- Nem tehetjük! - suttogta a férfi, szavaiban teli fájdalommal. - Ha kiderül, mindenki megfog bélyegezni minket. 

- De én annyira akarlak! - nyögte a lány, fájdalmasan kapaszkodva az izmos karokba. Jungkook fáradtan sóhajtott.

- ÁLLJ! ÁLLJ! - kiáltotta felállva a rendezői székből. - Mi volt ez? - fordult a női szereplőhöz. - Te még soha nem játszottál, egy finom érzékeny karaktert? Ez inkább volt egy hisztis kislány, aki nem akar egyedül lenni. De te nem ilyen vagy! Te egy erős, szexi nő vagy, akinek finom lelke van és ez a lélek, most megtalálta a párját. - nézett a lányra, miközben közelebb sétált. - Megmutatom... - sóhajtott ismét, amikor egy értetlen tekintettel találta szembe magát. - Karold át a derekam. - nézett a férfiszínész szemébe, aki kissé zavartan, de teljesítette a kérést. - Most mond a szöveget. 

- Nem tehetjük! - suttogta a férfi, szavaiban teli fájdalommal, ismét. - Ha kiderül, megfognak bélyegezni minket! - Jungkook szemeit a másik tekintetébe mélyesztette. Arcát finoman végig simította ujjaival.

- De annyira akarlak... - sóhajtotta a férfi ajkaira, majd fájdalmas tekintettel elengedte őt. - Lehetetlen, hogy mi külön éljünk. - gördült le egy könnycsepp az arcán, de közben elfordult, hogy a férfi ne, de a kamerák tisztán lássák azt. Megtörölve arcát sétált vissza, rengeteg döbbent tekintettel kísérve. - Készen állsz? - nézett a lányra, amíg helyet foglalt. A színésznő bólintott, majd belekezdett, az utolsó jelenetbe, ami hiányzott a filmből.

Jungkook nehezen tudott figyelni a forgatás végére. Hirtelen felkavarodtak benne az érzelmek. Eszébe jutott a BTS, hogy azt hitte soha nem lesz olyan, hogy társai nélkül kell éljen. Még mindig olyan volt, mintha egy részét kiszakították volna. Persze néha beszélt a többiekkel, de már annyira ritkán, hogy szinte ismeretlenek voltak neki. A felvétel végét jelző csengő ébresztette fel gondolataiból. 

- Remek! Köszönöm mindenki munkáját! A premieren találkozunk. - állt fel, és szinte kapkodva távozott. Egyedül akart lenni. Inni akart, és kiereszteni a negatív gondolatokat... esetleg felhívni a többieket.

Jimin idegesen sóhajtott a pszichológusa heverőjén. Azt hitte, hogy ma elérik az áttörést, de ismét rosszabbul érezte magát. 

- Már annyiszor elmondtam, minek ismételjem magam? - kérdezte a doktornőt. 

- Jimin tudom, hogy szeret úgy csinálni, mintha nem történt volna meg, de fel kell dolgoznia az eseményeket. Kérem, mesélje el még egyszer. - kopogtatta tollával jegyzettömbjét. Jimin felült és térdeire támasztotta könyökét.

- Öt éve történt. Jinnel kezdődött minden. Ő akkor már harminchárom volt. Egyre többször volt szomorú és bánatos. Aztán, amikor elénk rakták az új szerződést elutasította.

- Miért tette? - kérdezte a pszichológus.

- Tudja, hogy miért... - morgott Jimin, de azért válaszolt. - A szerződés továbbra is kikötötte, hogy nem randizhatunk, és nem alapíthatunk családot, még öt évig.

- Mit érzett ön ezzel kapcsolatban? - dőlt előre a pszichológus. Jimin sóhajtott, tudta mit vár tőle a doktor. De eddig képtelen volt beismerni. Felállt, és az ablakhoz sétált, majd vastag, cseresznye piros ajkaival, lassan fájdalommal tele, formálta a szavakat.

- Mérges voltam. Gyűlöltem őt. Tudtam, ha nem írja alá, akkor vége. Tudtam, hogy nélküle nem folytatjuk. Annyira ki voltam, őrjöngtem. Törtem, zúztam a dormban. Jungkook fogott le... - ahogy ki mondta a maknae nevét, egy pillanatra megállt. 

- Jungkook. Soha nem beszél róla... - mondta csevegő hangon a doktornő, mintha ez csak két barát beszélgetése lenne.

- Nem akarok. Túl sok érzést kelt bennem, amiket nem tudok kezelni. - fordult meg érzelem mentes arccal.

- Megint az álarc. - sóhajtott, és írt valamit a papírra. Jimint már nem érdekelte. Az elején még zavarta, hogy mit gondol róla a másik. Ezen már túl jutott. - Akkor folytassa...

- Jin már barátnőt akart, feleséget és családot. Így nem írta alá. A BigHit szervezett nekünk egy búcsú koncert sorozatot, ahol elköszöntünk a rajongóktól. - ült vissza a helyére. - Ezalatt nagyon magamba fordultam, és összeroppantam. Ekkor kezdtem el magához járni.

