"Kedves Naplóm!

Életem egyik legboldogabb pillanata volt,mikor rászántam magam arra, hogy felköszöntsem Hoseokot.
Őszintén szólva nagyon ideges voltam, hogy nem fog válaszolni vagy bunkózni fog, de nem így történt."

-Na Hyungwonie ne legyél már ilyen-hallgattam Kihyun nyugtatását a telefonomon keresztül.
-De ideges vagyok. Mi van ha nem ír vissza? Mivan ha csak megnézi és ennyi? Vagy ha meg se nézi?-tettem fel egymás után a kérdéseim.
-Ha ezek közül valamelyik megtörténik magam verem meg-mondta teljesen elszánt hangon, amin elmosolyodtam.
-Képes lenne idejönni a kedvemért?
-Érted bármit.
-Köszönöm Kihyun~
-Bármikor. De most akkor fogod magad és írsz neki. Megvárom.
-Jó, jó írok-nevettem, majd megnyitottam a beszélgetésünk és bepötyögtem az üzenetem.
-Na, megvagy?-kérdezte barátom sürgetően.
-Megírtam, de nem merem elküldeni...
-Oké, figyi Hyungwon. Hunyd le a szemed, vegyél egy mély levegőt és küld el.
Megfogadtam Kihyun tanácsát, majd egy mély levegő után elküldtem az üzenetem.

Hyungwon, 18:20
Boldog szülinapot! 😊

Hevesen dobogó szívvel léptem ki a beszélgetésből, majd lezároltam a telefonom.
-Na mizu? Elküldted?-hallottam meg Kihyun hangját. El is felejtettem hogy hívásba van.
-Elküldtem. De ha nem ír vissza megyek és felkötöm magam-sóhajtottam.
-Ne csináld, ennyiért nem érné meg. Meg amúgy is semmi olyat nem írtál neki. Ez egy kedves gesztus volt tőled hogy írtál neki.
-Igazad lehet...-gondolkodtam el, majd jelzett a telefonom hogy értesítésem jött.-Úr isten...
-Mi az?-kérdezte Kihyun.-Hallod Hyungwon mondd már!-szólt rám, mikor már perceken keresztül csendbe voltam.
Nem válaszoltam, csak küldtem neki egy képernyőképet, ami szerintem mindent elmondott.
Hoseok visszaírt.

Hoseok, 18:28
Köszönöm 😁