Reggel Anne két ölelő kar között ébredt egy Sam által kapott pólóban és egy bugyiban. Ahogy felébredt nem igazán emlékezett pár dologra, de amikor megfordult és meglátta Sam arcát egyből eszébe jutott minden, elvigyorodott és hihetetlen boldogságot érzett. Hónapok óta várt a fiúra, s elég nehezen de végre sikerült. A karjai közt feküdhet, egymásénak tudhatják a másikat, lelkileg és már testileg is. Anne óvatosan megsimította Sam arcát mire ő elmosolyodott még lehunyt szemekkel.

-Szia. - szólt halkan reggeli rekedtes hangján.

-Szia. - mondta Anne szinte suttogva. Annyira boldog volt, hogy attól félt ha nem fogja teljesen vissza a hangját akkor kiabálni fog örömében.

-Jó végre melletted kelni. - húzta Sam közelebb magához a lányt aki egyre kevésbé tudta visszafogni a boldogságát, főleg miután Sam finoman az ajkaira tapasztotta sajátjait. Anne, most, hogy ebben a pillanatban kelt fel és teljesen józan volt még valóságosabbnak tűmt az egész, még jobban beleremegett Sam csókjába és még jobban szerelmes volt belé.

-Hát ez az érzés kölcsönös. - könyökölt fel Anne és nyomott egy puszit Sam arcára.

-Te nem vagy fáradt? - fordult a hátára a fiú, Anne pedig egyik kezével továbbra is könyökölt a másikkal pedig körkörös mozdulatok írt le a mutatóujjával Sam mellkasán.

-Nem. - rázta a fejét vigyorogva a kezét bámulva.

-Pedig hosszú, eseménydús esténk volt. - kuncogott Sam, mire Anne is halkan felnevetett.

-De fel vagyok pörögve, mert boldog vagyok. - mondta továbbra sem a fiú szemébe nézve.

-Meg rám nézni sem mersz. - fogta össze nevetve Anne arcát egy kezével a fiú úgy hogy úgy nézzen ki mint egy hal.

-Csak... nem tudom, ha rád nézek biztos, hogy elkezdek vergődni a boldogságtól, talán még rohamot is kapok. - nevetett fel Anne kiszabadítva fejét Sam keze közül, majd nagy nehezen ránézett.

-Ennyire boldog vagy? - mosolygott rá aranyosan a fiú.

-Miért te nem? - tűnt el egy pillanatra Anne arcáról a vigyor.

-De, dehogyisnem! - kezdett mentegetőzni Sam, mire a lány megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Inkább máshogy kérdezem. Ennyire nem tudod kezelni a boldogságot?

-Hát... - kezdett gondolkodni Anne. -...Nem. - adta fel a gondolatmenetének szövögetését.

-És most köszönjük meg Anne Rosehill-nek az érdekfeszítő, tartalmas válaszát! - kuncogott Sam ismét.

-Hagyj már! Nem tehetek róla most egyszerűen nem tudom megmagyarázni. - vetette a hátára magát Anne nevetve.

-Jó nem baj, na. Amúgy már fél 10 van, tudtad? - nézte meg a telefonját a fiú.

-Jézusom! - pattant ki Anne szeme hirtelen. Eszébe jutott, hogy a szüleinek rendesen nem is szólt, Selena fedezi csak őt.

-Mi az? - pillantott aggódva Sam a lányra.

-Mennem kell. Nem baj ugye? - ugrott ki az ágyból Anne és elkezdett átöltözni a tegnapi ruhájába.

-Nem dehogyis, csak meglepődtem. - kászálódott ki Sam is, Anne meg egy pillanatra lefagyott. Sam meg elvigyorodott. -Tetszem? - kérdezte csábosan a fiú.

-Aa, nagyon! - mondta túlozva, majdnem nevetve Anne. Azért mégiscsak félmeztelen volt. Mármint Sam. -Be tudod fűzni a ruhámat? Nem kell tökéletesre tulajdonképpen csak a szomszédba megyek. - fordult háttal neki Anne a haját pedig arrébb söpörte.

-Persze. - lépett oda hozzá a fiú, majd gondosan elkezdte befűzni a ruhát. -Tudod, kifűzni szórakoztatóbb volt. - hajolt a lány füléhez amikor végzett, majd nyomott egy puszit a nyakába, Anne-en pedig jóleső bizsergés futott végig és nyelt egy nagyot ahogy visszagondolt az estére.

-Szerinted nem siettük el? - fordult meg félve a lány.

-Nem. Szerinted? - simogatta a kezét nyugtatólag Sam.