- Igen, emlékszem. Mi a helyzet a többiekkel? - kérdezte továbbra is csevegő hangon.

- Jin megházasodott, és éttermet nyitott. Namjoon utazó vlogot csinál, folyton megy valahova. Yoongi dalszerző, a legnagyobb slágerek mind az ő szerzeményei. Hoseok nyitott egy hatalmas tánciskolát. Ő tanítja a kis gyakornokat, idolcsemetéket. Tae fotózik és fest. Van egy saját műterme, és állandó kiállítása. Jungkook, pedig filmeket készít. - mondta pulcsija szélét babrálva. Mikor csend állt a beszélgetésbe, lassan felpillantott a pszichológusára. 

- Nos, úgy érzem áttörést értünk el. - mosolyodott el. - Beismerte, hogy összeroppant, mikor megtudta, hogy vége és, ami még fontosabb beszélt róla, Jungkookról. Eddig úgy tett, mintha nem is ismerte volna, pedig ha jól tudom ő állt a legközelebb önhöz. - tette le a jegyzeteit. Jimin lassan bólintott. - Mikor beszélt velük utoljára?

- Nem tudom talán két éve karácsonykor. Namjoon csinált egy csoportos video chatet. - feküdt végig a kanapén. - Borzasztó volt. Teljesen letörtem utána. Minden felrémlett, az összes emlék, annyira rossz volt őket látni. Tudja mennyire kiborultam. - hunyta le a szemét. A pszichológus bólintott.

- Tudja, hogy az a legnagyobb baj, hogy úgy akart tenni, mintha minden rendben lenne. Elkezdte élni az életét nélkülük, anélkül, hogy hagyta volna magának a gyászolást, és így fel se dolgozta a történteket. - magyarázta.

- Tudom, ezt már sokszor elmondta. - sóhajtott fáradtan.

- Hogy alszik? Kell még a gyógyszer? - kérdezte receptes füzete felé fordulva. 

- KELL! - pattant fel idegesen. 

- Megpróbálta elhagyni, ahogy kértem? - kérdezte. Jimin bólintott, de nem válaszolt. Nem az volt a baj, hogy nem tudott volna aludni. Tudott ő, csak minden éjjel róla álmodott, és sírva kelt. De ha bevette a gyógyszert nem álmodott, így pedig nem kavarodott fel érzelmileg. - Rendben, itt a recept. - nyújtotta. - Akkor mára végeztünk. Hogy megy az üzlet? - kérdezte mosolyogva. Jimin megkönnyebbülten viszonozta, ezt a témát már szerette.

- Remekül. Sokan szeretnek a tengerparton bulizni. És sok érdekes embert ismer... - a mondatot nem fejezte be, mert telefonja rezegni kezdett. Gyorsan zsebébe nyúlt, és elővette, hátha fontos. Ám, amikor megpillantotta a képernyőt arca elfehéredett. Egy név volt ott, egy olyan név, amit rég nem látott, és amit soha többet nem akart.

- Vegye csak fel! Épp itt az ideje. - parancsolt rá az orvos. Jimin nyelt egyet, és megnyomva a zöld gombot füléhez emelte.

- Szia Jungkook-ah. - szólt bele kissé remegő hangon. A vonal túlsó felén csönd volt. Jungkook biztos volt benne, hogy Jimin ismét ignorálni fogja a hívását, mint, ahogy az elmúlt két évben tette. Ám, amikor meghallotta a hangját, nemhogy jobban érezte volna magát, hanem inkább még jobban elöntötték az érzelmek.

- Jimin-sii! - sóhajtotta könnyes szemekkel a telefonba. - Eszembe jutottál és... gondoltam megpróbállak felhívni, hátha felveszed. - mondta őszintén, hirtelen nem jutott semmi más az eszébe.

- Hát felvettem. - mondta kissé bizonytalanul, mintha ő is meglepődött volna, majd erőt véve magán folytatta. - Hogy vagy? - kérdezte megjátszott nyugalommal. A doktornő hatalmas betűket vésett egy papírra és felmutatta. "NE PRÓBÁLJON ERŐSNEK MUTATKOZNI" nézett rá mérgesen. Jimin sóhajtott.

- Jól, most végeztem egy forgatással. Egy kissé szomorú, szerelmes film volt.

- És erről eszedbe jutottam? - kuncogott Jimin. Hirtelen sokkal jobban érezte magát, hogy hallotta a másik hangját.

- Igen. Tudod, a szereplők nem lehetnek együtt, pedig azt hitték örökké egymással lesznek. - magyarázta mosolyogva. - Hiányzol. - csúszott ki a száján. A vonal túloldalán csend volt.

