Anne izgatottan kelt fel. Túl izgatottan. Szinte már rosszul volt. Bekapcsolta kedvenc lejátszási listáját amin csupa One Direction volt. Igen szerette a One Direction-t. Ahogy az AC/DC-it is. És Mozart-ot is. És a Beatles-t is. Érdekes igaz? Szóval amint elindult a Best Song Ever ő kapkodva készülődni kezdett. Pizsamáját lecserélte ünneplőjére, azaz egy fekete rakott szoknyára ami a combközépig ért és magasított derekú volt, egy blúzra amit a szoknyába tűrt és az iskolai nyakkendőre. Azaz lányoknak stóla. Fekete kistáskájába tolltartót, s egy kis jegyzetfüzetet pakolt, majd felkapta fekete magassarkú bokacsizmáját. Ezután alaposan fogat mosott, haját pedig kifésülte és kivasalta, fazonját viszont meghagyta az eredetire. (Jobb oldalra fésülve a haj nagy része.) Miután ezekkel végzett leszaladt a konyhába.

-Jó reggelt! -köszöntött mindenkit mosolyogva majd megevett egy nutellás gofrit. Utána ki is szaladt mert szeretett volna időben odaérni. Nővérével nem együtt mentek mivel Selena máshova jár. Anne amint kilépett a kapun hatalmas vigyor szökött az arcára.

-Jó reggelt picur! -köszöntötte mosolyogva a kerítésnek dőlve Sam a lányt majd alaposan végigmérte. Combján kicsit elídőzött tekintete, ahogy a magassarkún is. Elég dögös volt be kell vallani.

-Felhőkarcoló! - nevetett fel örömteljesen a lány majd a fiúhoz szaladva a nyakába ugrott.

-Csak nem hiányoztam? - nevetett fel Sam miközben átölelte a lányt.

-Dehogy is! Miket képzelsz te? - kuncogott a lány pimaszul majd ellépett a fiútól és elindultak.

-Azt hogy szeretsz. - mondta magabiztosan a fiú.

-Ki szeret téged? - nevetett fel gonoszan Anne.

-Te. - makacskodott nevetve Sam.

-Én ugyan nem! -makacsság terén a fiú rossz lánnyal kezdett ki.

-Persze mondogasd csak! - kuncogott Sam. -Mit reggeliztél? - pillantott a lányra mosolyogva. Elhatározta, mindig ellenőrizni fogja mikor mennyit eszik. Mármint azért nehogy túl keveset egyen.

-Nutellás gofrit! - vigyorgott Anne.

-Helyes! - nyugtázta Sam örömmel és megkönnyebbülve. Rövidesen meg is érkeztek az iskolához ám ekkor Anne arcáról lehervadt a mosoly. Félt.

-Hé... - szólította meg halkan a lányt Sam. -Veled leszek. - suttogta biztatóan a fülébe majd nyomott egy puszit a lány arcára.

-Okés. - bólintott végül Anne és a fiú oldalán, egy nagy levegővétel kíséretében belépett az épületbe. Sam a termükbe vezette majd a leghátsó sorhoz mentek ahol pár fiú üldögélt és hülyéskedtek. Sam mosolyogva kezet rázott velük míg Anne csak szégyenlősködve állt ott.

-Srácok be kéne mutatnom valakit. - lépett vissza Anne mellé Sam. -Ő itt Anne. Nyár végén költözött ide, jó barátom. -mosolygott a lányra.

-Sziasztok. - biccentett Anne olyan magabiztosan ahogy csak tudott.

-Szia Anne. Adam vagyok. - nyújtotta felé udvariasan a kezét egy magas, barna hajú, szemüvege ellenére helyes srác.

-Ahogy Sam már mondta, Anne. - rázott vele kezet vigyorogva a lány.

-Eric! - intett a legtávolabb ülő vigyorogva, zöld szemei kedvesen csillogtak. Anne csak nevetve biccentett neki.

-És végül Brandon. - nyújtotta felé a kezét a mellette álló fekete hajú, fekete szemű, szintén vidám srác. Szóval ők lennének a suli menő, helyes fiúai.... meg kell hagyni valóban vonzóak voltak... főleg Sam ugyebár.

-Továbbra is Anne. - kacagott fel a lány és kezet rázott Brandon-nal aki elvigyordott.

