"- Figyelj. Ritkán vagyok vele. A suliban sem jártunk egymás nyakára, ellenben ha a szülőkről volt szó ő mindig megértett. Mindkettőnknek begyepesedett régimódi családja van. Úgy jellemezném, mint egy távoli testvért. Az öregeink a mai napig együtt ebédelnek szombatonként.

- Nyomasztónak hangzik.

- Az is volt.

- Ezért kötöttél ki itt az isten háta mögött?"

Elkomorodott, s mikor megállt nagyot sóhajtva az ajtaját leste hátha kitárul előtte. - Nézd, muszáj ezt most? – Hmm, részeg, de tuti nem ahhoz a falaphoz beszél. – Sok dolog van amit inkább elfelejtenék.

- Akkor nyisd az ajtót. - Azt hiszem a ma esti feladatom, hogy amit elrontottam, azaz a kedvét visszaállítsam. Kérésemre oldalra hajtotta a fejét és látszott az arcán, hogy gondolkodásba esett.

- De hol a kártyám? - tapogatta át a felső testét, és mivel a józan ítéletű részem mélyen szunnyadt, jómagam is beszálltam, csak én a nadrágja zsebeibe nyúltam bele.

- Megvan! - mutattam fel, mire kikapta a kezemből.

- Mit csináltál volna ha lukas a zsebem?

- Megint perverz vagy. Semmit.

- Még szép, hogy az vagyok ha fogdosol. Figyelj, - Vont magához átkarolva, és a kótyagos állapotomnak köszönhetően rögtön a karjai közé zuhantam a lendületben. A testünk ölelésben forrt össze, de egy kissé másként mint a földön. Ott nem tartott ennyire erősen mintha össze akarna roppantani. Fel se tűnt az illata, ami most gyakorlatilag a levegőmmel egyenlő, és nem hajolt egyik erogénzónámhoz se ilyen közel, hogy szinte a porcomon érzem az ajkait. - biztos vagyok benne - fogta meg a fenekem, mielőtt tovább suttogott volna a fülembe – hogy most neked is valami perverz dolog jár a kicsi fejedben. - Mohó porhüvelyem ennyitől lázba jött. Mély hangja átlépte a határaim, s összezavarodott testem az ágyékomnál önállósította magát. Sikerült az ármánykodása, habár számomra több derült ki annál minthogy mindkettőnk fantáziája piszkos.

Jól jönne egy megnyugtató szex...vagyis..basszus, csupán csettintenie kell, hogy eldobjam minden elszántságom! Kicsit sem tetszik, hogy én vagyok itt az egyetlen aki a jelenlétében elveszíti az eszét.

- Rohadtul utállak! - szűköltem a világ legkarcosabb hangján.

- Igen érzem mennyire...- markolt bele a fenekembe, majd hátralépett, hogy beengedjen minket a lakásába - Nyugi, nem kísértelek, csak vicceltem.

- Nahát, akkor ezért nem mosolygok, mindent értek. – Nem szeretem amikor ilyen.

A szavakból amelyek eszembe jutottak, egy egész szép káromkodási szakszótárt lehetett volna írni, néhány elátkozó mondattal színesítve. Lendületesen próbáltam minél jobban bővíteni, talán emiatt férkőzött közénk a hallgatás amit végül ő tört meg.

- Ülj le, addig töltök valamit inni.

- Egy kevés bor jólesne.

- Neked kizárólag jeges teával vagy vízzel szolgálhatok. - A határozottan kemény, rideg ábrázata képtelen volt elvenni a kedvem, mert én is tudok az lenni, de könyörögni is tudok a szemeimmel, mint egy kivert macska - Ne nézz rám így, akkor sem! - sóhajtott fel - Kaname...

- Szörnyű vendéglátó vagy. - csettintettem a nyelvemmel, ám eléggé ki volt száradva a szám – Elég lesz egy kis víz. Bezzeg Monnal leittad magad, de velem... Nyilván nem vagyok egy szinten vele.

- Ami igaz, az igaz.

A csalódottság alattomos érzése akaratomon kívül feszített mikor kiszállt belőlem az erő ami visszatartott, hogy porig alázzam magam. - Akkor válaszolnál nekem mit akarsz tőlem? Olyan vagy mint a mágnes először vonzol, aztán taszítasz, áruld el!

