Utólag is B.Ú.É.K. mindenkinek! 🎉
Eltűntem megint, tudom, de itt vagyok, (majdnem) kipihenten az új évre!🫣
Ez a fejezet egy kicsit hosszabbra sikerült, mint az eddigiek, de remélem azért így is tetszeni fog nektek 🫣
Behoztak két új karaktert, remélem nem gond, de úúúgy kellett már egy kis vérfrissítés ide!
Ja, és ne utáljátok őket! Tök jó fejek 😁🤌🏻
———————

Nap napot követett, mire elérkezett a péntek, Chiho versenyének napja.
Édesanyja már hétfőn odatelefonált az iskolába, hogy lányát kikérhesse arról a napról.

Chiho csuklója viszont egyáltalán nem javult, hiába kenegette meg fáslizgatta.
Barátainak azt hazudta, hogy a szombati edzésen rosszul érkezett esés közben, csak egy szimpla húzódás, semmi komoly.

- Dressedet elraktad? - kérdezte aggódva anyja a bejárati ajtó előtt.
- Nyugi, minden itt van - paskolta meg táskáját a lány.
- Akkor jó. Indulhatunk?
Chiho bólintott.

Kint barátai álltak és vártak rá.
- Hát ti meg? - szaladt oda a lány. - Suli?
- Mivel Gai veletek megy most, elmarad az első óra... szóval idejöttünk, hogy tájékoztassunk, amint kicsengettek az utolsó óráról, robogunk hozzád a vonattal! - mosolygott Kankuro. - Ott a helyünk, első sorban!
- Srácok... - érzékenyült el Chiho.

Amikor a verseny helyszíne előtt kiszálltak a kocsiból, Chiho magyot sóhajtva indult meg anyja és tanára oldalán.
- Nyugi, minden rendben lesz! - nyugtatta Gai. - A menetrend szerint, te délben kapod meg a pályát, hogy gyakorolhass. Addig van még pár óránk. Reggeliztetek már?
- Áh! - nyögte Chiho egy grimasszal az arcán. - Egy falat se menne le most a torkomon.
- Ugyan, gyertek, meghívlak titeket! - invitálta őket az egyik közeli kávézó felé. - Azért pár falatot nem ártana bekapnod a verseny előtt.

Ott Chiho kapott egy csokis croissant (Írói megjegy.:✨quaso✨) , de csak csipegetni tudott belőle.
Közben Gai-sensei tovább mondta a verseny menetét:
- Először a szabott programmal lépsz fel, utána pedig a szabaddal. Mindkettő remek lesz, nem kell izgulnod miatta!
- Hiába nyugtatja, úgyis izgulni fog egészen a végéig - legyintett Naoko. - Mindig ez van. Halálra izgulja magát, aztán BUMM, dobogó.

Fél 12 fele visszaindultak a jégcsarnokhoz, hogy Chiho még a nagy megmérettetés előtt gyakorolhasson egy kicsit.
- Nahát Chiho, te vagy az? - üdvözölte őt egy afro lány az öltözőbe beérve.
- Ó, Sujii, nem is gondoltam bele, hogy ti is itt lesztek! - örült meg a lány, amikor felismerte régi edzőtársát. - Nanami sensei is itt van?
- Itt bizony. Takeru is - bökdöste a lányt oldalba Sujii a szemöldökét vonogatva.
- Haaa? Tényleg? - kapta mellkasához kezét Chiho. - Még mindig keresi az igazi társat maga mellé?
- Mióta elmentél, csak keresi - legyintett unottan a lány. - Egyszerűen hihetetlen, milyen összhangban voltatok! Sosem láttam még a ti perfjeiteknél dinamikusabbat!

