Mindenki elővett egy papírt, még Chiho is, mert ő volt az egyik bűnbak, így magára vállalta a dolgot.

- Kérdések a táblán! – ült le Tsunade az asztalhoz, majd egy kaparós sorsjegyet kezdett el apró pénzel karcolgatni.

Chiho megkönnyebbülten sóhajtott fel a kérdéseket elolvasva.

A régi sulijában ezt már réges-rég vették, így alig tíz perc elteltével, készem dőlt rá padjára.

Szemével végigment az osztály azon részén, akiket kedvelt.

Szinte senki sem tudta a választ, gondterhelten hajoltak papírjuk felé és kaparták össze a tudásukat... sikertelenül.

Felnézett a tanárra, aki még mindig a sorsjegyet kaparta, majd alig láthatóan átcsúsztatta a papírját Kankuro padjára.

A fiú azonnal körmölni kezdte a válaszokat és adta tovább Sainak a kész dolgozatot.

És ez így ment végig, mindenkin, aki megérdemelte.

Amikor a papír másik oldalára került, Gaarához, arra fordította fejét.

A vörös hajú fiú kapkodva írta le a válaszokat és köhintve egyet nyújtotta vissza Chihónak a dolgozatát.

- Köszi – tátogta.

Chiho megvonta a vállát és maga elé rakta a papírt, visszafeküdve rá.

Ismét körbenézett és elmosolyodott, ahogy a fejét fogó Sakurát nézte. A papírja tök üres volt, semmit se tudott.

- Mi van? – szólalt meg hirtelen Tsunade. – Mindenki kész van? Hátulról adjátok előre a dolgozatokat és Naruto idehozza nekem! MOST!

Az osztály mozgolódni kezdett, majd a szőke fiú előre vitte a papírkupacot.

Tsunade azonnal javítani kezdte őket.

Sakura kiskutyái feszülten fészkelődtek helyükön, míg a másik oldal elégedetten dőlt hátra székén.

- Rendben. Haladjunk osztályzat szerint. Shikamaru, ötös. Chiho, négyötöd. Kankuro, Ino, Kiba négyes. Gaara, Sai, Tenten, Temari háromnegyed. Hinata, Sasuke, kettes. A többieké kivételes alapon... karó.

A kicsengő hangosan visított a levegőben, mire az osztály egy emberként mozdult meg.

Tsunade kiment a teremből és a kis társaság azonnal Shikamaruhoz szólt.

- Haver, a tiéd lett a legjobb, mégis Chiho dogáját másoltuk le? – hitetlenkedett Kiba.

- Ja, így is szarul – nevetett Kankuro. – De nem baj, ha mindenkinek négyötöd lett volna, az elég feltűnő.

- Még egyszer kösz – mondta a lánynak Gaara. – Már a kérdéseket nem értettem. De azt se, amiket te írtál.

- A lényeg, hogy nem karó – mosolygott a lány a vörösre.

Beszélgetésüket Sakura szakította félbe.

- Nocsak, csaltunk?

Chiho felsóhajtott, hogy addig is lenyugtassa magát.

- Chiho legalább tett értünk valamit, nem úgy, mint az eddigi években a te kutyáid érted – vágta oda Gaara.

- Na, mi van hőslovag? Felolvadt a jégszíved? – kérdezte epésen Sakura. – Így kiállsz valakiért?

- Érted is kiálltam volna két éve, ha nem vagy akkora szajha – morogta a vörös.

- Na ne már! – nevetett fel a lány gúnyosan. – A múlttal dobálózol... Édesem?

Chihot kirázta a hideg, amikor a lány kimondta azt a becenevet. Megvetéssel mondta és undorodva nézte az előtte álló fiút Sakura.

- Undorodom tőled és a kis bandádtól – szűrte fogai között Gaara. – És most takarodj vissza a pincsijeidhez.

Sakura felháborodva dobta hátra haját válla felett, majd visszament a társaságához.

Közben hátra-hátra pillantott, hogy a szemét Chihón tartsa. De a lánynak ez meg se kottyant.

Egy puszit készült dobni felé, de amikor a szájától elemelte kezét, a hüvelykujját mutatta fel.

- Ha provokálod, csak rosszabb lesz – szólt rá a vörös. – Hidd el, nem éri meg rá fecsérelni az idődet.

- A kutyáknak meg kell tanítani, hogy hol a helyük – felelte Chiho vigyorogva. – De mi volt ez a két évvel ezelőtti dolog? Oldalt váltottál, vagy mi?

- Valami olyasmi – vonta meg a vállát a fiú.

- Jártak – suttogta Tenten. Chiho megdöbbenten nézett a lányra. – Még alsó középsuliban jöttek össze, de aztán alig pár éve Gaara rájött, hogy...

- Megcsalja – vágott közbe Ino, miközben le sem vette a szemét a beszélgetés tárgyáról, Gaararól. – De kábé mindenkivel és mindennel, ami ebben a városban megtalálható.

