December 14.Hivatalosan is bejelenthetem,hogy Londonba elérkezett a fagyos tél.Reggel,mikor kinéztem az ablakon,hatalmas hókupacok voltam az utakon és még az ablakpárkányomat is teljesen el borította a hó.Sokan vannak akik nem szeretik a telet,mert hideg van,de engem különös módon megnyugtat.Szeretem nézni a havat,ahogyan esik és azt is,hogy a boldog családok a gyerekekkel kint építik a hóembert.Kirohantam a szobámból,megcsináltam magamnak a kávét,és visszamentem a szobámba,ahol felültem a parkányra,kinyitottam az ablakot,majd beszívtam a friss téli levegőt.Az orrom hirtelen megtisztult.Folyamatosan a téli tájat néztem,ami elém tárult,és akkor egy kislány(3-4 éves lehetett)jelent meg a látóteremben.A pici lábaival futott a hatalmas hóban,de nem tudta meg tartani magát a hótól és elesett.Halkan felkuncogtam a látványon.Az anyukája egyből odafutott hozzá,és felsegítette.Teljesen belemerültem.Elképzeltem,hogy én vagyok ott annak az anyukának a helyében.A szívemben mérhetetlen szeretet éledt fel.Elképzeltem,ahogyan ránézek a kislányomra,az enyémre,akit senki nem vehet el tőlem.De aztán elképzeltem,azt is ki lenne ott velem,Harry.Harry állt ott,velem,és akkor.Kizökkentem a képzeletemből,majd inkább visszacsuktam az ablakot,és a maradék kávémat kidöntöttem a mosogatóba.Ezek után már nem kívántam.Nem akartam Harry-re gondolni.Már vagy egy hete történt mikor elmentem hozzá,de nem tudtam túltenni magam rajta.Nem voltunk együtt,de mégis fájt,hogy Harry így lemondott a kapcsolatunkról.Belegondolva viszont az én hibám is volt,én mondtam neki,hogy nem akarom látni soha többé.

-Arghhh!-őrjöngtem.Elakartam terelni a gondolataimat,ezért elmentem öltözni.Nagyon hideg volt odakint,ezért elővettem a legmelegebb ruhámat.(csatolt kép)A hajamat kiengedve hagytam,raktam fel egy kis sminket,majd a szobámból a vállamra rakva kivittem a táskámat.Felöltöztem,a táskámat az egyik vállamra vettem,és gondosan becsukva az ajtót elindultam.

Suliba érve a társaságunkat a régi helyünkön találtam.Ez máris felvidított,és mielőtt bármit csináltam volna odarohantam hozzájuk,és megöleltem őket.

-Tarita!-kiáltotta egyszerre Chris és Cyrus.Felnevettünk.Kikerültem a társaságunkat,majd mosolyogva visszafordultam.Furcsán néztek rám.

-Verseny a teremig!-kiabáltam,és mivel előnyben voltam,viccből lassítottam,közben pedig hátra fordultam.Cyrus gonoszan mosolygott,és gyorsított.

-Ezt úgy is visszakapod!-mondta futás közben Chris.

-Tara várj!Mindjárt kiköpöm a tüdőm!-lihegte Izzy.Nevetve futottam tovább,de kicsit lehervadt a mosolyom,amikor Cyrus elfutott mellettem.Most utáltam a rövid lábaimat,ellentétben Cyrus-sal akinek hatalmas patái voltak.

-Na nem!-belehúztam.Gyorsabban futottam,pontosan annyira gyorsan,hogy elértem Cyrus-ig,és hogy,ne ő nyerjen-mert természetesen nem adhattam meg neki ezt az örömöt-ráugrottam a határa.

-Mi a fasz?!-nevettem.-Tara!-mosolyogva mondta ki a nevem.Nevetve futott tovább velem.Meglepődve néztem hátra,mikor Cyrus elfutott a terem előtt.De nem állt meg,futott tovább.

-Cyrus,már elhagytuk a termet.-előre-hátra nézegettem.Izzy-ék már megálltak,és éppen a térdükön tamaszkodva lihegtek.