Chiho büszkén húzta ki magát.
Sujii és Takeru régi edzőtársai voltak még Tokióban. Egy egyesületbe jártak, alkalomadtán Takeru partnereként lépett a jégre a versenyeken.
- Iszonyat rég láttalak már... - nézett végig Chihón Sujii. - Növeszted a hajadat?
- Ó, igen - simította meg a lány. - A barátomnak jobban tetszik a hosszú, úgyhogy hagyom nőni még egy kicsit.
- VAN BARÁTOD? Aaa! Sokkal felnőttesebb így az arcod! - simította meg az arcát a lány csalódottan. - A kis Chiho kezd felnőni... hosszú haj, pasi...
- Ugyan! Te se panaszkodhatsz!
- Áh, nőttem pár kosarat aztán ennyi... - legyintett Sujii. - Így úgy nézek most ki, mint egy 11 éves nagy mellekkel!
- Ne viccelődj már - nevetett fel Chiho, majd az órára nézett. - Mennem kell gyakorolni! Még találkozunk!
- Ne fenyegess! - integetett mosolyogva a lány.

A jégen az az egy óra olyan gyorsan ment el, mint még soha.
Chiho kissé csalódottam csúszott a kijárat felé.
- Nagyon jó leszel, én mondom! - nyújtotta ki kezét Gai-sensei, hogy segítsen neki kilépni. - Arany lesz!
- Az már biztos! - lelkesedett anyja is. - Képzeld, kivel találkoztam...!
- Nanami-senseijel?
- Honnan tudtad? BOSZORKÁNYSÁG! - lépett egyet hátrébb Naoko.
- Találkoztam Sujiival az öltözőben - forgatta meg szemeit lánya. - Takeru is itt van!
- Nahát, igazán erős lesz akkor ez a mai verseny akkor!
- Ami pár órán belül kezdetét is veszi... - nézett órájára Gai. - Megígértem a gyerekeknek, hogy kimegyek értük az állomásra.
- Kimegyek veled! - mosolygott Naoko, majd lányára nézett. - Te addig...
- Szerintem én megnézem a várost... - gondolkodott el a lány.
- Egyedül?
- Baj?
- Nem, dehogy! Érezd jól magad!

Chiho gyorsan átöltözött és már sietett is az utcára, hogy felfedezze magának a várost.
Hatig még volt egy csomó ideje, így ráérősen ballagott a boltok között.
Ez a város sokkal nagyobb volt, mint Konoha.

Éppen az egyik utcai ételárus előtt állt, amikor hirtelen valaki átkarolta vállát.
Ijedten rázkodott össze és próbalt elugrani, de az illető szorosabban magához húzta.
- Tudtam, hogy itt vagy, de nem gondoltam volna, hogy egy taiyakis előtt fogok veled összefutni a verseny előtt - mosolygott le rá Takeru, majd az árus felé mutatott, hogy még kettő süteményt kér.
- Takeru! - lepődött meg Chiho.
- Bocsi, Chiho! - szabadkozott azonnal Sujii, odasietve hozzájuk. - Én mondtam, hogy ne ijesszen meg!
- Jaj már! Erős kislány, túléli! - tartotta még mindig a lányt magához Takeru. - Hova menjünk tovább?

Az egész délutánt együtt töltötték.
Takeru végig Chihót és Sujiit piszkálta a csípős megjegyzéseivel.
Chiho szégyenlősen nézett végig két régi társán, majd magán.

Takeru sokkal férfiasabb lett az elmúlt fél évben. Hosszú, éjfekete haját félig felfogva hordta mindig, mert szerinte az olyan "macsós" volt. Arca viszont sokkal élesebb lett, mint volt.

Sujii pedig, hiába csak a kosárméretével hencegett, tartásán és arcán is látszott már, hogy kezd nőiesedni.
Bár... afro fazonú haját még mindig színes csattokkal és hajgumikkal próbálta egyhelyben tartani a sok másik kiegészítőkkel együtt. Sujii édesanyja afrikai, édesapja pedig japán, ami csak mèg jobban dobott a szépségén.

Chiho csalódottan sóhajtott... ő örökre ilyen formátlan lány marad.

Telefonja rezegni kezdett zsebében, mire kapkodva nyúlt érte.
- Igen? - szólt bele, meg sem nézve a kijelzőt.
- Itt vagyunk, te hol vagy? - szólt bele Ino türelmetlenül. - Anyukád szerint ellógtál várost nézni nélkülünk...
- Igen, bocsánat. Itt van két régi csapattársam. Elküldöm a helyzetünket, gyertek ide.
- Okés, sietünk! - tette le a telefont Ino.