- Muszáj erről beszélnünk? – morogta Gaara.

- Sajnáljuk, de az új lánynak kellenek az infók – mosolygott Ino, majd Chiho felé fordult. - Holnap számonkérés, hogy mennyi mindent jegyeztél meg!

- Ne aggódj, mert semmit – nevetett fel a lány.

Persze volt, amit megjegyzett.

Például, hogy Sakura az előtte álló, kék hajú fiúval csalta a vörös hajút. Sasukénak hívták, de neki csak Kacsasegghajként maradt meg, mivel úgy nézett ki. A másik fiú, Naruto pedig szó szerint rajongott Sakuráért. Hinata pedig csak azért volt abban a társaságban, mert szerelmes Narutóba, bár semmit sem tesz annak érdekében, hogy bármi is összejöjjön. Illetve ott volt még Rock Lee, aki Narutóval versenyezve szállt harca Sakura kegyeiért.

- A másik osztályban pedig ott van Neji és Choji. Neji Hinata unokabátya, de egy házban élnek. Choji pedig Shikamaru haverja, így ő a mi emberünk.

- És Neji? – kérdezte Chiho.

- Ő nem kér ebből a banda-háborús dologból. De próbálta már, hogy Hinatát észhez térítse. Sikertelenül – húzta el a száját Tenten.

- És Tenten azért tud ennyit, mert bele van zúgva – vigyorodott el komiszul Ino, mire barátnője mérgesen nézett rá. – Mi van? Így van, nem?

- Neked meg Sasuke bátya tetszik, Itachi! Szekálla vele? Nem! – morogta a kétkontyos lány.

- Hé! Ezt nem szabadott volna elmondanod! - Ino idegesen nézett végig a társaságon, de egy megdöbbent arcot se látott. – TI TUDTÁTOK?

- Eléggé nyilvánvaló – nevetett Kankuro. – De semmi gáz, elfogadjuk. Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb.

Chiho kelletlenül felnevetett.

- Igen, ez ismerős! A bátyámmal megegyeztünk, hogy a másik barátjával soha nem jövünk össze! Erre mit ad a sors? Megkedveltem az egyik haverját...

- És összejöttetek? – kérdezte kíváncsian Sai.

- Dehogy! – lepődött meg Chiho. – Megmondtam a srácnak a második randin, hogy ez nem fog működni, az egyesség miatt. Bűntudatom volt... Kinevetett és ott hagyott. Elég kínos volt. Utána végig „bolond hugicának" hívott.

- Pedig tök korrekt voltál – mondta Kankuro.

- Ja, de hát ez van – vonta meg vállait Chiho.

Ismét felhangzott a becsengő, így mindenki elfoglalta a helyét és várta, hogy belépjen az irodalom tanár.

- Üdv ismét – jelent meg Tsunade. – A mai anyag nem lesz más, mint Kafka. Nyissátok ki a szöveggyűjteményt a negyvenhatodik oldalon és hangosan elkezd olvasni Sasuke.

- Az átváltozás? – tette fel a kérdést a felszólított, majd mikor a nő bólintott, elkezdte olvasni.

Chiho fáradtan dőlt rá padjára, miközben szemével próbálta követni a sorokat.

Ezt is vette már a régi suliban, így csak fél füllel figyelt.

Kíváncsian várta az osztály reakcióját, amikor elértek ahhoz a részhez, hogy Gregor egy bogárrá változott.

- Micsoda? – sikított fel Ino. – Egy bogár? Mégis milyen bogár?

- Csótány és százlábú keveréke. Vagy féreg, ez az olvasó fantáziájára van bízva– motyogta Chiho.

- Inkább nem akarom elképzelni! – sikította most Tenten.

- De nagy vagy kicsi? – szólalt meg Kankuro is.

- Hát, olyan emberi méretű – felelte a lány.

Tsunade felvont szemöldökkel nézett rá. – Talán már olvastad?

Chiho bólintott, amit azonnal meg is bánt, mivel a tanár megkérte, hogy időt megspórolva, mondja el röviden a történetet.

- Oké, tehát Gregor Samsa egy kereskedelmi utazó és egyik reggel arra ébredett, hogy bogárrá változott. El is aludt, elkésett a munkából, meg teher is volt a vállán, mivel mindent ő fizetett szinte. Adósságok, egyéb költségek stb. Még családjával élt. Tehát, bogárrá változott, és amikor ez kiderült, apja elundorodott tőle és púp volt a hátán satöbbi satöbbi. Anyja és húga még az elején próbálta elfogadni a tényt, ételt tettek le az ajtaja elé meg kitakarították a szobáját, miközben ő az ágya alatt gubbasztott. De miután már anyja is elidegenedett tőle, itt jön képbe az elidegenedés motívuma, kétségbe esett és ténylegesen feleslegesnek is érezte magát, aztán amikor már húga is undorodott tőle, emésztette magát, nem evett, nem ivott, ezzel megölve magát. A házvezetőnő találta meg és egyszerűen csak kiseperte az ablakpárkányról. Amikor a család megtudta, hogy nincs többé Gregor, megkönnyebbültek és gondtalanul élték tovább életüket... Röviden és tömören ennyi. Ja, meg amikor az apja megdobta egy almacsutkával az konkrétan a páncélja alá ragadt és ott rohad meg minden. Jó kis történet.

