Augusztus 31. 13:00

Anne egy nagy sóhaj kíséretében ült le a zongorához. Korán reggel kellett kelni, hogy tornázhasson egyet , fürdés, majd reggeli (igen, megfogadta Sam tanácsát... ő maga sem értette hogy hogy sikerült a fiúnak ekkora benyomást tennie rá 3 nap alatt, hiszen a családjának 16 év alatt nem sikerült) utána pedig irány vásárolni. Anne nem szeretett vásárolgatni de most sajnos muszáj volt (legalábbis szerinte). Csak a szokásos dolgokat szerezték be, sulis cuccokat, ruhákat, a szülei pedig még élelmiszer boltba is elrángatták lányaikat. Mire hazaértek már ebédidő volt ezért egyből neki láttak enni. Miután végzett Anne felnyargalt a szobájába s kinyitotta az ablakot szellőztetni. És most tartunk 13:00-nál mikor is Anne végre leülhetett szeretett pianinojához. Kezdésnek a Perfect-et választotta énekkel együtt, s mivel ez az első dalok egyike volt amit megtanult, így lehunyt szemmel kezdett játszani. Tökéletesen tisztán énekelte ki a hangokat, a billentyűket pedig énekéhez igazítva, ütemre nyomta le. A dal alatt nem is koncentrált másra csak a legnagyobb vágyára. És ez egy szerelmes dal alatt mi lehet? Hát persze hogy romantika. És vajon kivel? Hát persze hogy Sa-mel. Csak a dal végén nyitotta fel szemeit, majd sóhajtott egy aprót. Ekkor azonban egy nagyon ismerős hangot hallott meg amitől írtózatosan megijedt és ugrott egyet.

-Tökéletes. - mondta kábultan Sam az ágyon ülve.

-1. Mióta vagy itt? 2. Hogy a fenébe jöttél be? - kiáltott fel Anne de azért elmosolyodott.

-1. Elég ideje. 2. A nővéred beengedett.. -kacsintott a fiú miközben kicsit hátradőlt az ágyon és tenyerein támaszkodott meg. Anne nagyot nyelt a látványra és már csak arra is hogy a fiú meglátogatta.

-És honnan tudtad hogy itt lakom? -lendítette át egyik lábát Anne a zongoraülésen hogy szembe legyen a fiúval.

-Tegnap láttam hogy ebbe a házba mentél. Nem mellesleg szomszédok vagyunk. - nevetett fel mire Anne arcára széles mosoly ült ki, hiszen ha ilyen közel vannak akkor iskola időben is sokat találkozhatnak. Azt hitte hogy amikor elkezdődik a suli majd eltávolodnak de így van rá remény hogy talán mégsem.

-Na és mi járatban? -kezdett csevegni vele Anne.

-Látni akartalak. - vonta meg a vállát a fiú, a lány arcára pedig még nagyobb vigyor ült ki arcára a mondat hallatán. Próbálta ő azt eltakarni de hát ha nem megy! Ekkor esett le neki az is hogy míg a fiú tökéletesen néz ki, rajta csak egy szürke mackónadrág és egy abba betűrt kék póló van összesen valamint a haja csak lazán fel volt kontyolva a feje búbjára, de éppen a lazaság miatt, pár rövidebb tincse és a babahajai már ki is szabadultak. És smink sem volt rajta. Remek.

-Na mi az mi történt? - nevetett a fiú a lány kétségbeesett arcát látva.

-Csak... izé... adj egy percet, átöltözök. - pattant fel helyéről Anne majd kitárta volna a szekrényét de a tükörben meglátta hogy a fiú mosolyogva felé közelít. Sam egyik kezével hasát karolta át hátulról a másikat pedig a lány derekára tapasztotta s egy finom csókot lehelt nyakára. A lánynak görcsbe rándult a gyomra, nyaka pedig égetően forró lett.

-Arra semmi szükség, jó vagy így ahogy vagy. -suttogta fülébe a fiú majd a tükörbe nézve meglátta a lány lefagyott arcát, felkacagott s visszahuppant helyére. -Játszasz nekem még valamit? -kérte a lányt aki kábultan megfordult s a pianinohoz lépkedett.

-P-persze. -bólintott majd leült a hangszer elé, ujjait a billentyűk fölé emelte egy pillanatig le-fel mozgatta ujjait majd lehunyt szemmel belekezdett a Demons-be. Amint énekelni kezdett teljesen elterelődött a figyelme a fiúról csak a dalra koncentrált. Sam csodának tartotta az egész jelenséget, a lányt, a játékát, a hangját. Elbűvölte mint mindig. És hihetetlennek tartotta hogy a lány így át tudta érezni a tartalmat. És ezz közvetíteni tudta. Miután a lány befejezte a dalt, Sam nagyot nyelt végül elmosolyodott s tapsolt párat.