Egy piperkőcösen kifinomult mozdulattal elém tette a poharat, akár egy komornyik, s mellém helyezkedett a teáját kortyolva. Mondjuk gyanítom, nem így tervezte, ellenben próbáltunk mindketten józannak mutatkozni. És, én hogy valóban józanodjak egyből lehúztam azt a kevés vizet amit kaptam. - Már elmondtam. Nem lehetne máskor veszekednünk? – nyögött fel.

- Nem könnyíted meg, hogy kedveljelek.

- Te se, mivel nem igen akarsz munkán kívül találkozni. – Bárcsak tényleg így lenne, akkor nem kéne esténként..ah, mindegy - Randiztál már valaha?

- Jó, állj, most én mondom azt, hogy beszéljünk erről később – tettem fel a kezem - ...úgy száz év múlva.

- Megbolondulok tőled.

- Mint ahogy én tőled!

- Tudod mit? Úgy is vitázunk, őszinte leszek veled. Ha egy szinten lennél Monnal, nem érdekelnél. - tette le a poharát - A külsődre és a belsődre egyaránt gondolok. Amikor szemtől szembe megjelentél az ajtómnál a gyönyörűen ívelő szemeddel, csak két szó jutott eszembe, ami Monnal kapcsolatban soha: Ó, baszki..- nyelt egyet, talán mert újra rajta legeltettem azt ami megigézte - Tetszik, hogy nem hódolsz be a pénznek és hiába vagyok a főnököd vannak elveid. Mindemellett imádom azt az oldalad amelyik törődik velem, még ha gonosz is vagy. Márpedig az vagy. - Miért mosolygok ilyen önfeledten, amikor ilyeneket mond? Mi van velem? Nagyon zavarba ejtő, és már nem is tudok a szemébe nézni... - Kaname, megengednéd, hogy megcsókoljalak? - Franc, ez kezd egyre és egyre kínosabb lenni.

- Nem tudom.. - mondtam az ujjaimat tördelve, mert valóban azt akarom, hogy megcsókoljon, hogy megérintsen, hogy én megérinthessem és rajtam kívül senki más...ami pedig zavar...Igen, zavar ez a sok bonyolult felismerés.

- Ne hajtsd le a fejed, szeretném látni az arcod. - Naná hogy...

- Nem - takartam el mert biztos voltam benne, hogy furcsa, hiszen az érzéseim is azok - Hagyj.

Nem lesz már elég? Szerencsétlen ketyegőm azt se tudja eldönteni, hogy levesse magát a gyomromba, felébresztve a dübörgésével minden pillangót, vagy megakadjon a torkomon.

- Kérlek, had nézzem. - húzta el a kezem, de betartottam.

- Azt mondtam nem.. - és ezzel elindult a harc az alkohol kótyagos hatása alatt, ami elég vicces lehetett kívülről, de átélni kissé izzasztó volt.

- Ne legyél ilyen makacs...gyerünk már csupán egy pillantás az egész. - vetődött rám, én meg már azért se hagytam magam.

- Te csak ehhez értesz, hogy letámadj? - A jó élet verje meg ezt a parányi kanapét! Túl szűkös a hely...

- Miért? Látod, megint piszkos gondolataid vannak, legalább had csókoljalak meg. - Bár erős vagyok, esélyem se volt magam előtt tartani a kezeimet melyet feszegetett, s némi fájdalmas nyöszörgés meg egy karmolás árán végül győzedelmesen mellém szegezte mindkettőt. Hát összeszorítottam a szemem. - Attól nem lesz kevésbé vörös az arcod, ha lecsukod a szemhéjad. - puszilt meg, és fogalmam se volt mit mondjak. Gördülj arrébb azzal a szexi testeddel és ne puszilgass, mert porrá égek? Biztos nem! Az én büszkeségemen nem eshet csorba!

- Kizárólag azt akarom elkerülni, hogy eszedbe se jusson olyanokat hadoválni, hogy aranyos vagyok, mert a végén kinyírlak. - Fenyegettem, habár a pilláimat kifejezetten nehezemre esett szétválasztani, s lehet emiatt komolytalannak tűnt a dolog. - Lemásznál rólam?

- Csak had nézzelek egy kicsit tovább... - sóhajtotta amikor oldalra tekertem a fejem. Féltem, hogy hamarosan egyedül az elemi ösztöneim vezérelnek majd. Épp ezért rezzentem össze miközben az egyik csuklómat elengedte, hogy maga felé fordítson. - Szóval mit mondasz? Megcsókolhatlak? - Az ajkait a bőrömre nyomva ösztönzött a válaszadásra, egyre közeledve a számhoz, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy a dühtől ugrott össze a gyomrom.

