Anne másnap boldogan kelt. Már csak azért is mert Sam tegnap bejelölte őt a közösségi oldalakon ahol lefekvés előtt rengeteget beszélgettek. Valamint Remélte hogy ma is összefuthat Sam-mel és megint beszélgethetnek órák hosszat. Viszont egy kicsit bűntudata volt ugyanis szüleinek egyenlőre nem árulta el Sam-et csak a nővérének. Selena szerint nagyon jó úton halad a lány, aki ezt a megállapítást örömmel fogadta hisz nővére otthonosan mozog a fiú ügyekben. Miközben Anne azon gondolkodott ma hova menjen felkapta kedvenc nyári, fehér ruháját aminek a háta ki volt vágva és a nyak hátuljánál lehetett összekötni(☝). Miután megmosta a fogát és befonta sötétbarna haját

(bocsi nem találtam ilyet barnában szerk.😂😅)

Felkapta fekete kistáskáját amibe igazolványokat és pénzt tett (úgy döntött várost látogat), fehér fülhallgatóját bedugta a fülébe és telefonjába, elindította Basenji-től a Can't Get Enough-ot majd telefonját is becsúsztatta a táskájába (elég hosszú volt a zsinór). Fényképezőgépét is a táskájába rakta végül majd vigyorogva lenyargalt a lépcsőn. Adott mindkét szülőjének egy puszit akik meg sem tudtak szólalni a meglepődöttségtől, de Anne mit sem törődve ezzel tovább vigyorgott, felkapta rövidszárú, fehér Converse-t s egy "mentem várostnézni majd jövök!" kiáltással kilépett augusztus utolsó előtti napjába. Elindult egy buszmegálló irányába miközben az időt elemezte. Az égen csak a nap világított, egy felhő sem zavarta munkáját. A szél enyhén fújt, de ez az a kellemes fajta volt. Anne becsukta a szemét és hagyta hogy a kellemes augusztusi levegő megtöltse orrát csodás illatokkal, hajába pedig belekapjon a szél. Ekkor sétált vele szembe Sam. Pont közöttük volt a megálló. A fiú még látta ahogy a lány lehunyja a szemét és mosolyogva vesz egy mély levegőt. Tetőtől talpig végigmérte és igencsak elvarázsolta a látvány. Komolyan kezdem azt hinni hogy ő valamiféle űrlény. Vagy inkább tündér. Igen pontosan olyan mint egy tündér. Ezzel a hajjal, ruhával... és a cipője! Más lány magassarkúban tipegne de ő... és mennyire élvezi már csak azt hogy lélegezhet!... Elvarázsol akár egy angyal. Ja nem, tündér. Morfondírozott magában Sam félrehajtott fejjel, mosolyogva. Azonban nem sok ideje volt erre mert a lány lassan kinyitotta gyönyörű, barna szemeit. Amikor Anne meglátta a fiút még jobban elvigyorodott, szeme még a gyémántnál is fényesebben csillogott s gyorsított léptein. A lány vigyora ragályosnak bizonyult mert a következő pillanatban Sam arcára is kiült hófehér vigyora, majd kitárta kezeit amibe Anne örömmel bújt bele.

-Szia picur! -köszöntötte őt Sam aranyosan nevetve. Tetszett neki hogy a lány ilyen szívesen hozzábújik.

-Szia felhőkarcoló! -kuncogott a mellkasába Anne miközben Sam állát, a lány feje búbjára támasztotta, hisz ez pont kényelmesen jött ki. Mondom én hogy egymásnak vagyunk teremtve. Gondolta a fiú.

-Felhőkarcoló? -nevetett fel még jobban a srác.

-Ha én picur akkor te felhőkarcoló! -jelentette ki mosolyogva, ellentmondást nem tűrően Anne miközben kibújt Sam szoros karjai közül. Mielőtt a fiú bármit szólhatott volna Anne szeme felcsillant az izgalomtól és boldogan ugrott egy aprót. -Jön a busz! -kiáltott fel halkan (már ha ez lehetséges).