-Igen tudom,nem is oda megyünk!-kicsit hátra fordítva a fejét vicsorgott.Picsába!Ebből a reakcióból azonnal tudtam,hova megyünk.

-Izzy,Izzy segíts!-kiábáltam végig a folyosón.Cyrus kiért az iskola udvarára,és az ezzel szembeni épületbe vette az irányt.Kiakartam szabadulni,és leugrani a hátáról,de szorosan fogott.Ütögettem a hátát,hogy engedjen el,de semmi.Egyre közelebb értünk.Ó..baszki,baszki.Sikoltoztam,ezzel együtt tovább ütögettem a hátát.Beértünk az épületbe.

-Cyrus,Cyrus,engedj el!-sikítottam.-Ne!-megállt a medence szélen.Úgy vett le a hátáról,hogy közben szorosan fogott,nehogy el tudjak menekülni.A medencének háttal kerültem,úgy hogy Cyrus a derekamnál fogott.Mivel már úgy is tudtam,hogy nem úszom meg,az arcomat a kezembe temettem,és vártam mikor tűnik el a talaj a lábam alól.

-Már nincs menekvés.-hallottam a hangjából,hogy vigyorog.Aztán azt gondoltam,ezt nem hagyhatom annyiban,így amint egy kisebbet lökött rajtam,megragadtam a kezét.

-Csak utánad.-ezúttal én is vigyorogtam.

-Na ne!-rémült arcot vágott,és beleestünk a vízbe.Kifújtam a levegőt a víz alatt,és a felszínre úsztam.Cyrus is velem együtt bukkant fel a víz alól.Egymásra néztünk,majd elnevettük magunkat.Pacsiztunk egyet,majd kiültünk a medence szélére.Hangokat hallottunk,majd annak az irányába fordultunk.A többiek jöttek.Chris megállt,és csalódottan nézett.A barátjára nézett.

-Haver,képes voltál kihagyni engem ebből a buliból?-nevettünk rajta.-Tudod,hogy ahol van medence,és vetkőzés mindig ott kell,hogy legyek!-levette a ruháit,és beugrott a medencébe,őt követte még Izzy és Lisa is.Cyrus-sal maradtunk a medence szélén.Úgy gondoltuk ha már ugy is elkéstük az első órát,akkor már mindegy volt.Ráadásul mindenem vizes volt.Így pedig nem igazán akartam kimenni a hidegbe.Addig ott maradtunk még meg nem száradt a ruhánk.

Visszavettük a már majdnem megszáradt ruháinkat.A hajam még egy csöppet nyirkos volt,ezért a sapkámat ráhúztam.

-Itt az igazgató,kérem Tara Smith-t és Cyrus Baker-t az irodámba!-francba.Cyrus és Chris elnevették magukat,és lepacsiztak.Remek,első igazgató látogatásom,mióta itt vagyok.Az benne a legjobb hogy még egy éve se vagyok itt,és máris ez történik.Talán jobban foglalkoztatott volna,ha nem éreztem volna magam ennyire jól.Cyrus átkarolt a vállamnál,majd elmentünk az igazgatóhoz.

Nos,ha azt mondanám jól ment,akkor hazudnék.Az igazgató felfüggesztett minket mára.Cyrus ezt bulisnak találta,és a helyzetet tekintve én is.Egész végig keményen tanultam,nem engedtem meg magamnak semmilyen szórakozást,most végre sikerült egy kicsit jól szórakoznom.Nem mondom,nem leszek gengszter,de azért életem végéig nem akarok jó kislány sem maradni.A srácok nevettek rajtunk,mikor elmondtuk nekik,hogy felfüggesztettek.Ők pedig úgy gondolták,ha már ők sem mentek be az első két órára,nem mennek be a többire.Felszálltunk egy villamosra,és elmentünk forró csokizni.A megállótól még pár utcát kellett sétálnunk.Én elől mentem Izzy-vel,és amikor hátra néztem,észre vettem,hogy Cyrus egyedül sétál hátul.

-Mindjárt jövök.-mondtam Izzy-nek,majd Cyrus mellé léptem.Mosolyogva felém nézett,majd újra a cipőjét nézegette.

-Hé,minden rendben?-a kabátom zsebébe dugtam a kezemet.Felsóhajtott.

