-El nem tudom hinni, hogy képes vagy a videójátékot fontosabbnak tartani, mint engem!-ordítod a szemébe.

-Ez nem igaz! Mindig nagyon szerettelek téged és a táncórájat is hihagytam, csak, hogy veled lehessek!-Sehun hangja nagyon magas és erőteljes volt abban a pillanatban, így összerezzentél. Kint tombolt a vihar, villámok csaptak a földbe. Mindig is féltél a viharoktól, de most olyant tettél, amire anyád is büszke lenne.

-Csinálj amit akarsz, én elmentem.-kapod fel a kabátod.

-Dehát kint esik!-Sehun csak bámul téged vörös arccal.

-Mióta érdekel téged az, hogy én mit mikor csinálok?-fordulsz utoljára utána.

-Mert szeretlek.-mondja higgadtabban, de te már kinyitottad az ajtót.

-Én is szeretlek.-mondod. Füledet befogva, futva indulsz el az esbőben. Az ég dörög, kicsit ijedt vagy, de ez a legkisebb gondod.

-T/N!- Sehun hangja csapja meg a füled. Az eső már ömlött, nem esett. Könnyeid nem látszodtak az eső miatt, viszont te érezted, hogy azok könnyek. Lábaid már nem engedelmeskedtek, lefagytak az esővízben. Kezeid elvetted a füleidtől, lassan megfordultál. Sehun fehér pólója nem látszott az esőben, csak a kidolgozott kockás hasa. Kabát sem volt rajta.-T/N nagyon szeretlek és majd megszakadna a szívem, ha most itthagynál!-kiabálja túl az eső és a villámok hangját.-Ha kell, most kidobom az összes videójátékoty, de soha ne menj el tőlem!-mondja sóhajtva, hajáról peregnek le az esőcseppek.

Nem tudtál megszólalni....csak álltál ott és Sehunt bámultad.

-T/N gyere hozzám! Legyél életem legnagyobb része!-kiáltja megint a esőbe, hogy az arra járó pár ember hülyének nézzen titeket. De ez nem zavart. Végre cselekedtél, Sehunhoz rohantál és csurom vizesen magadhoz szorítottad.

-Hozzád megyek te kocka, imádnivaló és rém dögös ember!-mosolyogsz, majd megcsókolod az esőben.