Mielőtt Anne és a családja elindul Los Angelesbe, a lány még gyorsan végigjáratja a szemét a tükörben. Egy kövér, ronda lányt lát. Ritka, alaktalan szemöldökkel, unalmas barna szemekkel, pici szempillákkal, egyenes orral aminek a végén egy krumpli éktelenkedik, szintén unalmas, fénytelen barna hajjal, vékony ajkakkal. Mostmár legalább az öltözékem normális... Nem mintha jól állna... Gondoloja ahogy végignéz egyszerű, pastell kék pólóján, ami egy fehér, rövid farmernadrágba van tűrve. Egyedül a pastell kék cipője tetszik neki igazán. Mivel az mindenkinek jól áll. Nagy sóhajjal indul a bőröndjeivel le, a konyhába. Valójában Anne gyönyörű lány. Alakja talán nem tökéletes de épp jó. Nem kövér és azért az izmai is látszódnak. Nem tökéletes, de teljesen megfelelő. Ellenben arca valóban gyönyörű még smink nélkül is. Sűrű, feketés barnás ívelt szemöldökei vannak nagy, csokoládé barna szemei, amelyek ha nevet vagy ha csak simán boldog, akkor úgy csillog akár a gyémánt. Szempillája sürű és göndör. Orra valóban egyenes de nincs krumpli a végén amitől mégiscsak szép. Ajkai nem nagyok és nem is kicsik. Kellően teltek, barackszínüek. Végül, karcsú arcán a szeplők az ékkövek. Arcbőre is sima, puha tapintású. Lapockájáig érő barna, szinte már fekete haja, fényes, és bár vastagszálú de mégis puha. Ezenfelül igazán hullámos néha, ha nem szárítja meg mosás után már göndör. A feje tetején levő vörös babahajszálak csak még szebbé és bolondosabbá teszik őt. És ha valóban ilyen szép akkor miért ilyen lenéző saját magával szemben? Mert Anne-t eddigi egész életében csúfolták, ruhái és alakja miatt (régen valamivel kövérebb volt, de akkor sem volt túlsúlyos vagy hasonló). A sok gúnyszótól elkezdte magát úgy látni ahogy az osztálytársai mondogatták neki amitől enyhén képzavaros, önbizalomhiányos és komor lett. Pedig alapjáraton ő egy életvidám, vicces és kedves lány. Reméli hogy a költözéssel visszatér belé az élet és ezek a megnyerő tulajdonságok. Leslattyogott családjához, megvakargatta kutyája, Apollo füle tövét, bekapott pár szem epret reggeli gyanánt majd egy szó nélkül kihúzta két bőröndjét és bepakolta őket a Ford csomagtartójába. Elővette fülhallgatós telefonját, jelenlegi könyvét, a Minden madár az égen-t s bepattant a kocsiba miközben elindította egyik kedvenc számát a Black in Black-et. Szerette a rockot főle az AC/DC-t részben mert a Vasember filmekre emlékeztette. Tulajdonképpen Anne minden fajta zenét szeretett. Épp elkezdett olvasni amikor többi családtagja is behuppant a kocsiba. Nem volt kedve beszélgetni , túlságosan is izgult, amit nővére, Selena tudott így inkább hagyta őt és lekötötte szüleit. Anne annyira belemélyedt a könyvbe és a zenébe hogy rettentő gyorsan eltelt az a 4 óra utazási idő. Amint beértek Los Angelesbe nővére megbökte és mosolyogva az ablak felé biccentett. Anne letette a könyvét és a zenére, nagyobb részt pedig a látványra koncentrált. Ha jobbra nézett pár kilóméterre tőlük látta az óceánt, ha balra, akkor jó messze de látta a hegyeket, azon pedig a nagy távolság miatt apró Hollywood feliratot. Egy 10 perc múlva megérkeztek új házukhoz mely a strand előtt levő első utca. Remegő kézzel eltette a telefonját a zsebébe, majd kiszállt és izgatottan körbe pillantott. Házuk hasonló volt az előzőhöz, két emeletes, átlagos nagyságú.

-Na hogy tetszik? - lépett mellé apja, Anne bőröndjeivel a kezében.

-Nem rossz. - jelent meg egy vigyor Anne arcán. Tetszett neki hogy a tengerparton laknak. Imádott úszni már nagyon pici kora óta. Sok mindent imádott még. Legjobban a lovaglást, majd a filmeket, azután jött a fotózás, majd az éneklés, a zongorázás, és az utolsó a toplistán az olvasás. Az elsőt, apja megígérte hogy itt Los Angelesben el is kezdheti (újra mivel kisebb korában lovagolt... egészen 5 éves korától 12-ig), a második... volt egy laptopja amin rengeteg film volt, de volt hogy online nézte meg őket. A harmadikhoz volt egy egész jó Nikon-ja, a negyedikhez ... nos az éneklés csak hobbi, az anyukája pedig azt ígérte hogy itt az új házban lesz egy saját pianínója. Végül de nem utolsó sorban pedig rengeteg szeretett könyve volt. Apja jóízűen felkacagott majd lánya kezébe nyomta két bőröndjét.