- Ez minden, csak nem jó! – kiáltotta Ino. – Ez borzalmas! Ki az az elmebeteg, aki ilyeneket ír?

- Franz Kafka – vigyorodott el Chiho.

- Köszönjük – biccentett Tsunade, majd lediktálta az anyagot, majdnem három és fél oldalban. – Otthon olvassátok el és következő órán, azaz szerdán, első órában számonkérés!

Senkinek sem tetszett ez a terv, morgolódva bólintottak.

Kicsengettek, a tanár távozott és az osztály ismét két csapatra bomlott.

- Jut is eszembe! – mondta Temari a lányoknak. – Hétvégén átjöhetnétek és tarthatnánk egy csajos hétvégét.

- Ne már! Megint? – háborodott fel Kankuro. – Két hete is ez volt! Most menjetek máshoz!

- Ja, tényleg elég idegesítő, hogy mindig nálunk gyűltök össze – morogta Gaara a padján ülve.

- Akkor most menjünk Chihóhoz – mosolygott Tenten.

- Nem jó ötlet – húzta el a száját a lány. – Doboz-tenger mindenhol és a családomat ismerve, egy ideig nem fog változni a helyzet.

Ino elgondolkodott, majd feldobott egy új ötletet.

- Legyen egy közös program a fiúkkal! Gyűljünk össze mind nálam. Anyáék úgyis egész hétvégén ellesznek otthonról. A bátyám meg az idióta haverjaival lesz vasárnap délutánig.

- Ez jó ötlet – lelkesedett fel Temari, majd a fiúkhoz fordult. – Nektek jó?

- Felőlem – vonta meg a vállát Shikamaru.

- Megbeszélem az ősökkel – mondta Kiba vigyorogva. – Bár szerintem bele fognak egyezni!

- Akkor ezt megbeszéltük – bólintott elégedetten Ino.

Chiho mosolyogva nézett végig a társaságon. Örült, hogy már az első nap ilyen jóban lett velük, bár pár taggal még nem beszélt valami sokat. Például Shikamaruval, aki állandóan unottan bámult maga elé. Sai, aki bár kedvesen mosolygott rá, a reggeli bemutatkozáson kívül más nem nagyon merült fel közöttük, és Gaara, aki bár hozzászólt és felfogta, hogy a lány is ott van, nem fektetett bele sok energiát, hogy jobban megismerjék egymást. De ez így volt jó.

Élvezte a velük való beszélgetést és nagyon várta már a hétvégét, hogy talán jobban összekovácsolódjon a társasággal.

Elgondolkodva nézett a szőke lányra, akivel már tegnap megismerkedett. Amennyire irritálta az elején, úgy kezdett el a kép elmosódni fejében. Kellemesen csalódott és kedvelte is a lányt, ahogy egyik témáról a másikra vált és még az idegesítő, malac röfögéshez hasonlító nevetését is kezdte már megszokni.

Nem gondolta volna, hogy már első nap talál magának egy társaságot, ahová tartozhat.

Ezt annak tudta be, hogy Konoha egy kis város, kevés a fiatal, így csak egy esélye van az embernek, hogy barátokat szerezzen. Tudta, hogy még ha valakivel össze is kap, másnap már fátylat borítanak a dologra és újra felszabadultan fognak beszélgetni.

- Chiho, add meg nekünk a számodat! – rázta fel gondolataiból Kiba. – Így este téged is be tudunk venni a csoportos hívásba!

- Ó, persze, máris – motyogta elővéve telefonját és miután lediktálta saját számát, beírta a Kontaktjai közé a többiekét.

- Az én nevem mellé tegyél sok szívecskét – nevetett Kankuro.

- Hogyne, persze. Nem – rázta meg a fejét a lány.

- Ne már! Legyél már bevállalósabb!

- Én igen is az vagyok! – háborodott fel a lány. – De ahhoz, hogy szívecskét kapj, tenned kell érte.

- Nem elég, hogy jól nézek ki? – mutatott végig magán a srác, hamisan mosolyogva.

- Nem, nem elég. És az máris levon az esélyedből, hogy a bátyám a csapattársad. Sajnálom.

- Fene abba az egyességbe! – csapott az asztalra Kankuro szórakozottan.

Felhőtlen hangulatukat ismételten a csengő zavarta meg.

Morgolódvaültek le ismét helyükre, majd belépett a matek tanár, a kígyópofájúOrcsimarcsi.