Augusztus 30. 9:00

Anne-ék már fél órája állnak a sorban azonban a lányt ez nem érdekli folyton csak pattog és a kedvenc Universal Studios filmeiről magyaráz Sam-nek aki kedvesen tűri az egészet. Ha ez az ára annak hogy láthatja a lány mosolyát és csillogó szemét, hát legyen. És különben is volt pár film amihez hozzá tudott szólni. Volt hogy heves vitába (nem szó szerint) kerültek ám ilyenkor mindig Anne nyert.

-Hihetetlen vagy picur. -rázta meg a fejét vigyorogva Sam egy újabb film megtárgyalása után.

-Tudom. - kacagott fel a lány ismét. Mérhetetlenül boldog volt, hogy Sam ilyeneket mond neki, ilyen helyekre hozza és hogy egyáltalán csak létezik. Hamarosan sorra kerültek és megvehették végre a jegyeket amit Anne vigyorogva, lábán rugózva várt. Amikor a fiú mosolyogva felé fordult és felmutatta a jegyeket, Anne kikapta a kezéből és örömében sikkantott egy aprót. Sam csak nevetve a lány hátára csúsztatta egyik kezét és maga mellett tolni kezdte a bejárat felé. Hogy lehet ilyen puha a bőre valakinek? Morfondírozott a fiú miközben beléptek. Nem volt sok ideje ezen gondolkodni ugyanis a lány örömében ugrott egyet s odaszaladt a hatalmas ikonikus jelképhez. Gyorsan előkapta a fényképezőjét és lőtt pár fotót a földgömbről.

-Ne szaladj el mert nem foglak megtalálni ekkora helyen. -lépett hirtelen mögé a fiú.

-Bocsánat. -fordult meg Anne bűnbánó szemekkel de mosolyogva.

-Nem kell emiatt bocsánatot kérned! -kuncogott Sam. Anne egy pillantra elgondolkozott, nem értette még teljesen a barátság szabályait hisz még soha nem volt se barátnője, se barátja, csak Oliver aki később "szerelmes lett belé" aztán jól pofára ejtette. Bár inkább egy végtelen szakadékba lökte ahonnan úgy látszik Sam kezdi őt felhúzni. De mi van ha ő is csak sajnálja vagy átveri őt?

-Hol jársz picur? -lengette meg Sam a lány előtt a kezét.

-Te sajnálsz engem? - pillantott fel hirtelen a fiú szemeibe Anne.

-Ömmm... nem.... - nézett értetlenül Sam.

-Tényleg érdekellek? -tette fel a következő kérdést Anne amikor megbizonyosodott róla hogy Sam igazat mond.

-Igen! - mondta őszintén, halvány mosollyal az arcán a fiú mire a lány megkönnyebbülten kifújta a levegőt. -De ezek hogy jöttek? -kacagott fel végül Sam.

-Majd visszafelé elmagyarázom - legyintett Anne majd ismét vigyort varázsolt arcára. -De most gyere! -fogta meg a fiú kezét és ezúttal ő húzta Sam-et nem pedig fordítva.

-Nézd! A Roxfort! Harry Potteres kísértet ház van benne... vagy valami olyasmi! -kacagott fel a végén Anne és a fiút maga után húzva szaladni kezdett az említett hely felé.

-Jólvan lassíts egy pillanatra Anne! Olyan vagy mint egy duracell nyuszi! -nevetett Sam de azért követte a lányt. Nem mellesleg őt is érdekelte ez a Harry Potter Ride.

-Meglehet... de hát egy ilyen helyen ez csak természetes! -állt be végül a sorba Anne.

-Csak neked az. -mosolygott kedvesen a fiú Anne-re akinek pirosba borult az arca zavarában. -Aranyos vagy mikor elpirulsz! -kacagott fel jóízűen Sam.

-Nem tudom szabályozni a vérem áramlásának működését. -morogta eljátszva hogy megsértődött s karjait összefonta a mellkasa előtt. Ezzel kicsit feszessé tette a ruhát mellrészen amit a fiú is észrevett s nagyot nyelt. Mikor végre sikerült elvenni onnan a szemét, elmosolyodott.

