London 2014.11.23.

Sok idő eltelt nyár óta.Az első hetekben nem találtam magamra.Szörnyű honvágy gyötört,ki sem akartam mozdulni a szobából,csak ültem a sötétbe és vártam.Vártam,de mire?Hogy anyuék egyszercsak megjelennek?Hogy nem is Londonban vagyok,hanem otthon,Californiában a szobámban?Hogy talán valami véletlen folytán Aubrey megjelenik,és elhozza magával Harry-t?Az érdekes az,hogy mindegyikre vágytam egyszerre.Míg Clara a barátaival együtt mulatott,addig én csak szomorkodtam.Nem tudtam semmivel lekötni magam.Mivel Dereck-nek összejött az állás,ezért neki dolgoznia kellett.Clara kedves volt,és mondta,hogy menjek velük,de semmi kedvem nem volt velük mulatni,egyrészt mert nem ismertem Clara barátait,és valahogyan nem is akartam.Csak egyszer találkoztam velük,akkor is levágtam,hogy egy drogos bandával állok szemben.Sok gondolkozás után arra jutottam,hogy ez mind csak a honvágyamnak mondható be.Elmentem sétálni,beültem egy kávézóba,és elkezdtem valamilyen furcsa módon naplót írni.Megnyugodtam,és minden olyan volt,mint amikor először jártam itt.

Aztán teltek múltak a hetek,és egyre több emberrel ismerkedtem meg.Sok barátom lett,akikkel tényéeg jól éreztem magamat.Ellenben Clara oly annyira a banda tagjává vált,hogy elkezdett drogozni.Hogy honnan tudom?A szobánkban megtaláltam a zacskó füvet,amit azért vett,hogy a többieknek örömet szerezzen ezzel,Az eredménye meg lett,mert be is vették maguk közé.Ezzel szemben még mindig jóba vagyok vele,mert kedves lány,de mindössze szobatársi kapcsolat van közöttünk.Ami a barátaimat illeti,egy olyan jót sem találtam mint Aubrey,de ezen meg sem lepődök.Mindennap beszélni szoktunk,és mindig elmeséli milyen a suli,aztán meg én mesélem neki,hogy milyen itt Londonban.Sajnos Harry-t már több mint két hónapja nem láttam,és nem is beszéltünk.Szerettem volna elmenni a temetésre,de végül úgy döntöttem nem megyek.Ezt a harcot először Harry-nek kell megvívnia magával,és az érzéseivel.Be kell,hogy valljam szinte mindennap eszembe jut,főleg azok a pillanatok amikor együtt voltunk.Először nagyon megviseltek,de Dereck-nek köszönhetően elmúltak.Apropó Dereck!Nem sokkal a suli kezdete előtt,egész napokat együtt töltöttünk,és a suli első hetében,megkérdezte,hogy lennék-e a barátnője.Tényleg jól éreztem magam vele,ezért nem láttam akadáját annak,hogy igent mondjak.Így igent mondtam,és most már több mint egy hónaposok vagyunk.

Reggel mindig korán kelek,mert amíg Dereck-nek nem kell dolgozni menni,nekem meg suliba,addig együtt vagyunk.Első dolgom volt,hogy a fürdőbe megcsináltam a hajamat,majd egy kicsi sminket raktam magamra.Mind ezeket olyan halkan ahogyan csak lehetett.Nem akartam felébreszteni Clarat.Halkan mentem a szekrényemhez,és kiválasztottam az időjáráshoz legmegfelelőbb ruhát.(lásd a képen :) ) Aztán megcsörrent a telefonom,és a kijelzőn megjelent Dereck képe.Önkénytelenül is mindig elmosolyodom ezen a képen,így boldog fogtam meg a táskámat és indultam ki Dereck-hez.A telefonját nyomkodta,aztán mikor észre vett egyből elrakta,és egy "szép jó reggelt" csókkal üdvözölt.Szorosan a karjai közé zárt,majd csókunk után egymáshoz érintette homlokainkat.

-Szia.-suttogta mosolyogva.

-Szia.-suttogtam vissza.

-Indulhatunk?-kérdezte.

-Persze.-mosolyogtam,majd Dereck összekulcsolta ujjainkat.Ő elindult ellentétben velem.Hirtelen visszarántottam Dereck-et és megcsókoltam.Újra,újra és aztán még egyszer.Láthatóan ő is élvezte,mert belemosolygott a csókunkba.Majd el húzódtunk egymástól.

