A péntek hamar eljött és meglehetősen érdekesre sikeredett... A suliban nem volt semmi különös, jól el volt a barátaival, kezdte megszokni Robert pillantásait és szuggerálását. Minden normálisan alakult péntek estig. Kezdjük inkább az elején.

-Gyönyörű házatok van! - ámult Anne mikor Hazel hatalmas házukhoz... inkább villájukhoz érkeztek.

-És ez még nem minden! - kuncogott Hazel majd megragadta Anne kezét és vidáman befelé húzta. Amint beléptek az ajtón Anne mégjobban eltátotta a száját. Kész palta volt a hely.

-Anya, apa megjöttünk! - kiáltott fel Hazel mire egy elegáns, krémszínű ruhába öltözött, magas, szőke hajú nő lépett ki a dolgozószobából.

-Ó sziasztok! Biztosan te vagy Anne igaz? Az én nevem Meredith, Hazel anyukája vagyok. - nyújtotta kedvesen Anne felé a kezét Meredith.

-Jónapot! Igen Anne vagyok. Anne Rosehill. Nagyon szép lakásuk van. -köszönt kedvesen Anne.

-Köszönjük. Hazel apád dolgozni van és hamarosan nekem is mennem kell de Olivia itthon lesz. - magyarázta Hazel-nek az anyukája. -Olivia a házvezetőnőnk, nagyon kedves, kedvelni fogod. - mosolygott Anne-re a nő aki viszonozta a kedves mosolyt. -Nos akkor én megyek is. Hazel kérlek vezesd körbe Anne-t és érezzétek jól magatokat. Holnap vagy ma este találkozunk! - búcsúzott Meredith, majd megölelte Hazel-t, Anne arcára pedig nyomott két puszit.

-Szia anya! - kiáltott utána Hazel. -Hát ő lenne az anyukam. Apu is hasonló hozzá, mint észrevehetted én vagyok a családban a fekete báràny.

-Ne aggódj ismerős az érzés. - nevetett Anne mire Hazel mosolyogva bólintott és belekarolt a lányba.

-És most bepillantást nyerhetsz a Sunshine villába! Vedd megtiszteltetésnek! -viccelődött Hazel.

-Ó köszönöm szépen! Igazán kiváltságosnak érzem magam! - nevetett fel Anne miközben elindultak. Először a hátsó udvarra mentek ahol egy hatalmas úszó medence volt, napozóágyak, virágágyások, grillező berendezés meg miegymás. Csodaszép volt. A kert végében egy öreg bácsika munkálkodott nekik háttal.

-Ő ott Sebastian, a kertész. Nagyon kedves bácsi olyan mintha a nagypapám lenne. -mosolygott Hazel majd visszatértek a házba és jobbra mentek.

-Ez itt a konyha, mellette az étkező. - mutatott körbe a két hatalmas, képekkel, festményekkel díszített helyen. Utána tovább is álltak, balra mentek. Két szobába lehetett belépni az egyik a nappali volt a másik a dolgozószoba. Ezután felmentek a bejárati ajtó melletti lépcsőn az emeletre. Az emeleten két hatalmas háló, a hálókhoz külön fürdő, egy nagyobb terasz, egy könyvtár szerűség és még egy házimozi is helyet kapott. Anne szeme a házimozi láttam felcsillant.

-Hazel. - szólt halkan mikor körbejárt a teremben.

-Hm? - érdeklődött a lány.

-Imádlak. - vigyorodott el Anne mire Hazel felnevetett.

-Tudom! - mondta magabiztosan. - De azért én is téged. Gondolom minden idődet itt akarod tölteni. - kuncogott tovább.

-Az a helyzet... hogy nem tudom mert ez is és a könyvtár is kecsegtető látvány. - vacilállt Anne.

-Ne aggódj van időnk. Legalábbis 7-ig... - kezdett bele Hazel.

-Mit tervezel Haz? - gyanakodott Anne.

-Hát... Bulizni megyünk kedves Anne. - vigyorgott.

-Mi? Nem... nem nem nem nem! - tiltakozott Anne.

-Ugyan A! Jó buli lesz! Vigyázok rád! És szerintem Sam-ék ott lesznek mert egy végzősnek a házibulija. - kérlelte Hazel a lányt.

-Sam? - kapta fel a fejét.

-Ahaaaaa.... -húzogatta fel-le a szemöldökét Hazel.

-Legyen. - sóhajtott Anne. - Szóval erre értetted hogy nem kell mindent tudniuk a szüleimnek. - horkantott Anne elismerően miközben helyet foglalt a vászon előtt.

-Lehetséges. - kuncogott Hazel miközben elindította a Vén Rókákat. Anne először a bulin görcsölt de egy idő után végre belemélyedt a filmbe.

. . .

A film elfeledtette Anne-nel a bulit. Nagyon sokat nevettek, jól érezték magukat Hazel-lel. A film után átvonultak Haz óriási hálójába, ahol leginkább a bordó szín dominált.

-Na A. Gondolom nem hoztál bulizósabb ruhát szóval tőlem kapsz oké? - vigyorgott Haz a szekrény elé lépve.

-Rendben és kösz, tudod hogy imááádlak! - ugrott vigyorogva a lány nyakába oldalról Anne. Nevettek egy sort majd Haz kiválasztotta a ruhákat. Haz egy gyönyörű vörös ruhát kapott magára mely kiemelte karcsú alakját, s fekete váll alattig érig haját.

Hozzá egy szintén vörös magassarkút kapott fel.

Ezután Anne kivasalta neki a haját s csinált neki egy enyhe füstös sminket.

-Gyönyörű vagy Haz! -vigyorgott a lányra Anne mikor kész lett.

