- Készen vagy, Chaeryeong? - kopogott be a királyné legkisebb lányának ajtaján. - Siess, már a vőlegényed is megérkezett! - sürgette a királylányt, aki, végszóra, kinyitotta az ajtót, és kilépett rajta. 

Meseszépen nézett ki: egy romantikus, pink, széles szoknyájúruhakölteményt viselt, ami a számtalan rétege miatt olyan könnyűnek tűnt, mintha csak vattacukorból lenne, és ami fehér virágokkal meg gyöngyökkel volt dekorálva. Chae a feltűzött hajába is rejtett el pár ilyen díszt, amitől leginkább egy tündérre hasonlított. 

Ahogyan levonult a hallba, a jegyese, Soobin tátott szájjal nézte. Ám ő ekkor még nem tudta, hogy a lány ragyogása, mosolya és izgatottsága nem neki szólt, hanem valaki másnak... 

A királyi társaság kocsiba ült, és elhajtottak a Shin hercegség kastélyába, ahol már javában zajlott a bál. A hatalmas terem csillogott a sok aranytól és kristálytól, a nemesek mind egymást forgatták a parketten, a zene betöltötte a helyiséget a padlójától az égig érő mennyezetéig. 

Ahogy megérkeztek, Soobin egyből felkérte Chaeryeong-ot egy táncra, aki, nem lévén más lehetősége, elfogadta azt. De közben egyszer sem nézett a férfira, végig a tömeget fürkészte, keresett valakit. Aztán megérezte azt az ismerős, bizsergető pillantást a hátán. Egyből odafordult, és a forgatagon túl meglátta őt: Shin Ryujin-t, aki egy merész mosollyal szuggerálta a fiatalabb lányt a terem másik feléből. Ryujin, szokása szerint, rebellisen nadrágba és öltönybe bújt a jeles eseményre, és Chae csak még jobban szerette emiatt. Imádta, hogy az idősebb olyan határozott és lázadó. Ha nem ilyen lenne, a kisebb sose merte volna bevallani az érzéseit neki. 

Pár másodpercig csak bámulták egymást, elveszve a másik szemeiben, aztán Ryu intett a kezével, és elindult egy oldalsó lépcsőn fölfelé. Chaeryeong követte, amint a tánc véget ért, és egy emeleti erkélyen találta meg a szerelmét. 

- Na végre, hogy egyedül maradtunk - köszöntötte Ryujin, és átkarolta szerelmét. - Hiányoztál, édesem - suttogta a fülébe. 

- Nekem is. Azt hittem belehalok, ha nem látlak - mondta Chae elfúló hangon, a szemeiben visszatükrőzödtek a csillagok. 

A bálterem nyitott ajtaja miatt felhallatszott ide is a zene, és a két lány keringőzni kezdett az édes muzsikára. Varázslatos pillanat volt, amiben csak ők ketten léteztek, senki aki bírálja őket. Abban a percben nem voltak előkelőségek, akiket kötelez a társaság, csak két lány, együtt a hold óvó fénye alatt, összekötve a forró szerelmük által. 

Aztán persze ennek a buboréknak is össze kellett törnie. 

- Szóval itt vagy! - hallottak egy hangot a jobb oldali erkélyajtó irányából. Soobin volt az. - Gyere, Chaeryeong, vissza kell mennünk a partiba a szüleidhez. És egész este figyelni foglak, nehogy ez a boszorka megint elcsábítson tőlem! 

- Soha! - Chae nem volt hajlandó itt hagyni a kedvesét egy férfiért, akárki akármit is mond. 

Ryujin ekkor megragadta párja karját, és a bal ajtón keresztül visszamentek az épületbe. Lefutottak a cselédlépcsőkön, ki a sötét kertbe, ott is egy kis lugasba a sövénylabirintus mellett. Mikor meggyőződtek róla, hogy Soobin ide már nem követte őket, egymás karjaiba borultak. 

A csókjuk titokzatos volt és szenvedélyes, mint az éjszaka, aminek leple elrejtette őket, de puha és édes, mint a frissen szedett eper. Szikrázott és égett az elfojtott vágyaktól, közben őrülten addiktív volt, mindketten azt gondolták, örökké ebben az érzésben akarnak lebegni. 

A levegőhiány miatt kényszerültek elszakadni egymás ajkaitól, és miközben pihegve igyekeztek oxigénhez jutni, Ryujin előhúzott két papírdarabot a zsebéből. 

- Mik azok? - kérdezte Chae kíváncsian. 

- Hajójegyek Franciaországba - magyarázta az idősebb. - Megakarok szökni innen. Eljössz velem, baby? 

- Még szép! - vágta rá Chaeryeong, és egyből újra Ryu ajkaira tapadt, aki belemosolygott a csójukba. 

Szóval ez lenne az első girlslove oneshotom! Azért remélem tetszett mindenkinek ^ww^