Chiho másnap délután izgatottan szaladt le a lépcsőn.

Sporttáskája oldalát verte, ahogy haladt lefelé a lépcsőn. Befordult a konyhába, felkapta a pultról a zacskót, amiben a nasik voltak és minden köszönés nélkül, felkapta cipőjét és átsietett a szomszédba.

Még a kapu előtt összefutott Shikamaruval és Kibával, akiknek vállán szintén ott volt egy táska, kezükben pedig ők is egy zacskót tartottak.

- Bele fogunk fulladni a sok kajába – mosolygott Kiba, csengetve.

- Az biztos.

- Nálam pia is van – veregette meg táskáját Shikamaru. – Kell a hangulat!

Az ajtó nagy hévvel csapódott ki. Ino vigyorogva tárta nagyobbra az ajtót, beengedve vendégeit.

- Érezzétek otthon magatokat! Tessék, papucs – tett le eléjük párat a puha lábbeliből. – Már csak Tentent várjuk.

A Yamanaka ház hatalmas volt és gyönyörű. A falak világos színekkel voltak kifestve és antik bútorok álltak mindenhol.

- Át tudok öltözni valahol valami kényelmesebbe? – kérdezte Chiho Inot.

Beintett a nappaliba, ahol a többiek már ott ültek, majd tovább követte Inot, fel az emeletre.

- Ez a szobám, itt nyugodtan átöltözhetsz! Ha szeretnél, le is zuhanyozhatsz. Adok egy törcsit! – azzal kinyitotta a szekrényét és hátra dobott egy Winxes törülközőt.

Chiho vigyorogva nézett a lányra.

- Ilyenek nekem is van. Meg barbies ágyneműhuzatom.

- Az nekem is van – vigyorgott vissza a lány. – Majd nekem azt húzom fel.

- Nagyon kedves, köszönöm – nevetett fel Chiho.

A szőke lány magára hagyta barátnőjét, aki elvonult lezuhanyozni, majd belebújt a melegítőnadrágjába és kinyúlt, Mardekáros pólójába.

Még Hikari hozta neki Londonból. Nagy kincs volt neki az a póló és már elnyűtt volt, nagyon szerette.

Zsebre dugott kézzel baktatott le a lépcsőn a nappaliba, ahonnan hangos beszélgetés szűrődött ki.

- Na, mi van? Fellőtték a pizsit? – kérdezte azonnal Kankuro, ahogy meglátta a lányt.

- Nem, csak én máris otthon érzem magamat – mosolygott a lány, leülve közéjük a földre, törökülésbe. – Mi a terv?

- Iszunk! – kiáltotta Tenten, aki időközben megérkezett.

- Kankuro közelébe akkor nem megyek – nevetett Chiho, visszaemlékezve a történetre, amit meséltek.

- Hé! – háborodott fel a srác. – Ez nem volt szép!

A többek jót szórakoztak az előbbi kijelentésen.

Ino, jó házigazdaként, kihozott a konyhából nyolc poharat és kiosztotta őket barátai között.

Először vodkanarancsot ittak.

Az első pohár után, Chiho már kissé instabilnak érezte magát. Nem bírta az alkoholt, és ezt mondta is a többieknek.

Ők persze csak azért is itatták, miközben sósmogyorót majszolgattak.

- Oké – nyelte le a sokadik pohár pálinkát Chiho. – Ennyi elég lesz, vagy én fogok lehányni valakit, nem Kankuro.

- Ez nem volt szép – ingatta a fejét a fiú sértetten.

A fiúkon meg sem látszott, hogy alkoholt ittak, elég jól bírták. Ellenben a lányokkal, akik már minden apróságon hangosan felnevettek.

- Oké- kiáltott fel Ino. – Játszunk valamit.

- Mit akarsz játszani? – kérdezte tőle Shikamaru, rosszat sejtve.

- Felelsz vagy mersz!

- Az már unalmas – dobta meg Gaara egy sósmogyoróval. – Találj ki valami mást.

