Gaara illedelmesen bemutatkozott újra barátnője anyjának, amikor az ajtót nyitott neki.
- Jó estét. Sabaku no Gaara vagyok, Chiho barátja - hajolt meg mélyen a fiú.
- Ugyan! Tegezz csak nyugodtan! Hívj Naokónak kérlek! - legyezgetett a nő maga előtt, majd vállon ragadta a fiút. - Gyere csak bentebb, már kész a vacsora! Gyozát csináltam sajttortával, remélem szereted!
- Csináltál? - vonta fel szemöldökét Kaito. - Feljelenthetnélek illegális gyermekmunkáért!
- Az mióta illegális, hogy segítesz az anyádnak a konyhában? - dobbantott egyet szigorúan Naoko, majd Gaarára nézett. - Szívesen körbevezetnénk, de hát úgyis ismered már itt a járást.
- Igen, köszönöm - ült le az asztalhoz a fiú, barátnője mellé. - Furcsa ennyire hivatalosan itt lenni, be kell valljam.
- Ugyan, ne érezd magadat feszélyezve - nyugtatta Naoko kedvesen. - Egyél csak bátran, egy csomót csinálTUNK!
- Na igen, így már jobban hangzik - bólogatott Kaito, miközben pálcikájával a gyozás tál felé nyúlt. Hirtelen jajdult fel, amikor anyja megrúgta lábát az asztal alatt. - ANYA!
- Minden rendben, kincsem? - nézett ártatlanul a nő.

Naoko kíméletlenül faggata lánya barátját az étkezőasztalnál.
Család, barátok, továbbtanulási tervek, mindenre kíváncsi volt.
- És mondd csak Gaara, hogy állsz az esküvőhöz? - kérdezte hirtelen, mire két nagyobb gyermeke és Gaara félrenyelte a vizet vagy ételt és hatalmas köhögésben törtek ki. - Jaj már!
- ANYA! - üvöltötte a lány vérvörös arccal. - Még csak középiskolások vagyunk!
- Ugyan már, lányom! Csak tudni szeretném, hogy komolyan-e a szándékai.
- Még csak középiskolások! - ismételte Kaito. - Engem faggas ilyenekről, ne őket!
- Jaj Kaito... örülök, ha 40 éves korodra elköltözöl... nem még esküvő...!
- ANYA! - hangzott el az este folyamán sokadjára is.
- Nos? - fordult a vörös felé Naoko.
- Öhm... - húzta az időt a fiú. - Korai még ezen gondolkodni... de ha úgy hozza a sors, akár arról is lehet szó.

Chiho meglepetten nézett a mellette ülő fiúra, aki az asztal alatt megfogta a kezét.
"Ha úgy hozza a sors..."

Miután végeztek a vacsorával, Chiho kikísérte Gaarát a kapuig.
- Hát ez kemény volt... - sóhajtotta a lány, nekidőlve a kapunak.
- Bírom a családodat - dőlt mellé a fiú. - Anyád nem az a kertelős fajta.
- Hát nem - rázta fejét Chiho. - De ő is bír téged.
- Valóban?
- Aha.

Gaara a levegőbe lehelt, ami már a hideg levegő miatt látszott.
Zsebredugott kezekkel húzódott közelebb a lányhoz, aki fáradtan hajtotta fejét karjának.
- Nem mész be? Meg fogsz fázni.
- Nem, jól vagyok - rázta meg fejét Chiho, összébb húzva pulcsiját. - De ha te menni szeretnél, menj nyugodtan.
- Csak még egy kicsit - hajtotta fejét a lány fejére.  - Szeretlek, Itami Chiho.
- Én is téged, Sabaku no Gaara.

Chiho felnézett és a szemben lévő ház ablakában meglátta Sasuke alakját.
Amikor a fiú is észrevette őket, intett egyet.
- Örülök, hogy Sasukéval rendeződtek a dolgok - vallotta be Gaara.
- Tényleg? - lepődött meg a lány. - Akkor én is.
- Köszi.
- Micsodát?
- Hogy vagy nekünk... nekem.
Chiho hümmögve bólintott.