-Te Sam honnan szedtél össze nekünk egy ilyen szépséget? - nevetett kedvesen Brandon.

-A tengerpartról. - rántotta meg mosolyogva Sam a vállát s közben a lányt figyelte.

-Akkor ő egy sellő? - tátotta el a száját Eric mire Anne még hangosabban (és a fiúk szerint még aranyosabban) nevetett.

-Most hogy mondod... csodásan énekel, szeret úszni, kedves, gyönyörű, őszinte... basszus miért nem mondtad hogy sellő vagy? Amúgy köszi Eric én nem tudtam rájönni. Azt hittem tündér vagy angyal. - gondolkodott komoly képpel Sam.

-Na-na-na! - nevetett Anne. -csak hogy tisztázzuk. Emberi lény vagyok, oké? Fajtiszta. - tette hozzá a biztonság kedvéért mire a fiúk felnevettek.

-És még jófej is. Lehetséges ez? - vigyorgott Adam.

-Hát látod... - vonta meg a vállát Sam ekkor pedig a csengő éles hangja hasított a levegőbe. Anne leült a középső sor utolsó előtti padjába, így mögötte volt Sam és Brandon, a jobb.oldali leghátsóban pedig Eric és Adam. Anne-hez hamarosan egy ünneplős, azonban tornacipőbe bújtatott lábú lány sétált kedves mosollyal a fején.

-Szia! Szabad ez a hely? -kérdezte kedvesen.

-Persze ülj csak le! - mosolygott vissza őszintén Anne.

-Köszi! - vigyorodott el a lány majd helyet foglalt. -Amúgy Hazel vagyok. Hát te? Nem láttalak még errefelé, új vagy? - csacsogott a lány.

-Anne. Még csak most jöttem nyár végén ezért nem találkozhattunk. - magyarázta kedvesen Anne.

-Értem. És honnan jöttél? - csevegett Hazel, s ilyen és ehhez hasonló alapvető kérdéseket tettek fel egymásnak ismerkedés képp amíg az osztályfőnök 15 perc késéssel be nem viharzott.

-Sziasztok gyerekek, bocsánat a késésért! - kezdte a 45 év körüli nő. -Szóval szokás szerint (micsoda alliteráció! Szerk.) hamarosan indulunk a tanévnyitóra de előbb azt hiszem be kéne mutatnom valakit. - itt Hazel biztatóan Anne-re vigyorgott, a lány pedig nagyot nyelt. -Anne bemutatkoznál kérlek? - invitálta kedvesen a nő mire Anne bólintott, felállt s a nő mellé sétált.

-Sziasztok! Anne Rosehill vagyok, a családommal most költöztünk ide nyár végén... öhm... 16 éves vagyok... és azt hiszem ezek így a legfontosabbak. - vonta meg a vállát Anne majd ahogy új barátjaira nézett, elszállt a félelme és halványan elmosolyodott.

-Mesélj még egy kicsit Anne. Biztos van valami. - noszogatta a nő. Sam bólintva jelezte Anne-nek hogy folytassa aki mosolyogva hozzákezdett.

-Hát szeretek zongorázni és énekelni, olvasni és filmeket nézni, fotózok és nagyon szeretek lovagolni is. - fejezte be mosolyogva Anne.

-Rajtam nem szeretnéd kipróbálni az utolsót cica? - szólalt fel röhögve egy barna hajú, kék szemű fiú a jobb oldali sor utolsó padjából mire Anne-nek lehervadt a mosolya és nagyot nyelt.

-Fogd be Robert! - szólt rá keményen Sam.

-Mert mi lesz szőke herceg? - kérdezte gúnyosan, mire Sam és a haverjai is készültek volna visszaszólni de a tanárnő közbevágott.

-Gyerekek elég legyen! Anne köszönjük a bemutatkozást remélem jól fogod magad érezni. Leülhetsz. Gyerekek az ünnepség fél óra múlva kezdődik addig pár dolgot át kéne beszélnünk. - fejezte be monológját az ofő miközben Anne visszasietett a helyére, de miközben leült érezte hogy Robert tetőtől talpig végigméri. Sam szúrósan méregette Robertet de nem szólt nehogy balhé legyen.

-Ne törődj vele Anne. Az egy tapló mindenkivel. - nyugtatta Anne-t Hazel miközben megsimította a lány karját.

