Csak álltam.És néztem.Nem egyedül volt.Háttal állt nekem ezért nem látott,de azzal akivel volt,azt meg én nem láttam.A zenét kikapcsoltam,és a fülemből is kivettem a fülhallgatót.A beszélgetés halkan folyt,így még csak ki sem tudtam következtetni,hogy ki lehet az akivel Dereck beszélget.Kezdtem kellemetlenül érezni magam,ahogy ott állok és nézem őket.

,,Lépj ki önmagadból"-buzdított a fejemben alkozó tudatalattim.Más esetben meg mertem volna szólítani,de tekintve amit Dereck-el tettem,ez megnehezítette a dolgomat.,,Lépj ki önmagadból"Igaza volt a hangnak a fejemben.Nem lehettem többé az a lány aki nem vállalja a tetteiért a felelősséget.Meg kellett tennem.

-Dereck!-meglepődött hangot akartam kiadni magamból,de inkább a mindjárt elfutok hangot sikerült.Legyökerezett a lábam.Ha akartam volna se tudtam volna megmozdulni.Dereck lassan megfordult a tengelye körül,de mielőtt ezt megtette volna,azzal akivel beszélt még befejezte amit elkezdett,és az a valaki el is ment.Nem álltam túl közel,de túl messze sem,hogy ne lássam ki volt az.Az arcát nem láttam,de azt igen,hogy lány volt.Már annyira szőke volt a haja,hogy inkább fehérnek látszott.Adott magára,és láthatóan vékony volt.

-Mit keresel itt?-mért végig alaposan.Azt éreztem a hangom elhagyott,de aztán amikor láttam,hogy készülni indul gyorsan megtaláltam a hangom.

-Ö...futottam.Aztán megláttalak,és gondoltam köszönök.-nem bírtam a szemébe nézni zavartságomban,ezért a tenger hullámait vizsgálgattam.

-Jobb lett volna ha tovább mész.-mélyen érintettek a szavai,bár tudtam,hogy megérdemelem.A cipőmet kezdtem nézni,amikor a szemem sarkából láttam,hogy elment mellettem.Azonnal felkaptam a fejemet,és utána siettem.Tudtam,hogy nem kívánja a társaságomat,de meg kellett tudnom,hogy olvasta-e az üzenetemet.

-Dereck kérlek,beszéljünk!-gyorsan szedte a lábait így csak futásban tudtam lépést tartani vele.Keserűen felnevetett.

-Nem akarok beszélni veled Tara!-amilyen lendülettel megállt,olyan lendülettel meg is fordult,neki ütköztem.Mondtam valami ,,Sajnálom" félét,és ezúttal a szemébe néztem.

-Még csak látni sem akarlak!Felőlem legyetek boldogok Harry-vel,így is tönkretett nekem mindent!Nincs szükségem rád,sem pedig rá,különösen rá nem!-ismét elindult.

-Egyeltalán nem erről akartam beszélni!De hogy érted azt hogy mindent tönkretett neked?-ismételtem meg a szavait.Sokáig csak hallgatott.

-Semmi.-rázta a fejét,majd elsétált.Nem mentem utána.Fogalmam sincs miért.De most,hogy ennyire furán viselkedett velem,nem is kívántam tovább a társaságában lenni.Ennek ellenére,ki kell derítenem mi folyik itt.Erre pedig egyetlen lehetőség van,ha beszélek Harry-vel.

A haza útat félig lefutottam,de hatalmába kerítettek a gondolataim,és nem tudtam a futásra koncentrálni.Farádtan dőltem le a kanapéra,és végig gondolva ezt a napot,jobbnak láttam,ha elmegyek fürdeni.Frissítő érzés volt,a meleg víz alatt állni,és áztatni magam.A hajamat is megmostam,majd megszárítottam és megettem egy joghurtot.Gondoltam,hogy egy kicsit olvasok,de mivel elment az idő,mire észbe kaptam már éjjel 1 óra volt.Fáradt voltam és túlságos tele volt a fejem a gondolatokkal.Lefeküdtem,de még 3 órán keresztül nézegettem a plafont,végül azt vettem észre,hogy elaludtam.