Másnap reggel Chihót egy üzenet várta anyjától, miszerint korán dolgoznia kellett menni, legyen szíves ő elvinni öccsét az oviba.
Gyorsan írt egy üzenetet barátainak, hogy ma a sulinál csatlakozik be hozzájuk.

Türelmetlenül várta öccsét, aki nagyon lassan és alapos odafigyeléssel bajlódott cipőfűzőjével.
- Eita! Elkésünk, igyekezz kérlek! - sürgette, majd sóhajtva guggolt le testvére elé. - Segítek bekötni. Én csinálom ezt az oldalt, te másolod a másik oldalon, oké?
- Oké - bólintott a kisfiú.

Gyorsan ráadta a kabátját meg táskáját, majd felrántva az ajtót siettek ki az utcára, ahol Chiho megtorpant.
- Hát te?
- Elviszlek az oviba - mosolygott Gaara a megdöbbent lányra, majd összeborzolta Eita haját. - Szevasz, Eita.
- Gaara! - fogta meg a kisfiú a kezét. - Te is jössz velünk?
- Aha, vigyázok, hogy éppségben odaérjetek, aztán a nővéred az iskolába - indult meg a vörös.
- Haha, egyedül is képes vagyok ejutni A-ból B-be - gúnyólodott a lány.
- Persze. De azért fő a biztonság.
A lány csak válaszul kinyújtotta rá a nyelvét.

Eita szája egész úton be nem állt.
Végig Gaarával beszélgetett, aminek Chiho nagyon örült.
Előző este a kisfiúnak esélye sem volt anyja miatt akár egy szót is szólni a vöröshöz, pedig szívesen tette volna.
- Jövőre kezded a sulit, igaz? - kérdezte kedvesen Gaara. - Várod már?
- Nagyon! - lelkesedett fel Eita. - Egy csomó barátom lesz, akiket áthívok minden délután vagy én megyek át hozzájuk! Alig várom már!
- Tanulnod is kell majd, ne feledd! - szólt rá szigorúan nővére.
- Tudom, tudom - sóhajtotta Eita, majd előre mutatott. - Nézd, Gaara! Ide járok oviba!
- Azta, nem semmi!
- Te is ide jártál, nem? - súgta a lány.
- De, de ne rontsd el a kedvét! - kaccsintott hamisan a vörös.

A bejárat előtt elköszöntek a kisfiútól, majd visszafordultak a suli irányába.
- Szóval... - tartotta kezét Gaara, mire a lány megfogta. - arra gondoltam...
- Nincs lógás! - vágott a szavába Chiho. - Kaito kinyír mindkettőnket, ha megtudja és erre sok az esély.
- Jaj már, Chiho - kezdte a fiú, majd telefonjára nézett. - Ígyis úgyis elkéstünk, 10 percünk van, annyi idő alatt esélytelen, hogy beérjünk!
- Nem érdekel, nem lógunk. Szaladunk.
- Mi? - lepődött meg Gaara, amikor a lány megszorította kezét és futni kezdett.

Becsengetés után 5 perccel rontottak be a terem ajtaján kifulladva.
- Elnézést a késésért! - hajoltak meg mindketten Orochimaru előtt. - Ma nekem kellett elvinnem az öcsémet az oviba...
- Gaara pedig gondolom azért kellett oda, hogy nehogy ott tartsanak, igaz? - vonta fel egy gúnyos mosollyal szemöldökét a tanár.
- Ezzel most arra tetszik célozni, hogy alacsony vagyok? - dünnyögte a lány, miközben helyére ment.
- Nem. Ezzel arra TETSZEK célozni, hogy a matektudásod bőven egy óvódásé alatt van - szúrta oda a tanár.
- Jaj, de kis viccesek vagyunk - morogta Chiho, mire Orochimaru felé dobott egy krétát.
- Késel az órámról! Hülye vagy a tantárgyamhoz! És még feleselni mersz??
- Mondja, mégis mit ártottam én magának, hogy minden egyes órán engem szivat? - fakadt ki a lány hirtelen.
- Chiho... - suttogta figyelmeztetően Ino, de ő rá sem hederített.
- Azért, mert hülye vagyok matekból? Mondjon már egy diákot, aki minden tantárgyból tökeletesen teljesít!
- Shikamaru... - motyogta Kiba, mire Chiho mérgesen nézett rá és ő is elhallgatott.
- Takarodj ki a teremből! - üvöltötte Orochimaru. - Óra végén pedig várlak a tanáriban egy elbeszélgetésre!
- Ezer örömmel! - állt fel a lány, majd kiviharzott a folyosóra.

