- Gyerünk, Chiho! Menni fog, ne add fel! - kiáltotta a biztató szavakat Gai-sensei a jégen sikló lánynak.

Chiho minden reményét elvesztve ült a hideg jégen. Fejét térdére hajtotta és nagyokat lélegzett.
Nem ment neki, csődöt mondott.
Tenten már sokadjára állította meg a zenét.

A kis banda is fáradt volt. Egész hétvégén a pályán dekkoltak, hogy jelenlétükkel erőt adjanak újdonsült barátjuknak.

- Sensei, nekem ez nem fog menni - motyogta a lány. - Feladom.

- Nem adhatod fel, Chiho! - szólt rá élesen a férfi. - Most csak azért, mert itt mindig elrontod? Próbáld ki valami más lépéssel...

- Az úgy nem jó. Úgy nem lesz szép és időm se lenne átjutni a másik oldalra.

- Jól van, gyere, szusszanj egyet - mondta megenyhülve Gai a lánynak.

Chiho felemelte fejét, majd felsóhajtott.

Felegyenesedett, hogy kicsúszhasson a pálya szélére a barátaihoz.
Kinyújtotta kezét Gaara felé, aki azonnal belenyomta a kulacsot és kedvesen rámosolygott.

- Nyugi, menni fog - biztatta. - Mi itt leszünk és támogatni fogunk, tudod.

Chiho bólintott.
Gaara biztatása adott neki egy kis löketett és jobban állt hozzá a dolgokhoz.

Azóta az este óta eltelt már 2 hét és egész ügyesen tudták titokban tartani, hogy randizgatnak. Senki sem gyanakodott és ez így volt a legjobb.
Bár kissé rosszul esett nekik, hogy barátaik előtt is titkolózniuk kellett. Sokszor veszekedtek azon, hogy elmondják-e nekik vagy sem, de belátták, hogy talán úgy lenne a legjobb, ha nem.

- Még egyszer próbáljuk meg, aztán menjünk enni - mondta Chiho ellökve magát a korláttól. - Tenten, indíthatod!

Chiho mindent beleadott, de ugyanott, ahol eddig is, ismét seggre esett.
Csalódottan állt fel a jégről és söpörte le szoknyáját.

Néma csendben öltözött át utcai ruhájába és idegesen vágta be koriját a táskájába. 

- Chiho, ne bosszankodj! Majd menni fog! - simította meg vállát Temari.

- Befejeznétek? - fakadt ki a lány. - Ma egész nap csak ezt hallgattam. "Nyugi, majd menni fog. Ne add fel!". Elég volt!

- Chiho, mi csak jót akarunk neked...

- De nem így! Állandóan elbénázom, pont ez az amire most nincs szükségem, hogy traktáljatok egyszerre hatan, hogy majd menni fog. Majd menni, fog így nem!

A lányok szégyenlősen lesütötték szemüket. Igaza volt a lánynak. Ahelyett, hogy tényleg segítettek volna neki, csak ugyanazt szajkózták, bele sem gondolva abba, hogy ez hogy eshet barátnőjüknek.

- Menjünk, már biztos várnak a fiúk - vette vállára táskáját Chiho és elindult a kijárat felé.

Kint Gai-sensei éppen a fiúkkal beszélte meg a jövőheti kosárlabda meccset.

- Rendben, akkor holnapután még egy kemény edzés, aztán jöhet a meccs. Vigyázzatok egymásra! - köszönt el a tanár.

- Viszlát, Gai-sensei!

A kis csapat elindult a szokásos kajáldájuk felé, ahol kikérték a szokásos menüiket.

- Mikor lesz a verseny? - kérdezte Kankuro, mire Temari és Ino egyszerre fejbe vágta hátulról. - Au! Mivan?

- Hagyd már szegényt! Beszéljünk valami másról! - húzta ki magát bosszúsan Ino. - Jövőhét pénteken lesz Sakura bulija. Kéne valami csíny.

Kankuro és Kiba gonoszul összenéztek, miközben összedörzsölték tenyerüket.

- Már van is egy tervünk - kezdte Kiba.

- Na, ha így vezettétek fel, tuti pusztulat szar lesz - legyintett Chiho. - Ezt bízzátok csak rám, majd én kitalálok valami ütőset.

A két fiú lemondva estette az asztal alá kezüket.

- Kegyetlen vagy.

- Éppen ezért fogja ő kitalálni a csínyt - mutatott rá Gaara.

Chiho büszkén kihízta magát, majd vigyorogva nézett a vörös fiúra, aki zavarában elnevette magát és lehajtotta fejét.

