Jungkook még a bejárati ajtajában utolérte Jimint. Így testi erejét felhasználva, belökte az ajtót, és elkapva a másik vékony derekát, közelebb húzta magához. Ahogy izmos mellkasuk egymásnak csapódott, Jimin nyögött egyet. 

- Ha nem lett volna világos, kívánlak, és akkor is elveszem, amit akarok, ha nem adod magadtól. - nyomta száját erőszakosan a vastag formás ajkakra. Jimin ledöbbent a fiatalabb állatias követelőzésén, és még jobban felizgult a domináns viselkedésétől.

- Neeeh... - nyögte, ahogy széttépte az ingét, és gombjai csörömpölve hulltak a földre. Jungkook egyre lejjebb haladt csókjaival, míg végül előtte térdelt. Az idősebb vággyal átitatott szemekkel mérte végig, az izmos tökéletes testet.

- Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért eddig nem mutattam ki, mennyire szeretlek. - suttogta a nadrágját kioldva. Ahogy a finom vászon anyag a földre hullt, Jimin férfiassága fedetlenné vált. A sötéthajú nem tétovázott tovább, és ujjaival körbeölelte a kemény, vértől duzzadó vágyat. Ajkaival finom csókot lehelt makkjára, majd ismét a perzselő tekintetbe nézett. - Most bebizonyítom neked, hogy mindennél fontosabb vagy. - mondta lágy szeretetteljes hangon. És tövig szájába vette az eres lüktető farkat. Alaposan feltérképezte nyelvével az egész hosszát. Jimin bőre itt is épp olyan illatos, és édes volt, mint teste eddig felfedezett szegletein. Egy pillanatra se hunyta le a szemét a kényeztetés közben, hanem a másik élvezettel átitatott nyögéseit hallgatta, és gyönyörtől eltorzuló arcvonásait figyelte. Jimin az előtte térdelő vállaiba markolt, és próbálta megtartani magát, ugyanis Jungkook, úgy cuppant rá, mit egy pióca, ezzel eszeveszett élvezetet okozva neki. Érezte, hogy előváladéka kibuggyan a farkából, és a gondolat, hogy a sötéthajú, épp most ízlelheti őt, még jobban feltüzelte. - Imádni való vagy. - sóhajtotta Jungkook kiengedve magából, de ujjai továbbra is bejárták a nedves, egyre jobban vörösödő merevedését. - Annyira édes vagy, hogy az már bűn. Azt akarom, hogy minden csepped a számba engedd. - morogta vágyakozva. Jimin szemei elvesztek a sötét íriszekben, annyi mindent mondott volna, de nyögéseken kívül, semmi nem jött ki a torkán. Jungkook elégedetten elmosolyodott, és ismét torkára vette makkját. Az ezüsthajú hátravetette a fejét, és egész teste megremegett.

- Jungkookieee... - nyögte a sötét tincsekbe markolva. A másik, térdre ereszkedve is, uralta a testét. Szíve hevesen verdesett mellkasában, minden izma remegett, és majd szét feszítette a gyönyör. A fiatalabb egyre csak gyorsított a tempón, míg Jimin nyögései összefüggőek, és állatiasak kezdtek lenni. Szájában érezte az édes váladékot, amit a másik szivárogtatott magából, és egyre csak többre vágyott. Ekkor Jimin lélegzete elakadt, és nyögései elálltak. - Nem bírom, áhh... - nyögte végül, és olyan erővel lövellte ki élvezetét, hogy Jungkook érezte, egész száját beteríti a szerelme krémje. Gyorsan felegyenesedett, hogy megtudja tartani a remegő lábú másikat. Jimin homlokát vállára hajtotta, és belesimult ölelésébe. Így álltak csendben óráknak tűnő percekig, csak Jimin heves légzése töltötte be a szobát. - Nem tudom, mit mondjak. - szólalt meg végül az idősebb.

- Nos, én ilyenkor megszoktam köszönni. - kuncogott Jungkook kicsit elhajolva, hogy a másik szemébe tudjon nézni. Jimin arca ki volt pirulva, és szíve még mindig őrült tempóban vert a másik közelségétől. Jungkook, ahogy karjában tartotta ezt az angyalt, azt kívánta bárcsak képes lenne jobban kimutatni az érzéseit. Az ezüsthajú megköszörülte a torkát.