Azonnal a tanári előtti váróba ment, ahol összefutott Kakashival.
- Chiho - lepődött meg a férfi. - Te miért nem vagy órán?
- Az a kígyópofa... - kezdte, majd hirtelen befogta száját.
- Á, szóval Orochimaru küldött ki - mosolyodott el a sensei. - Mit tettél?
- Éltem a szólásszabadság jogával...
Kakashi felnevetett:
- Így már minden világos.

Amíg ki nem csengettek, Chiho idegesen mozgolódott a székben. Egyáltalán nem félt attól, hogy bármilyen következménye lehet a balhéjánam.
- Kisasszony... - állt meg felette Orochimaru. - Az asztalomhoz, MOST!

- Ülj le! - szólt rá élesen a tanár, amikor odaértem. - Magyarázatot követelek!
- Szimplán elegem van, hogy úgy kezel engem, mint valami fogyatékost! - kezdte a lány, mire Orochimaru szemöldökfelhúzva dőlt hátra székében. - Tényleg úgy kezel! A többi tantárgyból vagy kitűnő vagyok, vagy tartom a közepes átlagot! Sajnálom, hogy pont a maga tantárgyából teljesítek gyengén, de ez van! Igyekszem délutánonként segítséget kérni Gaarától vagy Shikamarutól, de utálom a matekot és ezen soha semmi nem fog változtatni! És őszintén... ha állandóan lekezelő velem, nem csak a tárgyat fogom utálni, hanem magát is!
- Engem pont nem érdekel, hogy utálsz engem - kezdte Orochimaru. - Már az sem, hogy a tantárgyamat utálod... az már annál inkább, amilyen hangnemet megengedtél velem szemben az órámon.
- Amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten - morogta a lány.

A férfi megszólalni készült, de végül elhallgatott és fürkészőn nézte a lány, aki még mindig puffogva ült vele szemben.
- Ide figyelj, Chiho... - kezdte. - Beszéltél már valaha valakivel a szüleid válásáról?
- Parancsol? - nézett értetlenül a lány. - Ez mégis hogy jön most ide?
- Érdekel... Kaito is elfolytotta ezt a dolgot magában és ugyanúgy viselkedett, mint te. Ebből gondolom, hogy van összefüggés.
- Maga most komolyan lelkizni akar velem, vagy mi? - fintorodott el Chiho.
- Elvégre tanácsadó is lennék, vagy mi - mosolyodott el a tanár, mire Chiho meglepődötten sóhajtott fel. - Bizony.
- Ha tanácsadó, nem megértenie kéne, ahelyett, hogy egy nagyrakás szarkupacnak gondol?
- Te nem A szarkupac vagy... szimplán csak A szarkupac kellős közepén úszkálsz.
- Azta... nem gondoltam volna, hogy felveszi ezt a hasonlatot...
- Mi a következő órád? - nyúlt asztalán a naplójához a tanár. - Testnevelés, remek. Gai, egy szóra!
- Mondjad, Orochimaru - lépett oda kíváncsain a férfi, majd Chihóra nézett. - Valami baj van?
- Dehogy, csak szeretném elkérni Chihót a testnevelés óráról, ha nem probléma.
- Dehogy, nem probléma - tartotta fel hüvelykujját Gai-sensei, majd a csengő megszólalása után elsietett az órára.

A tanári elkezdett kiürülni, majd amikor már csak ők ketten voltak ott, Orochimaru az asztalára könyökölve nézett a lányra:
- Szóval... hallgatlak, Chiho. Mi nyomja a lelkedet?