-Fedezd fel a házat. - biccentett a ház felé majd visszalépett a csomagtartóhoz. Anne-nek nem kellett többször mondani nővérével az oldalán becsörtetett a házba. Körbefordultak párszor hogy felfogják hol is fognak lakni egy jó pár évig. Balra tőlük volt egy jó nagy konyha, jobbra pedig az étkező mögötte a nappali amögött pedig egy tornác ami levezet az udvarra. A konyhát tuti kezelésbe veszem! Gondolta Anne. Bizony főzni-sütni is nagyon szeretett. Az emeletre vezető lépcső a bejárati ajtóval szemben, az étkező és a konyha között/mögött volt. A lányok felszaladtak és ott is körbejártak. Két nagy fürdőszoba és három hálószoba. Anne szobája a tengerpartra nézett (ahogy Selene-e is mivel egymás mellett volt a két szoba) aminek nagyon örült. Egy halványkék ágyhuzattal rendelkező, fehér, fából készített franciaágya volt, jobbra tőle a hatalmas ablak, balra szintén fehérfás ruhásszekrény. És igen. Az ablak mellett ott várt rá egy gyönyörű szép fekete fa, lakozott pianínó. Azonnal szerelmes lett. Szembe az ággyal egy szintén fehér, fa íróasztal felette pedig egy TV a falra erősítve. A falak halvány kékek voltak középen pedig egy fekete szőnyeg foglalt helyet. Egyből megimádta a szobát (kulonosen a pianínót) ahogy azt is hogy a falak üresek voltak. A lány számára ez azt jelentette hogy várja, hogy Anne telerakja őket képekkel. Pár perc múltán Selena nyitott be a lány ajtaján.

-Anne? - bújt be a nővér.

-Hm? - pördült meg tengelye körül vigyorogva a lány.

-Arra gondoltam, hoooogy... - kezdte Selena. Ez rosszul kezdődik... gondolta magában mosolyogva Anne. -...elmehetnénk a strandra... Mert hát fel kéne mérni a terepet, meg olyan régen fürödtünk, voltunk együtt valahol. Van kedved? - nézett reményteljesen húgára

-Nem is tudom... jól hangzik... de tudod hogy szégyenlős vagyok... - vonakodott Anne.

-Melletted leszek ne aggódj. És akinek nem fogsz tetszeni az egy óriási nagy barom. - jelentette ki magabiztosan mosolyogva Selena.

-Oké, legyen. - sóhajtott mosolyogva Anne mire Selena felsikkantott.

-Akkor 20 perc és a konyhában tali! - ugrált boldogan amitől szőke, derékig érő haja össze-vissza himbálózott. Hát igen ők ketten szöges ellentétek voltak kívülről. Selena-nak tengerkék szemei, szőke, vékonyszálú haja, pisze orra, s telt cseresznye színű ajkai voltak. Szeplői és pattanásai sem voltak. Anne előkapta bőröndjéből fehér hátizsákját, belepakolta a naptejet, a telefont, a fényképezőgépet és egy törülközőt. Fekete fürdőruháját öltözéke alá kapta. Egyberészes darab volt, a háta teljesen ki volt vágva, mellénél csak kicsit volt bevágva. Nyaka mögött kapcsolódott össze a ruha akár egy bikininél. Ha jobban belegondol olyan mint egy bikini csak van has része is. Pontosan húsz perc múlva el is készült, cipő helyett strandpapucsot kapott magára. Selena már lent várta őt.

-Mehetünk? - mosolyodott el.

-Persze! - pörgött fel Anne ahogy arra gondolt, végre úszhat egyet a nővérével. Amikor ketten voltak imádta őt, viszont mikor társaságban... nem utálta csak csendben irigyelte. Mert mindenki őt szokta dicsőíteni. Persze ő erről nem tehet ezt Anne is tudja. Pár perc alatt leértek a strandra amit Anne figyelmen kívül hagyott egyenlőre. Választottak egy eldugottabb zugot, levetették a táskáikat és ruháikat majd a víz felé szaladtak. Mindig azon versenyeztek hogy ki ér be előbb. Kiskorukban Selena hagyta nyerni Anne-t mostanában viszont már döntetlen az állás. Ma sem volt másképp egyszerre csobbantak vízbe, nevetve. Sosem törődtek olyan dolgokkal hogy strand előtti zuhany, víz megszokása, ők a pillanatnak éltek és élnek. Ahogy Anne arra számított a fiúk Selena-t stírölték leginkább. Azonban egy égszínkék szempár nem tudta Anne-ről levenni a szemét. Anne próbálta ezt figyelmen kívül hagyni, nővérével foglalkozni, több kevesebb sikerrel. Az égszínkék, hatalmas szempár gazdájának neve Sam. Magas volt és szálkás testalkatú. Állkapcsa is erősnek tűnt, ajkai sötétrózsaszínűek voltak és húsosak. Göndör, sötétszőke haja a válláig ért azonban neki ez állt a legjobban. Nagyon szépnek tartotta Anne-t. Sőt mi több gyönyörűnek... Tudnék mit kezdeni a formás kis ajkaival, a nyakával, meg miegymással... Gondolta. Elhatározta, hogy meg fog ismerkedni vele. Ha nem is itt és most, de biztos hogy megfejti a titkait. Anne is helyesnek tartotta az ismeretlen fiút. Tulajdonképpen még gyomra is megremegett mikor találkozott tekintetük. Ilyenkor gyorsan elkapta fejét és nővérével csevegett inkább. Furcsán érezte magát attól hogy egy fiú (de még milyen fiú!) nem gúnyosan, lenézően tekint rá. Hanem inkább... vágyakozva. Idegen volt neki ez az érzés. De tetszett neki. Amikor a naplementében ültek nővérével, a fűben, vizesen nem bírta tovább és mesélni kezdett.

