Miközben Anne a tükörképét nézegette azon kapta magát hogy mosolyog. Hogy tetszik neki a látvány. Ő maga is meglepődött. Persze még mindig voltak kételyei de most már jobban elfogadta magát mint eddig. A fekete rakott szoknyája kiemelte csípőjét, s combja alsó részét, vörös, spagettipántos haspólója picit feszült rajta amitől kicsi de formás mellei kikerekedtek s a póló és a szoknya közötti kb 2 centi látni engedtette feszes hasát. A pólót természetesen a nővérétől kapta (ő is meglepődött a választáson, soha nem hordta azt a pólót de végül tetszett neki) s végül egy fekete magas sarkú bokacsizmát húzott lábára fekete combig érő zoknival. Haját szoros lófarokba fogta, szempillájára pedig egy kis spirált kent, ajkaira pedig egy minimális szájfényt vitt fel. Mosolyogva felkapta táskáját s megindult lefelé.

-Sziasztok! - nyomott mindenki arcára egy puszit Anne.

-Kicsim ne vigyelek ma el? Pont útba esik. - szólt utána apukája.

-Nem kell köszi, az egyik haverommal megyek. - legyintett Anne majd kisietett az ajtón. Még látta ahogy anyja elérzékenyülten elmosolyodik, ahogy a nővére büszkén vigyorog és ahogy apja döbbenten felvonja szemöldökét, de elmosolyodik. Sam a kerítésnek dőlt, Anne-nek háttal amit a lány ki is használt, mögé lépkedett, s kezeit a fiú szemeire tapasztotta.

-Picur? - kérdezte vidáman Sam.

-Ühüm. - bólogatott hevesen Anne bár tudta hogy Sam ezt nem látja. Óvatosan a fiú elé lépdelt majd elemelte kezeit. -Na milyen vagyok? - pördült körbe Anne vigyorogva amitől szoknyája egy egész picit megemelkedett, dús haja pedig felemelkedett a levegőben majd a válla jobb oldalára csapódott. Sam jó alaposan végigmérte a lányt, s szólásra nyitotta a száját de egy hang sem jött ki rajta.

-Öltözz át. - krákogott végül egyet Sam.

-Mi? - lombozódott le azonnal Anne. Szóval csak képzelődött. Biztosan teljesen dagadt ebben a szerelésben.

-Vedd ezt át. - mutatott elsősorban a pólóra Sam.

-Pedig végre szépnek láttam magam... milyen buta vagyok! - csapta magát homlokon Anne miközben szemei megteltek könnyel.

-Jaj! Nem ne érts félre nem azért! - karolta át gyorsan őt Sam. -Észveszejtően nézel ki! - makogott -De épp ez a baj. Túl ... szexi... vagyis izé dögös... mármint szép na!- krákogott mire Anne-nek hatalmas vigyor szökött az arcára s felpillantott a fiúra. Következő tettén pedig ő is teljesen meglepődött. Kezeit a fiú tarkójára vezette, s szőkés tincsivel kezdett játszani.

-Szóval tetszik? - harapta be alsó ajkát a lány. Édes ha ezt tovább folytatod, itt és most fogod elveszíteni... kavargott Sam fejében az igencsak abszurd gondolat.

-I-igen... tulajdonképpen... khm.. - motyogott a srác.

-Annak örülök. - állt lábujj hegyre picit még a magas sarkúban is Anne s egy puszit nyomott Sam arcára. Picur fejezd be mert megőrülök! Mintha Anne meghallotta volna Sam gondolatait vigyorogva ellépet végül a fiútól.

-De akkor is át kell venned. - szedte össze magát Sam.

-Miért? - értetlenkedett Anne és egy kicsit fel is csattant. -Végre egyszer az életben jól érzem magam a bőrömben! Ne vedd ezt az érzést el tőlem. - mondta elhaló hangon az utolsó mondatot.

-Picur... Nem akarom, és hidd el nagyon örülök és borzasztóan tetszel így... Mármint jól nézel ki -rázta meg gyorsan a fejét - De ha ezt például teszem azt Robert meglátja... - aggodalmaskodott Sam mire Anne megértette és elmosolyodva oldalra döntötte a fejét.

-Sam. Tudok magamra vigyázni. - kuncogott a lány.

-Nem nem tudsz! -csattant fel - Olyan törékeny és ártatlan vagy...Legalábbis vele szemben biztosan... - csillapodott le aztán kicsit.

-Nem érdekel, most már csak azért sem fogom átvenni. - vigyorodott el a lány s megindult a suli felé faképnél hagyva Sam-et aki viszont pár másodperc múlva beérte őt s a lány csuklóját megragadva szembe fordította magával.

-Anne komolyan mondom! Ez a barom bármire képes! - sziszegte Sam. -Féltelek. Nagyon. Túl fontos vagy nekem. Mármint mint barát. - tette hozzá gyorsan Sam, amin Anne kicsit elszomorodott. De legalább fontos vagyok neki... nézte a jó oldalát.

