15. rész
-Menjünk táncolni. - húzta a terem felé Sam egy pár perc múlva a lányt aki boldogan követte őt.
-Figyelmeztetlek, hogy nem tudo... - kezdett bele Anne, de Sam nem hagyta végig mondani a mondatot.
-Nem, ne merészeld azt mondani, hogy nem tudsz táncolni! - nevetett fel a fiú. -Biztos vagyok benne, hogy remekül fog menni. - suttogta Anne fülébe menet közben.
-Ha te mondod. - pirult el Anne mosolyogva, minek hatására, zavarában lejjebb hajtotta a fejét.
-Ne takard az arcod, olyan aranyos és gyönyörű. - mondta halkan Sam miközben megérkeztek a teremhez ahonnan elképesztően hangosan szólt a zene.
-Ha ilyeneket mondasz, csak még jobban zavarba hozol. - nevetett fel Anne.
-De hát ha egyszer igaz! - vonogatta a vállait a fiú, majd behúzta a lányt a táncparkett közepére és magához láncolva táncolni kezdett. Anne a legelején még zavarban volt aztán már egy fokkal bátrabban ringatta a csípőjét az ütemre. Sam nagy nehezen de visszafogta a hatalmas örömét, hogy végre magáénak tudhatja a lányt amiről már nyár óta ábrándozik.
-Igyunk valamit! - hajolt a füléhez Anne és majd' megszakadt a kiabálástól olyan hangos volt bent a zaj. De azért tetszett neki ahogy a mellkasában érezte az ütemet és az egész lényét kitöltötte a zene. Sam végül a pultok felé kezdte őt húzni ahol kisebb volt a tömeg és egy fokkal kevésbé volt minden hangos.
-Mit kérsz? - nézett Anne-re a fiú mosolyogva aki rámutatott a puncsos tálra. -Anne abban vodka van. Mindig teleöntik a srácok a puncsot piával. - ráncolta a szemöldökét Sam.
-Oké. Attól még azt akarom. - vigyorgott fel Anne Sam-re aki bár meglepődött de aztán nevetve töltött mindkettejüknek italt. Nagyon ízlett nekik így hát még párat legurítottak és mivel Anne soha életében nem ivott azon a bizonyos estén kívül, ráadásul éhgyomorra ment, eléggé becsiccsentett. Nem volt rosszul később se, de sokkal jobban elengedte magát mint ahogy józanul tette volna. Hamarosan megtalálták egymást mind a hatan, így egy kisebb körben táncoltak, Anne egyik oldalán Sam másik oldalán pedig Hazel volt. Eszméletlenül boldog volt, főleg miután tovabb ittak.
-Mivan picur, sok volt a pia? - nevetett Sam a táncparketten, mikor Anne csuklani kezdett. Azért ő sem volt már józan.
-Ha elveszed a légzési lehetőségemet akkor talán elmúlik. - nevetgélt Anne a fiú fülébe, aki ennek hatására még szorosabbra fogta a lány derekát és komoly arccal elhajolt tőle, majd hevesen lecsapott ajkaira. Egyszerűen nem tudott betelni vele, a másik fél pedig ugyan így érzett. Olyan régóta vártak már erre, és most, hogy végre sikerült, egyszerűen fel akartak robbani a boldogságtól. Anne a fiú nyakába szinte már kapaszkodott, Sam pedig a lány derekát markolta, majd áttért a nyakára és azt hintette be puszikkal
-Sam... - kezdte Anne sóhajtva, mire a fiú szívni kezdte a bőrét. - Tudom, hogy csak ma jöttünk össze de igazából ha úgy vesszük már tök régóta együtt lehetnénk... - hadart össze vissza a lány, Sam pedig kérdőn nézett fel rá.
-Mire akarsz ezzel kilyukadni? - kérdezte a lány ajkait súrolva.
-Akarlak. - mondta ki nagy nehezen lehunyt szemekkel.
-Fogalmad sincs mióta akarom ezt hallani tőled. - rázta meg a fejét Sam, majd kifelé húzta Anne-t miután elbúcsúztak a srácoktól és Hazel-től aki csak hatalmas vigyorral bámult rájuk. Gyorsan szedték a lábaikat hazafelé hiszen hideg volt és... szerettek volna mielőbb hazaérni. Út közben Anne írt egy sms-t nővérének, hogy fedezze mert nem alszik otthon és majd mindent elmesél. Sam-hez mentek, apukája és húga sem voltak otthon. Amint becsukták maguk mögött az ajtót Anne a falnak nyomta Sam-et, amin magukban mindketten meglepődtek. A fiú rövidest felkapta Anne-t a combjánál fogva, majd a szobája felé indult, beérve pedig ledöntötte őt az ágyra.
-Biztos ezt szeretnéd? - kérdezte összevont szemöldökökkel a fiú mélyen a lány szemébe nézve.
-Igen. - mondta egy perc után nyugodtan Anne Sam haját simogatva mire ő ismét az ajkaira tapadt. Majd lejjeb haladt, és lejjebb.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro