(^ Picrew-es karakterterv ^)

- Gyere csak! - hallottam az igazgató hangját. Benyitottam és meghajoltam.
- Ohayo Gozaimasu. - néztem fel az igazgató úrra.
- Ohh, Amaya! Épp időben. - mosolygott. - Mindig is pontos voltál. Foglalj csak helyet! - mutatott az előtte lévő egyik székre. - Teát? - kérdezte mikor leültem.
- Nem köszönöm! - tettem keresztbe lábam. Az igazgató bólintott, és elővett pár papírt. Elmagyarázta, hogy mivel a tankerület megköveteli, amint megérkezik az új hősruhám egy felmérésen kell részt vennem, illetve alapjáraton megkövetelnének papíralapú testeket, de szerencsém van, és ezt elengedték. Megkaptam az órarendem, és még pár tankönyvet. 

- Lényegében ezek a fontosabb tudnivalók! Elkísérlek az osztályteremhez, az első óra utolsó tíz percére be tudsz menni, utána pedig... igazból jobban ismered a U.A.-t mint én, tehát körbe vezetni nem kell! - kuncogott, majd felállt. 
- Köszönöm! - álltam fel, szoknyám megigazítva. Beszélgetve elindultunk a teremhez. Mikor odaértünk, hallottam, hogy a téma az "Új osztálytárs érkezése", ezen beszélgetést az igazgató úr kopogása szakította félbe.
- Tessék? - hallottam apám álmos hangját.
- Jó reggelt Eraser! Meghoztam az új diákot! - mosolygott. A teremből hallatszódott az új osztálytársaim suttogását. Az igazgató még valamit magyarázott, aztán elsétált.

- Kérlek gyere be. - hallottam a tanár úr hangját.
- H-hai! - sétálta be. Megálltam a tanári asztal előtt. 
- Ohayo Gozaimasu! - hajoltam meg. 
- Kérlek mutatkozz be. - ült le apám a tanári asztalhoz.
- Amaya Aiawa vagyok, tizenöt éves... nem tudom mit kéne még mondanom, igazából aki megszeretne ismerni az majd szóba áll velem. - néztem az új osztálytársaimra.
- Rendben, kérlek ülj le! - nézett az egyetlen üres helyre. Elindultam a helyemre. Leültem és magam elé néztem. Shoto! Mekkora a szerencsém van, bár tudom, hogy idejársz, de akkor is!

Most gondolom mindenkiben felmerül a kérdés: "Honnan ismered Todoroki-t?" Most válaszolnék nektek. Todoroki-val mi nagyon jóban vagyunk, még kiskorunkban barátkoztunk össze, mikor az anyja kihozta a játszótérre. Shoto egész családja szeret, még az apjával is jóba vagyok, és igaz nem feltétlen egy minta polgár az apja, de mikor elő jött az egyik képességem, beleláttam az apja lelkébe, és változott a véleményem róla. Shoto anyjához is bejárok a kórházba, hiszen amíg nem került kórházba, addig olyan volt számomra mint egy rokon, és mivel anyum is nagyon jó össze barátkozott vele, rávettem, hogy az egyik látogatás alkalmával vigyen magával. Azóta pedig nem egyszer fordultam meg Rei-san-nál (Ő kérte meg, hogy ne Obasan-ozzam). Mindegy is, térjünk vissza a jelebe.

Aizawa sensei beszélt még a gyakorlatról, igaz nem nagyon figyeltem, bár meglepett, hogy az elsősöknek is részt kell vennie, de logikus döntés azok után, hogy mik történtek. Vajon Power Loader sensei-nek sikerült elintéznie az új hősruhám? Majd ha lesz időm benézek hozzá. Lehet, hogy nagyon elbambultam, hiszen apám hangja zökkentett i a gondolataimból.

- Amaya! Gyere a lapokért! - szerintem már sokadjára ismételte el, hiszen elég ideges volt a hangja. Felálltam, és az asztalhoz léptem. 
- Majd olvasd át őket. Okosan dönts! - adott kezembe egy nem kis papír tornyot. Mikor vissza értem a padomhoz, és leraktam a lapokat, egy futó pillantást vetettem a legfelső lapra. Nem tévedtem, ezek a gyakorlattal kapcsolatos "ajánlások". Amint leültem kicsengettek. A sensei még el sem tudott köszönni, az osztály nagy része már ugrott felém. Végül apa feladta és kisétált a teremből.

- Szia Mina vagyok! -
- Én Mineta! - csak kapkodtam a fejem a hasonló megszólalások után.
- Álj! Lassabban. Mindenkire szeretnék figyelni, de ha egymás szavába vágtok nem tudok! - csitítottam el őket. Megértően bólintottak, és sorban bemutatkoztak.
- És én pedig Kirishima Ejiro vagyok, mögötted az az úri ember Bakugo Katsuki előtted pedig-
- Todoroki Shoto, ismerem. - mosolyogtam a cápafogúra. És jöttek is a kérdések.  
- Kiskorunkban ismertük meg egymást, azóta vagyunk jóban. - válaszoltuk egyszerre Shoto-val, bár az utóbbi jóval halkabb volt. 
- Viszont ha megbocsájtotok. - álltam fel. - Nekem mennem kell Power Loader
sensei-hez. - próbáltam eljutni az ajtóig, miután a lapokat a képességemmel a szobába küldtem.
- Oda kísérjelek? - hallottam Shoto hangját.
- Megköszönöm Shoto, bár nem hiszem, hogy eltévednék! - kuncogtam. Na igen, itt egy pár embernek elültettük a bogarat a fülében.

Kisétáltunk a teremből, én pedig nagyot sóhajtottam.
- Minden rendben? Talán megint valami új képesség? - nézett rám aggódva.
- Részben, nem jó ez a hiper érzékeny hallás... volt akinek még a gondolatait is
hallottam! Főleg annak a szőlőnek... - fogtam füleim.
- Sajnállak, Mineta gondolatai nem lehetnek kellemesek... És mi a másik
probléma? - érdeklődött tovább.
- Ezt most hanyagoljuk... Ohh meg is érkeztünk! - kopogtam be a terembe.
- Rendben, nem erőltetem. - mosolyodott el halványan.

- Aizawa-san! Mi járatban? - nyitotta ki az ajtót Power Loader sensei.
- Ohayo sensei! Az új hősruhámról szeretnék érdeklődni! - hajoltam meg.
- Szerencséd van, hiszen nem rég megérkezett! - állt odébb, hogy be tudjunk menni.
- Mindjárt hozom. - indult el tanárunk a terem hátulja felé.
- Hatsume? - néztem körbe, mikor az emlegetett lány kirontott egy nagy halom alkatrész mögül. A lány a nyakamba ugrott és borultuk is hátra. Hatsume leesett rólam, engem viszont Shoto elkapott.

- Köszönöm! - egyenesedtem fel. - Köszönöm a támogató eszközöket, sok
hasznuk volt! - nyújtottam a rózsaszín hajú lány felé kezemet.
- Tényleg? - ugrott fel. - Mi a véleményed a-
- Itt is van a ruha! - szakította félbe Power Loader sensei, Hatsume mondatát. 
- Köszönöm sensei! - vettem át a dobozt.
- Semmiség! Viszont próbáld fel, hogy biztos jó-e rád. - fordul vissza az asztalához.
- Így tennék, de különleges anyagból készült, és pontosan rám simul. A kezdeti fázisban nem egyszer felpróbáltam! - mosolyogtam, a tanár úr pedig bólintott. 

Rövidesen vissza sétáltunk a terembe, ahol sok-sok kérdő tekintettel találkoztunk. Leültem a helyemre, és rövidesen be is csöngettek. Talán angolunk volt ,de nem nagyon figyeltem.
- Aizawa-san! Please answer. What do you think could be behind the quirks? - hallottam meg Present Mic sensei hangját. (A/n: Remélem helyesen írtam...)
- There is no right answer to your question as it is still a controversial topic. - remélem helyesen mondtam...
- Remek válasz! - és újra magyarázni kezdett. 

Ebéd szünet volt, a következő óránk hőstörténelem lesz, amit Midnight sensei (anya) tart. Utána pedig All Might sensei-el lesz órán, ahol mivel megjött az új hősruhám elméletben valami harc lesz. Megérkeztem az ebédlőbe. Nem igazán vagyok éhes... Kivettem a táskámból egy almát, és kisétáltam az udvarra.  Ilyekor az iskola nagy része az ebédlőben van, így nyugalmam lesz. Leültem az egyik rejtetteb részé lévő padra, lábaim keresztbe tettem, és magam elé nézve gondolkodtam.
- Régen is itt lehetett téged megtalálni. - hallottam igazgatónk hangját. - Most mi az ami
bánt? - ült le mellém. Régen amikor valami bántott, mindig itt voltam, és mindig Nezu-san talált meg.

- Tudja, aggódom a nyomozás miatt. Most igaz, hogy a feladatom annyi, hogy beolvadjak, mint egy normális diák, és így próbáljak közelebb kerülni Overhaul-ékhoz... De, a terv nagy része tőlem áll vagy bukik... Ha valami félre siklik és a nyomkövető, vagy a poloska
elromlik... - kezdtem kaparni a körmöm melletti bőrt.
- Szerintem volt már kockázatosabb nyomozásod. Téged úgy ismerünk, hogy ha meghalsz is lezárod a nyomozásokat... Szerintem túl sokat aggódsz ezen! - mosolygott rám
bíztatóan. - Illetve ha ezt az ügyet lezártátok, hivatalosan is visszavonulsz, egy kis időre, hogy elvégezd az iskolát. Tehát, nem is kell annyira megjátszanod magad! - kuncogott.
- Igaza van! - mosolyodtam el én is.

Nezu-san-nal a szünet végéig beszélgettük, én pedig futva indultam vissza a terembe. Éppen időben érkeztem. Légzésem próbáltam lelassítani, miközben sétáltam helyemre. Amint a tanárnő belépett a terembe, mindenki elhallgatott és leült a helyére.
- A ma órán szabadfoglalkozás lesz, nekem elintézni valóm van, All Might sensei fog bejönni... valamikor. Arra kérlek titeket, hogy ne robbantsátok, gyújtsátok, tiporjátok el az iskolát! - sietett ki. Na ez furcsa volt. Gondoltam majd zenét hallgatom... hát nem. Az osztály nagyrésze megint oda gyűlt az asztalom köré.



- - - - - - - - - - 

Bocsánat a hosszú kihagyásért, csak pár magánéleti gubancban volt részem. De igyekszem ezentúl redszeresen részeket hozni! Remélem ez a kis rész is tetszik nektek. 

Illetve, itt van Amaya új hősruhája:

(Nem lett a legjobb az is igaz...)