-Akkor egész nap mellettem leszel. - kötötte az ebet a karóhoz Anne.

-Ah... rendben... csak mert úgysem adod fel. - sóhajtott Sam majd megindultak a lánnyal tovább az iskola felé. Ahogy az épület elé értek megpillantották barátaikat akik boldogan fogadták őket.

-Dögös vagy csajszi. - lökte oldalba könyökével Anne-t Hazel.

-Köszi. - pirult el nevetve Anne. - Még egy darabig beszélgettek odakint apró semmiségekről, majd befelé vették az irányt. Hazel megfogta Anne könyökét s kicsit lemaradt vele. Sam ijedten forgolódott hogy hova tűnt a lány, de megnyugodott mikor látta hogy nem sokkal mögötte van és nem egyedül.

-Még sincs barátnője. Ő mondta. Szakítottak a múlt héten. Azon a héten mikor megismerkedtünk! - hadarta el gyorsan Anne mielőtt Hazel kérdezősködni kezdett volna.

-Kitaláltad a gondolataimat. Pont erről akartam kérdezni. - billentette oldalra a fejét a lány.

-Valahogy sejtettem. - kuncogott Anne.

-Akkor szabad a pálya Anne! Kapd el! Pénteken nálunk aludhatnál és akkor felkészítenélek. Mit szólsz? - pörgött be Hazel.

-Benne vagyok! De előbb megkérdezem a szüleimet. - vigyorgott a lány.

-Oké, de van amiről nem kell tudniuk. - kacsintott Hazel a lányra aki hitetlenül felnevetett. Mikor beléptek a terembe mindegyikük a hátsó padokhoz indult meg, hogy még tudjanak kicsit beszélgetni így 5-en. Anne ment leghátul, de lehet rosszul tette. Valaki elkapta a csuklóját s gyorsan kirántotta az ajtón.

-Szia baba. - köszöntötte őt Robert "kedvesen".

-Engedj már el! - csattant fel Anne de senki nem vette észre a nagy hangzavarban.

-Dögös a szerkód. Bár szívesebben látnálak a szoknya és a póló nélkül. - nyalta meg alsó ajkát a fiú s a falnak tolta a lányt.

-Eressz el! - kérte remegő hangon Anne. Eléggé megijedt ettől a mondattól.

-Na mi van, elszállt a bátorságod babám? - hajolt közelebb Robert s megcsókolta volna a lányt, de az az erejét összeszedve ellökte magától. -Te ribanc! - sziszegte a fiú s megindult a lány felé aki teljesen lesokkolódott. Ekkor azonban oldalról valaki erőteljesen meglökte a fiút aki majdnem elesett.

-Megmondtam, hogy szállj le róla te seggfej! - dühöngött Sam s már megindult volna, hogy agyon üsse Robertet de egy apró kar vissza tartotta őt.

-Ne Sam! Ne keverd magad bajba miattam! És ne alacsonyodj le a szintjére! - sziszegte a lány félős szemekkel, mire a fiúnak elernyedt a karja s szembefordult a lánnyal.

-Biztos ezt akarod? - suttogta Sam mire Anne hevesen bólogatni kezdett. -Oké. - vett erőt magán a fiú, s Anne-t megragadva egy csendesebb helyre húzta őt.

-Jól vagy? - simította meg a lány arcát.

-Most már igen. - bújt hozzá Anne dübörgő szívvel, Sam pedig egy halvány mosoly kíséretében átkarolta a lányt.

-Megmondtam, hogy ez lesz. - simogatta a lány hátát Sam.

-Akkor is megérte felvenni ezt mert legalább mindenkinek tetszett. - mosolyodott el halványan Anne.

-Az egyszer biztos. Velem az élen. Akármennyire is barátok vagyunk ott helyben letepertelek volna legszívesebben amikor megláttalak. - kuncogott a fiú, aztán hirtelen leesett neki mit mondott s elhúzódva a lánytól rémülten nézett le rá. Anne csak tátott szájjal, döbbenten nézett fel a fiúra. -Őőő asszem most megyek... khm... - krákogott a fiú majd elsietett. Anne egy pár percig még értetlenül pislogott majd egy hatalmas vigyor terült el az arcán amit alsó ajkának beharapásával próbált leplezni. Mikor megindult volna vissza hirtelen ismét Sam bukkant fel.

-Rájöttem, hogy nem ajánlatos téged ebben a szerelésben egyedül hagyni. - motyogta mire a lány felkuncogott majd megindultak a terem felé. -Figyelj... Nem úgy értettem. Inkább felejtsük el azt a mondatot oké? - pillantott le egy idő után a lányra Sam.

-Oké. - bólintott még mindig mosolyogva Anne majd beléptek a terembe. Ő soha nem fogja elfelejteni az biztos.