- Így hogy bírná tartani magát bárki?

Aoi mellkasa láthatóan emelkedett és süllyed. - Szeretném ha kimondanád. Igen vagy nem.

Érzem, hogy jókora csapdába kerültem. Szép ajándékot csináltam magamból egy suta perverznek, aki még csak azt sem látja, hogy szabad a pálya, de bejön ahogy rám néz. Mintha tényleg különleges lennék. Azt hiszem most fogok meghalni. - Igen...

A szemében melegség csillant mielőtt a számra hajolt. Megborzongtam, a tea édesebbé tette a csókját, s túlfűtöttségemben nem tudtam mi lelt annyira vágytam a közelségét. Noha ott volt, de a tényt az eszemmel már biztosan nem dolgozhattam fel, az ösztöneim pedig a lelkemben örvénylő érzések elé vetettek. Minden racionalitásom elveszett. Az érintése ahogy a csípőm alá nyúlt, hogy az ágyékához húzzon még jobban felkorbácsolt és amikor hosszomhoz dörgölte az övét a szájába nyögtem. Élveztem ami történik. Aoi betöltött mindent, erre tudatra viszont a motivációm egyre vadabb formában nyilvánult meg. Egy pillanatra se engedtem levegőt venni, beszívtam a nyelvét, míg a kezem a felsője alávándorolt. Simogatva gyűrtem a bőrét a hátán, s a karján, mintha a puszta akaratommal képes lennék eltüntetni a múltban tapasztalt érzéki tapintásokat, amelyeket nem én ejtettem rajtuk. Ellenben közrejátszott az is, hogy nem tudtam betelni vele, meg kellett tennem, hogy az elmémbe véssem milyen őt simogatni.

Miniméteres alapossággal csókolta végig a nyakam, illetve azon túl, hogy a figyelmemet elterelve gombolja ki az ingem, és én nem tartóztattam fel, mert megakartam adni neki mindent amit addig visszatartottam. Tulajdonképpen el szerettem volna venni tőle újra mindent, amit az elmúlt napokban csupán titkon akarhattam. A levegő vibrált köztünk, ezért morcosan ziháltam és szuszogtam mikor elvált tőlem, hogy kiakassza a nyakkendőm, mielőtt levette magáról a zavaró ruhadarabokat. Aztán mégis csak mosolyogva néztem végig a kapkodó botladozását, de meztelen testére a szám egy kissé tátva maradt. - Engem is levetkőztetsz? – tértem észhez, és hogy érdekesebbé tegyem számára is kezem nadrágon keresztül lesiklott a merevedésemre. Feltüzelt, hogy ismét láthatom így önönmagában, majd ahogy megvonaglottam, a fogával harapdált ajka kicsúszott a szájából, s felszisszent.

- Azt hiszem a nadrágoddal kezdem. - Felém térdelve ujjai az anyag szélére tértek, és elállt lélegzettel bújtatott ki belőle az alsómmal együtt. Nos, mondhatjuk, hogy nem az a pepecselő típus. A tartása meggörnyedt amint lentebb hajolt. Vagy tíz árnyalatot sötétedett a szeme mikor pár pillanatra reszketeg férfiasságommal szemezett, és félkézzel a hajába túrt. - Tudod milyennek látlak most? - tette fel a kérdést félelmetesen komoly tekintettel felém lesve - Lélegzet elállítónak. - Felelte, én pedig csak feküdtem, és figyeltem ahogy az ajkai börtönébe zár, amibe hangosan belenyögött.

Mintha ólomsúlyok szakadnának fel belőlem a megkönnyebbüléstől, lebegek a testemet elárasztó kéjben. Talán mert sokáig halogattam vele a dolgokat, de még sosem vágytam ennyire semmire mint arra amit tesz. Könnyeden, egymásra hangolva, a vállára akasztottam a lábam, majd a fenekem a tenyerébe helyezte, hogy kényelmesebben elférjünk, de levegőt venni alig volt időm, a porcikáimban éreztem tollpiheszerű nyelvjátékát. Így ahogy az ajkait fentebb húzta rajtam, az idegeim élvezettel készültek ki. Végül szinte elolvadtam a gyönyörtől amint újra lejjebb vezette puha párnácskáit, közben a nyála tovább csordult a vágyamon. Most akarom őt. Hatalmas sóhajjal hunyom be a szemem. Nem engedhetem, hogy tovább babonázzon a tekintetével, minden érzékszervemre hatva, mert még el sem kezdtük. Bárhogyis, meg kell próbálnom a fülemben dübörgő szívverésemre figyelni!