- Hát köszönöm. - bontakozott ki az ölelésből. - Én is szeretlek Jungkookie. - bokszolt a másik izmos karjába. Olyan szerencsétlennek hatott a gesztus, ahogy elképzelte, de valahogy elkellett vennie a vallomás komolyságát, hiszen a másik is baráti szeretetről beszélt, és utána barátilag szopta le. - Talán fent kényelmesebb lenne. - mutatott az emeleti hálószobája irányába. Jungkook sötét szemei bejárták arca minden szegletét. Tudta, hogy nem fejezte elég jól ki magát, de ő mindig egy introvertált személyiség volt. Általában Jimin mondta ki helyette is az érzéseit, és mindig tudta, szavak nélkül is, mit akar. Most azonban hosszú éveket töltöttek külön. A másik nem vette a célzást. 

- Nem foglak megdugni. Mert szeretkezni akarok veled. - hajtotta le a fejét, és olyan halkan suttogta a szavakat, félő volt a másik semmit se ért belőle. Ám Jimin édes, csilingelő nevetésére, muszáj volt felkapni a fejét.

- Jungkookie, csak azzal tudsz szeretkezni, akibe szerelmes vagy, és ő is beléd. - lépett ki a nadrágjából, és szemtelenül hátat fordított neki. Így Jungkook alaposan megszemlélhette tökéletes, kerek, csupasz fenekét, amit az ingje széle éppen nem takart. Amúgy is álló farka, most követelőzve megrándult. 

- Áh... - sóhajtott idegesen, és elszakította tekintetét az előtte finoman ringó látványtól. Jimin a konyha felé ment, és öntött magának egy pohár vizet.

- Ne állj ott, mint a farkad. Gyere beljebb. - kiáltotta ki a mozdulatlan rendezőnek. - Kérsz vizet? - kérdezte két korty között, amikor a másik a pultra támaszkodott.

- Valami erősebb jobban esne. - morogta Kook, ám Jimin csak sóhajtott.

- Nincs piám. Túl sokszor kerültem öntudatlan állapotba miatta. Most már csak a munkába iszom, mértékkel. - dőlt ő is a pultra. Legszívesebben már itt, a konyhában beleült volna a kiválóan kivehető, kemény merevedésbe, ami vele szembe volt.

- Jiminie... Komoly erőfeszítésembe kerül, hogy ne teperjelek le. Kérlek, ne viselkedj ilyen kihívóan. Tudod, hogy imádom, ha szemtelen vagy. - fordította el a fejét. 

- Nem tudom, mire vársz. - ült fel terpeszben a pultra. Épp elég évet várt, hogy megkapja, amire vágyott. Most nem bírta kontrollálni magát.

- Épp elakarok neked mondani valamit... - sziszegte Kook, továbbra is a padló egy pontját méregetve, habár perifériájából pontosan látta, mit csinál a másik.

- Akkor mondd... - sóhajtotta Jimin, és nyakától lassan végig csúsztatta a kezét, le a hasfalán, egyenesen a lassan újra megkeményedő farkára. Eszméletlen szexi volt abban az egy szál, szét nyílt ingben.

- Most megfoglak dugni. Mert nem bírom már visszafogni magam, de szeretném, ha tudnád...

- Sok a duma, kevés a szex. - rántotta meg a farkát Jimin kéjesen nyögve, és Jungkook szemébe nézve, szopta le ujját. Lassan fenekéhez vezette, és magába csúsztatta. Jungkook csak dermedten állt a pult túloldalán. Minden gondolat kireppent a fejéből, csak Jimint látta, ahogy a pulton játszik a testével neki. Azért, hogy feladja, és keményen megdugja, mert most láthatóan, az ezüsthajú démon semmi másra nem vágyott.

- Szétfogom baszni azt a kibaszottul formás segged! - mordult fel, és szinte letépte magáról a nadrágot, ahogy a másikat megközelítette. Jimin arcán elégedett mosoly suhant át, ahogy meglátta az eszét vesztett makneat. Örült, hogy ennyire vágyik a testére, ha másra még nem is...

- Áh, Jungkook, told belém, jó mélyen, most! - sóhajtozta Jimin, és még nagyobb terpeszbe tette a lábait. 

A magasabb derekánál fogva rántotta farkára a kéjtől vonagló testét. Ahogy elmerült Jiminben, érezte, hogy lenyugszik a lelke, ám farka, még jobban lüktetett az őt szorosan körülölelő, forró, szűk és pulzáló csodában. Az első lökéssel együtt gerincén végig hullámzott egy bizsergető érzés, majd minden lökés egyre jobban fokozta, amúgy is felemésztő gyönyörét. Jimin, pedig csak még jobban felhúzta élvezetes nyögéseivel. A fiatalabb, hogy levezesse a benne felgyűlt feszültséget, ott csókolta, harapta és szívta az idősebbet, ahol érte. Rengeteg apró, piros és lila foltot hagyva rajta. Jimin pedig, minden lökéssel, egyre jobban mélyesztette körmeit hátába, ami izgató fájdalommal töltötte el őt. Csípőjük ritmusa fokozatosan gyorsabb, és követelőzőbb lett. - Még! Még! - nyögte Jimin, szinte öntudatlanul. Jungkook elködösült tekintettel nézett végig az alatta vonagló csodálatos testen. 