- Kik azok? - kérdezte kíváncsian Sujii. - Az új barátaid Konohából?
- Igen - bólintott izgatottan Chiho. - Várjuk meg őket, légyszi.
- Közöttük van Ő is? - nézett rá incselkedve Sujii. - Alig várom, hogy lássam a pasidat! Tuti helyes!
- Pasidat? - vonta fel szemöldökét Takeru. - Sikerült túllépned végre Gentán?
- Takeru! - csapta vállon mérgesen az afro lány.
- Pff - reagált csak ennyivel Chiho.

- Chihooo! - üvöltötte Kankuro, miközben lassított felvételben szaladt oda a lányhoz, de mielőtt odaért volna, Temari csak kirúgta a lábát. - TEMARI!
- Hopika - tartotta szája elé a kezét Temari. - Elestél? Ne hari.
- Csá - intett Sasuke a lánynak. - Mizu? Izgulsz már?
- Egy kicsit - biggyesztette le ajkait Chiho. - Milyen volt a suli?
- Unalmas szar, mint mindig - vonta meg vállait Gaara, majd a két ismeretlenre nézet. - Sziasztok, Sabaku no...

- NE MONDD EL! - vágott a szavába Sujii. - Ki akarom találni, hogy melyikőtök Chiho pasija! SORAKOZÓ! Ha kitaláltam, az illető jön nekem egy puszival!
- Sujii... - rázta fejét Chiho, Takeru és Kaito.
- Én! Én vagyok az! - integetett a levegőbe Kankuro, majd előrébb hajolt. - Itt a puszim, hol a puszim?
- Beee, kiestél - legyintett Sujii unottan, majd végig nézett a társaságon. - Lássuk csak... Te ott, fekete hosszú hajjal! Gyere csak mellém!
- É... én? - mutatott magára Itachi.
- Igen, te. Tuti nem te vagy az, de tetszel nekem. Na gyere szépen!
- Én megfolytom...! - tűrte fel pulcsija ujját Ino, de Sasuke lefogta. - Eressz!
- Te nem... te sem... Te tuti együtt vagy a rövid szőkével - ment végig a fiúkon az afro lány, mire Temari és Shikamaru szégyenlősen összenéztek. - Már csak te maradtál, vöröske... hm... Igen, engedélyezem a házasságot!

- Sujii... lehetnék illedelmesebb is Chiho új barátaival! - karolta át Takeru Ino vállát, majd egy félszeg mosollyal kezet nyújtott neki. - Horiuchi Takeru vagyok, igazán örvendek!
- Megfolytom... - indult meg Itachi, de Sasuke őt is elfogta.
- Én pedig Ozawa Sujii - intett az afro lány mosolyogva, majd a vörösre nézett. - Te pedig... mit is kezdtél el, hogy hívnak?
- Gaara - hajolt meg illedelmesen a fiú.
- Én meg a bátyja, Kankuro! - ugrott öccse és a lány közé a fiú és meghajolt. - Örvendek, My Lady.
- Pff - nevetett fel Sujii.

- Szóval egy csapatban voltatok? Akkor régóta ismerhetitek egymást - mosolygott kedvesen Tenten a szemben ülő új ismerősökre.
A verseny előtti utolsó egy órájukat a csarnokkal szomszédos kávézóban ütötték el, hogy egy kicsit megismerkedhessenek Takeruval és Sujiival.
- És mondd csak, Sujii. Te mire fogsz előadni? - érdeklődött Shikamaru.
- Az meg-le-pe-tés - incselkedett a lány kacagva.
- Téged ismerve, tuti valami iszonyat követhetetlen pörgős valami lesz az - mosolyodott el féloldalasan Kaito.
- Csak a szokásos! - nevetett fel Takeru szórakozottan, miközben kényelmesen hátradőlt és Chihóra nézett. - Én most legszívesebben módosítanék az egész programomon...
- Jaj már, tudod, hogy nem lehet! - legyintett a lány csalódottan. - Mondjuk tényleg jó lenne megint együtt a jégre lépni...
- Régen partnerek voltunk - magyarázta a fiú az értetlenül néző társaságnak. - A legjobb partnerem, ráadásul!