A kezem önkéntelenül gyengéden selymes hajába vezettem. - Héj, - Talán a fülledt levegő miatt suttogtam ugyanis erőteljesebb hang nem jött ki a torkomon - hagyd ezt, érezni akarom a testedet az enyémen. - A gyomrom megremegett, szinte magába szippantott a tekintete amint rám vetette. De még a saját szavaim is hozzátettek hogy úgy érezzem mintha lángolna minden szervem.

Valamiért perverz izgalommal töltött el amikor feljebb kúszva megteszi amit kérek. Leengedi mindkét karját a fejem mellett, majd előrehajol, és a hüvelykujjával megsimogatja az államat. Megborzongtat az érintése. - Amit szeretnél, de ma megizzasztalak. - Basszus ez állati szexi....

Már-már várom, hogy felmondja a szolgálatot a szívem, de nem történik ilyesmi. A szemembe nézve csókol meg, a kezét a fülem alá teszi, és úgy nyomja át a nyelvét. A szája annyira mohó, hogy nehéz tartanom a tempót. Sós íze épp úgy lázba hoz akár a meztelen testünk összesimulása. Habár kevéssé veszélyes így mintha nyalogatna. Nem tudom miért villanyoz fel ennyire vele a szex, hisz már volt benne részem, de kifejezetten izgat, hogy a tettek embere és nem csupán egy árnyék ami leutánoz.

Csókolózás közben néha néha lop egy kicsit a levegőmből, mégsem zavar, hogy szinte szédülök. Nem érdekel mi lesz, ám amikor megmozdul a szenvedélytől felkorbácsolva, úgy érzem menten végem van. A combomba marva hagyja el a számat és már csak azt veszem észre, hogy a hasát bámulom.

Vajon az az anyajegy eddig is a bordáján volt? Furcsa módon meg akarom érinteni és végigsimítani az ujjaimmal, de nem teszem, mert a mámoros fájdalomtól ami hirtelen melegséggel tölt fel a kezem elfelejtette, hogy mit is akart. - Lazíts. - Ebben a pillanatban minden izmom megfeszült.

- De hát laza...- köszörültem meg a torkom - voltam...- aztán csak morogtam – ne mondd, mert így tényleg ráfeszülök.

- Kaname, - Fogta meg a kezem, amitől a villámok átcikáznak testemen. Van ebben a pasiban valami félelmetes. Talán, hogy ért hozzám? - abbahagyjuk? - Ah, mégsem. Téves riasztás, valami máshoz ért...

- Na azt merd megtenni! - könyököltem fel, hogy a tarkójánál fogva egy vonalba húzzam magammal. Pillanatok teltek el míg rajta tartottam a tekintetem, hogy mentálisan rendre intsem, és kitartóan szemeztünk. - Akarlak, ugye érted amit mondok? - kérdeztem nyugodtabban.

- Igen. - mosolyodott el kajánul, egy puszit lopva, de különös módon valami megváltozott. Azon gondolkodtam, mi a fene ütött belé.

- Bassza meg, te komolyan belém zúgtál. - Hanyatlottam vissza. - Mi a fenét csinálunk? - Belül átkozódva sírtam, hogy most tényleg visszavonulót fúj az érzéseit dédelgetve, ám halkan felnevetett.

- Ne most törd az agyad, csak annyit tudatosíts magadban, hogy már nem úszhatsz meg. – Harapta be az ajkát, közben szabad kezét gyengéden végig húzta merevedésemen, s az ujjai megmozdultak bennem.

Elvesztettem vele a csatát. - Hozz egy síkosítót! - Gőzöm nincs róla, hogy ez így rendben van-e, mondjuk eddig se volt fogalmam semmiről mi folyik kettőnk közt, és így is itt tartunk...

- Izgató amikor türelmetlen vagy. A fejed mögött, a kanapé párnája alatt találod. - Nem kérdeztem rá miért. Inkább nagynehezen ismét feltornázva magam nyomtam a tenyerembe egy adagot és megfogtam forrón lüktető hosszát. A kezemmel álltam rajta bosszút ezért és mindenért, de főleg azért mert szeret. Egyből elernyedt a tartása, amint felnyögött a boldogságtól grimaszba torzult arccal. Kihúzta az ujjait belőlem, hogy a combjaimba kapaszkodjon, s immár ő lett türelmetlen. - Kaname, add ide azt a tubust! – förmedt rám.