- Nyögj még nekem, édesem. Nyögd a nevem! - parancsolta ajkait óvatosan megharapva.

- Jungkook-ah! - nyögte engedelmesen Jimin.

- Áh, igen! Imádom a hangod. - sóhajtotta Jungkook, és kezével finoman végig simított jutalmul a másik kemény farkán. Az ezüsthajúnak több se kellett, egész teste megfeszült, és körmeivel végig szántva Jungkook hátát, élvezett maguk közé. A sötéthajú körül megfeszültek az izmok, így kipréselte belőle, a várva várt gyönyör csúcspontját, és Jimin nyakába nyögve engedte nedvét a másikba.

Jungkook remegve támaszkodott a konyhapulton. Még mindig nem csillapodott le benne teljesen az orgazmus, pedig már percek teltek el. Jimin ölelve, hajtotta fejét a nyakába. Minden levegő vételnél ezzel kellemes borzongást okozva az előtte állónak. 

- Tudod, nagyon bosszantó vagy, amikor ki vagy éhezve... - kacagott rekedten Kook.

- Neked pedig, rosszul áll a sok beszéd. - dőlt hátra, de ahogy a hideg kemény pultra érkezett felszisszent. - Azt hiszem kisebesedett a vakolattól a hátam. - mondta kissé fájdalmas arccal.

- Most ugye csak viccelsz. - csúszott ki belőle Kook, hogy megforduljon. - Nézz meg engem. - Jimin érdeklődve emelte fel a fejét, és döbbenten nézte, a tíz hosszú karmolás nyomot a másik izmos hátán. Majd lejjebb kalandozott tekintete, és szemügyre vette az izmos feneket, ami szinte könyörgött, hogy megérintse, de képtelen volt megmozdulni, így csak egy vágyakozó sóhajt engedett ki ajkain. - Szóval tetszem? - kérdezte elégedetten a fiatalabb.

- Ez kérdés volt, azok után, hogy egy ilyen eszméletlen fantasztikusat szeretkeztünk? - kérdezte Jimin lehunyt szemekkel.

- Azt hittem, csak azok szeretkezhetnek, akik szerelmesek egymásba. - jelentette ki bujkáló mosollyal Jungkook.

- Ha jól sejtem, épp azt akartad kinyögni az előbb, hogy mennyire oda, és vissza vagy, szerény személyemért. Amit meg is értek, mivel tökéletes vagyok. - mosolyodott el pimaszul Jimin, amiért kapott egy csapást a combjára. - Hé!

- Ha tudtad, mit akarok, miért kínoztál? - kérdezte kissé mogorván a másik.

- Jó volt látni, hogy tépelődsz. Egy darabig. Aztán már inkább csak akartalak magamban. - ült fel ismét fájdalmas arcot vágva. - Most pedig, vigyél a hálóba, mert mozdulni se tudok! - jelentette ki durcásan, mellkasa előtt összefont karokkal. Olyan aranyos volt, mint egy baba, aki nem kapta meg a kedvenc játékát. Jungkook mosolyogva kapta a karjaiba, a még mindig édes illatú, kecses testet, és megindult az emeletre.

- Hol vannak a kedvenceid? - kérdezte elgondolkodva Jungkook. Jimin meglepődve nézett.

- Szerintem az ágyamban pihennek. Végre, nem nekik kell szórakoztatniuk. - nevetett teljes szívből az ezüsthajú, amitől a rendező szíve szinte teljesen elolvadt. A lépcső tetején megállt, és sötét szemeit, a másik végtelen tekintetébe mélyesztette.

- Szeretlek. - suttogta neki végre, amit már jó ideje kellett volna. Jimin mosolya szinte kiismerhetetlen volt. 

- Én is szeretlek, Jungkook. - válaszolta végül. Eufóriában úszva lépték át a hálószoba küszöbét. Igaz évekbe telt mire eljutottak ide, de ez most csak az övék volt. Nem kellett többé megjátszaniuk magukat, nem kellett félniük a rajongóik reakciójától. Nem volt más, csak Park Jimin és Jung Kook, akik tényleg szerették, és akarták a másikat...

Vége

Epilógus következik...