A szája vigyorra görbült, és az öntelt viselkedése vetekedett az enyémmel. De mindhiába, én győztem. Azaz a napok teltével be kell vallanom csak félig, mert még mindig kételyeim vannak vele és a terveivel kapcsolatban.

Hmpf, egyáltalán milyen szó már az, hogy RANDI? Nem ment még ki a divatból?

- Jó reggelt mindenkinek! - A kinti bárpultnál ücsörögve kapott el Aira, ahol egyedül tengettem az időt. Ez is egy gyönyörű napsütéses napnak ígérkezett, a tenger hullámai lágyan morajlottak, a pult melegen terült el a fejem alatt, csak nekem volt egy ideje merengősen szar hangulatom.

- Igen, persze azt..- legyintettem válaszul magam elé morogva.

- Kaname, jó, hogy megtaláltalak. Már mindenhol kerestelek. - erre lassacskán feltápászkodtam.

Hmm, mintha tényleg örülne nekem. De miért? Gyanús, hogy valaki megint katasztrofális állapotban hagyta el a szobáját. - Ha baj van menj Aoihoz! - fordítottam el a tekintetem.

Nem szakíthatja csak úgy félbe az önsajnálatom. Néha szükségem van nekem is egy kis szünetre, hogy kitisztítsam a fejem. Ez pedig most sürgetőbb mint bármikor, hisz együtt kéne dolgoznom VELE, ami egyelőre lehetetlennek tűnik. Három napja utasítottam vissza nem messze a parton, hogy randizzunk. Képtelenség ilyen gyorsan elvonatkoztatni ettől.

- Szívesen mennék, viszont ez a dolog inkább téged érint, a te mindenesed vagyok. - hmm, érdekes, elhúzta a száját... - Szóval a férjem kapott a hétvégére belépőket a Palaye koncertre. Szeretnék elmenni, hálás lennék ha elengednél mind két napra.

- De az nem ezen a félszigeten van. - meredtem rá felkönyökölve.

- Igen, ezért gondoltam arra, hogy szabadságot veszek ki. – Á-á, nem hagyhat itt! Mindkettőnknek meg kell várnia amíg...tudjuk ki beletanul az új helyzetébe. Én is szívesen lelépnék, de hát ezt dobta a sors. Airának meg különösen nagy szerepe van most az életem színpadán. Mint a közvetítőm, nagyon sok felelősséggel tartozik a szálló iránt. Vagy talán túl sokat kérek?

- Ám legyen.

- Tényleg? - lepődött meg.

- Aha, csak légyszi írd össze Aoinak a VIP vendégek listáját képekkel mellékelve. Illetve, hogy mik a szokásaik, na meg a rigolyáik és minden egyéb ismertetőt róluk. Természetesen az összesnek, mert ki tudja nem esik-e be valamelyik amíg te a hallásodat károsítod. Emellett, az szintén fontos, hogy mit csináljon amikor vészhívást kap. De nem vagyok szőrösszívű. Megelégszem azzal, ha az elmúlt évből csupán harminc ilyen esetet vázolsz fel tüzetesen. Ja és persze, hogy kik a partnereink akikkel együtt dolgozunk például, ha elromlik valami, és a helyi brigád képtelen megcsinálni. Ó, és kérlek azt is részletezd, hogy milyen ellenőrzéseket tartasz, és én milyeneket a különböző munkaterületeken. Át kell vállalnia a te munkád, mert egy nap sem maradhat ki. Nehogy már túl jól érezzék magukat az alkalmazottak, aztán romoljon a minősége a szállodának. Végül ha ezekkel megvagy már csupán közölnöd szükséges vele és nem bánom, elmehetsz.

- Senki más nem kell hozzá, azért vagy itt te, hogy ne érezze jól magát senki...- Halkan dörmögte az orra alatt, mégis hallottam.

- Tessék?

- Kérlek, Kaname, ez nagyon sok idő. Talán kifogyott a gyógyszeres szekrényed? Jövőhétre sem leszek kész, nemhogy a hétvégére.

- Sajnálom, erről kizárólag Aoi tehet. Nehéz a munkát félretéve szórakozni ebben az időszakban.

- Jó, akkor én most megyek és megpróbálom a lehetetlent.