Szusszantva mosolyogtam rajta miközben felé nyújtottam védekezőn feltartva a kezem. - Látom, szenvedsz. - kuncogtam felelőtlenül gonoszan, viszont túlon túl könnyelmű voltam, mert ahogy visszafektetett a szája a mellkasomra forrt. Az élvezettől észre se vettem mit csinált vagy mit nem a tubussal.

- Ez minden csak nem szenvedés. - lehelte a mellbimbómra, és amikor bekapta, a nyelvét végighúzva rajta ráeszméltem, hogy óvatosan belém nyomódik, akár az ujjaim a mellettem támaszkodó karjaiba. Majd egy határozott mozdulattal feljebb tolta a csípőmet, hogy közelebb húzzon magához. Annyi síkosítót kent el magán, hogy éreztem a derekamon lefolyni. Egy minimális fájdalom azért csak áthatolt a testemen, ám izgató volt ahogy elmerült bennem, mert tudtam mi következik. - Azta.. - fújta ki a levegőjét reszketeg hangon, s hogy ne mosolyogjak ismét rajta, a szám belsőfelére haraptam. Valójában nem tudnám megmondani, hogy a kommentárja miatt van ilyen jókedvem, vagy mert újfent magamban érezhetem. Légvétele cirógatta a mellbimbómat és a derültségem hamar tova szállt, mert kéjbe fulladt amint megmozdult pedig csak helyezkedett. A lábaim egyből átkulcsolták, hogy ne tudjon elválni, de nem is akart. A nyelve a számra talált, az ujjait az enyémekbe fonta, s egy újabb lendületet vett.

Ez az, pontosan emiatt kerültem az érintéseit, mert amit csinál teljesen a megszállottjává tudna tenni. Habár lehet, hogy már azzá tett, hisz képtelenség betelni vele, s tetőtől talpig kiráz a hideg a gondolattól, hogy egy orgazmus nem lesz elég.

A világ forogni kezdett körülöttem a magabiztosan hullámzó ringatózástól. Nem kérdezte, hogy jó-e, amit csinál mert tudta, tudta a szájában elhaló nyögésemből, hogy mennyire élvezem. Egyszer csak aztán elvált az ajkaimtól majd a nyakamtól is. Az egyik kezét közénk csúsztatta, hogy kivégezzen és a másikkal a csípőcsontomba kapaszkodva mozgott egyre keményebben, egyre mélyebben, míg azt nem éreztem, hogy már lebegek. A lábaim remegtek, a testem beleolvadt a kanapéba, de én lebegtem a gyönyörtől, ami hirtelen futott át rajtam. Minden gyorsan történt, de még láttam Aoit megfeszülve az egész testében remegni mielőtt rám hanyatlott.

Reggel a telefonom csörgésére nyitottam ki a szemem Aoi ágyában, ami szerte foszlatta az első gondolatom, hogy csupán álmodtam. Testileg nincs itt, amit nem bánok, de az illata, a lelke és a szelleme valahogy itt ragadt. Betölt mindent ezen a fényesen csillogó, meleg napsütötte helyen...már majdnem ébren is álmodozni kezdtem, de még időben felkaptam a telefonom.

- Aira?

- Most ébresztettelek? Ez furcsa, már nyolc óra.

- Tegnap sokat ittam. Mondd kérlek, mit akarsz.

- A liftben vagyok. Felmegyek hozzád, odaadok pár anyagot, ami esetleg Aoi segítségére lehet később is, ha már dolgoztam rajta, aztán lépek.

- NE! Szállj ki inkább az irodánál, hozass légyszi egy kávét. Max negyedóra és ott leszek.

Elkapott a pánik, ezért kinyomtam a telefont és felugrottam az alsógatyámért. Öltözködés közben nyilván a szervezetem is éledezett, így a kapkodás sürgető pisilési ingerbe fulladt, tehát a még rendezetlen ruháimban téptem fel a fürdő ajtaját.

