Hivatalosan is kijelenthetem, hogy ez a bejegyzés sz@rt sem érdekelt. *taps* *taps*

<A videó az írás közben legtöbbet hallgatott dal.>

***

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,

S most Pannónia is ontja a szép dalokat.

Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,

Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!

***

     "A reneszánsz művész öntudatával írta ezt az epigrammáját. Fontos a szellemi nagyság, ami lovagi jellemre utal. A költő nem tolakszik a haza dicsősége elé, de büszke, hogy e barbár táj szülötte hírnevet tudott szerezni Itáliában. Az alkotói tevékenysége több kifejezésben is megjelenik: könyv, dal, szellem, híres." ~Antal Flóra

    - Szerény véleményem szerint Janus Pannonius úgy írta meg ezt, mint egy olyan művész, akinek a hazája semmi mást nem tud felmutatni rajta kívül. Ezzel nem arra célzok, hogy rosszul ír, hanem hogy nem tetszik ez a fajta öndicséret. Nem hiszem, hogy egy művész valaha is  elégedett lehet önmagával vagy a műveivel. Hisz senki és semmi sem tökéletes, így nem illik (szabad) ezt gondolni - akár magunkról, akár másról beszélünk. ~"Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám"

    - A költő arra a véleményére építette ezt az epigrammát, miszerint a Magyar föld (Pannonia) csak az ő szellemi nagyságával és Itáliában szerzett dicsőségével büszkélkedhet a "nagyok" előtt. ~"Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!"

     - Kilép a névtelenségből, fontos számára a hírnév. Erről egy nemrég hallott idézet jutott eszembe. Valahogy így hangzott: "Nem hiszek Istenben, mert hogy is tudnám elviselni, hogy nem én vagyok az?"

    - Itáliát túlbecsülve méltatja önmagát és munkásságát. Lehet ezzel a sorral arra utal, hogy abban a korban az olasz írók voltak népszerűek, de nem vagyok biztos benne, hogy az akkori Itáliai írók jobbak voltak az egyéb más országokban alkotóknál. ~"Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek"

<-------***------->