Szeptember 01. Hétfő

Volt már másnak is olyan érzése, hogy teljesen az ágyhoz van ragadva? Hogy nincs ereje felkelni, és mindent megadna még 10 perc alvásért? Azt hiszem, igen, ismerős lehet mindenkinek. Muszáj bemenni a suliba? Minek? Első nap még úgyis csak az a hülye ünnepség megy. Az igazgató minden egyes évben ugyanazt mondja el, szerintem bemagolta.
Ma kezdem a harmadik évem a Nathan Hale Általános Iskola és Gimnáziumban. Tizenegyedikes lettem. Hurrá.
Lassan kimásztam az ágyamból,felhúztam a pandás mamuszom, közben pedig elskandáltam magamban háromszor, hogy "Semmi baj Hope, ezt az évet is túl fogod élni...".

Megmostam az arcom,majd bemásztam a kádba és lezuhanyoztam. Egész zuhany alatt azon gondolkoztam: Miért ilyen monoton és unalmas minden? Minden sulis hétköznap ugyanolyan. Most lemegyek, betolok egy nutellás kenyeret epres shake-kel, felveszem a sulis egyenruhám, kifésülöm a hajam, egy kis lehelletnyi sminket magamra kenek (szájfény+szempillaspirál), felhúzom a cipőt, Eric, a legjobb haverom csenget, elindulunk a suliba, fél úton szól, hogy nem hoztam táskát,veszekedni kezdek vele, hogy miért nem mondta hamarabb, kinevet, hazaszaladok a cuccomért, ő megvár, együtt rohanunk a suliba, ledobjuk magunkat az ablak felőli padsor utolsó padjába, egy pillanattal később beesik a tanár, nekem eszembe jut, hogy pisilnem kell, Eric megállapítja, hogy rohadt szerencsétlen vagyok, megrúgom, visszarúg, megint megrúgom, újra visszarúg, a tanár észreveszi, ránk szól, Adam "dögölj meg" nézéssel néz Ericre (Már egy pár éve szerelmes belém,tavaly el is jutott odáig, hogy megmondta a szemembe, én meg néztem rá, mintha szellemet láttam volna...Sikeresen elrontottam életem legelső szerelmi vallomását, de igazából nekem nem tetszik Adam, úgyhogy jó,hogy így alakult. Miután pedig kitudódott,hogy kosarat kapott tőlem (igazából nem is, de a bámulást nemleges reakciónak vették a haverjai) a suli legmenőbb kilencedikese, körülbelül az összes 9-10.-es lány utálni kezdett. Ettől kezdve nagyon kevés barátnőm volt (hogy pontosítsunk, csak egy), Adam pedig azóta gyűlöli Ericet,mert azt hiszi, hogy járunk. És így, hogy a pletykák szerint járunk,még az utolsó barátnőm is itthagyott, merthogy voltam olyan szerencsés, hogy neki pont Eric tetszett)...Unalmas ez már. Valami változást akarok. Tizenegyedikesen itt lenne mostmár az ideje, hogy megtetszen egy srác, hogy éjjel nappal azon gondolkozzak, milyen helyes és milyen cuki mosolya van. Ezt a korszakomat kellene élnem, helyette rúgdosódok a legjobb haverommal, akire az én helyemben már a többi lány régen rámászott volna. Annyi csajnak tetszik Eric. Mindig elgondolkozom azon,hogy vajon nekem miért nem? Remélem, nem vagyok leszbikus. Jézusom, ugye nem a lányokat szeretem? Na jó, ez hülyeség, biztos, hogy nem a nőkhöz vonzódom! De vajon mi lenne, ha tényleg járnék Eric-kel? Valahogy én nem tudnám...megcsókolni. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha együtt lennénk. Pedig azt mondják, fiú és lány között nincs barátság. Akkor ez mi? Ericnek biztos, hogy nem tetszek. Neki Hannah tetszik. Az a Hannah Reed, akinek mindig tökéletesen áll a vörös,enyhén hullámos haja és füstös sminkje. Kreol bőre tökéletesen illik a rikítókék szeméhez, és mindig olyan jó ruhákban jár, hogy szerintem nem csak a fiúk, de még a lányok is megbámulják. Kétségtelen, maga a tökéletesség. Nem szeretném elkeseríteni a legjobb barátomat, de semmi esélye nincs egy "ilyen" végzősnél. Azon sem csodálkoznék, ha egyetemista barátja lenne. Merthogy az egyetemisták menők. Legalábbis a legtöbbjük.

Na jó, asszem elkalandoztam. Kimásztam a kádból, megtörülköztem, majd meztelenül rohantam megnézni az időt.

- Úristen! 8:59! - kiáltottam fel

- Nem baj, ma úgysem mész iskolába. - állt meg anya az ajtóban

Hahó, kopogni ki fog?

- Miért ne mennék? Harmadik órára még beérek, megmondom, elaludtam. Küldök SMS-t Ericnek. Remélem, nem haragszik, amiért...

- Beszélhetnénk? - kérdezte anya

Jaj, ne! Mit tettem? Szerintem az utóbbi egy hónapban nem törtem el semmit!

- Ne nézz ilyen riadtan. - mosolyodott el - Csak beszélgetni szeretnék. Mint anya a lányával. - ült le az ágyamra

Most azt várta, hogy megnyugszom? LEÜLT. A leülés azt jelenti,hogy hosszú, komoly beszélgetés lesz, aminek valószínűleg nem fogok örülni.

Terhes?
Vagy mi van?
Tuti, hogy terhes.
Úristen, anya terhes!
Még riadtabban néztem rá.

- Mi lenne, ha meglátogatnánk az unokatesódékat? - húzta végig a tenyerét a karomon...asszem ezt simogatásnak hívják

Wow, akkor mégsem terhes.

- Melyiket?

- Allisonékat.

- Beacon Hillsbe megyünk? - oké, azt hiszem, ki fog gurulni a szemgolyóm a helyéről, annyira meglepődötten nézek

- Csak egy évre. - vonta meg a vállát

- MIVAN?! Egy év?! - pattantam fel az ágyról

- Apád bátyjával, azaz,ugye, Chris bácsikáddal fontos dolgokat kell megbeszélnem.

- És azt nem lehet telefonon? Vagy mittudomén', Skype-on? - próbálkoztam

- Hope, szedd össze a cuccaid, miután apád hazaért, indulunk. - állt fel, majd kiment, mielőtt még bármit szólhattam volna

Mi van?! Itt hagyjuk Seattle-t hónapokra, csak azért, mert valamit meg kell beszélnie anyámnak Chris bácsival? Ráadásul ma délután?

Mit fogok mondani Ericnek? Hogy anyának hirtelen "repüljünk Beacon Hills-be" hangulata lett? Amúgy is! Ovi óta barátok vagyunk, miért nem lakhatok addig nála? Van vendégszobájuk!

Fel kell hívnom! Kit érdekel, hogy óra van?

Csörög, csörög...Csörög, csörög...Csörög, csörög...Csörög, csörög...

Már éppen le akartam tenni, amikor Eric felvette.

- Hope, óra van, gyorsan mondd, mert most is elvileg WC-n vagyok!

- 1 évre itthagylak téged és egész Seattle-t! - csordult ki egy könnycsepp a szemem sarkából

- Mi van? - mondta kicsit hangosabban, mint kellett volna...hupsz - Mikor?

- Ma délután.

- Odamegyek.

- Mi? Most?

- Most hát! Nem várom meg, ameddig felülsz a repülőre! - kinyomta