-Hogy tudsz ennyire örülni ennek? -billentette oldalra a fejét Sam és őszinte csodálattal nézte a lányt.

-Örülök mert elvisz engem a városba. Ahol még nem jártam de már nagyon várom. -rakta el a fülhallgatót s kivette bérletét.

-Nem jártál? Huh akkor sok mindent kell mutatnom. -vette elő a fiú is igazolványait.

-Ki mondta, hogy veled megyek? -fordult hátra Anne a fiúhoz majd felszállt a buszra. -Jó napot! -köszönt kedvesen, hangja vidáman csilingelt. Olyannyira, hogy még a komor sofőr is elmosolyodott és visszaköszönt a lánynak. Pedig évek óta nem tett ilyet. Ennek sikerült szóra bírnia a némát? Én eddig azt hittem süket! Belebolondulok ebbe a lányba ha így folytatja! Mondjuk azt hiszem már megtörtént... Kalandozott el megint Sam és leült a lány mellé aki boldogan pillantott ki az ablakon mikor elindultak. Végre megint a régi volt. Már csak azt reméli hogy az osztálya is olyan jószívű emberekből áll mint Sam.

-Mondd csak felhőkarcoló... -kezdte Anne a fiú felé fordulva aki neve hallatán felkuncogott. -Te melyik osztályba jársz?

-Most leszek 11/b-s. -válaszolt illedelmesen Sam. A lánynak felcsillant a szeme ( még jobban) és egy hatalmas kő esett le a szívéről.

-Jaj de jó! -nevetett fel megkönnyebbülten. A fiút vészesen vonzotta a lány kacagása. -Én is a b-be megyek. -magyarázta meg Anne mikor látta hogy Sam nem érti miért örül ennek ennyire.

-Nah, ez tök király! -paskolta meg finoman Sam a lány combját akinek az egész lénye bizseregni kezdett az érintéstől, amikor pedig a fiú elvette onnan a kezét a meleg ellenére is úgy érezte hogy combjai fáznak.

-Igen! Nagyon megkönnyebbültem. féltem hogy milyen osztályba kerülök de ha te is ott leszel akkor nyugodt vagyok. -sóhajtott egy aprót végül Anne.

-Miért féltél? -kíváncsiskodott Sam, aminek hatására Anne arcáról lehervadt a vigyor.

-Hát... az előző suliaimban... -itt nagyot nyelt- engem hogy is mondjam... nem igazán kedveltek. -motyogott Anne. Amikor látta hogy a fiú több magyarázatot vár, az ablak felé fordulva magyarázott tovább. -Folyton kiközösítettek és bántottak, minden értelemben -ahogy Anne visszagondolt a fizikai sérelmekre szeme könnybe lábadt- csak mert máshogy öltözködtem és kövér voltam... vagyok. -fejezte be elhaló hangon Anne. Sam szó nélkül szoros ölelésbe húzta. A lány arcán végigfutott pár könnycsepp de elhatározta hogy erős lesz és nem sír.

-Ne sírj Anne. -suttogta hajába Sam. Anne kicsit távolabb húzódott és felpillantott a fiúra.

-Nem sírok. -rázta meg a fejét halvány mosollyal.

-Akkor jó. Egyébként pedig szerintem gyönyörű vagy-fogta meg Sam a lány arcát és lesimította róla a könnycseppeket. Anne-nek felcsillant a szeme a dícsérésre és hevesen dobogott szíve. Még ilyenkor is képes mosolyogni... és milyen puha arca van!... kalandozott Sam. Olyan jó meleg és puha a tenyere! És gyönyörűnek tart! Gondolta eközben Anne.

-Köszönöm hogy itt vagy! -szólalt meg végül mosolyogva Anne.

-Ez természetes. -ahogy ezt a fiú kimondta Anne megint teljesen kivirult. Örült hogy a fiúnak természetes hogy mellette van. -Gyere itt leszállunk! -ragadta meg finoman Sam a lány kezét és lehúzta a buszról. Miután leszálltak elengedte azt mert nem akarta siettetni Anne-t. Azonban a lány kicsit szomorú volt hogy már nem kapaszkodhat a fiúba.