-Nem tudom. Mert jó, végülis régóta így érzünk egymás iránt, de hivatalosan mégiscsak tegnap óta vagyunk együtt. - hajtotta le a fejét a száját rágcsálva Anne.

-Ha nem vagyunk ilyen nyomorékok már szeptemberben is együtt lettünk volna. Ha rajtam múlik augusztusban is. - adott egy puszit a fiú Anne szájára.

-Oké, igazat adok neked. De, tényleg mennem kell. Majd... találkozunk vagy ilyesmi. - nevetett fel Anne és egy búcsúcsók után távozott. Átszaladt a házukhoz közben pedig üzent a nővérének, hogy segítse őt ki. Hamarosan nyílt is az ajtó.

-Gyere gyorsan, fel a szobádba aztán mesélj el mindent! De mondjuk előbb öltözz át és tegyél úgy mintha most ébredtél volna. - hadart Selena, majd beengedte maga mellett a húgát aki hevesen bólogatva rohant a szobájába. Felérve gyorsan átvedlett, majd eltüntette a vigyorát és felvett egy álmos arcot.

-Jó reggelt! - köszönt anyukájának aki a konyhában tevékenykedett.

-Szia kicsim! Milyen volt a bál? - érdeklődött anyukája zöldségaprítás közben.

-Nagyon jó volt, Hazel-lel sokat táncoltunk. - kezdett Anne egy mandarint hámozni.

-És mikor értél haza? - kérdezte anyja mire egy pillanatra megállt a lány kezében a Mandarin.

-Éjfél körül jött meg, beengedtem ahogy ígértem nektek. - szólalt meg Selena a lépcsőről, Anne pedig megkönnyebbülten felsóhajtott. -Anne feljössz légyszi? - kérdezte kedves hangon nővére a lány pedig heves bólogatás kíséretében a mandarinjával együtt felrohant Selena szobájába.

-Igen nővérkém? - kérdezte ártatlan hangon Anne leülve az ágyra anélkül, hogy nővérére pillantott volna.

-Tudod jól hogy mit akarok tudni. - vigyorgott Selena és ő is helyet foglalt az ágyon, szemben Anne-el aki mesélésbe fogott végül. Elmondta, hogy Sam tegnap átjött hozzájuk, mi történt, a bált aztán a később történteket is amiért fedezni kellett a nővérének.

-Egy este nem vagyunk itthon és máris ez történik. - sóhajtott fel a mesélés után Selena. - A kishúgom felnőtt! Ez olyan megható. - tette vigyorogva a kezét a szívére.

-Szerinted nem siettük el? - kérdezte meg Anne tőle is. Hiszen nagyon adott a nővére véleményére, ráadásul neki több kapcsolata is volt már.

-Szereted? - kérdezte egyszerűen Selena mire Anne-nek egy pillanatra megakadt a szava, a szíve pedig nagyot dobbant. Persze. Ez volt az első gondolota. Ő is engem? Jött a következő. Remélem. Vont vállat gondolatban. Most az egyszer nem gondolta túl a dolgokat.

-Igen. - mondta ki végül egy perc gondolkodás után a választ.

-Akkor nem siettétek el. - vont vállat egyszerűen Selena. -Régóta ismeritek már egymást, és olyan jól össze is illetek. Szóval szerintem nincs ezzel gond. - simogatta meg Anne vállát látva, hogy a lány még mindig kételkedett picit.

-Rendben. Ha te mondod, én elhiszem. - mosolyodott el aztán, majd lassan felállva az ágyról kiindult a saját szobája felé.

-Örülök nektek. - szólt még utána Selena mire Anne is elvigyorodott.

-Hát még én. - nevetett fel majd intve egyet átslisszolt a szobájába onnan pedig a fürdőbe miután összeszedett pár cuccot. Lezuhanyzott, fogat mosott, ebédelt majd délutáni lazításnak leült a zongorához. Egy pillanatig csak simogatta a billentyűk felületét aztán elkezdte végül játszani a Kiss In The Rain-t Yiruma-tól. Jó sok időt tölthetett el a zongoránál tekintve, hogy már naplemente színei szűrődtek be az ablakán. Ennek fényében laptopjához lépett, megnézte az időt (16:43), elkezdett letölteni egy filmet, hozott fel a szobájába kaját, majd elterült az ágyán és amíg a film le nem töltődött ki nem találjátok kivel beszélgetett a telefonján. Rövidre fogva a szót a délutánja ugyan olyan volt mint a többi, csak most végig vigyorgott amikor Sam-mel beszélgetett egyszerű kis semmiségekről.