-Mi a baj A? - ült le mellé Hazel miközben Anne hátát simogatta.

-Semmi... - rázta a fejét Anne aztán egy kis habozás után mégis kitálalt Hazel-nek. -Vagyis... Annyi hogy miközben táncoltunk láttam hogy Sam csókolózik azzal a lánnyal akit mondtál, aztán a konyhában ittam, ittam részeg lettem, Robert meg elkezdett fogdosni meg hasonlók, de Sam szerencsére elrántotta tőlem, és most itt vagyok. - vonta meg a végén a vállát Anne.

-Jaj, Anne...

-De... - vágott közbe a lány. - Összességében jó buli volt... - nevetett fel még szipogva mire Hazel elmosolyodott.

-Hihetetlen hogy még ilyenkor is tudsz nevetni. - hallottak meg a hátuk mögül egy ismerős hangot.

-Sam, jobb lesz ha most elmész. - mondta határozottan Hazel miközben mindketten felálltak.

-Te mit szeretnél picur? - nézett Sam Anne-re, akinek a név hallatára ismét könnyek gyűltek a szemébe, a torkában pedig hatalmas gombóc keletkezett amitől alig tudott megszólalni. Szólásra nyitotta a száját, de pár pillanatig még nem jött ki hang rajta.

-Azt hogy hagyj békén. - vett végül egy mély levegőt Anne miközben halkan kiejtette a fájdalmas szavakat.

-Rendben. - válaszolt halkan Sam bólintva, majd sarkon fordult és távozott, mire Anne sírásban tört ki. Talán most nem értitek hogy ilyen gyorsan hogyan is törhetett össze a szíve, de az igazság az, hogy létezik szerelem első látásra. Anne-t pedig elkapta ez a betegség.

-Semmi baj. - ölelte át Hazel barátnőjét miközben a hátát simogatta. Anne a lány vállába fúrta a fejét és egyszerűen nem bírta abbahagyni a sírást. Feljöttek a régi emlékek, a bántalmazások, az átverések, Sam-mel kapcsolatban pedig rájött hogy többet nem érezheti azt a bizonyos biztonságérzetet és kellemes melegséget a fiú közelében, nem hallhatja a hangját, nem nevezheti felhőkarcolónak, nem hallgathatja ahogy picurnak nevezi őt.

-Gyere menjünk vissza hozzánk, és ott kibeszéljük jó pár tábla csoki mellett oké? - távolodott el egy kicsit Hazel barátnőjétől miközben a tekintetét kereste.

-Oké. - hüppögött Anne, majd dacosan letörölte a könnyeit és elindultak Hazel-lel. Az út csendben telt, csak Anne hüppögését és szipogását lehetett hallani valamint Hazel magassarkújának kopogását.

-Menj fürödj le addig én megyek a lenti fürdőbe. - simogatta meg Hazel Anne vállát mikor hazaértek, mire Anne erőtlenül bólintott és kissé dülöngélve felindult a fürdőbe. Na igen az a jó pár korty rendesen hatott. Anne lassan lehunyt szemekkel cipzározta le magáról a ruhát. Ha minden jól ment volna ezt most Sam csinálná... gondolta Anne, aztán egyrészt rájött hogy nem akarna ilyen gyorsan haladni, másrészt többet nem fog beszélni sem Sam-mel nemhogy valamilyen módon érintkezni. A gondolatra azonnal könnyek gyűltek a szemébe, de ezúttal makacs volt és nem engedte hogy akár egy is legördüljön az arcán. Helyette inkább beállt a zuhany alá és megengedte magára a simogatóan meleg vizet. Sóhajtott egy aprót ahogy érezte, hogy a vízcseppek lemossák róla a mai nap fáradalmait, fájdalmait. Lassan lemosta magáról a mandarinos tusfürdőt majd lassan szárazra törölte magát. Haját laza kontyba kötötte, fogait alaposan megmosta, elfolyt sminkét pedig letörölte. Visszacammogva a szobába elterült az ágyon, hamarosan pedig Hazel is beállított.

-Na akarsz mesélni? - huppant le a lány Anne mellé aki csak csendben megrázta a fejét és magzatpózba kuporodott lehunyt szemekkel.

-Fáradt vagy? Aludni szeretnél? - simogatta meg Hazel Anne haját nyugtatóan aki csak bólintott egyet hamarosan pedig el is ragadta az álomvilág...