-Ezt meg tudnám szokni.-le sem tudta vakarni a mosolyt a szájáról.Imádtam Dereck-et.Soha nem volt az-az érzésem mellette,hogy bármelyik pillanatban történhet valami.Soha nem ért meglepetés,egyszerűen csak a mának éltünk,és élveztük az életet.Együtt.De nem csak ezt imádtam benne.Vicces,a legkomolyabb helyzetekből is tud valami vicceset kihozni,hogy ne legyen feszült a légkör körölöttünk.Nála minden csak spontán jön,soha nem tervezünk semmit előre,általában ezért is mindig ő találja ki,hogy mit csináljunk.Vele tök mindegy hol vagyok,és mit csinálok,mert a lényeg hogy velem van.

.-Tudom.De ne tedd,ez csak egyszeri alkalom volt.-ezúttal én kulcsoltam össze az ujjainkat,és indultam el a kedvenc reggeliző helyem irányába, a Monmouth Coffe-ba.

-Hogy merészeled!-Dereck felkapott az ölébe,mire elkezdtem sikongatni.Megprögetett,és mivel tudja hogy a nyakamnál vagyok a legcsikisebb,elkezdte puszilgatni az említett területet.Szerintem ez egész kolesz felébredt az én sikongatásomra.Még párszor megpörgetett Dereck,aztán végre lerakott a földre.Röhögve vállon bokszoltam,mire ő egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

Hamar megreggeliztünk,közben pedig egy csomót beszélgettünk és nevettünk.Dereck-nek üzentek,hogy hamarabb kell menni-e dolgozni,és jó lenne ha most tudna jönni,ezért gyorsan magamba tuszkoltam a croassantom utolsó falatjait,és már mentünk is.Dereck ragaszkodott hozzá,hogy hadd kisérjen vissza,úgy hogy amíg visszakísért is együtt lehettünk.A suli előtt elköszöntem Dereck-től,és hosszan megcsókolt.

-Amint végeztem hívlak.-eközben egyfolytában a kezeimet babrálta.

-Oké.-lábújjhegyre állva adtam neki egy puszit,és aztán tényleg elment.Bementem a suliba ahol az aulában már a barátaim gyülekeztek,engem várva.Suli előtt mindig egy kis bandába gyülekezve álltunk és beszélgettünk,nálunk már ez egyfajta tradició volt.Amint odaértem mindenki öleléssel köszöntött.Boldogan öleltem vissza őket,majd észre vettem,hogy egy valaki hiányzik.

-Hol van Izzy?-kérdeztem körbe tekingetve de nem láttam.A többiek csendben voltak,és semmit nem mondtak.De már értettem miért,ugyanis egy másodperccel később valaki a nyakamba ugrott.Meglepődésemben felsikoltottam egyet,majd Izzy leszállt rólam és szorosan átölelt.

-Hol voltál?-kérdeztem Izzy-t.

-Cyrus-sal elmentünk lufit venni.Úú és képzeld,az egyikbe egy plüss maci van.-és pontosan ekkor lépett be Cyrus a nagy kapun legalább 30 lufival a kezében.A látványtól elröhögtem magamat,majd Cyrus nyakába borultam és megöleltem,de közben egyfolytában nevettem.Kétségkívűl Cyrus,Izzy és én voltunk a legjobb barátok.Mi hárman alkottuk a legjobb csapatot.

-Hé Táritá kérsz egy lufit?-nyújtotta felém Cyrus a hatalmas lufi tömeget.Kivettem belőle egy piros színűt majd felkötöttem a táskámra.Izzy szintén egy pirosat vett ki és felkötötte a hajába.Tipikus Izzy,na és tipikus Cyrus.Táritá?Egyre roszabb beceneveket talál ki nekem.Egyépként a csapatunk többi tagja közé tartozik Ben.Ben nagyon inteligens srác,és nagyon okos is.Ha valaki nem tudná mi az a fotoszintézis,kérdezze Ben-t!Ő a válasz a kérédésükre.Aztán ott van még Lisa,Hannah,Cyrus legjobb haverja Chris.Lisa nagyon kedves lány,az ég világon senkinek nem ártana.Nem csak azért mert csendes,és a nap huszonnégy órájában nem beszél,hanem mert egyeltalán nem az a kiabálós fajta.Szeret velünk lenni,de közben el van a saját kis világában.Attól még imádjuk.Hannah ennél már jóval nehezebb helyzet.Ítózatosan szép lány,ezért is minden fiú odavan érte a suliban,de neki csak is egy kell.Cyrus.Szöges ellentéte neki,de ők valahogy mindig is elvoltak egymással.Emelett Hannah nehéz személyiség,ha valaki egy szót is szól a barátira akkor annak a személynek vége van.Csak is a mi társaságunkba tud feloldódni,ha egy másik társaságnál van nem szól kettőt sem.Nagyon menőn öltözködik,de mivel szinte csak feketébe jár,azt hiszik róla,hogy emós.Chris-t szerintem felesleges bemutatnom,hisz teljesen olyan mint Cyrus.Helyes,izmos,teljesen kattant és ami a legfontosabb,hogy ő a suli legnépszerűbb amerikai futball játékosa.Minden meccsén ott vagyunk és szurkolunk neki.Ezt kivéve teljesen Cyrus.Cyrus egy fűszálat sem mozgatna meg,de ennek ellenére mégis írtó nagyok a bicepszei.És végül Izzy.A legboldogabb ember közülünk.Az életet mindig egy szivárványhoz hasonlítja.Nincs egy olyan napja amikor ne mosolyogna,semmivel nem lehet lelombozni.Ez pedig nagyon is kapóra jön,ha valamelyikünk szomorú,ő mindig felvidít.

-Chris!Öreg,whatsupp van?-köszöntötte Cyrus,Chris-t.Mindenki nevetni kezdett rajtuk.

-Haveeer!!!-egymás nyakába omlottak.-Mondtam már hogy jó az új klipped?

-Melyik a sok közül?-szakadtunk a röhögéstől.

-Hát a Werkingball!-hivatalosan is meghaltunk.Nem bírtuk tovább,egytől-egyik a földön kötöttünk ki.-Annyira szexi mikor azon a golyón vagy "mittomén" min lebegsz.-Chris próbálta eljátszani,hogy ő is éppen egy ilyen "golyón" ül,de szegénynek nagyon nem jött össze,mert seggre esett.Még jobban nevettünk,csak annyi volt a baj,hogy becsengettek,így össze kellett szednünk magunkat.Cyrus felkapta a vállára Chris-t és berohant vele a suli épületébe,közben pedig ezt kiabálta:

-Felviszlek a csúcsra bébiiii!-mi hátul csak nevettünk.Aztán Izzy utánnuk futott,és ő még pluszba felugrott Chris-re,Cyrus megcsúszott a lépcsőn és így mind a hárman a földön kötöttek ki.Hivatalosan is mi voltunk a leghülyébbek.Egy sor röhögés után odamentünk segíteni nekik,majd mentünk órára.

Az órák hamar elteltek.Úgy döntöttünk a srácokkal,hogy elmegyünk valahova.Először csak úgy volt,hogy megyünk és sétálunk,de Chris állítása szerint látott egy dögös csajt,így be kellett mennünk egy bárba.Természetesen pont egy sztriptízbárba kellett mennünk.Cyrus azonnal leragadt,Chris a jövendőbeliét kereste,és mi lányok!Szó szerint futottunk ki.Hamarosan Cyrus-ék is megérkeztek és a nap további részét inkább az utcán sétálással töltöttük el.A délután nagyon jó volt,de aztán kaptam egy üzenetet Dereck-től,hogy később végez,úgy hogy addig visszamentem a koleszba,és kicsit átnéztem az anyagokat amiket ma vettünk.Közben Clara is megjött,aztán kicsit beszélgettünk még Dereck nem jött értem.7 körül ért ide értem,és mivel nagyon fáradt volt,ezért csak sétáltunk.

Visszaérve Clara-t találtam az ágyán sírva.Azonnal eldobtam minden cuccomat és leültem mellé.Kérdezgettem mi a baja,mikor elkezdett levegő után kapkodni,és kinyújtotta lábait,így megláttam a véres testét.

Sziasztok!:) Hogy tetszett az első rész?Mit szóltok Tara-hoz és Dereck-hez?Na és persze az új szereplőkről?Remélem továbbra is velem fogtok tartani :) Puszii nektek!xxBia :)