Másnap Anne ezúttal kipihenten ébredt. Nem agyalt a fiún, a zongora kitisztította a fejét. Miután felült nyújtózkodott és ásított egy nagyot. Megnézte a telefonját azonban nem örült annak amit észrevett rajta. Augusztus 29-ét mutatott ami azt jelenti hogy hamarosan iskola. Nagyon nem örült neki hiszen eddig egy iskolába sem tudott beilleszkedni. Ráadásul itt egy már összekovácsolódott közösségbe fog kerülni... Megpróbált nem ezen aggodalmaskodni.. és végül is.. ha egy ilyen helyes fiú ennyire kedves vele akkor talán a suliban sem lesz másképp igaz? Jót morfondírozott ezen miközben magára kapta sárga, könyékig érő ujjú pólóját amit betűrt világoskék, rövid farmernadrágjába. Miután ezzel elkészült elment fogat mosni és fésülködni. Hosszas válogatás után haját végül egy laza kontyba kötötte fel. Meg kéne nézni azt a parkot biztos lehet valami jót fotózni... gondolta majd felkapta nyakába a fényképezőt, fülét bedugta, telefonját zsebre vágta, s kislisszolt az ablakon. Elvan a családja nélküle is. Elindult a tegnap látott park felé amit végül sikeresen meg is talált legnagyobb szerencséjére. A nap még felmenőben volt így az ég még nagyon picit narancssárgás volt ami kapóra jött neki egy jó kis madárfotózáshoz. A legjobb képek talán ezek lettek:

A végére egy mókust is sikerült elkapnia.

A mókust és az első madarat tuti kirakom a falamra. Mosolygott magában amikor hirtelen valaki megkocogtatta a vállát. Ijedtében ugrott egy aprót.

-Szia! - nevetett fel édesen egy ismerős hang.

-Szia Sam! - könnyebbült meg Anne.

-Tegnap jól ott hagytál. - biggyesztette le ajkait a fiú.

-Bocsánat. - szégyellte el magát Anne.

-De kiengesztelhetsz! - derült fel Sam.

-Mivel? - húzta össze Anne gyanakodva a szemét. A fiú az arcára kezdett mutogatni mire Anne felnevetett. -Mióta is ismerjük egymást?

-De tegnap már ölelgettél! - világított rá Sam mosolyogva. Anne arca egy pillanatra pirosba borult de aztán megrázta a fejét, mosolyogva megforgatta a szemeit és adott egy cuppanós puszit Sam arcára. A lányon kisebb bizsergés futott át a fiú pedig elvigyorodott.

-Oké nem haragszom! - vigyorgott még mindig amin Anne felnevetett, leült egy padra és megpaskolta maga mellett a helyet ezzel invitálva a fiút aki le is huppant mellé.

-Mesélj magadról! - kérte Anne, jobb lábát felhúzta így teljesen a fiú felé tudott fordulni. Sam először a lány szemébe nézett hogy megint lássa a csillogást. Igen még mindig gyönyörű. Nyugtázta magában majd mesélni kezdett.

-Hát... mint tudod van egy húgom akit nagyon nagyon szeretek. Szeretek zenélni és kosarazni. Hát igennn... ennyi. - nevetett fel aranyosan ami elvarázsolta Anne-t.

-És mit zenélsz? - kérdezte izgatottan és kíváncsian. A fiú megint elidőzött szemében, csodálta hogy egy lány ennyire őszintén érdeklődik iránta. Eddig mindig csak azért akartak vele lenni mert menő és helyes. De ő nem az típus volt, egyikből sem kért. Persze volt már nèhány barátnője és futókalandja de nem ment végig az egész környéken mint egyes barmok... végül válaszolt a lány kérdésére.

-Gitár. Mindegyik fajtán. - mosolyodott el kedvesen. -Hát te? Zenélsz valamin? -erre a kérdésre Anne arcát pír öntötte el.