- Sok sikert. - Intettem a nőszemély hátának, mielőtt újfent a pultra borultam. Lehet, hogy kemény vagyok vele, csakhogy szeretnék távol maradni az izgató igazgató úrtól, és szeretném ha minél kevesebbet kellene kommunikálnunk. Ha nincs itt Aira, nem lesz aki közvetítsen közöttünk. Azzal teret adnánk a katasztrófának! Nem engedhetem el, ő az egyetlen titkárnőnk. És hogy miért az én beosztottam? Hát mert én tartom a hátam érte, mint mindenért. A tulajdonos, azaz az igazgató ugyebár érinthetetlen.

Hmpf, lassan kiég az agyam. Még hogy randizzak vele...már hogy tehetném?

- Minato, láttad a kisfőnököt mennyire leeresztett? Mi van vele?

Ostobán éreztem magam, hogy ilyen jó a fülem és ott fekszem miközben az alkalmazottaim kibeszélnek, ellenben jobbnak tűnt ez, mint a hotel területén kergetőzni Aoival. Veszélyes dolog kettesben lenni vele, hacsak nincs az emberen harminc réteg páncél megspékelve egy erényövvel.

- Szerintem elvan mint a befőtt, életében nem szórakozott ilyen jól. - magyarázta az elképzeléseit Lynnek az új beosztottjának. Minato rendszerint többet tudott rólam mint bárki más, noha most nagyon mellé lőtt. Az oké, hogy látott Aoival és tartotta a száját, de szokatlan, hogy hazudozna. Különben is mit tudhat ő?

- Ezt hogy érted, hogy szórakozik? Tök házsártos. Milyen befőttről beszélsz?

- Az ábrázata alapján azt mondanám, hogy valami fanyar gyümölcsből készült, ami a tavasz hajnalával érkezik.... - Na ne! Ne híreszteljen ilyeneket! Nincs tavasz! Kizárt! Nincs tavasz csessze meg!

- Tisztán hallak titeket. Dolgozzatok, vagy levonok a béretekből.

- Igazad van, házsártos. Olyan ez a befőtt ami megüli a gyomrod, ha sokat kóstolgatod. - suttogta, s felém fordult - Dolgozunk. Én poharakat törölgetek Lyn pedig a kávégépet tisztítja. Nincs vendég rajtad kívül így reggel nyolckor.

- Akkor beszélgessetek a fociról, a nőkről, a halak párzásáról vagy tudom is én.

- Főnök, Lyn lány. Ahogy észrevettem nem érdeklik a nők, sem a foci, a halak párzásáról diskurálni meg lehet, hogy kimerítené a szexuális zaklatás fogalmát.

- Mindig csak a kifogások.. lelépek mielőtt felidegesítesz. - mondtam, arra gondolva, hogy teszek egy kört a parton, azonban a mély hang mely a hátam mögül érkezett megbénított minden mozdulatomban.

- Kaname lenne rám pár perced?

Beszélj az ördögről és megjelenik...Hova ment Aira?

- Nem sajnos be kell segítenem Minatonak.- csóváltam meg a fejem, és a pultosnak kétségbeesetten tátogtam, hogy SOS. Egyébként is nehezemre esett hátranézni. Kissé még mindig kényelmetlen hatással vannak rám a szemei. Nem, nem csak azért mert izgató, hanem mert bűntudatom van, és ennek az érzésnek léteznie se kéne. Ha pedig nem létezne nem kéne bujkálnom előle.

- Ó főnök, ez nagylelkű! - villant meg a pultos tekintete, s a mosolyából rájöttem, hogy a holnapi napirendembe elengedhetetlenül be kell iktatnom, hogy kirúgjam - Kösz, de ketten éppen elegek vagyunk erre az unalmas melóra. Menj nyugodtan.

Oké. Néhány összetett mondattal simán le tudom írni akár most a papírjára az elbocsájtás okát. Tisztában vagyok vele, hogy Minato jó munkaerő. Talán a legjobb, de minden kijelentésemnek oka van. Röviden és őszintén: Nincs kedvem Aoi butaságait hallgatni, így a végén még meg kell csókolnom, hogy befogjam a száját. És ez ugyebár kinek a hibája lesz? Kétségkívül Minatoé. Na ezért kell kipenderítenem. Kellemetlen, ha valaki ekkorát hibázik...