Chiho felnevetett.
Tényleg a legjobb partnerek voltak, ehhez kétség sem fért. Mind az összhang, mind a színpadi felállásuk tökeletes volt.
A bohókásabb perfektől egészen a romantikusokig.
- Rajtatok sokkal jobban látszik, hogy tokióiak vagytok, mint Gentán vagy Hikarin! - jegyezte meg Temari. - Ég és föld vagytok hozzájuk képest!
- Hangosabbak vagyunk - nevetett fel Sujii egyetértően.
- Meg menőbbek - kaccsintott Takeru. - Főleg én Gentánál! Kis nyikhaj gyerek! Pah!
- Ne bántsd már! - csapta vállon Sujii. - A maga furcsa módján, jó fej gyerek ő... Mondjuk be kell vallani, hogy Chiho...
- Lassan vissza kéne már indulnunk! - vágott gyorsan a szavába Chiho.
- Van még fél óránk ötig... - nézett értetlenül órájára Takeru. - Beszélgessünk még egy kicsit! Jobban meg akarom ismerni a barátaidat!
- Vajon ezt ők is így gondolják? - nevetett fel Sujii.
- Eddig kábé csak magatokról dumáltatok - mosolyodott el felvont szemöldökkel Kaito. - Tényleg hihetetlenül tokióiak vagytok...
- Ez van - tárta szát karját a fiú. - Ti is azok vagytok. Mégis becsicskultatok Konohának.
- Takeru! - szólt rá Chiho.
- Jaj már, drága... nézz magadra. Csak árnyéka vagy önmagadnak... Hol az a tüzes Chiho, akit megismertem annó sok éve?

Chiho mérgesen gyűrögetni kezdte a szalvétáját.
- Ezzel most arra akarsz célozni, hogy mi senkik vagyunk? - nézett Takerura Gaara. - Csak mert nem nagyvárosiak vagyunk, hanem falusiak?
- Hát... ne vedd sértésnek... - kezdte Takeru.
- De, sértésnek veszem... - vágott a szavába Gaara. - Csak azért, mert te "vérbeli tokiói" vagy, még nem jogosít fel arra, hogy sértegess minket. Sőt... büszke vagyok arra, hogy nem vagyok egy akkora pöcsfej, mint te.
- Ajajaj! - integetett maga előt tettetett félelemmel Takeru. - Most aztán vérig sértettél!
- Fejezzétek már be! - csattant fel Sujii. - Mit méregetitek itt a farkatokat, istenem már... Legyetek már egy kicsit érettebbek!
- Igaza van Sujiinak! - értett egyet Chiho. - Ezen tök hülyeség összekapni!
- Nem zavar, hogy ezzel neked is beszólt? - nézett rá értetlenül Ino.
- Nem, mert úgyis tudom, hogy csak szurkálódik... - magyarázta Chiho. - Amióta csak találkoztunk, mást sem csinál, csak beszólogat. Takeru ilyen. Mindig ilyen beképzelt kis fasz lesz.
- Na itt az én kis kis Chihóm! - mosolyodott el ravaszul a fiú. - Üdv közöttünk!
- Khm... - köszörülte meg torkát a lány.
- Ó, persze... - forgatta meg szemeit Takeru. - Bocs, srácok. Nem akartam a lelketekbe tiporni. Tök jó fejek vagytok!
- Éés...?
- Egy igazi pöcsfej vagyok - tárta szét megadottan karjait.
- Na, így már jó - veregette meg vállait Sujii. - Lassan viszont tényleg nem ártana indulni...
- Jó társaságban csak úgy repül az idő, nem igaz!? - kiáltott el magát Takeru. - Jaj már, srááácok! Ne nézzetek rám így! Egy tokiói elkényeztetett kis fasz vagyok, mit vártok tőlem?

A konohai társaság megadottan nevette el magát, majd visszaindultak a csarnok felé.

Chiho egy pillanatra megállt a bejárat előtt.

"GYERE RÁM, VERSENY!"