Anne egyszerűen nem bírt koncentrálni a matematika órán. Nem unalmasnak tartotta, csak egyrészt arra kellett figyelnie hogy Sam nem rég elhintett mondatától ne vigyorogjon mint egy idióta, másrészt pedig Robert végig őt nézte, a lányt pedig ez meglehetősen zavarta. Sam mögötte hol Robertet fürkészte gyilkos szemekkel, hol pedig százszor meggyilkolta magát gondolatban amiért kicsúszott a száján az a mondat. Egyébként a matekóra az utolsó tanórájuk volt aznap. Na igen mindegyikük szereti túlgondolni a dolgokat. Bár legfőképp Anne. Mikor végre megszólalt az óra végét jelző csöngő mindenki egyszerre pattant fel, mindenki a táskájába söpörte a holmijukat, s az egész csapat egyszerre indult meg a menza felé. Anne még megvárta Sam-et aki igen ráérősen pakolászott.

-Gyere már, éhes vagyok! - kuncogott Anne miközben megfogta Sam csuklóját és maga után kezdte húzni.

-Jól van már, jól van, jövök! - nevetett fel a fiú belül pedig kicsit megnyugodott, hogy a lány éhes. Na igen ő meg túlaggódni imádja a dolgokat.

-Hazel-ék a menzán fognak várni minket elvileg. - értesítette Anne Sam-et miszerint egyből odamehetnek. Igen, néha külön van órája a kis hatosuknak.

-Helyes, én is farkas éhes vagyok. - sóhajtott a fiú. Mindketten kínosan érezték magukat még mindig. Vagyis Anne nem csak legszívesebben sírva fakadt volna örömében. Valamiért sokat jelentett ez neki.

-Mi van veled mit vigyorogsz? - húzta ismét privát beszélgetésbe Hazel Anne-t a menza sorjában.

-Hazafelé elmesélem. - kuncogott a lány.

-Összejöttetek vagy mi van? - értetlenkedett Hazel.

-Bárcsak úgy lenne. - sóhajtott Anne majd elvette a mai napi ételt és illedelmesen megköszönte. A szokásos helyre ülve mindenki egyből teli szájjal kezdett beszélni a másikkal, hiszen az evés és a társadalmi interakciók egyaránt fontosak és muszáj egy időben csinálni őket nem igaz? Dehogynem. Anne egy darabig jóízűen falatozta a lasagne-t, de aztán megérezte magán az égető, kellemetlen pillantást. Robert volt az, aki a szemben levő asztalnál ült sleppjével, s míg ők ugyanúgy nevetgéltek, ettek mint Anne-ék, Robert csak ült és a lányt vizslatta. Amíg össze nem találkozott a tekintetük csak eszelősen nézegette, amikor viszont meglátta a lány döbbent szemeit kajánul elvigyorodott.

-Na nekem elég volt, ki megyek a mosdóba, majd ott megvárlak titeket. - motyogott halkan a lány amitől mindenki elhalkult körülötte, hogy megértsék. Még mielőtt bárki kérdezhetett volna felőle Anne felpattant, tálcáját szélsebesen visszavitte, majd kisietett az étkezőből, be a női mosdóba. Ott megtámaszkodott a mosdókagylón majd lassan a tükörbe nézett. Egy rémült, félős nyuszit látott ami igazán nem tetszett neki. Szedd össze magad, ennél bátrabbnak kell lenned ha azt akarod, hogy leszálljon rólad! húzta ki magát, majd egy határozott, érzelemmentes arcot öltött magára, vett egy jó mély levegőt, megigazgatta ruháját és haját, majd és sarkon fordulva kiment a mosdóból. megkereste valahová a folyosóra hányt táskáját, felkapta, s a suli bejárata felé igyekezett, hogy ott megvárhassa barátait.

-Talán előlem menekülsz cicu? - hallotta meg mögüle az érdes hangot, amitől reflexből görcsbe rándult a gyomra, s erősen le kellett hunynia szemeit, hogy észnél maradhasson.

-Nem tudnál végre békén hagyni? Tele van a suli szebbnél szebb lányokkal. - fordult meg mérgesen a lány, hogy Robert szemébe nézhessen aki egyre csak közelebb lépkedett.

-Nem, nem tudnálak. Egyrészt sajnos már majdnem mindenki megvolt, és hozzátenném te sem leszel kivétel, másrészt igen csak szemrevaló lány vagy te. Fogalmazhatnék úgy is, hogy... - nyalta meg alsó ajkát a fiú miközben ismét végig mérte Anne-t, és már folytatta volna, de a lány közbe vágott.

-Én pedig hozzátenném, és egyben elismételném, hogy soha a büdös életben nem nyúlnék hozzád önszántamból! - fonta keresztbe a karjait, hangja határozott volt, dühös, szemei pedig kissé elsötétültek a méregtől. Ő is meglepődött magabiztosságán, de minden esetre is tetszett neki.