- Jól van - remegett meg érezhetően az alsó szemhéjam, s úgy forgattam meg a szemeim, hogy Aoi is láthassa.... Majd sértődötten vettem egy nagy levegőt nehogy felsóhajtsak a fehér ingéből kilátszódó aranybarna bőrére, széles vállaira, kóstolgatni való mellkasára és hosszú karjaira melyen fel volt tűrve könyökéig az anyag. - Tiéd a szó, miszter gazdag vagyok és önkényesen megtehetem, hogy ne foglalkozzak a szállodámmal amíg a másik belepusztul, hogy jól irányítsa. - Igen, ez az! Legyen neki is bűntudata! Higgye csak azt,hogy még mindig haragszom rá, hogy legalább két hónapig nekem kellett egyedül működtetni ezt a kócerájt.

- Hmm, már nem emlékszem rá pontosan, de mintha anyám valamivel rövidebb nevet adott volna. - Jesszus, minden szavára kétszer annyira öregszem, mint mielőtt megismertem.

- Maradjunk ennyiben. Nincs hangulatom megint a trükkjeidhez. - Hát persze, hiszen becsapott, és megtévesztett! - Megvolt a lehetőséged, hogy beszélj, azt hiszem megyek összesöprök a bejáratnál, hogy tiszta legyen amikor leugrom a tetőről. - Francnak van kedve egy ilyen sráccal egyezkedni mint ő, még ha én is megvezettem. Bármiről legyen szó, annál jobb a halál.

- Kreatív öngyilkossági módszer... - Hogy lehet ennyire nyugodt?

Várjunk csak, eszembe jutott valami. - Írj e-mailt, leléptem.

- Állj! - tette a mancsát a vállamra, s mázlimra amint megálltam elvette - Csak azt akartam kérdezni tudsz-e valami jó hamburgerest a környéken. Itt túl sok az egészséges kaja.

- Öt kilométerre van innen a Pat nevű cukrászda. Általában ott szokott állni a sarkán egy koszos lakókocsi. Az eladó isteni hamburgereket csinál, a benne lévő chilli pedig később fertőtlenít. Ha problémád van az egészséges kajával, azt mindenképp próbáld ki.

- Oké, elkísérsz?

- Ne haragudj, dolgoznom kell. Jó étvágyat! - Huh, ez közel volt. Valójában elég ravasz, ha azt veszem, de minden rendben amíg én ravaszabb vagyok!

Mazochista. Nem volt elég egyszer visszautasítanom, hogy randizzunk?

Ch...a szó is divatjamúlt, a tevékenységgel együtt. Kínos dolog, ami egyébként sok esetben korlátoz és nehezen bocsátkozom bárminemű céltalan fecserészésbe. Felesleges időpocsékolás az ilyesmi. Legtöbbször egy randin vigyáznod kell mit beszélsz, mit csinálsz, hogy eszel, mennyit iszol. Ami számomra kivitelezhetetlen. Ugyanis a meló alatt folyamatosan ezt csinálom, és a munkát nem visszük haza! Rendben, a szállodában lakom, de értsük jól a dolgot. Amikor pihenek még időben pisilni menni is fárasztó, nemhogy egy másik ember igényeire figyeljek. Mi lenne olyan szuper abban, ha randiznánk? Az sokkal jobban megdobogtatja a szívem, ha tudok egy kis pénzt spórolni valamin.

- Kaname! - markolt bele az ördög hirtelen az ingem gallérjába hátulról, hogy megállítson - Így beszélsz a feletteseddel? Sejtem, hogy elfoglalt vagy, ellenben a szálloda rendben lesz nélkülünk egy-két órára. Szánj rám egy kis időt, a város túl nagy, bármikor eltévedhetek és rajtam múlik a béred...célszerű lenne jönnöd. - Leizzadtam a szavaira. Hogy ismert ki ilyen hamar? Rettenetesen kínos, mégis igaza van. Ez nem egyedül rólam szól, a pénzről is. Meg kell védenem a formás seggét mindannyiunkért. Egyszerűen ki kell bírnom őt amíg végre meg nem un.

- Minato, kérlek szólj Airának, hogy elmentünk a városba.

Nos, az elhangzottak alapján azt mondhatom szerencsére nem jött be a reggeli szeánszom. Pedig biztos ami tuti alapon az összes parfümöm magamra locsoltam, hátha felfordul tőle, ha esetleg találkozunk. Ugyebár sose lehet tudni mitől döglik a légy... de az érdekek gyorsan változnak, tehát mázlimra ettől nem.