Korán keltem.Kezdődött a suli és annak ellenére,hogy nem volt első két órán,megis be akartam menni.Még mindig jobb volt,mint itthon ülni és arra várni hogy valamit kiokoskodjak.Felöltöztem(csatolt kép),majd a hajamat kibontottam.Feltettem egy kis sminket is,és mielőtt elindultam volna,bementem a (titkos) szobába,és levettem a falra felragasztott könyvrészletet.Beleraktam a táskámba,majd összeszedtem a többi cuccomat is,és elindultam.Eléggé hideg volt,amit nem kellett volna csodálnom,hisz már december volt.Bár most egyeltalán nem érdekelt,megis visszamentem egy kabátért,hogy meg ne fagyjak.Eléggé fáradt voltam,így suli előtt bementem a munkahelyemre egy kávéért.Thea mosolygós arca fogadott,és ettől máris jobban éreztem magam.Kivitte az egyik asztalhoz a rendelést,utána pedig egyből odajött hozzám.Szorosan átöleltem.

-Mizu csajszi?-állt be a pult mögé.

-Továbbra is a titokzatos életemet élem,és veled?-támaszkodtam a pultra.

-Hadd találjam ki,Harry.-vigyorgott.

-Talált,süllyedt!-nevettem.

-Mivel szolgálhatok?-vette játékosra a figurát.

-Egy Lattet,köszönöm.-pukedliztem.Nevetve készítette el a kávémat,eközben én a bolton kívülre nézelődtem.Nem láttam semmi érdekeset,és mire ezt megállapítottam a kávém is készlett,ezután elköszöntem Thea-től és elindultam a suliba.Volt két szabad órám,ezalatt a könyvtárban voltam.A könyvtáros nő szúrós szemekkel nézett,és már nagyon idegesítő volt,ezért átültem egy olyan asztalhoz,ahol nem látott.Észrevehetetlenül elővettem a lapot.Egy másik lapra leírtam azt a szöveget,amit Lisa lefordított nekem.Többször is elolvastam,és tudomást kellett vennem róla,hogy valóban létezik a monda,és nem csak kitalált.Végig gondolva azt eddig történteket körülöttem,eddig csak egy halál eset történt,Claire.És most pedig Dereck-t szemelte/szemelték ki?Ennek semmi értelme nem volt.Claire-t csak pár hónapja ismertem mikor ez megtörtént,de Dereck-t már Californiában is,és már akkor lehetőségük lett volna rá.Mégis Claire volt az első.De miért?Aztán a bálra terelődtek a gondolataim.Már csak a gondolat is megborzongatott.Fel kell készülnöm rá,bármi is fog történni.De ahhoz,hogy fel tudjak készülni,kell az épület tervrajza.Elővettem a laptopomat,és beütöttem a helyszín nevét.A képek között meg volt a tervrajz is,amit gyorsan letöltöttem.Ebben a pillanatban csengettek ki a második óráról,így lecsuktam a laptopom és elraktam a lapokat a táskámba.Mikor beléptem a könyvtárból a könyvtárosnőre mosolyogtam,hátha kicsit jobb fényben tűnök fel nála,de ugyan azt a pillantást kaptam mint korábban.A számat harapdálva,lépkedtem a folyosón,és amikor a srácok velem szembe jöttek,lehajtottam a fejemet.Az órára még nem csengettek be amikor megszólalt a telefonom.Thea volt az.

-Szia.-szóltam bele.

-Szia.Nem zavarlak?-kérdezte.

-Nem,még nem csengettek be.

-Oké.Figyi,tudnál ma helyettem bent lenni?A papámat áthelyezik egy másik otthonba,és ez az egyetlen nap amikor még meg tudom látogatni.Európába helyezik át.

-Viccelsz?Persze!Sajnálom!-mondtam szomorúan.

