Mellettem álltál. A nap kiégette a szemem, így a kezemmel próbáltam valahogy elviselhetőre csökkenteni a fényt. Az ingem a hátamra tapadt, szarok bele, csak legyen már ennek a napnak is vége, gondoltam.

Összevont szemöldökkel néztél rám, majd megszólaltál.

- Sehr schön, oder?

Vigyorogva bólogattam, miközben az egyik kezeddel hadonásztál, majd én is felnéztem az égre. Fehér kondenzcsíkok szeletelték fel az ég tiszta, kék síkját. Még azután is azt néztem, hogy lekocogtál a lépcsőn, majd egy ugrással a korláton teremtél. A kezedet kinyújtottad a két oldalad mellett, majd gondosan figyelve a lépéseidre elindultál. Az első rögzítést sikeresen elérted, de fel se néztél, úgy mentél tovább. A második, a harmadik... a negyedik után egy kicsivel felnéztél.

Láttam, hogy rám pillantasz, de mire a kezem a szemem elé kaptam, napellenzőként, már csak azt láthattam, ahogy az egyensúlyodból kibillenve leugrasz a fémrúdról, és végtagjaid szétvetve elterülsz a zöld műfüvön.

Nevettem, és nem zavart, hogy Diana magyaráz. Amúgy sem értettem, minek figyeljek.

###

Délután az ajtónál vártál. Láttalak az ablakból, és a gyomrom csomóba szorult. Mi a tosz bajom van megint, gondoltam, de csak rádmosolyogtam. Az ajtó becsapódott, te pedig mellém léptél.

- Hoi.

-Sali.

A kabátod volt rajtad, nem is értettem hogyan nem kapsz hőgutát, de mesélted, hogy ilyenkor Brazíliában 40 fokot is üti a hőmérő. Te jó málnapuncs, futott át az agyamon, én meghalnék. Ezután nem is volt furcsa a nagykabát.

Ahogy a betonplaccra léptünk, kikerülve a fedett rész alól, összehúztad a szemöldököd, úgy néztél rám. Fura szemöldököd van, sötét és markáns, ez első látásra feltűnt. De nem zavaró, ez méginkább.

Valamit meséltél, mikor a takarítógép a sportpályán járt, és a lelátó mellett ment, egy haverod elfutott előtte és a korlátra ugorva átfordult azon. Én is láttam, akkor is mutattad, akartam mondani, de csak nevettem, nem lehet rajtad nem nevetni. Csak nevettem, akkor is, mikor az akcentusod miatt egy szót sem értettem.

Lefordultál a hídnál, én meg mentem tovább a sétányon, de az a rohadt vigyor nem akart eltűnni. Ez nem hiányzott, ez járt egész nap a fejemben.

És még a neved is elfelejtettem.