Ino sejtelmesen összenézett Temarival, aki azonnal vette a célzást és bólintott.

- Szóval... Mr. és Mrs. Sabaku no... Mióta is vagytok együtt? - tért azonnal a lényegre a malac orrú lány.

Chiho hirtelen félrenyelte a hamburgerét és mellkasát ütögetve próbálta összeszedni magát. Gaara hasonlóképp reagált. Megdöbbenve köpte vissza kóláját a pohárba.

- Ho... hogy tessék? - értetlenkedett a lány.

- Nem vagyunk együtt.

- Mi meg most jöttünk le a falvédőről - nézett unottan öccsére Temari.

Gaara és Chiho szégyenlősen néztek egymásra.
Lebuktak...

- Talán... járunk - mondta a lány rózsásodó arccal. - De erről Kaito nem tudhat! Megértettétek?

- Ha megtudja, engem tuti kibelez - vonta meg a vállait a vörös. - És azt egyikünk se akarja. De leginkább én nem. 

- Mi csak örülünk nektek! - tette fel kezeit védekezően Tenten. - De remélem emiatt a barátságunk nem fog megszakadni... vagyis, ha ne adj isten...

Itt elharapta a mondatot. 

Mindannyian tudták, hogy Tenten mit akart mondani. 
Ha szakítanak, vagy Gaarát vagy Chihot veszítik el a társaságból. 
A lány kelletlenül sütötte le szemeit és az ölében lévő kezeit tanulmányozta. 

- Ha ez be is következik, sem lesz semmi gond - mondta nyugtatóan Gaara. - Nyilván engem jobban kedveltek, mint Chihót, szóval ő megy innen. 

Chiho hitetlenkedve nézett barátjára, majd vállon csapta. 

- Hogy lehetsz velem ilyen? - kérdezte. - Ha szakítunk, barátok maradunk. Ennyi.

- Ez attól függ, hogy ki lesz a hibás - felelte egyszerűen a vörös, mire még egy csapást kapott a vállára. - Abbahagynád a csapkodást? Ez annyira idegesítő! Állj le!

- Na, már kezdődik... - nevetett fel Kankuro. - Mindig így veszekedtek?

A két fiatal ingerülten nézett a velük szemben ülő barnahajúra. 

- Kankuro, te fogd be a pofádat! - szóltak rá egyszerre.

Az idő további részében pletykálgattak és oltásokat dobáltak egymás felé.

Chiho elmondhattalanul szerette ezt a dilinyós társaságot. 
Annyira, hogy már szinte el is felejtette a régi barátait. 

Az ideje nagyrészét velük töltötte és egyáltalán nem érdekelte, hogy régi baráti egyáltalán nem keresik. Mintha felszívdtak volna. Vagy csak simán továbbléptek rajta. 
Anyja gyakran próbálta felhozni a témát, de Chiho egyszerűen terelte el Hikariékról a témát. Ők már a múlt.
A jövő pedig éppen körbevette őt és sültkrumplival dobálta egymást.

A családi házuk előtt elköszönt a többiektől, majd belépett a lakásba.
Az előszobában levette cipőjét, majd bentebb lépett.

- Hazajöttem! - kiáltotta, miközben szaladt volna fel az emeletre, de anyja elkapta.

- Várj, életem. Látogatód jött!

Chiho értetlenül trappolt le az utolsó 3 lépcsőfokon és ment a nappaliba.
Amikor bentebb ért, táskáját leejtette válláról és eltátott szájjal nézett a vele szemben álló két fiatallal.

- Szia Chiho! - köszönt az egyik mosolyogva.

- Hi... Hikari? - dadogta a lány. - Mit kerestek itt? 

- Tanulmányi verseny lesz holnap a sulitokban, arra jöttünk - felelte a lány egyszerűen. - Anyukáddal beszéltük le a meglepetést, hogy ma itt alszunk. Hát nem remek? 

Chiho legszivesebben üvöltött volna, ahogy végignézett a két régi barátján.
Illetve... az egyik volt legjobb barátján... és a volt pasiján, Gentán.

-----------------------------------------------

Mindenki jól látja a helyzetet.

ÚJ RÉSZ! Remélem tetszett nektek :) 

Sajnálom, hogy majdnem 2 évet várattam erre a részre. esküszöm nem tudom mi van velem, de csak úgy jönnek az ihletek. 

Szóóóval, hoztam 2 képet, egy olyan "Így képzelem el őket" dologról van szó. Hikari és Genta. 

Szóval jaaaaa, visszatértem és teljes erőbedobással hozom az új részeket! :)