-Azt hittem ő az igazi.-tudtam kire gondol.Hagytam,hogy tovább mondja.-Elkezdtünk találkozgatni,annyira jól meg voltunk.Már azt is megbeszéltük,hogy mikor mondjuk el nektek.De amikor összevesztetek,Hannah megváltozott.Olyan énjét ismertem meg,amitől.......azt éreztem nem is ismerem.Egyikőtöket sem akartam elveszíteni,mert őt is és téged is szeretlek.De nem volt más választásom.Nem kedveltem ezt az énjét,és a baj az volt,hogy ez mindennapossá vált,ezért szakítottam vele.-most jöttem rá,milyen nehéz lehet most Cyrus-nak.Szereti Hannah-t,de részben miattam,egy boszorkánnyá változott.Cyrus-ért mindent megtettem volna.Ki kell,hogy béküljek Hannah-val.Nehéz lesz,de megteszem.

-Sajnálom Cyrus,igérem helyre hozom.-megsimogattam a karját.

-Nem Tara!Ezt neki kell helyre hozni.-erősebb hangnemre váltott.Nem tudtam mit mondhatnék erre,ezért beszéd helyett cselekedtem,és megöleltem.Szorosan tartott a karjai között.Tudtam,hogy csak egy ölelésre volt szüksége.Mikor elengedtük egymást,megfogtam Cyrus kezét,és a többiek után futottunk.Chris Cyrus mellé lépett.

-Haver,minden rendben?-kérdezte tőle.Cyrus bólintott.Inkább Izzy mellé sétáltam.Chris volt Cyrus legjobb haverja.Biztos neki is elszerette volna mondani.Rosszabbak mint a lányok.De ebben az volt a jó,hogy teljesen megbíztak egymásban,és bármit elmondtak a másiknak.

-Tara,milyen forró csokit iszol?-kérdezte csillogó szemekkel Izzy.

-Ö...nem tudom,valószínűleg fehéret.-már csak a gondolatára is a finom ízét éreztem a számba.

-Szerinted kérhetek hozzá szivárványos szívószálat?-felém fordította a fejét.Nevettem.Ez tipikus Izzy volt.Átkaroltam a vállánál.

-Ha nem,akkor is szerzünk.-ígértem.

-De jóóóó!-tapsikolt.Tovább nevettem.

Végre megérkeztünk.Amint beértünk fellélegeztünk.Olyan jó meleg volt bent,hogy ha itt kellett volna töltenem az egész éjszakát bezárva,akkor sem panaszkodtam volna.Leültünk egy box-hoz,felvették a rendelésünket,ami elég könnyű volt,mindenki fehér forró csokit kért.Izzy a szivárványos szívószállal is bepróbálkozott,de azt mondták azt nem tudnak adni.Nagyon elkeseredett szegén.Chris ezt látva,felállt,és odahozott az asztalhoz,egy szívószálat.Nála volt az iskolatáskája,kivette a tolltartóját,és a színes filceivel beszínezte a szívószálat.Elmosolyodtam.Izzy felsikoltott örömében,majd megölelte Chris-t.Most már Izzy is boldogan ivott bele a forró csokiba.

-Mit szólnátok,ha elmennénk korcsolyázni?-találtam ki.

-Jóóóó!-kiabálták egyszerre.Miután megittuk a forró csokit,ismét felszálltunk a villamosra.Még több ember,még kevesebb levegő,és még több izzadtság.Nos,Londonban nem villamos volt a legjobb.A szerencsénk az volt,hogy hamar leszálltunk.A jegyeket én álltam,és mind kértünk egy korcsolyát magunknak.Gyorsan felvettük,és mire mi Izzy-vel elmentünk a pályáig,Cyrus és Chris már rég kergették egymást.Izzy nem tudott korcsolyázni,de természetesen vállaltam,hogy megtanítom.Nem akartam,hogy egyedül maradjon és rosszul érezze magát.Az első két óra után már egészen jól ment neki.Nem fogta a korlátot,hanem a közepén köröztünk.El is engedte a kezemet,de aztán meggondolta magát és úgy döntött inkább mégis megfogja.Nagyon jól éreztük magunkat.Sokat nevettünk,és ami ennél is fontosabb volt,hogy Cyrus-t boldognak láttam.Mikor Izzy-nek már jobban ment,Chris-el korcsolyázott tovább,én meg Cyrus-sal.