Csak ne akarna randizni! A legnagyobb probléma, hogy túlontúl kitartó! Teljesen megbolondít! Amellett ráncos leszek ha sokat idegeskedek. Nem akarom, de valahol mégis jólesik, hogy udvarol és mégsem. Megérdemelnék némi sajnálatot. Valaki megmondaná miért epekedek utána, ha már eldöntöttem mit akarok? És ő? Talán, mert pénzes, Aoi nem tudja mennyi baj van a munkahelyi románcokkal. Megkockáztatom, hogy még nem volt neki ilyen, habár épp ésszel anélkül is végiglehet gondolni.

Amikor randizol valakivel a környezeted hatalmas felhajtást csap, ráadásul ha bekövetkezik a szakítás még utána is látni fogod az illetőt. A szerelem csupán illúzió. Melegként meg ennél is érdekesebb, a dolog, mint egyértelműen minden. Sose titkoltam a nemi indentitásom, még itt a szülővárosomban se, ám ennek van azért negatív oldala. Például nekem kétszáz százalékon kellett dolgoznom, hogy elérhessek valamit, mert a férfiak és nők egyformán próbáltak keresztbe tenni. És bár már igazgató helyettes vagyok, a mai napig látom, hogy összesúgnak a hátam mögött az alkalmazottaim. Néha úgy érzem magam mint valami dísz pinty akiről egyébként órákig lehet fecsegni. De azt mondom legyen, mert erre igazán nincs megoldás. Ha kirúgom őket jön majd más, aki valószínűleg ugyan olyan, ha nem rosszabb.

Különösképpen nem érdekel a figyelem, csak vicces és egyben sértő, amikor látom a félelmet némely férfi alkalmazott szemében, mintha bármikor ott lenne az esélye annak, hogy letámadom valamelyiket. Lelövöm a poént, nem bukom minden jött-mentre. A legnagyobb "vicc" pedig, hogy páran a jobb pozícióért vagy munkáért képesek felajánlani a testüket, mintha szükségem lenne rá. Számító karrieristák, én viszont nem vagyok az! Mindegy, a lényeg, hogy több dolog szól a munkahelyi kapcsolat ellen mint mellette. Tartózkodom ettől.

Ha végiggondolom ezért tök ciki a találkozásunk. Pont őt nem kellett volna kiszemelnem. Egyedül ő lett volna tiltott gyümölcs. Erre mit csinálok? Még szép, hogy beleharapok! Ah, és szó szerint... De a francba! Nekem ne mondja senki, hogy csupán én voltam kanos, neki meg egy kibaszott glória lebeg a feje felett! Egyszer sem ígértem többet, ez csak szex volt, és ugyan nem kötöttünk vérszerződést, de belement!

Kár, hogy a hazugság része már más tészta.. azért simán kirúghatna.

Konkrétan úgy éreztem magam a tengerparton a szikláknál, miután elmondta ki ő, mint amikor tízen évesen a nagymamám megkért, hogy javítsam meg a dupla kerítését, nehogy átásson a virágoskertjébe a kutya. Abban a pillanatban kiderült, hogy az unokatestvéremmel nem is a szomszédból loptuk neki anyák napjára a virágot éveken keresztül, hanem a saját kertjéből. Egyébként meg tök jól rálátni a virágágyásra a szobájából... Nagyon ciki volt, mert sosem szólt ránk. Most ugyanezt éreztem. Azt, hogy Aoi is tehet róla, hogy eddig mentem, hisz átvert! Egyszer se jegyezte meg, hogy tudja ki vagyok vagy mennyi szabályt hágok át...vagy hogy egyáltalán ő a tulaj.

- Fáradt vagy?

- Csak az életemen gondolkodom. - ezt nem szabadna mondanom a végén még halálragyötör a kérdéseivel, térjünk ki előle amíg lehet - Veled mi a helyzet?

- Hát, én fitt vagyok, semmi extra nincs, de köszönöm, hogy szakítottál rám egy kis időt. - Ugye nem reménykedik? Vagy.. Mért vág ilyen fejet? Mindjárt megsajnálom annyit csapongok. Hibát követtem el?