-Selena. - nézett félve nővérére.

-Hmmm? - pillantott húgára kedvesen Selena.

-Van egy fiú... - kezdte lesütött szemekkel Anne.

-Gyors voltál! - vetette közbe kuncogva nővére.

-Nem mondtam hogy tetszik! - védekezett Anne vigyorogva. -Szóval... csak annyi... hogy tök sokszor nézett engem... de nem gúnyosan... hanem nem is tudom... talán vágyakozóan... nem értem miért... - motyogott.

-Mert gyönyörű vagy Anne! Az arcod mint egy modellé, a tested pedig pont jó! - rázta meg Selena húga vállát.

-Tudod hogy akárhányszor elmondhatod ezt nekem, sajnos már semmi sem fog változtatni a véleményemen magamról. - tekintett fájdalmasan nővére szemébe. -Túl sok volt a gúny.. és Oliver sem tett jót az önbizalmamnak... - motyogott lehajtott fejjel. Oliver elhitette Anne-nel hogy szerelmes belé, mert sajnálta. Később miután megunta Anne-t elmondta neki könyörtelenül, hogy szerinte Anne értéktelen és az emberek undorodnak tőle. Azt is mondta hogy inkább azt kívánja bár soha nem ért volna hozzá a lányhoz. Anne hatalmasat zuhant. Még mindig zuhan. Azon az esős márciusi napon szállt ki testéből az életvidámság. Az önbizalom már előbb is.

-Remélem ez a rejtélyes fiú helyre tesz téged. - sóhajtott nagyot Selena.

-Aha. Talpra állít mint Oliver. Aztán ellök. -Anne nem mondta ki ezeket a szavakat csak fejben. Nem akart veszekedni ilyen dolgokról a nővérével. Március 11-én elhatározta hogy távol tartja magától a szerelmet. Eddig sikerült. De ez az idegen a végén még mindent felkavar. És Anne pontosan tudja ha szerelmes lesz belé akkor addig addig győzködi őt a fiú amíg meg nem törik. Lényegtelen mennyire erős, meg fog törni előbb utóbb. Ehhez az kell hogy szerelmes legyen belé. Elhatározta nem fog beszélni a fiúval. Nehogy szerelmes legyen belé. Miután mindkét lány megszáradt fáradtan hazaindultak.

-Megjöttünk! - kiabált szüleinek Selena.

-Sziasztok! Épp időben. - mosolygott anyukájuk és megterített a vacsorához. Leültek és csendben falatozni kezdték a lasagne-t.

-Na és milyen volt a strand? - érdeklődött hamarosan kedvesen az anyuka.

-Nagyszerű, nagyon jól éreztük magunkat. Igaz Anne? - pillantott kedvesen húgára Selena ezzel kirángatva őt a még mindig a fiú körül forgó gondolataiból.

-Hm? Ja igen! Remek volt nagyon jót úsztunk! - vigyorodott el Anne miutan lenyelte a szájában levő falatot.

-Ennek örülök. - mosolygott az anyukájuk és már tette volna fel a következő kérdést de lánya közbe vágott.

-Nagyon finom volt a vacsora. Köszönöm. Joéjt! - surrant fel Anne újdonsült szobájába. Bár fáradt volt de muszáj volt berendezkednie hogy otthonosan érezze magát. Zenét kapcsolt (ezúttal popot) majd elkezdett bepakolni a szekrényekbe, fiókokba. Ezután kitette az eddig készült képeit s az íróasztalát is berendezte. Ágyára helyezte gyorsan a Marvel-es kispárnáját majd elment fürdeni és fogat mosni. Amint lezuhanyzott és fényesre sikálta a fogait, hajat szárított majd felkapta a Vasember-es bő pólóját pizsamafelső gyanánt, valamint egy rövid fekete pizsamanadrágot. Fáradtan visszaslattyogott a szobába, ledőlt az ágyba, és elindította a kedvenc darabjait Yiruma-tól altató gyanánt ( a szülei az ő szobáját hangszigetelték a zongora, az ének és a sok zene miatt). Hamar elnyomta az álom azonban szerencsétlenségére a gyönyörű szempárral és a sötétszőke göndör fürtökkel álmodott.

Valahogy így néz ki Sam kb: