Jimin idegesen rázta a lábát a pszichológusa várójában. Jobban várta ezt az ülést, mint eddig bármelyiket, így egy órával korábban érkezett. Mondjuk ez inkább amiatt volt, hogy elmenekült Jungkook elől. Nem is értette, hogy került birkózásba a másikkal. Jó, mikor fiatalok voltak, sokszor játékból próbálták lenyomni a másikat, de most hogyan is jutottak ide? Persze, hogy úgy, ahogy régen is. Jungkook, megint egy szemtelen kis kölyök lett a szemébe. Felhúzta, és megint belement ebbe az erőfitogtatásba. Nem is értette miért. Hiszen már ránézésre erősebb volt a másik. Csak leszállt a vörös köd, és az is sokat nyomott a latba, hogy így közelebb kerülhetett ahhoz az izgató testhez. Megborzongott az emlékek hatására. Ekkor végre kinyílt a rendelő ajtaja, és a doktornő kidugta a fejét rajta.

- Park, maga már itt van? - kérdezte döbbenten.

- Igen! Rengeteg dolog történt az elmúlt két napban. - állt fel, és indult volna be, de a doktornő a mellkasára tette a kezét, ezzel feltartva.

- Ezt örömmel hallom, ám nem áll módomban, majdnem negyven perccel korábban fogadni. - tolta vissza kissé lecsúszott szemüvegét a helyére. 

- Oh, bocsásson meg, csak gondoltam... ha nincs bent senki, akár elkezdhetnénk korábban is. - vakarta a tarkóját szégyenlősen. A nő kissé elpirult a páciense közelségétől, és kisugárzásától. Majd meglepetten lépett hátrébb.

- Jöjjön! Valami tényleg fontos történt. - veszett a gondolataiba. – Tudja, én is követtem a Bts karrierjét, és talán, most először látom azt a Jimint, aki akkor volt. Szóval eljött végre a fordulópont? - ült le izgatottan a székébe, és már magához is emelte a jegyzet tömbjét.

- Itt van Jungkook. A szomszédom, és képzelje... - kezdett bele a történetébe. A doktornő csillogó szemekkel hallgatta. Majd, mikor úgy tűnt, befejezte, vett egy mély levegőt.

- Jikook. - ennyit mondott. Amitől Jimin kérdően nézett rá. - Ezt hívtuk mi, Jikook jelenségnek. Nem tudta?

- Öhm. - nyögte ki zavarban Jimin.

- Talán nem árulok el önnek azzal titkot, ha azt mondom, hogy nagyon félreérthető volt a kapcsolata Jungkookkal. Már - már inkább tűnt szerelemnek. Eddig a foglalkozásokon, nem volt hajlandó beszélni róla, de úgy tűnt, abból a kevésből, amit hallottam, hogy több volt önök között.

- Nem. Vagyis, hát közvetlenebbi volt a barátságunk, mint egy átlagos barátság. De például soha nem érintett meg az ágyékomnál, és én se őt. És soha nem csókolóztunk. 

- Az a véleményem, hogy pengeélen táncoltak a baráti, és a szexuális vonzalom között. - szólalt meg a pszichológus, amikor úgy tűnt, Jimin ismét nem kívánja folytatni. – Mindenesetre, nagyon jól egyensúlyoztak.

- Én többet éreztem. Már a gyakornoki évünk alatt elkezdtem másképp gondolni, arra az édes kisfiúra, aki néha nálam, néha Taenál aludt. De soha nem léptem úgy igazán. Kacérkodtam vele. Szerettem zavarba hozni. Aztán ő kacérkodott velem, és hozott zavarba. Végül olyan domináns férfi lett belőle, hogy olyan érzésem volt, mintha húzogatnám az oroszlán bajszát.

- Mert valószínűleg így is volt. - mosolyodott el a doktornő. Jimin elgondolkodva szemlélte a szőnyeg rojtjait. Lehet, hogy Jungkook is hasonlóan érzett?

- Akkor miért nem lépett? - tette fel végül a kínzó kérdést.

- Nem tudhatom biztosan, de szerintem, ugyanazért nem, amiért ön... 

- Nekem, ez így kellemes volt. Sok mindent megtehettem vele, és nem utasította el. Féltem, ha bevallom, mit érzek, megundorodik tőlem, és nem hagyja, hogy hozzá érjek. Attól is féltem, hogy mi lesz, ha viszonozza. Utána képtelen lettem volna az Army előtt megjátszani magam... és ott volt az a rengeteg kamera, amik folyton követtek mindenhová... - Jimin feszülten túrt bele a hajába. Visszaemlékezni is rossz volt arra a szexuális frusztráltságra, ami kialakult benne azokban az években. 

- Most már nincsenek kamerák, nincsenek ARMYk. - kopogtatta meg jegyzet tömbjét. Jimin fejében, pedig szinte örvénylettek a gondolatok.

Jungkook sóhajtva ült le Jimin villájának tornácára. Biztos volt benne, hogy itt találja a férfit. Ám hiába dörömbölt a hatalmas bejárati ajtón, nem érkezett válasz. Halk nyikorgást hallott, így gyorsan oda kapta a fejét. Egy háromszínű cica állt az ajtó előtt, és kíváncsian figyelte őt. Kook tisztába volt vele, hogy a macska nem barátkozós, így nem mozdult, csak elmosolyodott egy kicsit.

- Hello Nami. - köszönt a szőrmóknak. Az alaposan végigmérte, végül óvatosan kinyújtotta felé kezét a sötéthajú rendezőt. A macska válaszként, belemászott az ölébe, és hangos dorombolásba kezdett, ezért Kook tenyerét finoman végigfuttatta hátán. - Nem is vagy te olyan magadnak való. Azt hiszem Jango túlzott. - kacagta. Ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy Jimin mennyire imádja ezt a macskát. Táskájából gyorsan kikapott egy lapot, és egy tollat, majd elkezdett írni.

Jimin kimerülten közelítette meg villáját. Az autóülésre döntötte fejét, és sóhajtott. Nagyon megterhelő, és felkavaró ülésen volt túl. A forgatásra, már nem is ment vissza, inkább csak ült a tengerparton, és rajzolgatott a homokba. Próbálta megemészteni, amit a doktornő mondott róla, és Jungkookról. Ahogy belépett a közlekedőre, Kiki már is körbe ugrálta. Leguggolt, és átölelte mindig vidám kedvencét, akinek szájában voltak az aznapi levelek. Jimin elvette tőle, és a konyha asztalra dobta őket. 

- Milyen napod volt, drága? - kérdezte a hűtőt vizslatva. Kiki izgatottan ült mellé, hátha pottyan neki is valami, ami az ezüsthajút mosolyra késztette. - Merre van Nami? Már megint lustálkodik, igaz? - kérdezte egy sajt darabot nyújtva a németjuhásznak. - Azt hiszem, megint rendelnünk kell. Nincs kedvem főzni. - csukta be a hűtőajtót, és elkezdte nézegetni a leveleit. Megakadt a szeme egy boríték nélküli, összehajtott lapon. Szétnyitotta, de amint meglátta a kézírást, a lélegzete elakadt, szívverése pedig felgyorsult. 

"Jimin!

Nami kiszökött, ezért elviszem magamhoz. Gyere át hozzám, amikor ezt megkapod.

Várlak

JK"

- Bassza meg! - morogta a lapra, miután sikerült elolvasnia. A hajába túrva igazította helyre rakoncátlan tincseit, és kulcsait felkapva indult meg, ahhoz az emberhez, aki gondolatait minden pillanatban birtokolta.

Eközben Jungkook feszülten ült kanapéján, és az óra másodperc mutatóját követte. Nami, egy pillanatra se szakadt el tőle. Mellette dorombolt, szorosan kezéhez bújva. Ekkor a csengő éles hangja szelte át a levegőt, amire mindketten megugrottak.