- Semmi szükség rá, ha azt veszem ez a munkám része. Persze sokat segített az ösztönző beszéded, hogy rájöjjek. - nem jellemző rám a szófosás, viszont belelendültem, és úgy voltam vele, had jöjjön ami a csövön kifér - Máskülönben meg a világért sem akarlak megsérteni, de neked nem kellene most szétesve lenned? Mármint úgy igazán elkenődve...Ne viselkedj így miután seggfejként megbántottalak, plusz eltértem a szálloda szabályzatától. Nincs szükségem arra, hogy úgy tegyél mintha semmi se történt volna. - felhúzott szemöldökkel figyelt mire akarok kilyukadni - Büntess meg, - mígnem hitetlenül megcsóválta a fejét - az én lelkem is nyugodtabb lenne, és bírom a strapát.

- Sose kényszerítenélek arra amit nem szeretnél, pontosan azért mert kedvellek. - Ó. Másra számítottam. Én sem vagyok tisztában vele mire, ám vallomásra semmiképp. Kínos...

- Arról igazán nem tehetek, hogy szörnyű ízlésed van, és hidd el, néha a dolgok csakúgy megtörténnek. Vedd lazán! Hibát követtem el, te pedig megbüntetsz. Mi nehéz van ebben?

- Rendben, akkor mától egy hétig te takarítod a lakosztályom.

- Zsarnok!

- Feladom, talán egyszer kárpótolhatsz, de nyugi, olyan ember nem létezik aki nem hibázik. - Alapesetben messze állok a szégyenlősségtől, elég idős vagyok ahhoz, hogy ne hozzon minden zavarba, de amikor ilyeneket mond, az valahogy mégsem hagy hidegen. Vajon mivel kárpótolhatom? - Mindamellett még mindig fenn áll, hogy meg szeretnélek ismerni, - és megint itt tartunk - de ne képzelj bele túl sokat. Ne agyalj, egyelőre tegyük félre ami köztünk történt.

Voltaképp igaza van. Szükségünk lesz egymásra, ha jól akarjuk vinni az üzletet. Juhú...Továbbá ettől függetlenül egy közösségben fogunk élni. Szűkösek a lehetőségeink, emiatt kénytelenek leszünk barátkozni. Habár a szívem felháborító jeleket küld a testemnek pusztán a jelenlétében, nem tudhatja meg sose. - Oké...

A félszigeten elég sokak megélhetése függ ettől a szállodától, nincs időnk kakasoskodni. A halászoknak, a boltosoknak, vadászoknak, a piacosoknak, a fuvarosoknak és had ne soroljam végig az alkalmazottainkig kiknek lenne problémája ha mi egymásnak feszülnénk. Még a családomnak is! A mai napig megmosolyogtat, amikor arra gondolok, hogy a nénikém, aki úgy ismeri a közeli hegyeket mint a tenyerét, szellemtúrákat szervez a vendégeknek. Szóval csak és kizárólag egyetlen lehetőségünk van elérni a céljainkat. Méghozzá, ha mi leszünk a valaha volt legjobb barátok. Egyszer majd csak eltűnik a forróság a testemből amit a jelenléte okoz. Nem?

- Tessék, vettem neked egy kalapot.- nyomta a fejemre a kenderből szőtt föveget, amit egyből leszedtem, hogy megnézzem.

- Te nőnek nézel? Tényleg nekem találtad ezt a fogpiszkálókból készült kalapot?

- Miért? Csak a nők éghetnek le a napon? Ötven fok van, magamnak is vettem. - Lebegtette meg a sajátját, hogy aztán a hajára helyezze. Méltóságteljesen egyenesedett felém, s olyannyira erőteljesen figyelt, hogy ha valóban nő lennék már ettől teherbeeshettem volna... Jesszus, milyen gondolatokat okoz a stressz... de hamar visszatérített a hülyeségével. - Ne mondd, hogy a népszerűséged miatt nem akarod hordani.

Népszerűség? Azt a világért se félteném, épp ellenkezőleg. A szexuális kisugárzásom sokszor inkább problémát jelentett mintsem áldást, ezért rég leszoktam arról, hogy kijárjak a városba. Egy-két pocsék részeges estét követően, az ember átgondolja a tetteit, hogy mire is volt jó, miután a bűntudat égető szemei kísértik.

- Néhány éve elfelejtették a nevem, a képemmel együtt és szeretném ha ez így maradna. Ott a hamburgeresed, - biccentettem az irányba a fejemmel - de mivel elkísértelek idáig, meghívhatsz pár gombóc fagyira. Jár nekem ennyi, mint a mentorodnak a munkában.