-Emlékszel amikor azt mondtam,hogy "ezt még vissza kapod"?-idézte vissza a mondatát,amit a medencében mondott.Bólintottam,és aztán leesett,hogy ezt miért is mondta.Ó,basszus!Elkezdtem gyorsan siklani a jégen,és Cyrus jött utánam.

-Úgy is elkaplak!-kiabálta,mire felnevettem.Mikor azt hittem leráztam,akkor elkapott a derekamnál,erre felsikítottam.Olyan szerencsétlenek voltunk,hogy a fenekünkre estünk.Egymáson nevettünk.Chris és Izzy is odajöttek,jól kinevettek minket,aztán csak utána segítettek fel minket.Mivel mindannyiunk majd megfagyott,úgy határoztunk,hogy elég volt mára.A szekrényekhez mentünk,ahol lepakoltuk a táskánkat.Levettük a korcsolyákat.Ki akartam nyitni a szekrényt,hogy kivegyem a cipőmet,de nem volt meg a kulcs.Úgy emlékeztem,hogy a kabátomba raktam,de akkor bizonyára kieshetett.

-Mindjárt jövök srácok,csak megkeresem a kulcsom.-visszavettem a korcsolyát,mert nem akartam zokniba visszamenni.

-Segítsünk?-kérdezte Izzy.

-Nem köszi.-mosolyogtam,majd kimentem a pályához.A pálya közelében,az ajtónál találtam meg.A pálya üres volt,most volt a jégnek a tisztítása.Mikor átnéztem az üvegen,nem láttam a pályán a gépet,ami tisztítja.Viszont a jégre,vörös színnel azt volt írva, "ITT VAGYOK!".Elkezdtem remegni.Körbe néztem,de a csarnokba nem volt senki.Hangokat sem hallottam.A látásom kezdett elhagyni,mikor elkezdtem szédülni.Megráztam a fejemet,hogy visszatérjek a valóságba.Még mindig ott volt.Az állagán látszott,hogy friss volt a festés.Nem régen írták rá.De hogyan,mikor két perce lehetett,hogy kimentem?Nem értettem semmit,viszont féltem.El akartam futni,de a lábaim nem hagyták.Legyökereztek.Eddig mindig a megtalállak üzenetet kaptam,de most már "itt vagyok"?!Nem tudtam mit csináljak.Más fele sem tudtam nézni,csak az üzenetre.Erről,pedig eszembe jutott a bál,ami holnap lesz!Lenyeltem a gombócot a torkomba,ismét körbenéztem,de nem láttam senkit.Kifújtam a levegőm.Kinyílt a nagy vasajtó,és a jégre gurult a jármű ami tisztította.A betűk eltűntek.Remegő kezem kíséretében tértem vissza a szekrényekhez.

-Tara,mi történt?Tiszta sápadt vagy!-össze voltam zavarodva.Nem tudtam mit kellene mondanom,csak ennyi jött ki:

-Biztos a hidegtől van.-próbáltam egy mosolyt erőltetni,de nem ment.Főleg amilyen halkan beszéltem,nem vették volna be.Kinyitottam a szekrényt,felvettem a cipőmet és visszavittem a korcsolyát.

-Felhívtam a bátyám,azt mondta mindjárt itt van.-nézte a telefonját Cyrus.Bólintottunk.Tényleg nem hazudott,egy percet sem vártunk,már itt volt.Én voltam az utolsó akit haza vittek.

-Köszönöm!-mondtam halkan,majd kiszálltam.

-Tara várj!Felkísérlek.-mosolyogva utánam jött Cyrus.A bejárati ajtó előtt megálltunk.Cyrus továbbra is mosolygott.Ezúttal én is mosolyogtam.

-Köszönöm!-nézett a szemembe.

-Semmiség.-ráztam a fejem,közben lesütöttem szemeimet.Bólogatott,majd szorosan megölelt.