-A személyiséged még talán vadítóbb és amúgy elviselhetetlenebb is mint a külsőd. Egyszer félős, egyszer le tudnád harapni a fejemet... Édes. - harapta be a srác alsó ajkát. -De mindegy is pont leszarom a személyiséged, nekem elég annyi... - itt erősen megmarkolta a lány derekát az egyik kezével, másikkal hátradobta a lány lófarkát a válláról, majd a füléhez hajolt s susogni kezdett bele -...hogy valamikor végre összefutunk egy találkára, ahol majd szépen... -folytatta volna csakhogy valaki elég határozottan hátrarántotta a fiút.

-Szállj már le róla te faszfej! - sziszegte Sam Robert képébe miközben nyaka alatt megmarkolta a pólóját és úgy tartotta ott, majd hátralökte és elengedte őt.

-Most már aztán kezd belőled elegem lenni! - közeledett Robert Sam felé hevesen, de ezúttal Brandon rántotta hátra Robertet s jó messze lökte maguktól.

-Nem ajánlatos kikezdeni egy mitugrásznak négy fogjuk rá, hogy izompacsirtával, és egy tűzről pattant, veszélyes, a barátnőéért bármire képes csajjal. - fonta keresztbe karjait higgadtan, de dühös arccal Hazel.

-Ezt még meg fogjátok bánni. - nevetett gúnyosan, majd a mondat utolsó felénél megtalálta Anne tekintetét és elvigyorodott Sam pedig megindult volna Robert felé de a fiúk visszatartották őt, mire Robert sarkon fordult és eltűnt a folyosón.

-Jól vagy Anne? - simogatta meg a lány vállát Adam.

-Igen, köszönöm, hogy jöttetek. - mondta erőtlenül mosolyogva a lány.

-Többet lehet nem kéne ilyen dögös cuccokba jönnöd A. - mosolygott szelíden barátnőjére Hazel, miközben Sam hangtalanul átölelte Anne-t aki belebújt a fiú karjaiba de szemeit Hazel-en és a többieken tartotta.

-Én már mondtam neki, és ma már egyszer megitta a szépségének a levét, de nem hajlandó lecserélni a szerkóját. - rázta mosolyogva a fejét Sam miközben karjait szorosabban tekerte Anne köré.

-Biztosan tetszeni akar valakinek. - húzogatta a szemöldökét Eric, majd köhécselve folytatta -khm Sam, khm, khm, khm... Jaj elnézést kapar kicsit a torkom, khm.

-Felettébb humoros kedves Eric, ha-ha. - mosolygott erőtlenül Anne majd kuncogva Sam mellkasába fúrta a fejét búvóhely gyanánt.

-Ó ugyan a vak is látja mi van köztetek! - vigyorgott Hazel.

-Aham, színtiszta barátság. - nevetett Sam. Sajnos. Gondolták egyszerre Anne-nel. A lány bár teljesen úgy érezte ezután, hogy el kéne válnia Sam-től, egyszerűen nem tudta megtenni. Hihetetlen érzés volt a karjai közt lenni, megnyugtatta őt, biztonságérzetet adott, mindene bizsergett, s olyan jó meleg volt az ölelő karok között! Sam is hasonlóan érzett: tudta hogy el kéne engednie a lányt de úgy élvezte, hogy most csak az övé, nem bánthatja senki, nem mellesleg olyan puha volt a bőre, karcsú alakján tökéletesen meg tudta támasztani kezeit, és az is nagyon tetszett neki ahogy a lány a mellkasába szuszog. Tökéletes volt. Vagyis lett volna ha nem csak barátok lennének. Annyira szerette volna magáénak tudni, akkor érinteni puha haját, arcát amikor csak akarja, akkor ölelni, csókolni amikor csak szeretné... És nem mellesleg be kell vallani irtó jó teste volt ... a környéken lévő lányokhoz képest... huh! Szóval azért tudna mit kezdeni vele... Persze tudja, hogy ha össze is jönnek, akkor Anne biztosan nem fogja könnyen adni magát hisz olyan kis ártatlan! Ne gondolkodj már folyton ezen! Csapta homlokon magát gondolatban .. vagy százszor.

-oké szerintem nekünk mennünk kell, igaz srácok? - szólalt meg hirtelen Adam.

-Igen! - vágta rá mindenki egyszerre, Brandon és Eric még valami béna kamu indokot is kitaláltak. Anne és Sam csak nevettek rajtuk és ahogy elsiettek, de nem váltak el, csak mikor síri csend telepedett az épületre és hirtelen észrevették magukat. Anne hirtelen, félős szemekkel felnézett Sam-re, aki pedig kérdő, kicsit félénk pillantással tekintett le rá. Ajkai kissé elnyíltak, s szemei a lány ajkaira vándoroltak, s már épp közeledni kezdett felé, mikor Anne hátralépett. Idióta! rázta meg kissé a fejét Sam.

-Megyünk mi is? - köhécselt Anne zavarában.

-Igen, mehetünk. - motyogott a fiú majd egy mosolyt varázsolva az arcára megindult fejével pedig kifelé biccentett mire Anne mosolyogva utána sietett.