-Naaa! Nem úgy értettem és tényleg aranyos vagy! -kuncogott s elvette a lány egyik kezét, a tenyerei közé fogta s nyomott kézfejére egy csókot. A lány csak mosolyogva megforgatta a szemét majd örömében felkacagott. Sam leengedte kezüket de összekulcsolva hagyta. Ekkor azonban sorra kerültek így el kellett válniuk. Egymás mellé ültek szerencsére a lány pedig izgatottan Sam kezéért nyúlt jobb karjával, s egy levakarhatatlan vigyorral. Sam örömmel fogta meg a lány aprócska kezét bal karjával, jobbjával pedig úgy mint Anne az ülésbe kapaszkodott. Ekkor elindult a szerkezet s egy barlang szerűségen mentek keresztül végig. Voltak benne sárkányok, óriáspókok , s miegymás közben pedig az egész szerkezet összevissza lengett. Sam végig csak röhögött Anne pedig néhol felsikkantott de utána egyből el is nevette magát. Anne még az eddiginél is jobban felpörögve jött ki a Roxfortból.

-Hát. Ez. Eszméletlenül jó volt!!! -kiáltott fel a lehető leghalkabban, bár akkora volt a tömeg hogy úgysem hallotta senki. -Annyira nagyon köszönöm hogy elhoztál ide! -ugrott ismét a fiú nyakába Anne.

-Ennél őszintébb dolgot még senkitől sem hallottam. Nincs mit. Megérdemled. -simogatta meg Anne haját mosolyogva miközben másik kezével átkarolta a lány hátát. Hamarosan elváltak s tovább mentek. Részt vettek a Universal Studios studiotour-on ami végigvitte őket a filmforgatási helyszíneken és különböző előadásokon. Ezekkel olyan dél körül végezhettek így megbeszélték hogy most enni mennek. Hamarosan találtak is egy Jurassic Park témájú éttermet aminek a tornácán helyet is foglaltak.

-Hűha. -ült le kómásan Anne. Alig tudta feldolgozni azt az örömet ami az utóbbi pár órában tört rá.

-Eddig tetszik? -tette fel a költői kérdést Sam miközben az étlapot nézegette.

-Hogy tetszik-e? Sam te most csak viccelsz ugye? Ez eddigi életem legjobb napja! -sóhajtott fel Anne vigyorogva majd ő is az étlapra terelte a tekintetét. Sam csak nevetve megrázta a fejét s mikor jött a pincér felvenni a rendeléseket az asztal alatt megböködte Anne lábát a sajátjával ugyanis kicsit a gondolataiba merült.

-Öhm, én egy Jurassic Hamburgert szeretnék Fantával! -kapta fel a fejét a lány.

-Rendddben, na és önnek mit hozhatok? -fordult a pincér Sam felé.

-Nekem is egy hamburger csak Colával. -mosolyodott el illedelmesen a fiú.

-Oké, hamarosan hozom. -hagyta ott őket a pincér.

-Megbírsz te enni egy akkora hamburgert picur? -fordította végül Sam mosolygós tekintetét a lányra mikor a pincér eltűnt a látókörükből.

-Tegnap 6 óta nem ettem. Simán! -röhögött fel Anne.

-Miért nem? Jesszus Anne még 6 óra és egy teljes napja nem ettél! -kezdett aggódni Sam mire a lány lesütötte a szemét és nem válaszolt semmit. A fiú felfogta hogy a lánynak képzavara van. Csakhogy Anne ezt nem tudja. Ő valóban kövérnek látja magát. -Anne. -nyúlt át az asztalon s két tenyere közé zárta a lány jobb kezét -Anne nézz a szemembe. -a lány végül lassan a fiúra emelte szemeit. Őszinte undorodás csillogott bennük. Magától undorodott. -Jól figyelj most rám. Nem kell kínoznod magad, attól nem lesz jobb és csak energiát veszítesz. És neked nincs is hova fogynod. Gyönyörű lány vagy.

-Köszönöm Sam. Nem is tudod milyen sokat jelent ez nekem és nagyon boldoggá teszel ezekkel a kedves szavakkal, de.... még soha senki nem tudta elhitetni velem hogy szép vagyok. Nem érzem magam jól a bőrömben. -rázta meg a fejét Anne.

-És akkor jó lesz mikor anorexiás leszel?

-Nem, de... -kezdet bele a lány de aztán egy pillanatra megakadt. -Én csak tökéletes akarok lenni mint a nővérem. - rázta meg végül a fejét.

-Ne akarj a nővéredre hasonlítani. Nem mellesleg szerintem tökéletes vagy. Nekem tökéletes vagy. - mondta őszintén Sam mire a lány felkapta a fejét, arcából és szeméből reményt, boldogságot és meglepettséget lehetett kiolvasni. Mielőtt bármit szólhatott volna megjött a pincér a rendelésekkel.

-Jó étvágyat fiatalok! -mosolygott rájuk majd ott hagyta őket.