Ino felháborodottan nézett a vörös hajú fiúra, amiért megdobta.

- Neked lehet, hogy unalmas, de mint azt mind tudjuk, itt van velünk egy új tag, aki alig tud bármelyikünkről bármit is, úgyhogy vicces lesz.

- Ismerkedős játékot akarsz? – nevetett fel Chiho. – Oké, benne vagyok.

Ino, mielőtt letette volna az üveget a földre, nyitott szája felé tartotta a száját, hogy az utolsó cseppet is kiigya belőle.

- Uh, ha ezt Itachi látta volna, biztos elcsábul, olyan szexi voltál – jegyezte meg Kiba nevetve.

- Nem értelek... én mindig szexi vagyok – kacsintott hamisan a lány, majd megpörgette az üveget, ami azonnal Chihora mutatott. – Felelsz vagy felelsz?

- Merni már nem is lehet?

- Neked nem. Tehát, akkor a kérdés... - gondolkodott a lány, körbenézve a társaságon, majd gonoszul elvigyorodott. – Oké, a jelenlévők közül... ki tetszik neked a legjobban?

- Csak te, cicám – kacsintott a lány. – Főleg, amikor az utolsó csepp vodkát ittad ki az üvegből.

- Ez csak természetes, de most komoly válasz kell!

A társaság kíváncsian várta a választ.

Chihonak alaposan át kellett gondolnia, hogy mit mondjon. Természetesen már tudta, hogy ki az, de nem akarta kimondani.

- Passz – mondta a lány, majd inni készült, de Ino megállította.

- Ne már! Légyszi! Ha nem mondod el, addig fogok beszélni, amíg...

- Gaara – vágta rá a lány. Inkább beég, minthogy Ino állandó beszédét hallgassa.

Az említett meglepetten nézte a lányt, aki kerülte a tekintetét és inkább megpörgette az üveget, ami Kibára mutatott.

- Felelek! – kiáltotta a fiú azonnal.

- Tehát akkor mersz, értem... - húzta gonosz mosolyra a száját Chiho. – Játszd el, hogy van péniszed!

- Ú, de gonosz – pacsizott le vele Tenten.

- Ez ütött – ingatta a fejét Kiba, majd elmosolyodott. – De tetszett. Olts még. Igénylem a verést!

- Jó, fordítsuk komolyra a szót! – nevetett a lány. – Fúj tejszínhabot Kankuro lábszárára és nyald le.

- Fúj! Tudod te, hogy milyen szőrös ennek a lába? – mutatott undorodva barátjára. – Mint egy ősember, bazmeg.

- Nem baj. Csináld, vagy iszol!

Kiba elhúzta a száját, majd elvette Inotól a tejszínhabot, amit időközben behozott a szobába. Befújta vele Kankuro lábát, aki oda se mert nézni és inkább a csillárt nézte a falon.

- Oké, essünk túl rajta – mondta a fiú, majd egy nagy levegő után, lenyalta az édességet. Szó szerint rosszul lett, amikor nyammogás közben egy szőrszálat húzott ki a szájából. – Ez undorító.

- Hát ez hatalmas! – visította Temari.

Kiba megpörgette az üveget, ami megint Chihora mutatott.

- Édes a bosszú – mosolyodott el. - Tehát mersz, ugye? Jól hallottam?

- Ne kímélj – fonta keresztbe karját a mellénél.

- Oké, annyira nem lesz durva – mondta Kiba, miközben beletúrt az egyik zacskóba és kivett belőle hat zacskó pillecukrot.

- Na biztos hogy nem! – kiáltotta Chiho. – Biztos, hogy nem fogok Chubby bunny kihívásozni!

- De-de. Méghozzá Temarival, amiért olyan szépen kinevetett.

A két lány összenézett, majd belekezdtek a kihívásba.

- Chubby bunny – mondta Chiho, betömve a szájába a hatodik cukrot.

- Chubby bunny – mondta Temari is, aki még csak a negyediknél tartott.

A barna hajú lány már a tizenharmadik pillecukornál járt, mire Temari feladta a kilencediknél.