-Köszönöm,meghálálom,most mennem kell,szia!

-Szia!-leraktam a telefont és bementem a terembe.Chris-el volt órámat.Nem ült mellette senki,bepróbálkoztam és odaálltam.Felnézett rám,tudta mit akarok,és egy biztató mosollyal bólintott.Nos,a matek unalmasabb volt mint azt képzeltem.Többször is a szemem sarkából ránéztem Chris-re,de ő jobban figyelt a matekra,mint eddig bármikor.Ez kicsit elszomorított,ám tudtam,hogy ez mind Hannah műve volt.Megérdemeltem,de azért ez már túlzás volt,hogy a ,,barátaim" nem mernek hozzám szólni.Mindenkinek vannak titkai amit nem akar elmondani,még a legjobbbarátainak sem,biztos vagyok benne,hogy Hannah-nak is vannak dolgai,amit nem mond el nekünk.Kicsit tovább gondolkodtam a kelleténél,és mire észbe kaptam kicsengettek,és a többiek már el is mentek az óráról.Összeszedtem a cuccaimat,majd amikor készültem elhagyni a termet,a földön landolt egy papír.Biztos voltam benne,hogy nem én ejtettem el,de mielőtt felvettem volna,közbe néztem.Egy kép volt.A képen én voltam.Nem is ez volt a legnagyobb para,hanem,hogy ez nem rég készült.Konkrétan most órán.A hátuljára még az időt is ráírták.10:35.Hirtelen egy hatalmas gombóc növekedett a torkomban,úgy éreztem azonnal kitaccsolok.Összehajtottam a fényképet,és elraktam a hátsó zsebembe.Szinte már futva rohantam ki a teremből.Csak a képre tudtam gondolni,így bele is ütköztem valakibe.Mikor felnéztem ki lehetett az,megláttam Izzy-t.Mikor ő is észre vett,kedvesen rám mosolygott,amit viszonoztam.

-Szia.-nézett körbe.Tudtam,hogy a szemével Hannah-t kereste,hogy nincs-e a közelben.

-Szia.-én csak tovább mosolyogtam.Mikor arra néztem,amerre Izzy,láttam,hogy Hannah áll a folyosón pontosan úgy,hogy ránk látott.Izzy lehajtotta a fejét.

-Most......mennem kell,szia.-lehajtott fejjel került ki.Mi a fasz?Komolyan képes erre?Legszívesebben,most megöltem volna Hannah-t,amiért így ellenem akarja fordítani őket.Izzy után futottam,és akkor észre vett Hannah is.Szúrós szemekkel nézett rám,de nem érdekelt.Megfogtam Izzy csuklóját,és visszarántottam.Próbált kiszabadulni a szóritásomból,de én nem engedtem.

-Izzy,várj!

-Tara engedj,mennem kell....órára.-közben folyamatosan Hannah irányába nézett.

-Komolyan hagyod,hogy ezt tegye?Izzy,én nem akarok veletek veszekedni,szeretlek titeket.Ti vagytok a legjobb barátaim.-mondatom végére Hannah is ideért.Régebben még féltem volna tőle,de most mintha elszállt volna a félelem.Vissza akartam szerezni a barátaimat,és erre az-az egyetlen mód,hogy ,,kilépek önmagamból"!

-Mi a franc folyik itt?-szűrte a fogai közül.Izzy lehajtott fejjel állt,és várta,hogy mi lesz ennek a vége.Nem hibáztatom én is inkább elbújtam volna,de ki kell állnom a barátaim mellett!

-Miért csinálod ezt?-mutattam Izzy-re.

-Mire célzol ezzel?-dühös volt.