- Itt van. - nézett a macska zöld szemeibe. Idegesen igazította meg öltözékét, és próbált nem figyelni liftező gyomrára. Őrült lassan nyomta le a kilincset, és nyitotta ki az ajtót. Jimin pont olyan jól festett, mint reggel. Nyakán a lila folt pedig, emlékeztette Jungkookot, hogy milyen csodás kis kalandon vannak túl. - Jiminie - hyung. - köszönt a másik szemébe nézve. - Gyere be. - állt el az útból.

- Nem, sietek, de köszönöm, csak Namiért jöttem. - ráncolta homlokát kereső szemekkel. Jungkook szemei meg villantak.

- Akkor ennyi? Nem is beszélünk? - kérdezte. Nem tudta hová tenni a másik viselkedését, hiszen most már mind ketten tudták, hogy többet akarnak, és már nem voltak kamerák sem. Jimin valamiért mégis tartotta a távolságot.

- Nem értelek? Mit vársz tőlem? - tette karba a kezét Jimin. - Öt évvel ezelőtt, nem akartál beszélgetni. Szinte kidobtál az életedből... - emlékezett vissza az idősebb férfi. Jungkook jól tudta, hogy igaza van. Érzéketlen volt a másikkal, mert, ahogy könnyes szemekkel ölelte őt, és kérte, hogy menjenek haza, hagyják maguk mögött a felhajtást, nagyon csábító volt. Neki azonban más tervei voltak.

- El se tudod képzelni, hogy milyen rossz volt. Minden nap az érintéseidért éltem. Amikor lehetett a közeledben akartam lenni. De féltem, mindennél jobban, hogy ezt elvesztem. Ha megtudod, hogy mit érzek, vagy ha a cég, ne adj isten az Army, akkor mindennek vége lett volna. - lépett ki a tornácra, hogy közelebb legyen a másikhoz. - Amikor azt kérted, menjek veled, tudtam, hogy csodás lenne az életünk. De te barátként kértél, én pedig képtelen lettem volna elfogadni, és idővel kényszerítettelek volna, hogy elviseld a csókom, esetleg a szexet is. Tudtam, hogy elfogadtad volna, mert túlságosan ragaszkodtál hozzám. De ez milyen kapcsolat lett volna? Azon kívül terveim voltak. Amit csak Szöulban tudtam megvalósítani. Ha nem lettem volna olyan durva veled, nem maradtál volna mellettem? - Jungkook beszéd közben egyre közelebb lépett az ezüsthajúhoz, amíg az neki ütközött a ház falának. Az érdes vakolat nyomta Jimin hátát, de elakart menekülni, a sötét, kutató tekintet elől, és a szavak elől, amik összezavarták, és reményt adtak neki. Félt, hogy a rég eltemetett szerelem, ismét életre kell benne. Félt, hogy ismét megsérül. - Ma érdekes, új információra tettem szert. - simogatta meg finoman a nyakán lévő szívás foltot. - Tudod, amikor birkóztunk... a farkad, olyan keményen feszült nekem, hogy kénytelen voltam arra gondolni, talán, nem is kellett volna kényszerítenem, hogy elviseld a csókjaim, hanem egyenesen vágytál volna rájuk. - hajolt egyre közelebb. - Mondd csak Jimin, meleg vagy? - kérdezte olyan szorosan a másik előtt, hogy annak gyors légzése csiklandozta bőrét.

- N-n-nem... most eressz! - hazudta legkevésbé sem határozottan Jimin. Kooknak tetszett a másik hezitálása, így sokkal izgalmasabb volt. Be kellett cserkésznie a pimasz áldozatát.

- Sajnos, nem hiszek neked... - tette kezét az idősebb oldalára. - Kénytelen vagyok tesztelni téged. - suttogta a másik ajkaira.