-Hát... - motyogott - zongorázok és énekelek, de... egyik sem megy túl jól... -szégyenlősködött.

-Hallott már valaki?

-Csak a nővérem.

-És mit szólt hozzá?

-Hát neki tetszett... de a nővéreknek minden tetszik. - nevetett fel Anne.

-Szerintem biztos nem kamuzott neked. Egyszer majd hallhatlak? - nézett a fiú reményteljesen Anne-re.

-Talán.. - pirult el még jobban Anne de aztán sejtelmesen elmosolyodott.

-Mesélj még kérlek! - szólalt meg végül Sam és ugyanolyan helyzetbe irányította magát mint Anne.

-Hát... imádom a lovakat... kiskoromban lovagoltam de aztán.. egy baleset miatt anyáék nem engedtek többet... - csuklott meg a hangja. A lovaglás volt az egyetlen a zene mellett ami elterelte a figyelmet a problémákról. Az volt az élete. Alig várja hogy megint az élete lehessen. -de .. apa azt mondta itt újra kezdhetem. -mosolyodott el halványan mire Sam is kedvesen elmosolyodott.

-Ennyire mélyen érintett az hogy nem mehettél lovazni? -lepődött meg ugyanakkor egy kicsit.

-Igen... nekem az életem volt... de nem várom hogy megértsd. - tekintett megértően a fiúra. Mások nem tudják felfogni hogy mit jelent számára a lovaglás fogalma. A fiú megértően bólintott és várta hogy a lány tovább meséljen.

-Egyébként még imádom a filmeket leginkább a Marvel filmeket de ha most elkezdeném sorolni a kedvenc filmeimet... estig itt ülhetnénk. És akkor még nem is beszéltünk arról hogy miért éppen az tetszik. - nevetett fel szívből Anne és vele együtt Sam is.

-Amúgy azt a tegnapi pólódból leszűrtem hogy szereted a filmeket... de ennyire? - kuncogott a fiú mire a lány heves bólogatásba kezdett mire több babahaja is kiszabadult. A fiú ezt is csodának tartotta. -Csak pár kedvencet mondj.

-Mondj egy műfajt mert újabb és újabb filmek fognak eszembe jutni és a végtelenségig fogom sorolni. -nevetett fel Anne újra.

-Oké akkkkkor... akció, klasszikusok, képregény filmek. - sorolta mosolyogva. Azt gondolta, hogy ezzel valamelyest kifog rajta, mert hogy a lányok nem szoktak akció és kultfilmeket nézni.

-Oké lássuk... akció: A Feláldozhatók filmek, Tűzgyűrű, klasszikus: Kincs Ami Nincs, Az Ördög Jobb És Bal Keze, Star Wars filmek, Harry Potter filmek, Rocky filmek, Gyűrűk ura trilógia, képregény filmek: Vasember filmek és Pókember: hazatérés. És a legjobban, amit még nem láttam de tudom hogy a kedvencem lesz és borzalmasan várom a Bosszúállók: Végtelen Háború! - sorolta Anne őket gondolkodás nélkül. Sam meg is lepődött rendesen.

-Hű... te nem vicceltél! -kuncogott.

-De még mennyire hogy nem! -húzta ki magát büszkén Anne amin Sam jóízűen felkacagott. Egy csoda ez a lány. Gondolta magában. Kell nekem. Döntötte el.

-És te szereted a filmeket? -kérdezte ismét izgatottan Anne. Szerette volna ha vannak közös pontjaik, beszédtémájuk.

-Tulajdonképpen... igen , de inkább csak a vígjátékok , klasszikusok és akció... meg azért a Marvel filmeket is bírom. - mosolyodott el Sam.

-Ó a vígjátékok!! De imádom őket! Családi üzelmek és Pofázunk és végünk! Zseniálisak! -áradozott Anne- És a Marvel! Hát az a világ 8. csodája! Imádom minden egyes filmjét! És úristen hamarosan jön a legújabb film ncore-ra!!! Sajnos moziban nem tudtam megnézni... de hamarosan láthatom érted??? -gesztikulált hevesen, vigyorogva a végén pedig el is terült a padon.