- Mennem kell. - szólalt meg végül Jimin. Majd a választ meg se várva, kinyomta a készüléket. Jungkook sóhajtva hajította el a telefont. Úgy döntött már több embert nem fog felhívni, inkább csak leissza magát, és talán felszed valakit egy menetre. Ekkor kopogtak a lakókocsija ajtaján. Mérges szemekkel nyitotta ki, bárki is volt az, most nem érdekelte.- Hello Kook! - intett mosolyogva a férfi színész, aki a főszerepet játszotta. Jungkook szemeit végig járatta rajta. Izmos testalkata volt. Vastag ajkai, piszeorra, és macska szemei. Kifejezetten emlékeztette valakire, aki nem rég nyomta rá a telefont. - Ne haragudj, hogy zavarlak... csak az előbb, a jelenetben... kissé bizonytalan voltam magammal kapcsolatban... és arra gondoltam, esetleg segíthetnél, hogy jobban menjen... - mondta zavartan, kipirult arccal. Jungkook rögtön tudta mire megy ki a játék. A férfi, és az ő ajkai, egy pillanatra, a jelenetben összeértek, és érezte, hogy megremeg. Hmm, tökéletes lesz ma estére, gondolta.

- Persze gyere be! - állt félre és beengedte. Ahogy átlépte a küszöböt, rögtön bezárta mögötte az ajtót, majd a hifihez lépve, betett egy lejátszási listát, viszonylag hangosan. - Nos, talán térjünk a lényegre... - kapta le a pólóját. A másik végig nézett kigyúrt felsőtestén, majd zavartan bámulta a földet.

- Tudod, én... én nagy rajongód voltam, mindig... - nyögte zavartan, ahogy a rendező átkarolta a derekát.

- Tudod, ezt hogy fejezhetnéd ki? - kérdezte kisfiús mosolyt villantva. - Térdelj le! - súgta csábosan a szavakat. A férfi engedelmesen megtette, és egyből Jungkook övéhez nyúlt.

- Annyira csodálatos voltál a színpadon, ahogy énekeltél, táncoltál. Én istenem, annyira kívántalak mindig! - sóhajtott Jungkook merev farkára, majd mélyen bekapta, és hevesen szopni kezdte. 

- Áh, igen érzem mennyire rajongtál értem. Ó, igen! - nyögte lehunyt szemekkel, majd mikor érezte, hogy közel van a gyönyöre csúcspontjához leállította a színészt. - De tudod én is szerettem a rajongóimat! - mosolyodott el ágyára lökve a férfit. Szinte letépte róla a ruhákat, majd ujjával tágítani kezdte, amíg magára húzta az óvszert. A férfi háta ívben megfeszült érintéseire. Élvezte, hogy ennyire oda van érte a másik. Fokozatosan csúszott szűk belsejébe, mert érezte pattanásig feszülnek érzékei. Olyan közel volt a gyönyörhöz, hogy akár egy lökés is elég lett volna a másik pulzáló, forró belsőjében, de visszafogta magát. Majd mikor úgy érezte kicsit lecsillapodott, keményen és gyorsan kezdte dugni a férfit. Minden lökés után, lucskos csattanás hallatszott, amitől még jobban felkorbácsolódott vágya. A férfi vastag ajkai közül, pedig szüntelenül nyögések szaladtak ki. Jungkook azonban más hangokra kezdett figyelni. A lejátszási listában ugyanis megszólalt egy dal, amit rég hallott, de ami mai napig ugyanolyan hatással volt rá. Jimin Lie dala csendült fel, amitől gerincén végig futott a bizsergés. Ahogy fülét kényeztette a mézédes, csábító hang, képtelen volt visszafogni magát, pár sebes, és erős lökés után, robbanásszerűen élvezett az óvszerbe. - Jimin! - sóhajtotta öntudatlanul. Lassan kezdett visszatérni a jelenbe és kinyitotta a szemét. Alatta egy meglepett arcú férfi feküdt, saját élvezetének nedveivel beterítve. Jungkook legördült róla, és lihegve bámulta a plafont. - Ne haragudj! - sóhajtotta fáradtan.

- Nem, semmi baj! - mondta másik törölgetve magát. - Én jól éreztem magam. - mosolyodott el. Majd kis gondolkodás után felé fordult. - Ő, Jimin? Park Jimin? - kérdezte komoly arccal. Jungkook felnézett a férfire. Annyi év titkolózás, és hazudozás után, már azt hitte rég túl van rajta, de tévedett.

- Igen ő. - mondta ki. - Én többet éreztem iránta. - vallotta be életében először hangosan. A másik megkönnyebbülten sóhajtott. 

- Annyira tudtam! - mosolyodott el. - Biztos, hogy ő is! - bólogatott továbbra is mosolyogva.

- Nem... ő szóba se áll velem. - mondta és felállt, öltözködni kezdett. A mellkasába visszatért a fájdalom. Ideje volt, hogy igyon valami jó erőset. - Innom kell valamit. Csatlakozol? - nézett a színészre.

- Naná, ki ne inna BTS Jungkookkal? - kérdezte szemöldökét felemelve.

- Jézus, lassan négy éve nem hívtak így, megköszönném, ha te se tennéd.