-Köszönöm. Most te jössz. Te leszel a legszebb hidd el. - kuncogott Haz és kezelésbe vette Anne-t. Egy fehér csipkés ruhát kapott, ami tökéletesen kiemelte haját és sötét szemét, hosszú combjait és karcsú derekát.

Cipőnek fehér csipkés topánkát kapott (nem volt magassarkús kedve.)

-Túl ártatlan vagy Anne Rosehill. -jegyzte meg a cipő választását Hazel.

-Úgy érzem te meg fogsz rontani. - kuncogott Anne majd folytatták a készülődést.

Végül Hazel szép simára kifésülte Anne haját s néhány helyen begöndörítették hogy mindenhol ugyan olyan legyen. Ezután Hazel csinált neki egy natúr sminket és készen is lett.

-Hűha! Szóhoz sem jutok Annie! - bámult tátott szájjal Hazel majd elvigyorodott. -Sam nem fog bírni magával! - nevetett mire Anne elpirulva elmosolyodott és egy pillanatra lehajtotta a fejét. -Na gyere menjünk te kis szerelmes! - nevetett Hazel majd belekarolva a lányba elindultak.

-Nem vagyok szerelmes! - háborodott fel Anne vigyorogva.

-Nem, hát persze hogy nem! - tett úgy Haz mintha egyetértene Hazel.

-Amúgy... neked nem jön be senki? - mosolygott cinkosan barátnőjére Anne miközben kiléptek at utcára.

-Nem. - felelte határozottan Hazel de elpirult.

-Haz. Nem ismerlek még régóta, de mégis mindenkinél jobban. Szóval. Ki vele. - nevetett Anne.

-Hát... Eric... - motyogta Hazel.

-Hogy? Nem hallottam bocsesz. - ugratta őt Anne.

-Mondom Eric! - mondta hangosabban Hazel mire Anne felnevetett.

-Aranyosak lennétek. - gondolkodott el Anne.

-Meglehet. - mosolygot kicsit szégyenlősen Hazel majd beléptek a házba ahol már ìgy negyed nyolckor hatalmas tömeg volt, részeg emberek kószáltak, volt aki táncolt, volt aki evett ivott, meg persze voltak az egymás szájában túrkálósak.

-Gyere táncoljunk! - fogta meg Hazel Anne kezét és boldogan behúzta a tömeg közé. Vagy fél óráig tombolhattak, nevetgélhettek mikor Anne valami szörnyűt fedezett fel a sarokban. Sam állt ott és egy lánnyal beszélgetett. Ez eddig nem is lett volna gond csak hogy a lány tökéletes volt, még a nővérénél is tökéletesebb ha ez lehetséges. Természetes vörös haja hullámosan omlott vállára, smaragzöld szemei csillogtak. Orra pisze volt, ajkai teltek, cseresznyeszínűek. És az alakja is formás, karcsú volt. Rachel volt az Sam volt barátnője. A ráadás hogy a lány a következő pillanatban megcsókolta Sam-et.

-Hogy néz ki Sam barátnője? - fordult Hazel felé Anne.

-Vörös hajú, magas, zöld szemű. - sorolta Hazel.

-Na mindegy. Megkeresem a mosdót sietek. - mosolygott Anne Hazel-re majd könnyes szemekkel a konyhába indult. Nem akart érezni semmit. Elvett a pultról egy Jägermeister üveget, s jó párszor meghúzta. Már vagy a háromnegyedénél járt mikor megelégelte az ízét és letette az üveget. Éppen fordult volna meg de ekkor két erős kar fonódott köré.

-Szia cica. - morogta a nyakába Robert. Anne elsőre nem ismerte fel a hangját csak mikor megfordult a kezeiben.

-Engedj el. - motyogta a lány és erőtlenül próbálta eltolni. Az alkohol és a látottak kiszívta az energiáját.

-Játszunk valamit! - jelentette ki Robert s elkezdte a fogdosni a lányt.

-Hagyj már! - kiabált hisztérikusan a lány de a zajok elnyelték hangját. Robert erre csak egy erőszakos csókkal válaszolt. Anne próbálta eltolni a fiút de az csak tovább csókolta. Anne-nek megeredtek a könnyei, de őt ez sem érdekelte. Alap esetben nem ennyire bunkó de most be volt állva. Eléggé. Azonban mikor már felkapta volna a lányt, Robertet valaki egy erős mozdulattal hátrarántotta a lánytól. Sam a pólójánál fogva rántotta hátra Robert-et. Hogy mer hozzá érni picurhoz ez a seggfej?! Idegeskedett.

-Ha még egyszer hozzá érsz beverem a pofádat megértetted?! - üvöltött rá a hátratántorodott Robert-re aki fintorogva, morogva hagyta el a helyiséget. Sam a lány felé fordult aki lezárt szemekkel, csendben sírt miközben a pultba kapaszkodott. Sam gyengéden megfogta a derekát, magához húzta és átölelte. Azonban Anne elhúzódott tőle. Sam értetlenül nézett a lányra aki végül megszólalt.

-Van barátnőd. - suttogta elhaló hangon. Sam csak maga elé révedt nem mondott semmit. -Kösz hogy te is csak átvertél! - gördült le egy könnycsepp az arcán és futva távozott az épületből. Egyenesen a tengerpartra rohant. Levette a cipőjét s leült a homokba. Csak figyelte a hullámzó tengert és a csillagokat. Lehunyva beszippantotta a még kellemes hőmérsékletű levegőt. A tenger sós illata valamelyest lenyugtatta de arcán még egy könnycsepp folyt végig.

-Anne! - kiáltott egy ismerős hang neki, majd futást hallott,végül két kezet érzett meg a vállán.