Aoi először csak pislogott, ám végül ahogy felfogta amit mondtam nevetve állt meg a cukrászda kültérre nyíló fagyis kasszájánál. – Majd kiugrok a bőrömből, hogy elfogadtál a partnerednek. Tudtam, hogy feloldódsz majd! - Ekkor örültem meg mégiscsak a kalapnak, ami eltakarta mennyire tetszik a vidám oldala. Őszintén szólva ezért sem akarok vele randizni. Elég ha annyit tudok, hogy kedves, nyár illata van, és jóképű. Ez a három dolog is több, mint amit fel tudok dolgozni anélkül, hogy ne csak a szex jusson az eszembe vele. - Na, add le a rendelésed. Aztán nehogy elrontsd a gyomrod.

- Én? Hidd el a te hamburgered veszélyesebb lesz. - vetettem oda neki, majd pattanásig feszült idegekkel a pultban álló szép szemű, ám pofátlanul fiatal srácnak mutogattam meg mit kérek - Azon kívül, hogy eleinte nem akartál itt maradni, hogy tetszik a szálloda? Lenne bármilyen javaslatod, hogy tegyük vonzóbbá vagy népszerűsítsük? - jobb témám nem volt a munkánál ahogy lassan elsétáltunk a sarkon lévő lakókocsihoz.

- Vannak gondolataim. Reggel azzal kezdtem, hogy felhívtam egy ismerősöm. Marketing cége van. Holnap jön, hogy átrágjunk pár lehetőséget. Egyébként pedig gyönyörű, és jó nagy, mind a hat emeletével. Nem szoktátok néha-néha megtalálni az eltévedt emberek csontvázait? - állt a lakókocsi falához a levegőbe szaglászva, s rendelt egy extra burgert.

- Jó, azt hiszem ki fogunk jönni egymással. Te humorosnak hiszed magad, én meg iszonyatosan jól színlelek. Megtaláltam az első közös pontunk.

- Azt a pontot, ha emlékszel korábban megtaláltuk a szobámban.

Kényelmetlenül érintett a tudat, hogy elszalasztom vele újra ezt a fajta összhangot és a leghihetetlenebb kéjt, amit valaha átéltem. - Ezt többé ne emlegesd fel.

- Esetleg kértek egy kis kóstolót az új rizsboromból is? - ajánlgatta az eladó az emlékezetembe ékelődve - nagyon finom.

- Meg akarod kóstolni? – fordult hozzám Aoi.

Hogy kérdezhet ilyet? Munkaidőben vagyunk! Hmmm, vagy ez valami beugratós kérdés hogy megint megszegem-e a szabályokat? - Nem, csak kora reggel iszom, már elmúlt tíz óra...egyébként se menne az alkohol a fagyimhoz. - forgattam meg a szemem.

- Akkor köszönjük, kihagyjuk. - fizetett, és nyál csorgatva szemezett a hamburgerével ahogy kihajtogatta a köteg papírból amiben volt - Elmondod miért vagy mindig ilyen méregzsák?

Elakadt lélegzettel nyeltem egyet, mielőtt az egyenességet választottam a kertelés helyett. - Így is túl közel kerültünk egymáshoz. Az emberek pletykálni fognak ha tutujgatlak.

- Nem érdekel, és téged sem foglalkoztatott, hogy az emberek pletykálhatnak amikor kikezdtél a szálloda lakóival. - mellbe vágott ez a fajta gyanúsítgatás.

- Azt hiszed mindenkivel ezt csináltam? Szerinted találomra mentem fel...? - A szemei kikerekedtek az elszólásomra, s én is elhallgattam, mintha csak így akartam volna befejezni.

Nagyszerű mentés volt, taktikát kéne változtatnom...anyám, most mit tegyek?

- Wááá, ez csíp! - legyezgette hirtelen Aoi a száját - Ez csíp! - ismételgette feloldva a hangulatot, s elkacagtam magam a szerencsémen.

- Én megmondtam! - mosolyogtam rá, de ledöbbentett, mert a szemem láttára pár harapással be is tömte az egészet, aztán huhogott tovább. Az idiótának, szinte gyöngyözött a homloka, az arca kipirosodott a szája meg...vörös volt. Telten és duzzadtan vörös.

Bassza meg! Nem mehetek el minden egyes alkalommal a gatyámba elveszve az ajkaitól. Meg kéne tanulnom úgy nézni rá mint bárki másra, hiszen oké, hogy vonzódom hozzá, mégis sok-sok minden áll az utunkba. Ő a főnököm!

- Észlény, nyalj egyet! - dugtam felé kedvesen a fagylaltom, hogy enyhítse a fájdalmát. A piszok azonban bele harapott egy nagyot, amitől a földet súrolta az állam. Nem akartam nekiadni az egészet, és amikor visszarántottam LEESETT a nagy része. Vannak dolgok melyeket lehetetlen előre látni, és ez történt most is. Nyilvánvalóan végigcsúszott a pólómon, majd a hasamról bukfencet vetve a mélybe, a gatyámra is jutott... - Ah, már csak ez hiányzott! Ragadni fogok.. - panaszkodtam a túlméretezett majomnak. S ő aki úgy mérte fel a fagyi vonalát a testemen mintha a nyelvét vezetné végig rajtam a szemei helyett... hárított.

- Ne nézz rám, kérj meg valaki mást, hogy lenyalja rólad. - köszörülte meg a torkát, miközben azt kívántam bár ne működne köztünk ilyen jól a telepátia. Vagy az empátia...Nem tudom hogy nevezzem ezt a képességet, ám biztosan beleláttam a fejébe, s talán még éreztem is ahogy lefele halad a testemen...

- Akkor most már segíts és edd meg ami maradt. - toltam a képébe.

- Nem akarom. - tartott ellen a kezemnek, és minél jobban elhúzódott makacsan ellenállva én annál inkább nyomtam volna a szájába. Olyan erőjátékba kezdtünk, hogy a végén szinte az összes nyalánkság a földön kötött ki, sőt Aoi ugyancsak maszatos lett, de nem ez volt a lényeg. Vicces volt! Egyre szélesebben vigyorogva kérlelt, hogy ne tegyem. Még olyasmit is hadovált, hogy ne játsszak a tűzzel amikor elesett a lábában, ellenben a vidámságunk nem akadt meg. Persze leálltam a noszogatásával amint hanyatvágódott előttem röhögve. A seggre esése kárpótolt minden sérelemért így betoltam én egészben ami megmaradt, miközben leporolta a nadrágját. Csakhogy kisebb a szám mint amekkorának látszik, ezért a csücske még kilógott. Hümmögve felemeltem az egyik szemöldököm, hátha elröhögi magát rajtam ismét, azonban az ellenkezőjét váltottam ki. Elkomolyodott.

- Rendben, segítek egy kicsit... - harapta le a fennmaradó részt, s hiába hűtöttem le a testem a fagyival, nem ért semmit, amint súrlódva összeért az ajkunk. Pusztán néhány csábító pillanat volt ez mégis beleszédültem. A vérem lefele száguldott, ahogy a belőle áradó nyár illat felizgatott. Feltöltött az érzéssel, hogy ennél több kell, viszont régesrég túl voltunk az egyszeri alkalmon. Tudtam, hogy nem feküdhetek le vele újra hogy aztán azt mondjam, figyi ez számomra jelentéktelen, és különösebben amúgy nem kerülnélek, mindössze egy oltári nagy perverzé válok a közeledben... De akkor hogy? Hogy szexelhetnénk kötelezettségek nélkül megint?

Kibúvókat keresve az együttlétre lassan csúszott le az utolsó falat a torkomon, és a kérdés fájóan fojtogatott, hogy valóban jelentéktelen lenn-e. Az érzések ugyanúgy kavarogtak bennem, mint az elmúlt napokban, csak hatványozottabban, gyorsabban és kifürkészhetetlenül. Észhez kellett térnem végre, hogy ne csak bámuljuk egymást!

- Szóval a tölcsér végét szereted. - tántorogtam hátra a földre szegezve tekintetem, ám fesztelenül kinevetett, ezért kénytelen voltam felkapni a fejem.

- Nem, - rántott vissza egy lépéssel teljesen a testéhez szorítva, és a tarkómon lévő hajamat simogatva folytatta - egészen mást kezdek megszeretni. Vegyek neked még egyet?

Halihó! No mit szóltok, ha folytatom pár rész erejéig amit elkezdtem? :) Köszönjétek NSMarának :D