Melyben Chanyeol Baekhyun töritanára, Baekhyun pedig szeretni tanítja Chanyeolt. Az írónő meg túl sokat nézte a Bajos csajokat.

Ez a történet vagy két éve csücsül itt, több társával együtt, próbáltam vele valamit csinálni, nem lesz olyan jó, mintha akkor fejeztem volna be, nem is lesz olyan hosszú, de megjött hozzá a hangulatom.

- Aww, nézzétek azt a gólyát! - sipákolt Luhan nagy tapsikolás közepette. - Uramatyám, milyen kis édes! Olyan pasas lesz belőle egy nap!

Taeyeon rágóbuborékja nagy pukkanással terült szét ajkain, majd Luhan új imádottja felé pillantott, és megjegyezte:

- Nem is olyan rossz idén a friss husi. A tavalyi egyszerűen olyan förtelmes volt, hogy Tiffany még burkolt cikket is írt róla az iskola honlapjára...

- Az ő volt? Nem is tudtam... - kapta fel tekintetét a körömreszelésből Baekhyun, a csapat harmadik tagja.

A kedves olvasó éppen megismerhette a Puncimancikat, az iskola immár végzős menőkéit, akiket imádnak és utálnak fiúk-lányok, akik mindig a figyelem középpontjában álltak, és ezt felettébb élvezték.

A Puncimancik (másnéven Sassy Pussies) egy, a középiskola első osztályától kezdve fennálló szövetség volt, melyet három csinos emberke alkotott: a királynő, HBIC, Kim Taeyeon; a szívecsketördelő, Byun Baekhyun és a hétfájdalmú Lu Han, aki hisztijeiről híresült el.

- Tényleg, srácok, még meg sem tárgyaltuk, hogy kik az idei célpontjaink! - csapta össze tenyereit Taeyeon. 

- Stipistopi a cukigyerekem! - vágta rá azonnal Lu Han. 

- Én idén Jiyoungot fogom meghódítani - tűzte ki a célt a királynő. 

Mindketten Baekhyun felé fordultak, vártak az ő áldozatának nevére. Tudniillik ugyanis, hogy a Puncimancik minden iskolaév első napján választottak maguknak egy személyt, akit az év végéig be akarnak cserkészni. Ez egyfajta verseny, aki elsőnek tudja randira rábírni az illetőt, az a nyertes. 

De Baekhyunnak semmi ötlete sem volt. Ha őszinte akart lenni magával, nem is gondolkodott el rajta este, pedig minden évben ez volt a hagyományos programja az iskolakezdés előestéjén. Majd olyat mondott, amit még senki soha a  Puncimancik életében: 

- Kérek egy kis haladékot! Még nem döntöttem... 

Taeyeon és Lu Han persze ezzel a kéréssel nem volt elégedett. Mindig Baekhyun kiszemeltjei voltak a legelérhetetlenebb, legizgalmasabb emberek, és az összes esetben Baek csábereje nyert. Mi az, hogy idén még ötlete sincs?!

- Na jó, Byun, megkapod, de holnap délután jelented, ki az idei szerencsés választottad!

Másnap Baekhyun végig kereste a potenciális emberkét, hiába.

Egészen addig, amíg be nem csöngettek történelemre. Baekhyun nyugisan ült a helyén, firkálgatott a füzetébe, tudta, hogy az öreg Lee néni már süket és félvak, és úgy érzi, hogy Napóleon felesége, szóval az eddigi három év alatt nem igazán volt vele baja. Még jó jegyei is voltak, hiszen simán lehetett puskázni is ilyen körülmények között.

Nemcsak Baekhyun, hanem az egész osztály lepődött meg, amikor az ajtón bebotladozott egy nagyon fiatal, nagyon magas, nagyon szemüveges fickó, egy halom történelmi diákatlasszal a kezében.

Próbált csendet csinálni - nem sok sikerrel, hiszen a diákok bediliztek az újdonságtól, ami (aki) nem más volt, mint ő.

- Sziasztok, Park Chanyeol vagyok, és én leszek az új történelemta... - nem tudta befejezni, rögtön záporoztak rá a kérdések.

- Most költözött ide?

- Honnan ez a frankó szemcsi?

- Hé, te nem valamelyik párhuzamos osztályból jöttél minket prankelni?

Valóban: a tanár úr kegyetlenül fiatalnak tűnt, ami az jelentette, hogy a korkülönbség köztük elenyésző. Baekhyunt ez a tény szinte felvillanyozta. Szerencsére a kérdések között ez is elhangzott, az újonc pedig készségesen kibökte:

- Huszonnégy vagyok.

Mondani se kell, Lu Han és Taeyeon majd' bekaksiztak, mikor értesültek Byun terveiről. Ha sikerül neki teljesítenie ezt a kihívást év végéig, legendává válik.

Annál is inkább, hiszen Park tanár úrról minden gyorsan terjedt: hogy állítólag apergeres, nem tud pálcikával enni, és 1000%-ra szűz. Hogy mindezt honnan állapították meg róla, az már kérdéses, de biztos így volt, hisz a sulis pletyka csak a színtiszta igazság lehet.

Baekhyun figyelt az órákon, töriből voltak a legjobb jegyei, lebiggyesztette az ajkát, kutyusarcokat vágott, rágcsálta a kezét, tehát minden báját bevetve küzdött a tanár úr figyelméért.

Mintha olyan nehéz lett volna egyébként. Chanyeol látszólag teljesen bele volt bolondulva decemberre.

Baekhyun december utolsó iskolai napján készült bevetni a megafegyvert: egy répát formázó aranyos kis tollat, kevésbé aranyos célokra.

Az óra nyugodtan ment, ketten feleltek, néha nagy röhögések mentek, hol a hülyeségeken, amiket mondtak, hol a tanár nyomiságán.

Amikor azonban az új anyagot kezdte vetíteni Chanyeol,  Baekhyun elővette jegyzetfüzetét és répás tollát, és kezdődhetett is a buli.

Baekhyun az első padban először feltűnésmentesen rágcsálta a tolla végét, bambulta Chanyeol hatalmas kezeit, vigyorgott, talán még nyálzott is. Na jó, talán azt nem.

Aztán a tökéletes pillanatban, amikor a tanár úr felé pillantott egy ártatlan levegőszünetben, Baekhyun szemérmesen lemélytorkozta a répás tollacskát.

Az osztály nagy része lemaradt erről az epik pillanatról, és már csak annak lehetett szemtanúja, ahogy a tanár úr hatalmas szemekkel és köhintésekkel igyekszik megbizonyosodni arról, hogy amit lát, az nem egy lázálom.

- Ez volt a töréspont: érettségi előtt nem sokkal járni kezdtek, de még titokban kellett tartaniuk. Chan bácsinak addig senkije se volt, Baek bácsi egy teljesen új világba vezette be őt, és már nemcsak azért, hogy ő nyerje a Puncimancik versenyét - Taeyeon becsukta a Puncimancik Legendáriuma címet viselő, kézzel írt könyvet, majd gondosan betakargatta tátott szájjal hallgató kislányait.