-Legközelebb a Hírességek Sétánya van. Gondolom meg szeretnéd nézni. -sandított a fiú Anne-re. A lány csak vigyorogva, könyörgő szemekkel felnézett Sam-re aki vette az adást, elnevette magát és elindult egy irányba. Rövidesen oda is értek, Anne pedig teljesen felpörgött.

-Nézd! Ott van Jennifer Hudson és... úú Daniel Radcliffe úristen de imádtam a Szemfényvesztők-ben és a Harry Potter-ben pedig végképp! - magyarázott feldobódva Anne , de Sam nagyobbrészt inkább a lány kinézetére figyelt. Mentségére szóljon ő próbált figyelni de Anne egyszerűen elvarázsolta. Soha egy lány sem tudott ilyen érzéseket kiváltani belőle. Pedig próbálkoztak páran... Miközben fotózgatott és össze-vissza hadart a kedvenceiről, Sam inkább csak a szemeit, a haját és az ajkait figyelte. Szerette volna megkóstolni őket de tudta hogy ezt most nem szabad elsietnie. Inkább csak kedvesen elmosolyodott és minden figyelmét Anne-nek szentelte.

-Na kiörömködted magad picur? -kérdezte Sam pajkos mosollyal az arcán mikor végigmentek hosszú küzdelmek árán a sétányon.

-De még mennyire! Kösz felhőkarcoló hogy elhoztál ide! -adott egy jutalom puszit Sam arcára a lány. A fiú bár többet kívánt próbálta visszafogni magát és inkább krákogva egy másik helyről kezdett beszélni.

-Tudom mi tetszene neked még... mennyi is az idő? -pillantott le Anne-re Sam miközben elindult egy újabb buszmegálló felé.

-Mmm még csak fél 9 van. -kapta elő gyorsan telefonját Anne majd fényképezőjével együtt eltette.

-Remek! Akkor bőven van időnk! -kulcsolta össze kezeit a lányéval ugyanis hatalmas tömegen kellett átnyomulniuk. Anne lábai majdnem feladták a szolgálatot ahogy lenézett kezeikre de aztán összekapta magát és követte a fiút.

-Mire van időnk? -kérdezte amikor már nem kellett furakodni. Bár Anne már nem veszett volna el nem engedték el egymás kezét. Túlságosan is illett egymásba a két tenyér.

-Meglepetés. -mosolyodott el sejtelmesen a fiú rá sem pillantva a lányra majd felhúzta magával egy buszra. Az út kellemes csöndben telt, Anne agyalt hogy hová mehetnek, Sam pedig Anne kezével játszott. Hamarosan leszálltak a buszról s elengedték egymás kezét mert Anne mindkét tenyerét a szája elék kapta.

-Úristen! -sikított elfojtott hangon mikor meglátta a hatalmas, ikonikus földgömböt körülette a Universal Studio felirattal. -Nem fogadhatom el! Nagyon drága! -nézett visszafojtott vigyorral Sam-re aki csak nevetve megrázta a fejét.

-A világon senki sem érdemli meg jobban ezt a helyet. -mosolygott a lány szemébe aki majd' elolvadt.

-Annyira hálás vagyok hogy azt el nem tudom mondani! -ugrott a fiú nyakába aki nevetve megtartotta. Akkor megmutathatnád... Indult be a fiú fantáziája ahogy a lány csupasz hátát érintette amitől mindkettejüket kirázta a hideg. Persze jó értelemben.

-Na gyere picur! -intett fejével a bejárat felé.

-Ezek után bármit megteszek felhőkarcoló! -szaladt a fiú után Anne.

-Lenne pár ötletem. -morogta a fiú magában.

-Hm? -kapta oda a fejét Anne.

-Semmi csak azt számoltam hogy mennyibe kerül a jegy. -mosolyodott el kedvesen Sam mire a lány összehúzott szemekkel fürkészte végül megrántotta a vállátt és vigyora visszatért arcára a fiú pedig megkönnyebbülten kifújta a levegőt.