négyszer ötször hatszor hétszer mondom el de nem hallod. szád mondja szeret szemed mondja utál. keserű szürke mert nem hallod saját hazug szavaid amik mérges váladékként bugyognak ki ajkaid közül. nem kellett hát megkaptam de már én hagylak itt. titkaiddal egyedül. nem látod? mit ígértél de nem adtál csak taszítottál. öleltél de csak megfojtani akartál. lehúzni. rajtam éltél  vanília. sokat mondtam nevettél. de én leszek az egy aki itt hagy mindent darabokban. itt hagyom rabtartó úrnőm mert nem lát csak néz. mikor láttalak csak szürke halott szemek. rabul ejtett a semmi a közöny. látni akartam az igazat a hazugságaidban magam kreálta igazakat. mit láttál te bennem te szirén te élősködő. nevezlek neveken de te nem nevezel nevemen. tudtam de mindig csak hívtál. te alkottál nem. te alkottad. nem adom magam mondtam de te már tudtad hogy elbuktam. láttad hogy remegek rab lettem. de nem szóltál. már nem szólsz többet. szürke halott szemek de nem ejt már rabul. skarlát cseppé váltak hazug szavaid. látnom kellett van-e szíved. csak hús kemény hús