsolataim,és Mrs. Hemilton nyomozó tudott a legtöbbet Tara ügyéről.Minden reményem benne volt.

-Mrs. Hemilton,segítenie kell!-vágtam egyből a közepébe.

-Mr. Styles nyomozó minden rendben?-hú fura volt ezt a nevet hallani,mióta Londonban az FBI-nál Harry-nek hívnak.Semmiért sem kérném vissza azt a nevet.Utáltam.

-Igen!Mrs. Smith aktájáról lenne szó.Aggódom.Utána tudna nézni,hogy hol lehet?

-Mr. Styles nyomozó,tudja mikor elment,Tara ügyét is lezártuk.Hatástalanítottuk a nyomkövetőt,sajnálom!

-Kérem!Várjon!Azt mondta,hogy hatástalanították,tehát vissza tudják kapcsolni?Ez vészhelyzet.Pontosan tudja,hogy ez az ügy nem átlagos.

-Igaza van.De a nyomkövetőt ezek után mi nem vehetjük igénybe.Azzal,hogy maga elment tőlünk az ügy aktáját el kellett küldenünk.Ez a maga ügye volt,mikor maga elment mi nem folytathattuk az ügyet.De Mr.Styles nyomozó lezártuk mielőtt elment.Chad meghalt.

-Igen,igen tudom..de,mindegy.-suttogtam.-Köszönöm Mrs.Hemilton nyomozó,viszlát.

-Viszlát Harold!-rosszabb becenevet már nem is kaphatok.Elköszöntem Thea-tőle és egyenesen a kapitányságra mentem.Befelé menve,mindenkinek köszöntem,majd az asztalomhoz mentem.

-Szia Harry!-köszönt David.Ő volt a legjobbhaverom.Mindent tudott rólam én pedig róla,és persze Tara-t is elmeséltem neki.Olyan voltunk mint a testvérek.

-Heló haver!-kézfogás közben átöleltük egymást.

-Mit keresel?

-Egy aktát.Nem tudod hol van a Smiht akta?-David segéd volt,így minden aktának tudta a pontos helyét,és a legjobb az volt benne,hogy meg is nézhette őket.

-Harry azt az ügyet lezárták.

-David ez fontos!

-Harry!

-A kibaszott életbe David!Biztosan történt vele valami,és ha baja esik akkor nem tudom mit fogok csinálni,de biztos megölöm a kibaszott faszt aki bántani meri!-mindenki minket nézett,de most éppen nem érdekelt.

-Jó nyugodj meg Harry.-sóhajtotta.-Kövess!-sietősen indultam utána.Mr.Anderson irodája melletti szobába mentünka,mi tele volt aktákkal.Jobb oldalon voltak a lezárt ügyek aktái,ahol David 5 másodperc alatt megtalálta Tara aktáját.Mikor felém nyújtotta,megakartam kaparintani,de visszahúzta.

-David ez nem vicc!-kiabáltam.

-Harry meg kell igérned valamit.

-Mi lenne az?-sóhajtoztam.

-Ígérd meg,hogy nem csinálsz hülyeséget,és terv nélkül el sem indulsz.-bólintottam,majd elvettem az aktát.

-David ebbe nincsen semmi,ezekkel mind tisztában vagyok.-őrjöngtem.Majd megszólalt a zsebemben levő telefon.Kihúztam a telefont a zsebemből.Ismeretlen szám volt,de gondoltam felveszem.

-Halo?-szóltam bele.

-Jó újra hallani a hangod.-ökölbe szorítottam a kezemet mikor meghallottam a szám tulajdonos hangját.

-Eva!-undorral mondtam ki a nevét.Tudhattam volna,hogy Chad nem adja fel,még a halálból is visszatérne csak hogy megölje Tara-t,de inkább bele keveri a saját lányát.Eva-t régen ismertem.Egyszer randiztunk,de akkor még nem tudtam,hogy Chad az apja,és aznap amikor kaptuk az értesítést az örsön,hogy elraboltak egy lányt,tudtam,hogy belefutottam a csapdába.Később kiderült,hogy Eva nem tudott az egészről,és valóban szeretett engem,de akkor már nem érdekelt.Azóta nem találkoztunk.De állítom,hogy Tara-t nem azért akarja megölni mert az apja megbízta vele,hanem,hogy bosszút álljon,amiért ami közöttünk történt.

-Mit akarsz?!-David furán nézett,majd elkezdett hadonászni és beszélni.Lecsaptam a kezét,mikor ki akarta venni a telefont a kezemből.

-Tudod,hogy mit akarok!Vagy inkább kit!És ehhez,meg is vannak a terveim.Vizslát Harry!-kuncogott.

