Kerestem, de nem találtam. Léteztem, de nem éltem. Keserű igazság ami itt van köztünk mégse mondjuk ki. De a sztereotípiáim megtörtek. Porrá taposták, majd egy mély gödörbe dobták és betemették. Pedig én semmit nem tettem.

***

- Ritka az olyan ember, aki mások szellemi képességeit irigyli. Nincs igazam, tanár úr?

Meglepődve pillantok hátra a vállam felett, jobban szemügyre véve a fejét kezével megtámasztó fiút. Semmi különleges nincs benne első látásra. Gúnyos arccal néz az előttünk álló tanárra, mintha az előző mondatára már tökéletesen tudná is a választ. Nem feltűnően szép, mint a könyvek világmegváltó félistenei, mégis, szavai ezt az érzést keltették bennem. Nem olyan mint a többi, ez egyértelművé vált számomra is.

Újra előrefordultam, ahol a lefagyott tanár alakja fogadott. Látszott rajta, hogy erősen átgondolja az előbb hallottakat, magában mérlegelve, belemenjen-e ebbe a sportszerűtlen játékba. Végül döntésre juthatott, hiszen egy aprót bólintott, majd ezt megerősítésképp, mégegyszer, csak határozottabban. Megdörzsölte orrnyergét, majd egy gyors kézmozdulattal kettészelte az előtte lévő üres teret.

- Mint azt Kelepsi is mondta, kevés ember, van aki a felszínes dolgok helyett az igazán szép és fontos belsőt irigyelné valakitől. Természetesen mint mindenhol, itt is vannak kivételek - fojtotta bele a szót egy jelentkező hallgatóba -, de az az igazság, ami több emberre igaz. A filozófia sokat foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Viszont szeretném, ha ezekre az emberi különbségekkel foglalkozó beszélgetést egy gyakorlati órára halasztanánk. - rekesztette be egy mondattal a témát, majd visszafordult a fal felé.

Megint hátranéztem. A fiú arcán a sajnálat és a felsőbbrendűség magabiztos tudatának keveréke ült. Hátradőlt, majd egy mozdulattal besöpörte a tanszereit a nyitott sporttáskájába.

- Úgy tűnik én sem vagyok ritkaság, hiszen nem vagyok irigy magára. Talán máshol, máskor, másvalakit.

Hangosan köszönt, ahogy kiviharzott a lefagyott tanár mellett a teremből. Az ajtó csattanása pedig még sokáig viszhangzott a néma teremben.