- Nem bírom – köpte ki a szőke lány egy zacskóba a masszát. – Ez undorító. Soha többet nem eszek pillecukrot. Elegem van belőle. Undorító.

- Chuhhsy bujasnny – szenvedte ki az érthetetlen szavakat Chiho a száján, amikor a tizennegyedik is a szájába került.

- Te jó ég – döbbent meg Kankuro. – Mekkora pofazacskód van már neked?

„Még nem fejeztem be!" – üzente szemével Chiho, majd folytatta.

Végül a huszonnegyediknél feladta és ő is kiköpte az undorító masszát.

- Legközelebb jobban gondold meg, mit kérsz tőlem – mosolygott mézédesen Kibára, miközben megforgatta az üveget.

- Várj, ezt most beszéljük meg! – állította meg a tárgyat Shikamaru megbotránkozva. – Huszonnégy? HUSZONNÉGY MÁLYVACUKOR? Most komolyan?

- Nagy szám van, mi nem érthető ebben?

- DE ENNYIRE? – kiáltotta egyszerre az öt fiú.

- Minden férfitársam álma, ez a szájméret – jelentette ki Kankuro.

- A lányoké meg a tizenkettő és fél, egyéb? – vonta fel szemöldökét Chiho, mire az összes fiú elhallgatott. – Köszönöm, akkor most pörgetnék.

Az üveg szája Kankuronál állt meg.

- Én tökös vagyok, magam vállalom, hogy merek – húzta ki magát, várva a feladatát.

- Tekerj a fejed köré wc papírt, majd menj át a szomszédba és kérj cukrot.

- Akkor hozzátok megyek, hogy jó benyomást keltsek édesanyád szemében – mosolyodott el hamisan a fiú, elsétálva a fürdőszoba felé.

Mindneki követte és végignézte, ahogy a feje köré csavarja a wc papírt, majd kilép a bejárati ajtón és átmegy Chihoék házához.

Chiho nevetve bújt el barátaival az egyik bokor mögé és várt.

- Otthon van egyáltalán anyukád?

- Dehogy, dolgozik. Eita egy barátjánál van.

- Tehát Kaito fog ajtót nyitni – vonta le a következtetést Ino. – Na, erre kíváncsi vagyok.

- Mi az ördög? – kiáltotta Chiho bátya meglepődve. – Kankuro, mi a fasz van veled?

- Bocs, de tudnál adni egy kis cukrot?

- Mibe fogadunk, hogy Chiho adta ezt a feladatot... - morogta Kaito, majd mosolyogva nézett a bokor irányába. – Szép volt, Csöpi! Büszke vagyok rád! Az én vérem!

- Szeretlek, Töki! – intett ki a bokor mögül a lány szórakozottan.

A további kérdések és feladatok is ugyanolyan szivatósak voltak, mint az eddigiek.

Sainak playbackelnie kellett egy Beyoncé számot. Gaara felhívta Shikamaru szüleit azzal, hogy ő nagyon, de nagyon beleszeretett a fiúkba, Inonak becsukott szemmel írnia kellett Itachinak, Temari felpofozhatta Kankurot, Chiho pedig az orrával kellett egyensúlyoznia egy feles pohárral, ami pálinkával volt megtöltve.

- Jól van – fújta meg tenyerét Kankuro, hogy szerencsésen pörgethessen. – Chihoooooo, drága, hát csak nem megint te?

- Ez az én napom – veregette magát vállon elégedetten. – Felelek.

- Nem vagyok én abban olyan biztos.

- Most mit játszunk? Mersz vagy merszet?

- Az sokkal viccesebb – bólintott a fiú. – Ha már megtudtuk, hogy ki tetszik neked innen...

- Most felejtsd el! – szólt rá öccse, vörös arccal.

- Ó, nyugi hőslovag. Szórakozzunk kicsikét. A játék most át fog menni hét perc mennyországba...

A két érintett ijedten nézett össze.

„Mi lesz ebből?"