- VÁÁÁ, miért zuhanyzol kora reggel meztelen? - Tényleg így kell ijesztgetni az embert? - Sz- szégyentelen! - hebegtem a szívemhez kapva, ami rettenetesen gyorsan gyártotta a vért, hogy én is azzá váljak. A bökkenő egyedül annyi, hogy nincs sok lehetőség a reggeli szexre. Pedig szívesen letörölném a hülye mosolyát egy csókkal. Ebből is látszik hogy alakul kettőnk között valami. Valami olyasmi amit ő akar, hogy alakuljon, de én még mindig nem tudom.

Nem azt mondom fantasztikus volt a tegnap esti... ömm....izénk, hogy nevezzem a nevén, de ezen felül idő híján nem döntöttem el még semmit. Például, hogy viselkedjek vele, mit akarok tőle ez után, hogy nézzek a szemébe, vagy mit mondjak amikor először meglátom. Azt hiszem az utóbbi megoldódott.

- Te ruhában szoktál? - tekerte maga köré a törülközőt - Ha zavar koncentrálj az arcomra.

- Kösz a tippet. - Az nem segít. Egész nap a testéről, a vizes kócos hajáról, meg az estéről fogok álmodozni. Örülök ha wc-zni tudok merevedés nélkül. - Inkább megyek a saját fürdőmbe pisilni. - Na ez is meg volt, nem hittem volna, hogy képes leszek vele zavartalanul emberi hangon beszélni.

- Várj, - fogta meg a karom, és csupán az érintésétől forrósodni kezdtem, hát még ahogy a szemébe néztem - nem akarlak elengedni. Beszéljük ezt meg. - Ah, tisztában van vele mit vált ki az emberből amikor ilyeneket mond?

- Fantasztikus, mindjárt idecsorgatok. Gyere az irodámba félóra múlva. Addigra összekapom magam.

- Nem lehetne az étterembe?

- Beszélnem kell Airával, most hívott. Nemsokára elutaznak a férjével, szabadságot adtam neki. - magyaráztam - Utána oda megyünk ahova szeretnéd.

- Oké, az jobb ötlet. - Az lesz a vesztem, hogy nem bírok neki ellenállni. - Addig is hívj, ha bármi gond lenne.

Az ajtó felé veszem az irányt, de szöget üt egy kérdés a fejemben. - Miért tenném?

- Mert aggódom érted.

Leléptem, s mindkét kezemmel a halántékomat dörzsöltem. Jólesik amit mondott, noha nem lepett meg. Főleg mert előző nap tiszta gáz voltam. Amolyan ügyetlenül suta. Mindent összesítve ráestem a liftből kilépve, féltékenykedtem, vallomásra bírtam és...szeretkezés után begörcsölt a lábam, ezért amikor megpróbáltam lelökni magamról lefejeltem mire végre leesett a kanapéról. Amikor elmúlt a görcs, a karjaiban vitt az ágyba, majd egy félóráig maszírozta a vádlimat aztán a többire nem emlékszem, mert közben elaludtam. Lövésem sincs miért ilyen rendes velem. Pláne ezek után.

A telefonom szerint pont időben nyitottam ki az irodám ajtaját ami mögött Aira már várt, felhúzott szemöldökkel. - Hogy-hogy laza hétköznapi ruhában vagy és nem ingben?

- Úgy döntöttem veletek megyek. - Lesokkoltam, és a száját enyhén eltátotta.

Majdnem megfulladtam a nevetéstől. - Vicceltem. Ehhez volt kedvem. – Nem mondhattam el neki, hogy sokkal több idő zuhany után áttörölve inget gombolni, meg nyakkendőt kötni, mint félig vizesen menet közben felkapni egy hosszú ujjú pólót.

- Különös tőled, de mindegy. A pendrive-on vannak a főbb infók, a papírokon meg Aoi napi teendői. - mutatott az asztalomra készített cuccokra, s be is ültem a székembe, hogy közelebbről szemügyre vegyem. Amíg elindítottam a gépem, kortyoltam a kávémból és átlapoztam azt a két oldalt a kis dossziéban.

- Ennyi?

- Két napra megyek el, ha valami rosszul alakul max háromra. Ne várj többet. Sőt nem végeztem mindazzal amit felsoroltál, viszont már elengedtél. - fordult sarkon - Megyek is mielőtt meggondolod magad.

- Nem vonom vissza a szabadságod, akár most megadom a harmadik napot is, csak szánj rám még pár percet. - vettem egy nagy levegőt amit kifújtam - Aira, meséld el hogy ismerkedtél meg a férjeddel.

- Nem nagy dolog. A gimiben botlottam belé, és érdekes módon mindig ott volt amikor segítség kellett. Mintha követett volna. - gondolkodott el majd legyintett - Gondoskodott rólam és beleszerettem. De miért érdekel? - kérdezte, azonban Aoi üzent, és kíváncsi voltam mit írt.

"Egy perc és ott vagyok."

Türelmetlen, közel sem járt le a félóra.

- Te faggatsz mégis a telefonodra vigyorogsz mint a tejbetök egy szál pólóban. Esetleg van valakid? Mert az mindent megmagyarázna.

- D-dehogy, csak véletlenül utaltak valahonnan egy kis pénzt a számlámra. - Próbáltam komoly tekintettel dadogni valami hihetőt, mialatt elsötétítettem a készülékem képernyőjét.

- Á, értem valaki ismeretlenül utalt. - fogta meg az állát. Sejthettem volna, akár egy jó vadászkutya kiszagolja, ha kifejletlen a sztorim.

- Miért vagy ilyen szkeptikus? Bezzeg én tök normális vagyok veled.

- Na itt a bibi. - bosszantó, viszont ha nem hisz nekem azt is mondhatná - Gondolom hülyének nézel. - kijelentésére az a kicsike mosoly is lefagyott arcomról amit még őriztem - Miért nem teszed mindjárt hozzá, hogy a férjem küldte azt a pénzt azért kérdeztél róla. - Nagyon nagyon kínos a szitu.

- Honnan tudtad? - pilláztam rá, és Aoi ekkor nyitott be. Egy papír poharat tartott a kezében, amit óvatosan letett elém az asztalra.

- Tessék, narancslé. - Igyekeztem rezzenéstelen maradni, mielőtt bármit leolvashatna rólam a némber.

- Hmm. Mindig ilyen kedves vele igazgató úr?

- Neeem. - feleltem a vadászkutyának helyette, és Aoira kaptam a tekintetem - Tettél bele valamit?

Ártatlan szemeivel kettőt pislogott, majd érdeklődve meredt rám. - Kellett volna?

- Aira, azért kóstold meg, nehogy megmérgezzen. - mutattam a pohárra.

- A fizetésem nem elegendő, hogy az életemet kockáztassam. - reflektált, azonban nem zavart a véleménye. Zsigereimben éreztem a győzelmet, végre elterelhettem a figyelmét a kedvezőtlen témáról.

- Pont eleget kapsz. Na mi lesz már? - böktem a fejemmel az ital felé jelezve, hogy igyon a pohárból.

- Moss fület, engem vár a férjem. Ja, és kérlek amint tudod utald vissza az összeget...- csapta be az ajtót maga mögött.

- Tartozol neki? - faggatózott Aoi mikor kettesben maradtunk.

- Miért kifizetnéd helyettem? - forgattam meg a szemeim.

- Bármikor, sejtésem szerint le tudnám dolgoztatni. - Hah, velem szórakozik?

Felállva megfogtam az asztalom szélét, hogy felé tudjak dőlni. - Felőlem most visszamehetünk az ágyba.

Nem tehetek róla, de örülök, hogy sikerült zavarba hoznom. A gyomrom viszont ismét ellenem szegült. Olyan hangosan kordult fel, hogy az irodám falai visszhangozták.

- Először idd meg a narancslevet, én facsartam neked. Aztán elviszlek egy távolabbi kávézóba, ahol kettesben reggelizhetünk. – Korábban megígértem neki, ezért feladva a háborgást megkóstoltam a löttyöt. Jó nagyot kortyoltam, mert akkor még fogalmam se volt, hogy ezt is el lehet rontani...

- Rettenetesen keserű. - nyaltam meg az ajkaim fintorogva.

- Áh, csak ennyi? Amilyen képet vágtál már azt hittem tényleg megmérgeztelek. - Az nem számít, hogy majdnem sikerült? Ha megittam volna, biztos feladja a gyomrom. Máris olyan hányingerem van, hogy elment az étvágyam.

- Na jó, elég az ármánykodásból. Inkább beszélj, mert most már biztos vagyok benne, hogy akarsz tőlem valamit.

- Wow, miből jöttél rá? - válaszolta fapofával, mindenféle hangsúlyt mellőzve - Pedig annyira próbáltam titkolni, hogy még csak egy hete mondogatom. Igaza van Airának, szerintem se ártana, ha kimosnád a füled.