-Köszönöm! - kacagott fel Anne s ismét a fiú felé fordult.

-Van még programod mára? -kíváncsiskodott Sam.

-Igen, lassan indulnom kéne az új lovardámba próbalovaglásra és edzési időpontok egyeztetésére. -bólintott a lány.

-Elkísérhetlek? -csillant fel a fiú szeme.

-Igen de nem vagyok ám valami nagy lovas... évek óta nem csináltam. -szabadkozott a lány.

-Eddig minden dologra amire azt mondtad hogy béna vagy benne, mindig az lett a vége hogy csak ámultam. Ma sem lesz másképp. -mosolygott Sam kedvesen.

-Hát jó. De akkor induljunk. Vagyis mássz le, én átöltözök és a buszmegálló előtt találkozunk.

-Oké! -pattant fel Sam majd kisurrant az ablakon. Anne vigyorogva lépett a szekrényéhez, előkapta a lovasgatyáját majd felvette lecserélve ezzel a melegítőt. Haját lejjebb kötötte a kobak miatt majd egy táskába belerakta kesztyűjét, lábszárvédőjét és kobakját, felkapta lovascipőjét és leszaladt a nappaliba.

-Akkor mentem a lovardába. Sziasztok! -adott mindenkinek egy egy puszit és kirohant az ajtón meg sem várva a választ. A buszmegálló felé tartva meglátta Sam-et háttal neki ezért elkeudett halkan szaladni majd felpattant a fiú hátára aki majdnem elesett de végül megállt a lábán.

-Felhőkarcoló! -köszöntötte nevetve Anne a fiút miközben kezeit átkulcsolta Sam nyaka előtt.

-Picur. - bólintott Sam majd vigyorogva megtartotta Anne-t a lábánál fogva és elindult a lovarda irányába.

-Nem kell ám elcipelnes odáig -nevetett fel Anne majd Sam nyakába fúrta fejét. A lány arcába hulló haja csiklandozta a fiú nyakát ami igazából nagyon tetszet neki.

-Ugyan, meg sem érzem hogy rajtam vagy. - legyintett a fiú egy percre elvéve jobb kezét.

-Legyen. De tudod hová megyünk?

-Aham. Itt van két utcányira a tengerpart közelében egy füves területen. -bólintott Sam.

-Akkor jó. -nyugodott meg Anne.

-Vedd ezt a bemelegítőnek. Előbb rajtam lovagolsz aztán a lovon. -tartotta vissza nevetését a fiú.

-Ez borzalmasan hangzott! - mászott egy leheletnyit feljeb Anne hogy előre hajolhasson és a fiú huncutsággal telt szemébe nézhessen.

-Nekem azért tetszett. Nem bánnám ha meglovagolnál. -kacsintott a fiú mire Anne arca teljesen pirosba borult ezért vissza is húzta fejét.

-Jézusom Sam! -vékonyodott el Anne hangja.

-Ne itt sikítozd a nevem... tudoood majd este! - folytatta a fiú.

-Sam!!! -csapott egy nagyot a fiú vállára Anne.

-Oké abbahagytam! - nevetett Sam.

-Még jó. -morgott Anne aztan meglátta a lovardát s felcsillant a szeme. Leugrott Sam hátáról, megragadta a kezét s húzni kezdte teljesen felpörögve. Hatalmas hely volt, a karámokban rengeteg szebbnél szebb ló legelt, de voltak pónik és még két szamár is helyet kapott. A kisgyerekek szórakoztatására voltak lovas játékok és pár aranyos nyúl is. Az istálló hatalmas volt, vele szemben a nyerges úgyszintén. Volt még ezen kívül egy nagyobb ház valószínűleg az nyári táboroknak szolgált valamint télen melegedőnek. Hamarosan meg is látták a tulajdonost.

-Sziasztok! Én Sarah Roger vagyok. Te vagy Anne Rosehill igaz? -nézett kedvesen Anne-re majd mindkettejükkel kezet rázott.

-Igen én vagyok. Ő pedig Sam Watson egy barátom, mindenáro meg akart nézni. Bocsánat. - szabadkozott a lány.

-Semmi baj nem fog zavarni. - legyintett mosolyogva a nő. Ezután megbeszélték a szabályokat, a lovaglási időpontokat (heti kettő péntek,szombat) és Anne lovastudását is kitárgyalták.

-Rendben akkor most jöhet élesben. Gyertek megmutatom a lovakat, Anne kérlek majd válassz magadnak egyet. Akit választasz azzal fogsz a további években vagy amíg itt vagy eddzeni. -mosolygott Sarah majd az istálló felé indult. Anne tátott szájjal bámulta a szebbnél szebb lovakat amikor egy sötétebb boxból, hátulról hangos nyerítést hallott.