-Azért nehogy szívrohamot kapj nekem! - nevetett a fiú.

-Bocsánat csak... tényleg imádom! És már nem győzöm kivárni. - ült fel és látszott hogy képes lenne elsírni magát az izgatottságtól és a boldogságtól hogy hamarosan láthatja. Egyszerűen elképesztő ez a csaj! Ha nem lenne akkor sem lehetne őt kitalálni... és még nem is tudok róla mindent!

-Semmi baj. -kuncogta a fiú. -Na és van még valami ami közel áll a szívedhez?

-Hát mint mondtam a zene, ezenkívül az olvasás és imádok és tanulok is fotózni. -emelte fel büszkén a gépét.

-Megnézhetem? -bökött a gépre Sam.

-Aham. -bólintott Anne majd levette nyakából a gépet és átadta a fiúnak aki lelkesen kezdte nézegetni a képeket. -A-azok még nincsenek megszerkesztve... így nem olyan... -magyarázkodott Anne de Sam közbevágott.

-Ezek kurva jók! Bocsánat de tényleg! -ámult Sam és fennakadt a szeme egy képen amit Anne magáról készített ahogy áll a tükörben, az arca nem látszik mert belehajol a gépbe, testét pedig egy gyönyörű sötétkék ruha fedi. Sam elmosolyodik és milliméterről milliméterre végigméri a képet.

-A-az... az semmi, az izé csak... - jött teljesen zavarba Anne és olyan lett a színe mint egy paradicsomnak.

-Nyugi nem kell magyarázkodni. Nagyon szép vagy. - nézett fel Sam a lány szemébe az utolsó mondatnál. Anne-nek akkorát dobbant a szíve hogy biztos volt benne, a fiú is meghallotta sőt az egész környék. A családján kívül soha nem mondták azt neki hogy szép.

-Köszönöm. -nyelt egy nagyot a lány majd elvigyorodott.

-Mit vigyorogsz picur? -nevetett fel Sam. Anne arcán a becenév hallatára csak még nagyobb lett a vigyor.

-Semmit. És nem vagyok picur. -próbált komoly lenni de az az idegesítő vicsor nem ment le az arcáról. Legalabbis szerinte biztos idegesítő volt. Sam szerint inkább a világ 9. csodája. Ha már Anne lefoglalta a 8-at a Marvellel.

-De bizony hogy az vagy! - nevetett kedvesen Sam.

-Akkor nem bánod ha ez a picur most megy igaz? - állt fel Anne miközben a nyakába akasztotta a gépet.

-De igeeeen! - biggyesztette le ajkait a fiú.

-Sajnálom de a szüleim már várnak.

-Mi a teljes neved? -pattant fel gyorsan Sam is miközben kísérni kezdte hazafelé Anne-t.

-Anne Rosehill. -felelte Anne miközben telefonját és fülhallgatóját zsebre vágta.

-Apukádnak Rosehill a neve? -nevetett fel hitetlenül Sam.

-Hát igen. Szegény. -kuncogott Anne is. Az út hátralevő részében a picur megnevezésen vitáztak.

-Köszi hogy hazakísértél Sam. -torpant meg végül Anne.

-Nincs mit picur. -mosolygott le Anne-re. Amúgy volt valami Sam megnevezésében hisz egy fejjel magasabn volt nála. Anne csak mosolyogva megforgatta a szemét és indult volna be ha Sam hirtelen nem öleli magához. Anne kis fáziskéséssel, zakatoló szívvel de visszaölelt.

-Szia picur- suttogta fülébe Sam majd a választ meg sem várva megfordult és vigyorogva haza indult. Anne még mindig sokkosan battyogott a házba lélekben pedig próbálta felkészíteni magát szüleik kérdezősködésére hisz már délután 1 óra volt.