-Vetted ami mondtam picur? -nézett utoljára az evés előtt Anne szemébe. A lány csak mosolyogva bólintott. -Helyes. Na egyél. -biccentett Sam majd mindketten enni kezdtek. A lány az első harapás után óriásit sóhajtott a finom ízek hatására. Ha egy hamburger ilyet vált ki belőle kíváncsi vagyok én mit tudnék... Nyalta meg alsó ajkát Sam majd elmosolyodott.

-Csak nem ízlik picur? -tette fel a kérdést pimasz mosollyal.

-Isteni! -bámulta végig a hamburgert, hatalmas csillogó szemekkel majd még egyet harapott. Hogy lehet valaki egy ekkora hamburger evése közben is ilyen gyönyörű? Kalandozott el mára már vagy századjára a fiú. A következő harapásnál a lány véletlenül egy csomó mindent kihúzott a kajából aminek hatására visszafojtottan (nehogy kiköpje a kaját) felnevetett. Gyorsan a szája elé vett egy szalvétát, megtörölte az arcát, lenyelte a falatot majd tovább kacagott.

-Bo-bocsánat. -nevetett még mindig, s a fiú sem bírta tovább ő is hitetlenül felnevetett. Miután lecsillapodtak, mosolyogva (és óvatosan) tovább ettek. Miután végeztek és fizettek továbbálltak.

-Na hova? Már csak a Jurassic Park, a Múmia és a Transformers maradt. -lépkedtek el az étteremtől.

-Amilyen sorrendbe mondtad úgy jó is lesz. - vigyorodott el Anne. Hamarosan már a Jurassic Park vizes hullámvasútjának első sorában ültek.

-Ez olyan jóóó! -kacagott végig Anne s majd kicsattant a boldogságtól.

-Örülök hogy tetszik. - hajolt a füléhez Sam suttogva majd mikor befejezte a mondandóját adott a lány füle mögé egy apró puszit. Anne egy pillanatra teljesen zavarba jött és még melegebb lett de ekkor hatalmas mennyiségű víz zúdult rájuk. Hitetlenül felnevettek mindketten majd még mindig kacagva szálltak ki a szerkezetből.

-Ne már! Mindenem vizes lett! -nevetett Anne miközben óvatosan felvette a táskáját. Szerencsére a ruha hastól felfelé nem ázott át mert Anne haja és karjai útban voltak. Alul pedig elég vastag volt ahhoz hogy ne látszódjon ki mindene.

-Nem baj jól nézel így ki! - vigyorgott Sam majd felcsavarta ujjára Anne egyik vörös, vizes hajtincsét. -Neked színváltós a hajad, vagy hogy van ez? Már csak a szőke hiányzik. -nevetett.

-Hát apukámnak fekete haja, anyukámnak meg vörös haja van és ebből lett az elképesztően sötétbarna és a pár vörös tincs. De ha vizes a hajam akkor a sötétbarna feketére vált. -rántotta meg a vállát kuncogva a lány miközben tovább indult.

-Hihetetlen. - állapította meg Sam. A nap további részében is remekül szórakoztak pár óra múlva pedig már a buszon ültek, szárazan.

-Most elmagyarázod azt a reggeli kis esetet? -ültek fel a hazavivő buszra.

-Hát csak annyi hogy ... eddig mindenki csak azért férkőzött a közelembe hogy kihasználjon vagy mert sajnált... volt egy... -itt megcsuklott kicsit a hangja a lánynak - egy barátom Oliver, akivel 3 hónapig voltunk együtt aztán amint vége lett az évnek dobott, mert hogy megunt és mert sosem szeretett csak sajnált. Ez volt 2 hónapja. -hajtotta le a fejét.

-Többet nem buszozunk! - jelentette ki Sam mire a lány értetlenül nézett rá. -Mindig sírás a vége! -tárta szét a karjait nevetve mire a lány is felkacagott s megrázta a fejét.

-Na menjünk. -tessékelte ki a fiút a buszról. -Még egyszer köszönöm ezt a csodás napot. -ölelte meg búcsúzásképp Anne a fiút akit megint túlfűtött a vágy mikor hozzáért a lány teljesen csupasz hátához.

-Ha még egyszer megköszönöd kifizettetem veled a jegyet. - nevetett fel végül mire a lány is elmosolyodott. -Na szia picur. -lépett el tőle majd elindult hazafelé.

-Szia felhőkarcoló! - kiáltott még utána nevetve Anne mire a fiú egy pillanatra visszavigyorgott rá majd mindketten továbbálltak.