-Rendben. - mosolyodott el halványan Anne majd halkan suttogva folytatták a csevegést Hazel-el. Az ünnepségig a két lány jól megismerkedett egymással, és a fiúkhoz is sokszor hátrafordultak, így megalapozták a velük való barátságukat is. Az ünnepség felé menet Anne elég feszélyezetten érezte magát mivel Robert jött mögötte, és őszintén szólva kicsit tartott tőle. Nem voltak elegek a beszólásai, de még a külsején is látszott, hogy tipikus rosszfiú. Talpig feketébe volt öltözve, haja direkt kócos volt, kék szemei pedig szinte minden lányt jól végigmértek. Nagyon szeretett volna figyelni Hazel magyarázására, de nem igazán ment neki, amit később a lány is észrevett.

-Mi a baj Anne? - fürkészte Annet a lány.

-Baj? Anne? Miről maradtam le? - pördült meg a tengelye körül azonnal Sam, majd bevárta Anne-éket és a lány másik oldalán folytatta útját.

-Nincs semmi baj, csak... - habozott kicsit a lány. - Csak nem tudom mi van ezzel a Robert-tel vagy kivel... - hebegett. Nem akarta azt mondani hogy megijedt tőle amiért beszólt valami baromságot.

-Ó ugyan, ne törődj vele, annak csak a szája nagy! - legyintett Hazel.

-És én bármikor szívesen betöröm a képét ha hozzád nyúl. - nyugtázta mérhetetlen lazasággal Sam is amin Anne felnevetett.

-Okés, köszönöm mindkettőtöknek. - vigyorgott őszintén majd immár vidáman csevegett Hazel-lel és nevetett a fiúkkal akik időközben szintén hozzájuk csapódtak. Az évnyitó ünnepség elég unalmas volt, de legalább az igazgató úr nagyon kedvesnek bizonyult. Na nem mintha olyan balhés lennék... Gondolta Anne unalmában. Az ebédlő felé menet levált hatos társaságuktól mondván, hogy elsiet a mosdóba és majd az ebédlőben találkoznak. Sam elég nehezen akarta elengedni (eléggé védelmezős típus, főleg az anyukája halála óta) de végül a többiek lehűtötték hogy egy felnőttekkel és diákokkal teli iskolában nem lesz semmi baja. Hát tévedtek. Vagyis többé-kevésbé. Anne ugyanis miután végre megtalálta a mosdót, elvégezte dolgát majd kifelé indult az ebédlőbe, egy kéz erősen a csuklójára tapadt és behúzta, vagyis inkább berántotta a gondnoki szertárba. Először nagyon sötét volt így nem tudta megállapítani ki az aki éppen szorosan átkarolja a derekát, de végül mikor hozzászokott a szeme a fényviszonyokhoz megpillantott egy cseppet sem megnyugtató kék szempárt. Mert nem Sam-é volt hanem Robert-é.

-Mit akarsz? - szólalt meg végül Anne olyan keményen ahogy csak tudott.

-Játszani. - vigyorgott Robert egy kacsintás kíséretében.

-Hát én meg nem, szóval akár el is engedhetsz. - szedte össze minden bátorságát a lány. Most az egyszer nem félemlítheti meg őt, ugyanis most nem lesz aki megvédje.

-Ó ugyan kicsim. Velem mindenki akar. - hajolt hozzá közelebb Robert.

-Bocs de én nem vagyok mindenki! - lökte el magától a fiút minden erejét összeszedve mielőtt az megcsókolhatta volna, majd kiszaladt.

-Jó, de remélem tudod hogy egyszer úgyis az enyém leszel! - kiáltott még utána a srác, mire Anne szíve heves dobogásba kezdett, levegő után kapkodott majd végre bekanyarodott a menzára, ahol rövidesen meg is látta újdonsült barátait. Hazel, Adam és Eric neki háttal voltak ha jól látta békésen ettek miközben Sam-mel vitatkoztak aki minduntalan keresett valakit. Pár pillanat múlva mikor már csak pár lépésre volt tőlük Sam tekintete végre a lányéra tévedt és felsóhajtott.

-Hol voltál Anne? Megijedtem! - rázta a fejét Sam miközben helyet adott maga és Brandon között. Anne le is huppant a két fiú közé majd sóhajtott egy aprót.