Jimin légzése felgyorsult az erős, felé magasodó férfi közelségétől, és mikor megérezte puha, finom ajkait, ahogy beszéd közben megcirógatta az övét, elfogta a remegés. El se hitte, hogy az évek óta felemésztően vágyott csók, most megfog történni. Ám minden képzeletet felül múlt az az érzés, amit Jungkook okozott neki. A forró ajkak, enyhén nedvesen csúszkáltak az ő ajkain, ezzel simogatva, és táncba hívva őt. Felperzselte az érzés, ami szájától indult, végig a gerincén, egészen a farka hegyéig. A gyomrába ezer, meg ezer szunnyadó pillangó kelt életre, és jobban verdesett, mint eddig bármikor. Jungkook nem tétlenkedett, eddig derekán tartott kezei, inge alá kúsztak, és oldalát kezdte ujjával cirógatni, amitől az idősebb egész teste libabőrös lett. A fiatalabb határozottan csúsztatta át nyelvét, és finom körkörös mozdulatokkal simogatta a másik édesen nedvesét. Őrület határán volt az izgalomtól, az élvezettől, és a végzetekig felfokozott vágytól. Jungkook nem bírt magával, kezét, végig cirógatva Jimin egész testén, a kerek, formás fenekére tette, és belemarkolt, az pedig lábait, az izmosabb dereka köré fogva, csimpaszkodott rá. Kook még jobban a falnak préselte a vágyai tárgyát, ahogy megérezte súlyát. Érezte, hogy a másik kemény farka, az övének dörgölőzik, így kénytelen volt nyögni egyet. Szinte fájdalmas volt elválni a másiktól, ezért rögtön a nyakára tapadt, és újabb foltokat hagyott a korábbi mellett. Jimin teljesen elkábult az érzésektől. Ahogy Kook kényeztette a szájával, ahogy kezei markolták a fenekét, és ahogy nemességük egymásnak dörzsölődött. Érezte pillanatok alatt elfog veszni, csak a hátbőrébe vésődő vakolat tartotta még a valóságban, így tisztán hallotta saját kéjes nyögését.

- Áh, Jungkook-ah! - nyögte élvezetesen. A saját hangja megijesztette, hogy a másik ilyen hatással van rá, már most, pedig még alig ért hozzá. Eszébe jutott az a kínzó szerelem, amit éveken át érzett, és egy határozott mozdulattal ellökte a másikat. - Elég! - kiáltotta, ahogy a földre zuhant. A sötét hajú, fájdalmasan érkezett a homokba, és próbálta visszanyerni a gondolatait. – Ezt, most hagyjuk abba! Mondtam már, hogy nem leszek a játékszered. - állt fel mérgesen, szikrázó tekintettel. Örült, hogy végre sikerült tiszta fejjel gondolkodnia. - NAMI! - kiáltotta el magát. A macska nyújtózkodva indult az ajtó felé. - Egyébként, nem tudom, hogy tudtad elkapni őt, de tájékoztatásul közlöm, hogy utál mindenkit rajtam kívül, és a macska ajtón visszatud jönni, tehát nem szökött ki. - morogta, majd kezében a szőrgombóccal haza indult. 

Jungkook döbbenten ült a földön, és nézte végig, ahogy farka álma, most is csak álom marad. Jimin ugyanis, érthetetlen módon, leállította őt, és kitudja miért, mérgesen lelépett. 

- Aish! - állt fel idegesen. - És még én játszok... na, majd megmutatom én neked! – sziszegte, és elindult az ezüsthajú után.

+ Köszönöm a kihívást @katicakatica - nak. Nem csináltam még ilyet, szóval nézzétek el, ha valami nem jó benne.

1. Petőfi Sándor, azon belül nehéz választani. Tudom nem sokan szeretitek a verseket, ezért raktam be pár feldolgozást. 

Fa leszek, ha...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Egy gondolat bánt engemet...

https://youtu.be/WoIOhP40Q98

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le...
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság! 

Szeptember végén

https://youtu.be/EMMXCsCBECY

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

2. Rengeteg van, de talán ez a kedvenc négy, ami mindenképp

         1. kimiarashima - Even If I Die It's You 

        2. Edridi - Vàmpìrvadàszok: Fèlùton a Sìrhoz /Jikook ff./ Szünetel

       3. kmniki - Romeó és Romeó

      4. Edridi - Az ördög nem alszik ~•~Jikook~•~ //Lassan Frissül// 

3. Azért választom ezt a  részt, mert jót nevettem rajta

kimiarashima - Even If I Die It's You 

4. 

@kimiarashima

@Edridi

@kmniki