-Ide figyelj....-kezdtem volna,de bontotta a vonalat.-A kurva életbe!-ordítoztam.Földhöz vertem a telefont,de nem lett nagy baja,mert már vagy 500-szor földhöz vertem.David felvette a telefont,és a vállamnál fogva beszélt hozzám.

-Harry,meg kell nyugodnod!Harry!-kiakartam törni a szorításából.-Baszki Harry,ülj már le!-rámordított,majd leültem az első székre amit találtam.Az arcomat a tenyerembe temettem.Nem tudtam másra gondolni,csak Tara-ra,és hogy az a ribanc mit művel vele.

-Mit mondott?-kifújtam a benttartott levegőt.

-Nála van Tara.Engem akar,és tudom,hogy azért csinálja mert bosszút akar állni.-hadartam.

-Nyugodj meg,most nem az a legjobb ha ideges vagy.Menj haza,aludj,és holnap kitaláljuk,hogy mit tegyünk.-felállt az asztaltól és visszarakta az aktát.

-Komolyan azt hiszed,hogy tudnék aludni?!-csattant ám fel.

-Muszály lesz.Feszült vagy,így nem lehet dolgozni.-tudtam,hogy igaza van,de képtelenségnek láttam,hogy egy szemhunyásnit is tudjak aludni.

-Gyerünk haver!Igérem,holnap segítek mindenben!-David makacs volt,ha tudtam volna se akartam szembeszállni vele.Így hát megadták neki amire vágyik,és haza mentem.Nem a legjobb időpont volt arra,hogy kávét igyak hajnali 2-kor,de úgy éreztem hatalmas szükségem van rá.Miután megittam,lefürödtem,és felvettem egy boxert,majd megpróbáltam aludni.

**

*Tara szemszöge*

-Segítség!!-sikítottam,miközben sírtam.A könnyeimtől nem láttam semmit.Enélkül is tudtam,hogy kivagyok kötözve,és talán még a ruháimat is levették.Igazából nem éreztem semmit.Valamit befecskedveztek a szervezetembe,és azóta nem érzek semmit.

-Ó drágám,senki sem hall téged.-cuppogott.-Fiúk!

Ezúttal letakarták a szemem,és már végképp nem láttam semmit.Nyöszörögtem,és azt vártam,hogy valaki megmentsen.Istenem,most nagy szükségem lenne Harry-re.Csak azt kívántam,hogy a karjaiba tartson,megcsókoljon és minden olyan legyen mint régen.Csakis ezt akartam.

Csak az arcomon éreztem.Ezt ki is használták,mert abban a pillanatban a számba beleszúrtak egy tűt.Sírtam,és sikítottam,de minden erőm elhagyott.A számba megéreztem a vas ízét,és ekkor jöttem rá,hogy összevarják a számat.Sikítani próbáltam volna,de a számat már nem tudtam kinyitni,és ahogy megpróbáltam, húzódni kezdett a varrás.Az arcomon végig húztak egy kést pengét,és egy pár vágást ejtettek rajta.Annyira csípett és égetett,hogy már sikoly sem jött ki.

-Jó éjszakát!-ejtette ki kuncogva a szavakat.Hevesen vert a szívem,fáztam és kiszáradt a torkom.Egész nap nem ittam semmit,és ez annyira eltompított,hogy egyszer csak elsötétült minden

*Harry szemszöge*

Semmit nem aludtam,és alig vártam,hogy reggel legyen.Mikor 6-kor csörgött az órám,kipattantam az ágyból.Foztem magamnak egy kávét,majd felöltöztem,és már el is indultam az őrsre.Davidet kerestem a tekintetemmel és amikor megtaláltam éppen Mr.Anderson főnyomozóval beszélgetett.Megvártam míg odajön az asztalához,és csak azután mentem oda hozzá.

-Jó reggelt!Aludtál?-méregetett.

-Persze,persze!-legyintettem.-Akkor segítesz?-kérdeztem idegesen.

-Mondtam,hogy igen.-mosolygott.-Viszont beszéltem Mr.Andersonnal,és említettem neki az ügyet.Azt mondta,hogy ha bármit tudunk az ügyről,akkor szóljunk.Mrs.Hemilton mondott neki egyes-mást és azt mondta hajlandó dolgozni az ügyön.

-David isten vagy!Kösz haver!-férfiasan megöleltük egymást.

-Nincs mit,de most vágjunk bele!-adtam egy ötöst neki,majd neki álltunk a atervnek.  

Sziasztok:))Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok,legyen boldogság az ünnep és sok ajándékot gyűjtsetek be és élvezzétek :) Remélem tetszett a rész :)