-Nézz a barátainkra!Halálosan rettegnek tőled.Mond neked teljesen elment az eszed?!Úgy csicskáztatod őket,ahogyan neked tetszik,de az fel sem merül benned,hogy ők mit szeretnének.Megkérdezted egyel talán valaha is tőlük,hogy ők ezt akarják-e?-céloztam arra,hogy nem szólnak hozzám.-Nem!Mindenkinek vannak titkai,de az a magánéletünk.Te nem tudtad elfogadni,hogy valamit képtelen vagyok megosztani veletek!Tudod,miért mert féltem,hogy más leszek a szemetekben.Neked is vannak titkaid,amiket nem mondasz el nekünk!De mi elfogadjuk,ellentétben veled!Szánalmas vagy!-undorodó arccal néztem végig rajta,miközben láttam a háta mögött álló baráti társaságunkat,akik mosolyogva bólogattak.

-Gyere Izzy.-megfogtam a karját és elvittem Hannah elől.Bevallom,kicsit féltem,hogy utánam jön és elkezdünk bunyózni,ilyen cica-boksz stílusban,de hála istennek megúsztam.Izzy-vel a folyósón sétáltunk,mikor ezt mondta:

-Hiányoztál.-könnyes szemekkel nézett rám.

-Te is nekem!-megöleltük egymást.Annyira hiányzott.De az,hogy megint együtt legyünk mint egy nagy család,még jobban.Igaz,Izzy a legjobb barátnőm,de mi is csak akkor vagyunk igazán egészek,ha a csapat is teljes.Több percen keresztül voltunk így,s mikor már elengedtük volna egymást a többiek is odarohantak hozzánk.Így egy nagy kört alkotva ölelkeztünk tovább.Mosolyogva néztem végig a csapatunkon,és amikor Cyrus-t és Chris-t megöleltem,életem legszebb pillanata volt,már csak az-az érzés is,hogy visszakaptam a második családomat.

A nap további részében együtt voltunk,a tanárok azt hitték összenőttünk vagy micsoda,mert akinek nem épp ott volt órája,ahol a többieknek,nem számított mert jött velünk.Vicces volt,már csak azért is,mert annyira kiborítottuk a tanárokat,hogy tanításról szó sem lehetett.Egyébként az "annyira kiborítottuk" kifejezés,inkább Cyrus-ra és Chris-re vonatkozott.Mi csak nevettünk rajtuk.

Suli után,felültem a buszra,és elmentem Harry-hez.Muszály volt beszélnem vele.Nem bírtam volna ki még egy éjszakát,úgy hogy nem tudom mi folyik itt.Nagyon reméltem,hogy otthon lesz,és ezt meg tudjuk beszélni.Mikor odaértem az ajtóhoz,hangosan bekopogtam.Azt hittem már nem nyitnak,ajtót,de aztán megláttam Harry-t,meztelen felsőtesttel,ahogy ott állt az ajtóban,és rám,majd befelé figyelt.Minden megértettem,mikor egy szőke hajú lány lépett mellé.Láttam már őt.Pontosan azon a napon,amikor szakítottam Dereck-kel és a kávézóba hozta Miss Mindjártkitörömasarkam-t.Keserűen felnevettem,majd amilyen gyorsan ide besétáltam,olyan gyorsan el is tűntem.Vagyis akartam.

-Tara várj!Ez nem az aminek látszik!-futott utánam Harry.

-Harry kérlek!Pontosan tudom mi ez!-mutattam fel-le a kezemmel.-Nem érdekel,nem érdekel!Soha többé nem akarlak látni!Soha.-a végén már elhalkult a hangom.A sírás kerülgetett.Jobbnak láttam,ha  elmegyek.Bár a lábaim gyökeret eresztettek,mégis kihúztam azt a gyökeret a földből és elmentem,bevágva magam után a kaput.Éppen most kezdett esni az eső,és mivel még volt fél órám mire ideért a busz,leültem a földre,és neki támasztottam a fejemet az oszlopnak.A lecsorgó könnyeimet arra fogtam volna,hogy esik az eső,de amint letöröltem a könnyeket a szempillaspirálom is jött vele együtt.Felnyögtem,majd felhúztam a lábamat a mellkasomig,és ráhajtottam a fejem.