-Mosdóban. - felelte a fél igazságot.

-Ennyi ideig? - méregette Sam.

-Nyugi, haver, a lányok lassabbak mint a fiúk! - nevetett Eric mire Sam egy szúrós pillantással ajándékozta meg barátját.

-Csak beszélgettem valakivel. - vonogatta a lány a vállát.

-Kivel? - faggatózott tovább Sam.

-Senkivel. - Istenem de pocsékul hazudok. Rázta gondolatban Anne a fejét.

-Anne! - szidta le Sam, mire a lány feltartotta a kezét jelezve feladta.

-Oké, oké... Robert-tel. - motyogta a végét. Amint eljutott Sam tudatáig az információ ökölbe szorult a keze.

-Mit akart? - feszült meg az állkapcsa is.

-Majd edzés után elmondom ha kijössz elém, de most rohannom kell, sziasztok és további jó étvágyat! - hárított gyorsan Anne majd felpattant a padról és mielőtt Sam elkaphatta volna, kisietett a menzáról. A terembe lépve gyorsan felkapta a táskáját majd indult is kifelé. Útközben meglátta Robertet aki pimaszul rávigyorgott és kacsintott mire Anne csak heves szívdobogás kíséretében elszáguldott mellette. Mindent összevetve végül is király nap volt. Lett öt új, csodás barátom, az osztályfőnök kedvesnek tűnik, ahogy az igazgató is... Tulajdonképpen egyedül Robert az egészben a szépséghiba. Morfondírozott magában Anne, hamarosan pedig meg is érkezett a lovardához. Igen, ez kell most nekem. Egy kis nyugalom, és, hogy kitisztuljon a fejem... Szippantotta be mélyen a friss levegővel keveredett, széna és ló illatot. Gyorsan lerakta szekrényénél a cuccait, átöltözött (egy egyszerű póló, lovasnadrág, lovascipő), összekötötte a haját és már indult is az istállóba. Thor szokás szerint hátul volt, s felcsillant a szeme mikor meglátta a lányt.

-Szevasz szépségem! - köszöntötte kedvesen őt Anne, majd feltette rá a kötőféket és kivezette a pályára. Becsukta a villanypásztoros kaput, levette Thor-ról a kötőféket majd otthagyta. A kötőfékkel, egy kantárral, nyereggel, nyeregalátéttel és szivaccsal tért vissza. Mindegyiket szépen elrendezgette a földön majd leguggolt egy kicsit messzebb a felszerelésektől, csettintett párat a nyelvével és ujjaival is mire a ló odafordult hozzá. Anne tovább folytatta a csettintgetést egy kezével, a másikkal pedig a ló felé nyúlt, mire az lehajtott fejjel, szaglászva, kíváncsian közelített Anne felé. Mikor odaért hozzá Anne felállt, a ló felemelte a fejét, a lány pedig megvakargatta a ló füle tövét.

-Jó fiú! - mosolyodott el Anne, majd felemelte a földről az izzasztót, mire Thor enyhén fújtatni és toporzékolni kezdett. -Nyugi... - simogatta meg őt Anne, majd lassan az izzasztóval is átdörzsölte a testét hogy tudja nincs rá veszéllyel és nem lesz tőle baja. Miután a ló megnyugodott végre fel tudta tenni rá, ezután a szivacs gyerek játék volt, a nyeregnél pedig csak a hevederhúzásnál sunyított kicsit, amúgy bírta. A kantárral megszenvedtek, mert nagyon nem akarta bevenni a szájába a zablát de egy kis csellel (egy kis széna a zablánál) azt is ráadta. Végül óvatosan a kengyelbe illesztette a lábát, felhúzta magát, de még nem lendítette át a lábát. Mikor látta hogy a lónak nincsenek ellenvetései végre leült a nyeregbe és őszintén elvigyorodott. Mikor kikanyarodott a kitaposott patanyomra a pálya szélénél meglátta a büszkén mosolygó Sam-et az egyik padon, mire teljesen elpirult és a vigyora átváltott egy szégyenlős mosolyba. Mentek pár kört lépésben, egy két alakzatot is kipróbáltak majd átváltottak ügetésre. Itt Anne már csak és kizárólag Thor-ra koncentrált. Ez is az egyik oka annak amiért ennyire szereti a lovaglást. Teljesen leköti őt, semmi másra nem tud közben koncentrálni. Meg még van vagy kétezer ok de ezeket most inkább nem sorolnám fel. Átlóváltás, nagykör, kígyóvonal, kis kör, háromíves, átváltás, nyolcas. Újra, újra és újra amíg teljesen be nem melegedtek. Végül kezdődhetett a vágta. Nagy kör, átlóváltás, kis kör, átváltás. Miután ez mind megvolt Anne felmérte a terepet. Csupán két akadály volt, mindössze fél méteresek.

-Gyerekjáték Thor. - paskolta meg a ló nyakát Anne, mire az elégedetten prüszkölt egyet, majd az akadályra fordultak. Anne érezte hogy Thor ellenkezik.

-Nyugi Thor, menni fog, ígérem. - mondta inkább magának mintsem a lónak, majd megpróbálta minden feszültségét nyugalommá formálni hogy a ló sem legyen ideges. Úgy tűnik sikerült mivel csodaszépen vitték át az akadályt, majd a következőt is. Még mentek pár kört, párat ugrattak is utána pedig átváltottak ügetésre. Átlóváltás, nagy kör majd lépés és hosszú szár.

-Elképesztő voltál! - simogatta meg a ló nyakát lihegve Anne. Amint a kapuhoz értek Sam ott termett előttük hogy kiengedje őket a pályáról.

-Köszönöm. - nézett le rá hálásan Anne majd az istálló elé érve óvatosan leszállt Thor-ról, pont mielőtt pedig földet érhetett volna két kéz tapadt a derekára, majd szembe fordították Sam-mel. Anne ajkai résnyire elnyíltak s lassan nézett fel a fiú szemeibe, aki viszont a lány ajkait szuggerálta. Nem, még nem... Gondolta Sam, végül elengedte Anne-t és mosolyogva a szemeibe nézett.

-Egyszerűen... nem tudok mit mondani, nem lehet szavakkal kifejezni hogy mennyire hihetetlen voltál! - tárta szét a karjait tehetetlenül a fiú, miközben Anne felhúzta a kengyeleket.

-Hát... köszönöm... - mondta vigyorogva, de még sokkos állapotban Anne, majd befelé irányította Thor-t.

-Idekint megvárlak! - szólt még utána Sam. Anne gyorsan lekapkodta lováról a felszereléseket, lepucolta, majd elpakolt. Utána sietve felkapta táskáját, majd megindult Sam felé.

-Szóval picur... - Anne-nek nagyot dobbant a név hallatán a szíve -...mi is történt Robert-tel? - vonta kérdőre végre a lányt Sam mire az vett egy mély levegőt s egy pillanatra fellesett Sam-re.

-Hát... az úgy volt... hogy ööö... miután kijöttem a mosdóból ő berántott a szertárba, "játszani" akart, aztán én nem kértem belőle és kiszaladtam. Ennyi dióhéjban. -hadarta el egy szuszra Anne mire Sam megtorpant.

-Hogy mit akart?! - Anne látta rajta hogy borzasztóan ideges, ezért egy aprót hátrébb lépett.

-Nyugi Sam, elintéztem. - próbálta őt nyugtatni.

-Hát persze! - nevetett idegesen a fiú. -Ugye tudod hogy nem fogja feladni? Addig amíg az övé nem leszel. - feszült meg állkapcsa teljesen.

-Nem leszek az övé. - rázta a fejét Anne. Ő másé akar lenni. Vajon kié?

-Mind ezt mondja. - motyogta Sam mire Anne hitetlenkedve nézett rá.

-És szerinted olyan vagyok mint a többi ribanc?? - Anne maga is meglepődött szóhasználatán, hát még Sam.

-Nem csak... - kezdett bele végül a fiú kicsit ellazulva.

-Csak? Szerinted nem tudnék ellenállni Mr. Perverzállatvagyok-nak? - forgatta dühösen a szemét Anne.

-Csak féltelek. - nézett lesajnálóan Anne szemébe Sam.

-Ó... - esett le Anne-nek majd megköszörülte a torkát. - Khm... Nos ez esetben... Ez igazán... figyelmes tőled. - hebegett Anne.

-Te aztán nem vagy semmi! - nevetett fel Sam majd tovább indult.

-Mondták már. - sóhajtott Anne mosolyogva miközben igyekezett utolérni Sam-et.